Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-02-27 / 25. szám
1926. február 27. Komáromi Lapok 5. oldal. ’ Eltadásak kezdnte hítkizoap este 17 Él '1:9 B TISZTI PAVILLON Előadások kezdete vasár- és Ohnepiap U.'fcS.VBfliit Szombat és vasárnap, február 27 és 28-án. Ä! DANTE: INFERNO .&i A POKOL, DANTE világhírű mesterműve öfelv. fősz, RALPH LEWIS és GLORIA GREY Héttő és kedd, március t és 2-án. BABY PEGGY Apám a betörő Megkapó dráma 6 felv. humoros színezéssel. Fősz a kis BABY PEGGY, aki még JACKIE COOGANNÁLis Jobban belopódzott a közönség szivébe. Lévay József. Onnepi beszéd születése századik évfordulóján. A Magy. Tud. Akadémia ülésén elmondotta: Ravasz László dr. ref. püspök. (Folytatás.) Szellő vagyok, mely nagy zajjal Zenebonái nem csinál S egy vig dallal, egy sóhajjal Észrevétlen tovaszáll. Azt a tengert, melyben olykor Szárnyait megfürdeti Merre lebben: a szemekben S a virágon megle’i. Lévayn későn üt ki a hatás, sokszor évek múlva s ez alatt a nyers valóság légiessé válik. El kell múlnia, le kell viharzania a benyomásnak s ő u'ána rezzen fel, mint a pászlorfiu a lehullott csiLagnak. Ezért valami csördes viszszatekintés van a költészetében. Próféta nem lehetett; epilógus ember volt. Múzsája hátranéző asszony mint a Lót felesége, csakhogy követségéből akkor érez fel, amikor hátra tekint. Hegyre menet nem azt énekli, ami előtte áll: a távoli csúcsot, ahol az örökkévalóság gondolatai, mint hófehér szárnyú sasok ülnek és várnak a riogató, vakmerő vándorra, hanem azt, amit megállva és visszatekintve, maga mögött lát; a völgyet s elhagyott otthonának ab'aKán a búcsúzó nap csókját. Ezért egyik legszebb költeménye: Völgyben, ezzel az ismerős csattanóval: Én Sajó partján a völgyben maradtam. Szilágyi Dezsőről irt versében elmondja, hogy egy szikla zuhant a sírna tóba s ő megénekli azt a futó gyűrűt, amiben az egész óriás esemény elsimul. Ilyen lelki alkat melleit természetes, hogy benyomásait nem közvetlenül vaszi, hanem másodkézből, az emlékezet tárából szerzi be. Az emlékezet csónakán érkező benyomások már átalakuláson mennek át. Elvész belőlük a nyers valóság, a hu«, a vér: meg vannak szűrve, ki vannak forrva, fényteslüek és légiesek, kissé bánatosak, mert nem élnek, de azért sugarasak, mint az ősz igézete és kiengesztelődés árad körülöttük. A kínzó problémából bölcs tanulság lett s úgy ragyog az ujjai közt, mint egy gyémánttá kövült könnycsepp. A tények és gyötrelmek viperáinak méregfoga kitört s szelíden lejienek a kigyóbüvölő szavára. Ezért énekel igy: Mint ki a tenger partjára Aggódó reménnyel ült S azt a drága hajót várva, Mely régesrég elmerült. Mindebből világos, hogy nem lehetett érzéke a rendki DÜliség iránt. Félsz olyan benyomástól, amely letiporná, ennéif gva, ha nem bir valamelyikkel, meg sem próbálkozik vele. Pedig szereli a nyugodt, csendes nagyságot, egy pár nagy ember lábainál olyan szívesen megül, mint a Bükk szélén, vagy a Tátra alján. Ezeket már ismeri, összebarátkozott velük, mint a völgylakó a Mont-Blanc távoli, óriás vonalával. Érzi, hogy ha sokáig velük van, csendesen hozzájuk nő. Ugyanezt bizonyítja az is, hogy Lévayt ’• apró, hétköznapi benyomások bírják Ira, azért, mert ezek állandóan isméidnek. Vannak virágok, amelyek a por alatt becsukják kelyhüket, de a ^matcseppet boldogan és győzelmehordozzák. Ha tehát a lírikust eb az egyenletben akarjuk meghatá: a ködő és az alkalom, Lévayról *11 mondanunk, hogy n?gyon rávolt az alkalmakkal: az égi nemezemben. Ezer meg ezer bűbájos alkatom, mint megannyi fejedelemaszszony, suhant el mellette s ő rájuk sem nézett; de, ha egy kis Hamupüpőke állhatatosan, észrevétlen, titokban és hűn követte, mint árnyék: megakadt rajta a szeme és kinyújtotta érette kezét. Nem tett a '(is jövevény fejére arany koronát, nem öltöztette bíborba, hermelinbe, nem ültette nagy gondolatok trónusára, hogy ott tündököljön, mint Pheidias Athenéje az Akropolis ormán. Nem rohant fel vele viharos érzéstorlaszok tetejére: néhány vadvirágot dob lábai elé s reámosolyogva, csendesen tovább megy. Világosan mutatja ezt szerelmi költészete. Lévayt az Isten is arra teremtette, hogy egy asszonyt szeressen, de ez egyetlen sohasem jelenhetett meg előtte, mert mindig volt, ami útját állja: egy személytelen személy, általános poétái ábrándkép. Az általános megölte a különöst. így aztán jöttek sokáig, nagyon sokáig leányok asszonyok, fiatalok és érettek; Lévaynak mindig voltak uj esetei, de költészete csak a régi szemelytelen belső kép iránt hevült át és annak énekelt. Hetvenöt éven keresztül élt boldog, belső monogámiában egy ábrándképpel s ez idő alatt mindig szeretett, mindig mást szeretett és holtáig agglegény maradt. Természetes, hogy a mi ennek a képnek énekel, az teli van resignatioval, mélabuval, sóhajtássá1, hogy elmúlt a szerelem s valami csöndes örömmel a főfött, hogy mégis mindig fáj.’Egyetlen egy helyen üt erősebb hangokat, mikor szivéről azt mondja, hogy: Félt, szán, remeg, kínját magába zárja, Rajtad kívül mindent, mindent feled, S mint lomb között bujctokló fény bogárka, Erőlködik deritni éjjeled . . . Van-e szomorúbb, mélább, csendesebb valami, mint egy fénybogárka, ez az enyhe, csillogó bánat, fénnyé vált élő könnycsepp. Ugyanezt mulatják bordalai is. Petőfinél a meg nem ivott bor is valami szent részegséget okozott, Lévaynál a megivott bor is csak egy kis melegebb józanságot. (Folyt, köv.) A Blaha Lujza országos emlékünnepély rendezőbizottsága a kővetkező meghívót bocsátotta ki: „Rimaszombat város magyar társadalma Blaha Lujzának, a város nagy szülöttének és büszkeségének, a magyar színművészet örök dicsőségének, a nemzet csalogányának emlékezetére Rimaszombatban, 1926 évi február hó 28 án emlékünnepélyt rendez, melyre t. elmedet tisztelettel meghívja és szívesen látja a rendező bizottság. Az emlékünnepély műsora: I. Délelőtt fél 11 órakor a „Tátra“ szálló nagytermében a Rimaszombati Polgári Olvasókör Irodalmi Társaságának matinéja. 1. Dr. Veress Samu elnök emlékbeszéde. 2. Holéczyné J. Ilona ünnepi költeményét szavalja Márkus Sári. 3. Blaha. dalok. Éneklik Holzerné- Beliczky Erzsébet és Perecz Samu. 4. Révfy G. „A madár fiaihoz“. Énekli a Polgári Olvasókör dalárdája. A matinéra belépődíj nincsen, a költségek fedezésére azonban önkéntes adományt k köszönettel fogadtatnak. II. A matiné végeztével az ünneplő közönség az emléktáblával megjelölt szülőházhoz vonul, hol: 1. Ünnepi beszédet mond s az emléktáblát leleplezi Vladár József polgármester. 2. Telek A. Sándor alkalmi költeményét szavalja Vladnay János, a Faragó színtársulat tagja. 3. A színészek nevében beszél Faragó Ödön színigazgató. 4 Them K. „Dalünnepen*. Énekli a Polgári Olvasókör dalárdája. III. Délután 2 órakor közebéd a Polgári Olvasókörben. — Egy teríték ára 22 korona. IV Délután fél 4 órai és este 8 órai kezdettel a Faragó Ödön igazgatása alatt álló szlovenszkői magyar színtársulat ünnepi díszelőadása a színházban, mely alkalommal Nagy Izabella, a budapesti magyar Nemze'i Színház művésznőjének felléptével színre kerül a „Tündérlak Magyarhonban“. Az előadásokat Gál Istvánnak Gaál Annie színművésznő által elmondandó prológja előzi meg. * * • Az ünnepségre vonatkozó levelezések Márkus László Rimavská-Szobota (Rimaszombat) címre intézendők. II Nem kell a fővárosba menni 11 II 1 mikor IC r '-4B N ■ « PQLLÁK JULISKA «** 0 iT 0 ► utódánál 5 B * M « Komáromban, Nádor-utoa 17. ez. t> 9 r fi J* olcsóbban beszerezhetők a leg-9 fi 0 újabb és kényelmes gummi és fi 0 halcsont nélküli hasfüzők és mell« & £ H» tartók orvosi rendeletre is. 0 1» ft> Őszi és bélelt bőrkeztyűk nagy f+ 0 K N $ raktára 1 Keztyűk tisztítása és CT 0 javításai Selyem és flór harisnyák II nagy választékban 1 íl m 52 m A mexikói piramisok. A San Juan Teotihuacan piramisai, melyek kiásatása és rekonstrukciója egyes megszakításokkal immár húsz esztendeje folyik, az amerikai kontinens talán legérdekesebb őskori építményei közé tartoznak. A már eddig feltárt részek is ékesszólóan bizonyítják a piramisok építőjének magasfoku civilizációját s a világ számára Amerika őstörténetének uj fejezetét nyitották meg. A piramisok mintegy 24 mérföldnyire vannak Mexikó City-töl, viszonylagosan jó autó-ut mentén, a Texcolo nevű kiszáradt tó partján. A vidék puszta és csak itt-ott müveit, ám amint Prescott mondja: e kopárság inkább az ember, semmint 9 természet hibája. A körülfekvő dombok csupa vulkanikus képződmények, s az őslakók a roppant mennyiségű lávatömegből fejtettek ki az épi'kezéshez szükséges követ. A Teotihuacan név alkalmasint azt jelenti, hogy Istennek helye, vagyis az a hely, ahol a régi isteneket imádták az őslakók mítosza szerint. A hely történetét érdekesen világítja meg egy ősrégi legenda. Az istenek leszailottak a Földre, szépnek találták azt, de mindent sötétség burkolt, mert még sem a Nap, sem a Hold nem volt megteremtve. Az istenek elhatározták tehát, hogy közülök kettőnek fel kell magát áldoznia s égitestekké kell átalakulnia, hogy világosságot és meleget adjanak a Főidnek. A legnagyobb piramis csúcsán két óriási örömtüzet gyújtottak s az egyik nagyon hatalmas isten megpróbálta, hogy máglyára vesse magát, de bátorságát vesztette és a kísérlet nem sikerült. Egy második isten több sikerrel járt és amint a lángok elhamvasztották testét, ragyogó világosság jelent meg az égen. így született a Nap. Egy újabb isten testének a másik máglyán való elhamvadása után megjelent az égen a Hold. Amikor a körülálló várakozó istenek látták, hogy a Hold fénye épp oly erős volt, mint a Nipé, megijedtek, mert érezték, hogy nem érdemeltek meg ekkora fényt, egyikük tehát megragadott egy tengeri nyulat s a Hold arcába dobta, hogy csökkentse ragyogását. Teotihuacan lakói e tengeri nyulat látták a Hold arcában, a Holdban lévő ember képe helyett. Az istenek önfeláldozásáról szóló ez a legenda szentté avalta ezt a helyet, mely ennélfogva különösen az égitestek tiszteletének volt szentelve. A mexikói piramisok bármennyire hasonlatosak is az egyiptomiakhoz, ez • hasonlatosság csak nagyon felszínes és jórészt félrevezető. Az egyiptom1 piramisok önálló épületek voltak és temetkezési helyül szolgáltak. A mexikói piramisok csak alsó szerkezetei vagy alapjai voltak a sokkalta fontosabb felépítményeknek, amelyek a csúcsúkon feküdtek. Amim Joyce, Mexikó őstörténetének kiváló ismerője mondja, „minden fontosabb épület valamely alsó építményre, terraszra, vagy csonka piramisra volt emelve, mely tehát csak másodlagos jelentőségű ahhoz az építményhez képest, amely eredetileg koronázta. Mindamellett ezek az alépítmények irtózatos munkát képviseltek, sokkal nagyobbat, mint amennyit a felépítményekre fordítottak*. Az a körülmény, hogy ezeket a felépítményeket a lefolyt századok elpusztították, egyáltalában nem csökkend sem nagy érdekességét, sem épitészeti nagyszerűségét a San Juan Teotihuacan melletti fölfedezéseknek. Megállapítható azonban, j hogy semmi alap sincs arra, hogy az j egyiptomi és mexikói piramisokat összehasonlítsuk. I Teodhutcan ősrégi romjait az ut felöl megközelítve, az első piramis — a huldpiramis — szinle nem is látszik mesterséges építménynek. Fü és növényzet borija s majdnem olyan, mint valami közönséges földsánc. Az aljánál azonban egy óriási monolit-követ találtak, melyről később megállapították, h így Chalchihtlicue nek, a Hold anyjának szobrával azonos. Súlya kb. 30 000 mázsa. Maga a szobor rendes üiö istenalakot ábrázol; valószínűleg kékre vo t festve. A második sokkal fontosabb piramis — a Nappiramis — mar csaknem teljesen fel van tárva és részben már helyre is van állítva. Kb. 200 láb magas s mintegy 40 000 négyszögméternyi területet foglal el. Öt egymásra épített csonka piramisból áll. A nyugati oldalán széles lépcsőzet I ve>et lefelé. A Nap tiszteletére volt I szentelve s valószínűleg áldozati templom állott a csúcsán. Megállapították, hogy a piramis közepében nincs semmi, illetőleg annak belseje szilárd mexikói anyagból épült. A piramisok környékén az u. n. Holt Patak Útja mentén számtalan kisebb földhányás és régi épület húzódik, melyek mindegyikében igen sok agyagedényt, bálványt, f gyvercket, nyilfejeket, női nyakláncokat és fülbevalókat talállak. A legérdekesebb része a városnak a Ciudadella ('Citadella) Azért nevezték igy, men az ásatások előtt olyan volt, mint egy roppant erődítmény. A földrétegek, falmaradványok, kő-és anyagtörmelékek eltávolítsa után a Manuel Gamio ve; zetése alatt álló régészek itt Quetzalcoatl templomát találták meg. Ez roppant rí gy, derékszögű anyagépület, falakkal I kőiülveve, helyenként szines és poli• rozott stukkóval borítva. Az egyik vegén két piramis áll. Az első, nyugatibb fekvésű, a Teotihuacan i civilizáció hanyatlásának korából való, nagyon hasonlít a Nap piramishoz, belül szintén kémény anyagból, kívül pedig hatalmas sziklatéból készült. Quetzalcoatl piramisa a legcsodálatosabb és a legszebb valamennyi között. Szerkezete az ősrégi civilizációnak a legszebb darabját mutálj i. Kövei bámulatosan faragottak és csaknem teljesen épek. Quetzalcoatl a levegő és a szél istene volt, aki a benszülötteket az ércek használatára és a földmivelésre oktatta. Jelkepe a tollas kígyó, amely e nagyszerű piramis kőfaragványain piros és kék színezésben, obszidián szemekkel sok sok variációban látható. Mindegyik egyforma alakú, meglepően tökéletes és valóságos mestermü. Q letza coatl legendája két szempontból is rendkívül érdekes. Először azért, mert ez inspirálta a Mexikó völgyében felfedezett művészi munkákat, másrészt azért mert kétségkívül segítette a spa- «• nyolokat annak idején abban, hogy az asztékok földjét meghódíthassák. A legenda szerint ugyanis Quetzalcoatl, mikor a Mexikói-öböl partjait elérte, búcsút vett követőitől, s megígérte nekik, hogy ő és utódai vissza fognak még térni hozzájuk. Azután belépett varázslójának csónakjába és eltűnt a Földről; elment az Óceánon túl lévő mesés Tlapallan országba. A monda szerint magastermetü, fehérbőrű istenség volt, fekete hajjal és lengő szakállal. Amikor Cortez nyugat felől megélkezett Mexikóba, a benszülötiek ezt a jóságos istent vélték viszontlátni benne, akit ők nagyon szerettek és hitük szerint az 6
