Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-02-27 / 25. szám

1926. február 27. Komáromi Lapok 5. oldal. din (Szlovenszkón) és Beregszász Pod­­fcarp itszka Ruszban. — Ezekben a já­rásokban a magyarság összes száma 435 427. 2 Kétnyelvű magyar járások, tehát, ahol a magvarság száma 20 százalékkal több, de 66 kétharmad százaléknál ki­sebb: Pozsony, Losonc, Vágselye, Ér­sekújvár, Verebály, Nyitra, Nagykapos, Gdszécs, Kassa, Rozsnyó, Rimaszom­bat Szlovenszkón és U gvár, Nagy szőllös. Munkács Podkarkaptszka Rusz­ban. Ezekben a járásokaan 252.254 magyar lakik. 3. Szlovenszkó és Podkarpatszka Ru z többi járásaiban együttvéve 51 636 magyar lakik, akikre nézve a tárgya­lási nyelv magyar, a nyelvrendelet megengedte könnyítésekkel. A Háztulajdonosok Egyesülete és az adósérelmek. Sokat iriunk már e lapok hasábjain az igazságtalan adóztatásról és a ház­­tulajdonosoknak jogtalan zaklatásáról. Sokat irtuak arról is, hogy az uj rend­szer alatt a legtöb ■> adózó nem ismeri ki magát sem az adókönyvec-kéjében, sem más adóügyi teendőiben. Tanácstalanul járnak-kelnek és panaszkodnak olyan helyen, ahol nem segíthetnek rajtuk, nogy sok az adó és még azon felül milyen jogtalanságok történnek velük. Most az év elején küldte ki az állami adóhivatal a múlt év végén fennmaradt hátralékokról a csekklapra irt adó intő­ket és már a végrehajtok kíméletlenül lezálogolják a hátralékokat, pedig a kiirt hátralékok között igen so* jogtalan tétel van, mert azok még az 1923 évi előírás alapján vannak számítva, mivel azóta egyik ivén sincs teljes előírás. Pedig azóia már sokaknak változtak az adózási viszonyaik és az adóalapjuk is csökkent. Az 1924 évi házadó kivetési lajstrom 1925 november 15 tői 23 ig, az 1925 évi pedig 1926 február 8 tói 15 ig volt közszemlére kitéve (ez u óbbi ellen a felebbezési határidő március 2 ig még fennáll.) az ezen tényt tudató hirdetmény e lapok hasábjain szintén megjelent. A hazadó kivetés iránt azonban még sem sokan érdeklődtek, mert a városnál csak magát a kivetési lajstromot lát­hatták, amiből csak legfeljebb a kivetett öaszeget tudhattak meg, de a részletes kivetést nem. Hogy azt tovább keresték teleu megcsillantak ... Az Íróasztalon, a sarokban, éppen a hová a tollat le­tette, a tolltartó-ördöge nézett vele szembe ... A tolltartó, mely bádog­ból készült. Kis piros ördögöt mutatott. Két lábán alázatosan görnyedezett, mintha teher volna a hátán lévő kis szőrpamacs, mely tolltörlőül szolgált. Egyik keze, az ujjait szétterpesztve, nyúlt, a másik a két lábának szolgál támaszul. A hosszú farka előre kunko­­korodott s fején két kis szarvacskája hegyesen meggörbülve, hátrahajlott. Elemér maga elé húzta, a tolltartó­ördögöt ... És nevetett , . . — No, Lucifer koma, — mondta neki jókedvűen, — szólalj meg Igaz-e, hogy te minden jónak az ellensége vagy? Igaz-e, hogy országodban lángot­­okádó kemencékben sülnek a rossz lelkek? Igaz-e, hogy ha te akarod a fehér is fekete? No, koma, beszélj 1. . . A bádogördög két apró szeme hide­­den, némán meredt Elemérre. — Miért nem szólsz? — kiáltott Elemér. — A némaságod engem e! nem ámít, Gőgös vagy? Nagy hatalom vagy? Bizonvitsd be I Itt vagyok 1 Bizonyítsd be I Tudd meg hát, nem félek tőled... Semmi se vagy... Sehol sem vagy... Csak ijesztgetik veled a könnyenhivő két ... a félénkeket ... a gyermeke­ket . . . No, rontsd el hát most az én dolgomat.. . Itt vagyok 1 RajtaI... Mutasd meg az erődet.. . hatalmadat... Nem beszélsz? . .. Szégyeld magad volna, arra már restek voltak, pedig a saját érdekükben igen szükséges lett volna, mert amiként egyik korábbi szá­munkban irtuk, csaknem minden ház­­tulajdonosnak van a kivetésnél jogtalan megrerhelretése. Sok háztulajdonos pedig tanácstalanul áll, nem tudja hova forduljon adóügyé­nek rendezése végett. Ezért ajánljuk az érdekeltek egyesülését, ezért alakult a Ház és Telektulajdonosok Egyesülete is, amelynek kormányhatóságilag jóvá hagyott alapszabálya szerinti célja : jogi segélynyújtás a tagoknak ingatlanaikra vonatkozó adó és más ügyeikben és a tulajdonosok jogos érdekeit előmozditó ügyekben szükséges intézkedések meg­tétele. Ajánljuk tehál mindazon háztulajdo­nosoknak, kik még az egyesületnek nem tagjai, hogy abba lépjenek be, mert csak egyesülésben van az erő. Már az egyesület három évi fennállása alatt is az eddigi tagjaival szép eredményeket vívott ki a háztulajdonosok részére. Az egyesület tagjai bizalommal for­dulhatnak az egyesületi titkárhoz, aki szakképzettségénél figva a hivatatos órák alatt ingyen ad felvilágosítást és intézi az ügyeket. Az első és az utolsó. Irta: Lőrinczy György. Ha jól akar kinézni, ezt legkönnyebben úgy érheti el, ha naponként használja az egyedül jó ALPA MENTHOL - SÓSBOR SZESZT. Az utcának, gyárnak, iro­dának pora az izzadság­gal kapcsolatban kel­lemetlen komplikátió­­kat okozhat, vagy lega­lább is pattanásokat idéz elő. Ezekre desinficiáló­­lag hat néhány csepp ALP« menthol- sósborszesznek haszná­lata. Óvakodjék utánzatoktól és kizárólag a valódi ALPA SOSBORSZESZT kérje. Mindenütt kapható! Ára 5'50 Ke *88-10 Valamikor régen azon a fantasztikus álmon törtem a fejemet, hogy megíro m a magyar szellem nagy regényét. Arról a magyar szellemről, mely tulajdonké­pen dacos lázongás Nyugat tolakodó zsarnoksága és fensőbbsége ellen Arról a magyar szellemről, melyben Napke­let merész képzelődése, tobzódó szin­­pompaja és aranycsíllogásu fatalista hu­mora a lovagi életfelfogás minden lelki szépségével: hűséggel, nagylelkűség­gel, magafeláldozással egyesül. Ennek a regénynek a hőse nem lehetett volna más, egyesegyedül csak Jókai, mert ö a magyar lélek legerőteljesebb inkar­nációja ; szinte azt mondhatjuk hogy ő maga a magyar lélek. Ezt a regényt én nem Írhattam és sohasem is Írhatom meg. Roppant irói képességeken, hosszú és nyugodt kon­­templáción kívül még emberfőíölti ob­jektivitás is kellene hozzá, holott csak emberi objektivitást adhatnék, amiben meg egyáltalában nem hiszek. Annyira együtt éltem Jókai alkotásaival, hogy azokat s hatásukat magamtól különva-Lucifer koma . . . Az fog történni, a mit én akarok ... Te semmi se vagy ... festett, üres bádog vagy! És Elemér, a divatos, felkapott iró, ereje, szerencséje tudatában gőgösen, elbizakodottan, megvetően, erősen rá­ütött a kezével a bádogördög szarvas fejére. * Elemér nem irta meg a megrendelt novellát. Reggel arra ébredt, hogy a feje fáj. Egyik percben fázott, a másik­ban melege volt. S a jobb keze meg­dagadt, a bőr megpirosodott, sütött, mint a tűz. És fájt, kegyetlenül fájt. Az orvos megállapította, hogy Elemér­nek kötőszövetgyulladása van, vagy ha úgy tetszik, vérmérgezés, mely úgy állott be, hogy mikor a bádogördögre ütött, a keze megsérült, a bádog meg­­szurta. Elemér szörnyűségesen megijedt. A betegségtől is félt. . . De ... de .. . mi lesz a színdarabjával? Még nagyon sok a dolga . . . Ott ke 1 lennie a pró­bákon ... a szerkesztőségben. A han­gulatot, az érdeklődést fokozni, ébren­­tartani, éleszteni kell. Még ez is, az is hiányzik. Megy, nem maradhat a szo­bában, intézkedni kell. Az orvos erélyesen tiltakozott . . . Ezzel a beteg kézzel ?.. . A láz is nagy., lehetetlenség... nem szabad­­semmiért se áll jót . . . Majd vigasz­talta . . . Nem lesz semmi baj . . . De nem hagyhatja el a szobát . . . Műtétre lasztani sohase tudtam volna. Ö volt az az ébresztő óra, mely a gyermekkor magatudailan álmadozásábrl felriasztott és azian végigkísért az életen, mosoly­gás és derű verőfényéve], majd busón­­gás és mé a ábrándok falevél hullásával beszórva az utamat és a lelkemet Akár­merre tértem a kanyargó gyalogösvé­nyen, mindenütt rája bukkantam es akármire gondoltam, mindig csak az ő meséinek színes ködebe és ragyogó varázsába kerültem Nem is tudom ha­­tározoltan, hogy ő kisért-e engem, vagy én kisértem őt. Csak annyi bizonyos, hogy ő tündökölt, én pedig gyönyör­ködtem. Vele töltöttem el gyermek- és ifjúkorom dalos esztendőit, a szivárvá­nyok és délibábok boldog idejét. Egy­másután olvastam uj meg uj könyveit, miközben a lelkem szakadatlan káprá­­zat játékszere volt. Egy időben „Kár­­páthy Zo!!án“-t, „A kétszarvu ember“-t, „A kalózkirály“-1 könyv nélkül tudtam Szavaltam verseit: A lengyelek fehé' asszonyát, Ahol a citromfa virít, Ha én király volnék, A nagylaki iskolás fiuk-at. Egyszer valami kalandor azt a hirt terjesztette el, hogy Szibériában találkozott Petőfivel. Jókai megrázó erő­vel szólalt meg Fantazmagóriák cimü nagy versében: „Ha visszajönnél Ha a hir szelletére megszállná a fehér cárt valami! És visszaadná őt nekünk! .. .* * A diáktanyák lobbot vetettek és lángba borultak. De a szalmaláng ellobbant és megint sötét lett. A meteorok csak egy­szer hullanak le és egyszer sem tér­nek vissza. Mikor mint jogászgyerek Pestre és az országgyűlési gyorsirodába kerültem, jóformán naponkint találkoztam és gyak­ran beszéltem Jókaival. Ez úgyszólván mindennapos szenzáció volt nekem. Hihetetlennek éreztem, hogy csakugyan ő az Én Tompa legelső verse óta min­dig a költőt és az írót tartottam a leg­nagyobb embernek, az emberiség leg­nagyobb jótevőjének, s a legnagyobbak között is kimagasló óriásnak — Jókait. Bántott, hogy ő is csak úgy jár-kél a közönséges emberek sosadalmában, mintha azokhoz hasonló volna. Külön trónszéket követeltem az ő számára, valahol külön, valahol fönn, a kivált­ságos szellemek magasságában. A képviselők beszédeivel a gyorsiro­dákban sok bajunk volt. Mikor a cse­csemő Demosthenesek odalenn elmond­ták a beszédüket, ülés után többnyire fölsompolyogiak a gyorsirodába és néha teljese.i átdolgozták. Nehogy úgy ke­rüljön a sajtóba, a nyilvánosság elébe, ahogy elmondták. Inkább úgy, ahogy elmondani szerették volna, ha — tud­ták volna Ebben a tekintetben Szilágyi Dezső, akit akkor a „nagy cséplőgép“­­nek hívtak, volt a gyorsiroda legfélel­metesebb atlétája; néha estig is ott tartott mindnyájunkat. Hatalmas ebédet hozatott magának a buffetbői, mi meg éhesen, fogcsikorgatva vártuk a keze alól kikerü ő kuiyanyelveket. — Jókai sohase javiiott, sohase változtatott a beszédein. Quod dixi, dxi! Mindig úgy kellett mána járni, unszolni, hogy igazítson meg egy-egy mondatot, ha esetleg csonkán, vagy homályosan ke­rült ki a gyorsírói piajbász alól. Később, a Pósa-Asztal fénykorában, kivált a milíéniumi lázas magyar nem­zeti lelkesedés forró éveiben, Feszty A pád barátsága révén sok emlékezetes órát töltöttem Jókai körében. Ezeket a?, emlékeket a maguk apró-cseprő mo­mentumaival akkor észre sem vette az ember. Most pedig megnőne» azok és bearanyozzák a je en sivárságát. Azon gondolkoztunk, miképpen kel­lene a magyarság érdeklődését és ál­dozatkészségét a magyar kuliuregyesü­­letek nemzeti jelemősegü föladatai felé irányítani. Feszty A pádnak fantasztikus tervei voltak. Fólakaria vonultatni Rá­kos mezejére ősmagyar nemzeti vise­letben és ősmagyar módra, ahogy ha­talmas vásznán, A magyarok bejövete­lén megfestette az egész nemzetet, fe­hér lovat áldozni, sámánok énekét har­sogni. — Mulasson már egyszer a nép is, irta — ne csak mindig az ur! Pósa már irta is az ünnepi verseket és érekeket. Jókai pedig leült az Író­asztalához és megirt — egy postautal­ványt nyolc pengő forintokrót. — Hogy a magyar kulluregyesülefek fölvirágozzanak, úgymond, nem kell ahhoz egyéb, csak az, hogy minden magyar ember mondjon le esztendőn­ként egy-egy kedves, de fölösleges él­vezetéről vagy szokásáról s amit arra költené, adja oda a Kul uregyesületnek. Én ezennel lemondok az újévi malac­ról; ne nekem, hanem a magyar kul­­turegyesületeknek vigyen szerencsét. É-, minden magyar kuiluregyesületnek külön külön elküldötte az ujivi maláca árát, mindeniknek nyolc nyolc kemény forintokat. Négy-négy malacot adtak azért még akkor. No, de iámedí is rá visszhang: a mérges ellenzék vén ko­médiásnak nevezte el a költőt. Így ál­modott a magyar mindig. A kulturegyesületi titkárság a világon Az előadások kezdete i Szombaton »/,7 és V.9 órakor. — Vasár- és ünnepnap d. ■. 4, */»? és 'It9 órakor. f f • Irigyelem • 8z mbaton és vasárnap, febrnár 27-én és 28-án | VÁROSI MOZI MŰSORA \ Jókai Mór szenzációs regénye „A lélekidomár“ Az előadások kezdete: Szombaton V,7 és V„9 órakor. — Vasár- és ünnepnap d. u. 4, 7,7 és i/,9 órakor. • Figyelem ! Dráma 8 felvonásban. A főszerepben: Rajnai Gábor és Környei Sára is lesz szükség . . . Beletelik néhány hét, mig a baj elmúlik . . . De vigyázni kell . . . Elemér kétségbeesve temette az arcát dagadt kezébe . . . Vége ... A katasz­trófát nem lehet elhárilani. * És az uj színdarab csúfosan meg­bukott. Elemér a legnagyobb kinok között olvasta a lesújtó, gúnyos kriti kát. . . Ó, milyen kegyetlenek az em­berek 1 Soha igy még nem vertek rajta • • • Örökre lehetetlenné tették .. A darabot két előadás után levették a műsorról ... A barátnője — ő, még ő is! — csak levélben fejezte ki rész­vétét .. . sajnálja, hogy nem látogat­hatja meg, egyelőre nem is lesz al­kalma a találkozásra, mert hirtelen és hosszabb időre el kellett utaznia . . . O, a szívtelen gonosz teremtés. És jött a többi rossz hir . .. Az uj noveilás kötetre egyelőre nem reflektál a kiadó... A szerkesztő nem adhat előleget ... A barát váltóját ki kell fizetni . . . Elemér bágyadtan, bódultán, verej­­tékes arccal, testben, lélekben megtörve ült az Íróasztalánál. És a kis piros bádogördög hidegen, kihívóan, kaján örömmel. .. gúnyosan vigyorogva vézett a szemébe . .,

Next

/
Thumbnails
Contents