Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-02-27 / 25. szám
1926. február 27. Komáromi Lapok 5. oldal. din (Szlovenszkón) és Beregszász Podfcarp itszka Ruszban. — Ezekben a járásokban a magyarság összes száma 435 427. 2 Kétnyelvű magyar járások, tehát, ahol a magvarság száma 20 százalékkal több, de 66 kétharmad százaléknál kisebb: Pozsony, Losonc, Vágselye, Érsekújvár, Verebály, Nyitra, Nagykapos, Gdszécs, Kassa, Rozsnyó, Rimaszombat Szlovenszkón és U gvár, Nagy szőllös. Munkács Podkarkaptszka Ruszban. Ezekben a járásokaan 252.254 magyar lakik. 3. Szlovenszkó és Podkarpatszka Ru z többi járásaiban együttvéve 51 636 magyar lakik, akikre nézve a tárgyalási nyelv magyar, a nyelvrendelet megengedte könnyítésekkel. A Háztulajdonosok Egyesülete és az adósérelmek. Sokat iriunk már e lapok hasábjain az igazságtalan adóztatásról és a háztulajdonosoknak jogtalan zaklatásáról. Sokat irtuak arról is, hogy az uj rendszer alatt a legtöb ■> adózó nem ismeri ki magát sem az adókönyvec-kéjében, sem más adóügyi teendőiben. Tanácstalanul járnak-kelnek és panaszkodnak olyan helyen, ahol nem segíthetnek rajtuk, nogy sok az adó és még azon felül milyen jogtalanságok történnek velük. Most az év elején küldte ki az állami adóhivatal a múlt év végén fennmaradt hátralékokról a csekklapra irt adó intőket és már a végrehajtok kíméletlenül lezálogolják a hátralékokat, pedig a kiirt hátralékok között igen so* jogtalan tétel van, mert azok még az 1923 évi előírás alapján vannak számítva, mivel azóta egyik ivén sincs teljes előírás. Pedig azóia már sokaknak változtak az adózási viszonyaik és az adóalapjuk is csökkent. Az 1924 évi házadó kivetési lajstrom 1925 november 15 tői 23 ig, az 1925 évi pedig 1926 február 8 tói 15 ig volt közszemlére kitéve (ez u óbbi ellen a felebbezési határidő március 2 ig még fennáll.) az ezen tényt tudató hirdetmény e lapok hasábjain szintén megjelent. A hazadó kivetés iránt azonban még sem sokan érdeklődtek, mert a városnál csak magát a kivetési lajstromot láthatták, amiből csak legfeljebb a kivetett öaszeget tudhattak meg, de a részletes kivetést nem. Hogy azt tovább keresték teleu megcsillantak ... Az Íróasztalon, a sarokban, éppen a hová a tollat letette, a tolltartó-ördöge nézett vele szembe ... A tolltartó, mely bádogból készült. Kis piros ördögöt mutatott. Két lábán alázatosan görnyedezett, mintha teher volna a hátán lévő kis szőrpamacs, mely tolltörlőül szolgált. Egyik keze, az ujjait szétterpesztve, nyúlt, a másik a két lábának szolgál támaszul. A hosszú farka előre kunkokorodott s fején két kis szarvacskája hegyesen meggörbülve, hátrahajlott. Elemér maga elé húzta, a tolltartóördögöt ... És nevetett , . . — No, Lucifer koma, — mondta neki jókedvűen, — szólalj meg Igaz-e, hogy te minden jónak az ellensége vagy? Igaz-e, hogy országodban lángotokádó kemencékben sülnek a rossz lelkek? Igaz-e, hogy ha te akarod a fehér is fekete? No, koma, beszélj 1. . . A bádogördög két apró szeme hideden, némán meredt Elemérre. — Miért nem szólsz? — kiáltott Elemér. — A némaságod engem e! nem ámít, Gőgös vagy? Nagy hatalom vagy? Bizonvitsd be I Itt vagyok 1 Bizonyítsd be I Tudd meg hát, nem félek tőled... Semmi se vagy... Sehol sem vagy... Csak ijesztgetik veled a könnyenhivő két ... a félénkeket ... a gyermekeket . . . No, rontsd el hát most az én dolgomat.. . Itt vagyok 1 RajtaI... Mutasd meg az erődet.. . hatalmadat... Nem beszélsz? . .. Szégyeld magad volna, arra már restek voltak, pedig a saját érdekükben igen szükséges lett volna, mert amiként egyik korábbi számunkban irtuk, csaknem minden háztulajdonosnak van a kivetésnél jogtalan megrerhelretése. Sok háztulajdonos pedig tanácstalanul áll, nem tudja hova forduljon adóügyének rendezése végett. Ezért ajánljuk az érdekeltek egyesülését, ezért alakult a Ház és Telektulajdonosok Egyesülete is, amelynek kormányhatóságilag jóvá hagyott alapszabálya szerinti célja : jogi segélynyújtás a tagoknak ingatlanaikra vonatkozó adó és más ügyeikben és a tulajdonosok jogos érdekeit előmozditó ügyekben szükséges intézkedések megtétele. Ajánljuk tehál mindazon háztulajdonosoknak, kik még az egyesületnek nem tagjai, hogy abba lépjenek be, mert csak egyesülésben van az erő. Már az egyesület három évi fennállása alatt is az eddigi tagjaival szép eredményeket vívott ki a háztulajdonosok részére. Az egyesület tagjai bizalommal fordulhatnak az egyesületi titkárhoz, aki szakképzettségénél figva a hivatatos órák alatt ingyen ad felvilágosítást és intézi az ügyeket. Az első és az utolsó. Irta: Lőrinczy György. Ha jól akar kinézni, ezt legkönnyebben úgy érheti el, ha naponként használja az egyedül jó ALPA MENTHOL - SÓSBOR SZESZT. Az utcának, gyárnak, irodának pora az izzadsággal kapcsolatban kellemetlen komplikátiókat okozhat, vagy legalább is pattanásokat idéz elő. Ezekre desinficiálólag hat néhány csepp ALP« menthol- sósborszesznek használata. Óvakodjék utánzatoktól és kizárólag a valódi ALPA SOSBORSZESZT kérje. Mindenütt kapható! Ára 5'50 Ke *88-10 Valamikor régen azon a fantasztikus álmon törtem a fejemet, hogy megíro m a magyar szellem nagy regényét. Arról a magyar szellemről, mely tulajdonképen dacos lázongás Nyugat tolakodó zsarnoksága és fensőbbsége ellen Arról a magyar szellemről, melyben Napkelet merész képzelődése, tobzódó szinpompaja és aranycsíllogásu fatalista humora a lovagi életfelfogás minden lelki szépségével: hűséggel, nagylelkűséggel, magafeláldozással egyesül. Ennek a regénynek a hőse nem lehetett volna más, egyesegyedül csak Jókai, mert ö a magyar lélek legerőteljesebb inkarnációja ; szinte azt mondhatjuk hogy ő maga a magyar lélek. Ezt a regényt én nem Írhattam és sohasem is Írhatom meg. Roppant irói képességeken, hosszú és nyugodt kontempláción kívül még emberfőíölti objektivitás is kellene hozzá, holott csak emberi objektivitást adhatnék, amiben meg egyáltalában nem hiszek. Annyira együtt éltem Jókai alkotásaival, hogy azokat s hatásukat magamtól különva-Lucifer koma . . . Az fog történni, a mit én akarok ... Te semmi se vagy ... festett, üres bádog vagy! És Elemér, a divatos, felkapott iró, ereje, szerencséje tudatában gőgösen, elbizakodottan, megvetően, erősen ráütött a kezével a bádogördög szarvas fejére. * Elemér nem irta meg a megrendelt novellát. Reggel arra ébredt, hogy a feje fáj. Egyik percben fázott, a másikban melege volt. S a jobb keze megdagadt, a bőr megpirosodott, sütött, mint a tűz. És fájt, kegyetlenül fájt. Az orvos megállapította, hogy Elemérnek kötőszövetgyulladása van, vagy ha úgy tetszik, vérmérgezés, mely úgy állott be, hogy mikor a bádogördögre ütött, a keze megsérült, a bádog megszurta. Elemér szörnyűségesen megijedt. A betegségtől is félt. . . De ... de .. . mi lesz a színdarabjával? Még nagyon sok a dolga . . . Ott ke 1 lennie a próbákon ... a szerkesztőségben. A hangulatot, az érdeklődést fokozni, ébrentartani, éleszteni kell. Még ez is, az is hiányzik. Megy, nem maradhat a szobában, intézkedni kell. Az orvos erélyesen tiltakozott . . . Ezzel a beteg kézzel ?.. . A láz is nagy., lehetetlenség... nem szabadsemmiért se áll jót . . . Majd vigasztalta . . . Nem lesz semmi baj . . . De nem hagyhatja el a szobát . . . Műtétre lasztani sohase tudtam volna. Ö volt az az ébresztő óra, mely a gyermekkor magatudailan álmadozásábrl felriasztott és azian végigkísért az életen, mosolygás és derű verőfényéve], majd busóngás és mé a ábrándok falevél hullásával beszórva az utamat és a lelkemet Akármerre tértem a kanyargó gyalogösvényen, mindenütt rája bukkantam es akármire gondoltam, mindig csak az ő meséinek színes ködebe és ragyogó varázsába kerültem Nem is tudom határozoltan, hogy ő kisért-e engem, vagy én kisértem őt. Csak annyi bizonyos, hogy ő tündökölt, én pedig gyönyörködtem. Vele töltöttem el gyermek- és ifjúkorom dalos esztendőit, a szivárványok és délibábok boldog idejét. Egymásután olvastam uj meg uj könyveit, miközben a lelkem szakadatlan káprázat játékszere volt. Egy időben „Kárpáthy Zo!!án“-t, „A kétszarvu ember“-t, „A kalózkirály“-1 könyv nélkül tudtam Szavaltam verseit: A lengyelek fehé' asszonyát, Ahol a citromfa virít, Ha én király volnék, A nagylaki iskolás fiuk-at. Egyszer valami kalandor azt a hirt terjesztette el, hogy Szibériában találkozott Petőfivel. Jókai megrázó erővel szólalt meg Fantazmagóriák cimü nagy versében: „Ha visszajönnél Ha a hir szelletére megszállná a fehér cárt valami! És visszaadná őt nekünk! .. .* * A diáktanyák lobbot vetettek és lángba borultak. De a szalmaláng ellobbant és megint sötét lett. A meteorok csak egyszer hullanak le és egyszer sem térnek vissza. Mikor mint jogászgyerek Pestre és az országgyűlési gyorsirodába kerültem, jóformán naponkint találkoztam és gyakran beszéltem Jókaival. Ez úgyszólván mindennapos szenzáció volt nekem. Hihetetlennek éreztem, hogy csakugyan ő az Én Tompa legelső verse óta mindig a költőt és az írót tartottam a legnagyobb embernek, az emberiség legnagyobb jótevőjének, s a legnagyobbak között is kimagasló óriásnak — Jókait. Bántott, hogy ő is csak úgy jár-kél a közönséges emberek sosadalmában, mintha azokhoz hasonló volna. Külön trónszéket követeltem az ő számára, valahol külön, valahol fönn, a kiváltságos szellemek magasságában. A képviselők beszédeivel a gyorsirodákban sok bajunk volt. Mikor a csecsemő Demosthenesek odalenn elmondták a beszédüket, ülés után többnyire fölsompolyogiak a gyorsirodába és néha teljese.i átdolgozták. Nehogy úgy kerüljön a sajtóba, a nyilvánosság elébe, ahogy elmondták. Inkább úgy, ahogy elmondani szerették volna, ha — tudták volna Ebben a tekintetben Szilágyi Dezső, akit akkor a „nagy cséplőgép“nek hívtak, volt a gyorsiroda legfélelmetesebb atlétája; néha estig is ott tartott mindnyájunkat. Hatalmas ebédet hozatott magának a buffetbői, mi meg éhesen, fogcsikorgatva vártuk a keze alól kikerü ő kuiyanyelveket. — Jókai sohase javiiott, sohase változtatott a beszédein. Quod dixi, dxi! Mindig úgy kellett mána járni, unszolni, hogy igazítson meg egy-egy mondatot, ha esetleg csonkán, vagy homályosan került ki a gyorsírói piajbász alól. Később, a Pósa-Asztal fénykorában, kivált a milíéniumi lázas magyar nemzeti lelkesedés forró éveiben, Feszty A pád barátsága révén sok emlékezetes órát töltöttem Jókai körében. Ezeket a?, emlékeket a maguk apró-cseprő momentumaival akkor észre sem vette az ember. Most pedig megnőne» azok és bearanyozzák a je en sivárságát. Azon gondolkoztunk, miképpen kellene a magyarság érdeklődését és áldozatkészségét a magyar kuliuregyesületek nemzeti jelemősegü föladatai felé irányítani. Feszty A pádnak fantasztikus tervei voltak. Fólakaria vonultatni Rákos mezejére ősmagyar nemzeti viseletben és ősmagyar módra, ahogy hatalmas vásznán, A magyarok bejövetelén megfestette az egész nemzetet, fehér lovat áldozni, sámánok énekét harsogni. — Mulasson már egyszer a nép is, irta — ne csak mindig az ur! Pósa már irta is az ünnepi verseket és érekeket. Jókai pedig leült az Íróasztalához és megirt — egy postautalványt nyolc pengő forintokrót. — Hogy a magyar kulluregyesülefek fölvirágozzanak, úgymond, nem kell ahhoz egyéb, csak az, hogy minden magyar ember mondjon le esztendőnként egy-egy kedves, de fölösleges élvezetéről vagy szokásáról s amit arra költené, adja oda a Kul uregyesületnek. Én ezennel lemondok az újévi malacról; ne nekem, hanem a magyar kulturegyesületeknek vigyen szerencsét. É-, minden magyar kuiluregyesületnek külön külön elküldötte az ujivi maláca árát, mindeniknek nyolc nyolc kemény forintokat. Négy-négy malacot adtak azért még akkor. No, de iámedí is rá visszhang: a mérges ellenzék vén komédiásnak nevezte el a költőt. Így álmodott a magyar mindig. A kulturegyesületi titkárság a világon Az előadások kezdete i Szombaton »/,7 és V.9 órakor. — Vasár- és ünnepnap d. ■. 4, */»? és 'It9 órakor. f f • Irigyelem • 8z mbaton és vasárnap, febrnár 27-én és 28-án | VÁROSI MOZI MŰSORA \ Jókai Mór szenzációs regénye „A lélekidomár“ Az előadások kezdete: Szombaton V,7 és V„9 órakor. — Vasár- és ünnepnap d. u. 4, 7,7 és i/,9 órakor. • Figyelem ! Dráma 8 felvonásban. A főszerepben: Rajnai Gábor és Környei Sára is lesz szükség . . . Beletelik néhány hét, mig a baj elmúlik . . . De vigyázni kell . . . Elemér kétségbeesve temette az arcát dagadt kezébe . . . Vége ... A katasztrófát nem lehet elhárilani. * És az uj színdarab csúfosan megbukott. Elemér a legnagyobb kinok között olvasta a lesújtó, gúnyos kriti kát. . . Ó, milyen kegyetlenek az emberek 1 Soha igy még nem vertek rajta • • • Örökre lehetetlenné tették .. A darabot két előadás után levették a műsorról ... A barátnője — ő, még ő is! — csak levélben fejezte ki részvétét .. . sajnálja, hogy nem látogathatja meg, egyelőre nem is lesz alkalma a találkozásra, mert hirtelen és hosszabb időre el kellett utaznia . . . O, a szívtelen gonosz teremtés. És jött a többi rossz hir . .. Az uj noveilás kötetre egyelőre nem reflektál a kiadó... A szerkesztő nem adhat előleget ... A barát váltóját ki kell fizetni . . . Elemér bágyadtan, bódultán, verejtékes arccal, testben, lélekben megtörve ült az Íróasztalánál. És a kis piros bádogördög hidegen, kihívóan, kaján örömmel. .. gúnyosan vigyorogva vézett a szemébe . .,
