Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-02-23 / 23. szám
IXeg^pvenlietedilí évfolyam. SS. szám Kedd, 1006. február 33. ElSfizetéii ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: K|ész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Ké. Egyes szám ára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-o. 19., Megjelenik hetenkint háromszori kedden, csütörtökön és szombaton. Nincs más választás, mint az autonómia! Komárom, — Jebr. 22. A képviselőház ellenzékének táborában az utolsó négy esztendőben a legélesebben foglalt állást a kormánnyal szemben a szlovák néppárt. Nekik külön nemzeti sérelmeik vannak, amelyek sok mellőzés és sok megalázás folytán a legelkeseredettebb magatartásra kényszeritelték Hünkáékat. Valóban indokolt is ez az elkeseredés, mert, ha valakit nagy csalódás ért a világháború után, akkor az a szlovák nép volt, amelyet cseh testvéreik „fölszabadítottak“ a magyar iga alól, azonban a fölszabadításkor tett ünnepélyes Ígéret beváltásával mind a mai napig adósok maradtak. Szlovenszkó autonómiáját, amelyet már a pitlsburgi szerződés biztosított a szlovák nép javára, hét évi erős küzdelem dacára sem sikerült megvalósítani, pedig a szlovák néppárt programmjának az autonómia kérdése legfontosabb sarkpontja, amely nélkül nem lehet kibékülés a cseh kormánnyal. Most azonban olyan szimptómák jelentkeznek a szlovák néppárt magatartásában,a melyek az ellenzék többi pártjaiban legalább is meglepetésként hatnak és igen alkalmasak lehetnek arra, hogy bizonyos következtetéseket vonjuiak le a jövő belpolitika b2következhető változásaira nézve. Az bizonyos, hogy a kormány minden utat és módot megkísérel arra, hogy a nagyon is ingatag alapokon á ló koalíciót a szlovák néppárttal fölfrissitse és megtámogassa. Mir a választások előtt megkezdődtek Hlinkáékkal a tárgyalások, a választások után pedig folytatódtak és az sem titok, hogy a szlovák néppárt egyik szárnya hajlandó volna a kormányba bemenni. A miniszterelnökkel folytatott újabb megbeszélések és a pártnak a mostani nemzetgyűlésen tapasztalt semleges magatartása nagyon alkalmas arra, hogy Hlinkáék viselkedését élesebb megfigyelésben részesítsék, annyival is inkább, mert a kormánysajtóban már is olyan hangok hallatszanak, amelyek a pártnak a kormányhoz való közeledéséről be szélnek. Hogy mi folyik a kulisszák mögött, egyelőre még nem világos, a szlovák néppárt egyes tagjainak nyilatkozata szerint a kormányba lépés ára Szlovenszkó autonómiája és enélkül nincs megegyezés. Viszont Hlinkáéknak a Benes-féle frank-expozéja fölött lezajlott vitában való magatartásuk határozottan a kormány sikere, mert anynyit máris elért, hogy a néppártot semlegességre birta. Az is feltűnt, hogy az ellenzéknek a nemzetgyűlés azonnali összehívására irányuló kérvényét a szlovák néppárt tagjai már nem Írták alá, ami akkor is sok magyarázatra adott okot. Bizonyos az, hogy valami készül és a szlovák néppárt elérkezett a válaszúihoz. Vagy belép a kormányba és akkor fel kell adni az autonómiát, vagy továbbra is ellenzékben marad s akkor a jobb jövő reményében küzd az autonómiáéit. Az előbbi esetben talán pillanatnyi személyes sikerekhez juthat, de az a veszély fenyegeti, hogy a szlovák nép milliós tömegei elfordulnak tőle, a második esetben pedig tovább kell sanyarognia az ellenzék száraz kenyerén, de azzal a biztos kilátással, hogy programja mellett való becsületes kitartását még nagyobb fokban fogják méltányolni hivei. Nem nehéz választania a szlovák néppártnak, amelynek olyan önzetlenül küzdő vezére van, mint Hlinka, akiben rendithetlenül bízik a szlovák nép. Ha eddigi egyenes útjáról letér, azt csak prograrrfjának megtagadásával teheti meg, de akkor el is veszítette mindörökre hitelét a nép előtt. Mert azt ne felejtse a szlovák néppárt, hogy a köréje csoportosult néptömegek az autonómiáért támogatják Hlinkáékat s ha ezt bármi árért elejtenék, párthiveiket a kommunistáknak vetnék oda prédául. Van már erre példa a szlovenszkói pártok között, hiszen a szociáldemokraták megérdemelt bukása épen azért következett be, mert programjukat nem tartották meg, hanem inkább a kormány zsoldosaivá szegődtek. A szlovák néppárt mostani viselkedése az ellenzéket joggal ejtheti gondolkozóba és késztetheti erősebb megfigyelésre. Lehet, hogy nincsen aggodalomra ok és Hlinkáék továbbra is rendületlenül megállnak az autonómia alapján, amit minden őslakos őszintén kíván és amelyért a szlovák nép nagy tömegei egységes frontba tömörültek össze. Elsősorban tehát saját véi beli testvéreik sorsát pecsételnék meg Hlinkáék, hogyha a pittsburgi szerződést elejtenék, de ha mégis megtennék, akkor Szlovenszkót örök időre kiszolgáltatták falánk étvágyú cseh testvéreiknek. A szlovák néppártra nézve tehát csak egy választás lehet: kitartani mindvégig Szlovenszkó autonómiája mellett! — C36terum censeo Hungáriám esse dtlendam A külügyminiszter expozéja feletti vitában többek között elhangzott egy beszéd, amely a Magyarország elleni gyűlöletnek mérges fullánkjával harapott bele a ronggyá tépdesett szegény ország sebektől vérző testébe. Myslivecnek hívják azt a cseh néppárti képviselőt, aki bizonyára a Hruzsovskyféle kirohanást akarta felüllicitálni, amikor nyers őszinteséggel hozta nyilvánosságra érzéseit a magyar nemzet iránti féktelen gyűlöletének. Miután beszédében erősen megtámadta Teleki Pál grófot és nekiment az angol köz véleménynek, azf követelte, hogy ha Magyarországon nem történik irányváltóztatásf?), akkor a legerélyesebben kell ellene föllépni. Ha pedig Magyarország nem törődik bele a mai viszonyokba, nem marad más hátra, mint hogy tönkremenjen és felosszák Caeterum censeo Hungáriám esse delendam. így beszélnek a cseh képviselők a prágai parlamentben, igy szolgálják a nemzetek közötti megértést és testvériességet, igy értelmezik a nemzetek szabadságát és függetlenségét, valamint a demokráciát, amely ennek a köztársaságnak fennen hirdetett elve. Tulajdonképen bizonyos hálával kell fogadnunk a nyers őszinteség e megnyilvánulását, mert ebből világosan láthatjuk azt mentalitást, amely velünk magyarokkal szemben a csehek részéről fennál s amely a legnagyobb tartózkodásra és óvatosságra int. A cseh néppárti képviselő kirohanása megszívlelendő mementó ' részünkre, amit nem szabad elfelejtenünk 1 = A katonai szolgálati idő megállapítása. Ugylátszik, hogy ez is olyan kérdés, amelyre nézve nagy ellentétek uralkodnak a koalíciós pártok között. Eddig csak a hivatalnok törvény körül merültek föl élénkebb viták, most a katonai szolgálati idő meghatározásában térnek el a vélemények. Arról van szó, hogy az eddigi 18 hónapos szolgálatot tartsák-e fenn, vagy pzdig a hadkötelezettségről szóló törvénynek azon rendelkezését, hogy 1926, évtől kezdve már 14 hónapot kell a katonáknak ténylegesen szolgálni, — lép tessék-e életbe. A politikai 12 es bizottság legközelebbi ülésén ezt a kérdést fogják tárgyalni. Stribrny nemzetvédelmi miniszter expozét fog mondani és előterjeszti azokat az okokat, amelyek arra kényszerítik a kormányt, hogy az eddigi 18 hónapos szolgálatot iovábbra is fentartsa. Így tehát a szociál demokratáknak az a követelése, hogy léptessék életbe a leszállított szolgálati időt, aligha fog eredményre jutni. = Olasz kormánylap Csolmlovákiá ró!. A „Popolo d’ Italia“ c. olasz orgánumban igen heves támadást intéznek a csehszlovák köztársaság ellen. Mussolini miniszterelnöknek e lapja többek között azt írja, hogy ennek az országnak ép elég seperni valója van a saját háza előtt és ne törődjön más államokkal. A lap megállapiija, hogy kevés kivétellel az egész csehszlovák sajtó a leghevesebben inzultálja Olaszországot és a fasizmuzt, sőt parlamenti interpellációban azzal is megvádolták Mussolinit, hogy más állam belső politikájába avatkozik bele. A csehszlovák köztársaság a lap szerint jobban tenné, hogyha jóbarátokat keresne, hogy ez/ei kényeshelyzetü határait biztosítsa, mert a locarnói szerződés csak a Rajna határaira nézve bir érvénnyel. Minthogy a fenti lap Mussolini egyik nagy elterjedésnek örvendő orgánuma, bizonyos, hogy az olasz kormánynak felfogását tükrözi vissza, ami a cikk után ítélve, nem valami hízelgő a demokratikus köztársaságra nézve. A szovjet elismerése. Komárom, — február 22. Mindenkit meglepett a temesvári kisantant külügyminiszterek értekezletén Benes kijelentése, hogy az orosz szovjet elismerése ügyében folytatott tárgyalások megszakadtak, mert Csehszlovákia garantáltatni kívánja állampolgárainak oroszországi vagyonát, amelyet időközben elkommunizáltak viszont ezzel szemben Szovjetoroszország azzal a követeléssel áll elő, hogy a csehszlovák köztársaság térítse meg azokat a károkat, amelyeket a cseh légiók okoztak, amelyek tudvalevőleg Szibériában hadműveleteket folytattak a bolsevikok ellen és ennek során tekintélyes hadizsákmányra tettek szert. A Triesztbe befutó kereskedelmi és személyszállító hajók Wladivostokban értékes tárgyakkal rakodtak meg, amelyeket a szibériai légionáriusok magukkal hoztak uj államukba. Több milliárdra lúg az a követelés, melyet ezen a címen Szovjetoroszország támaszt Csehszlovákiával szemben, mert a szibériai hadikárait azóta összeiratta. A két állam megegyezésének ez jelentős akadálya. Oroszországban, ahol a vagyoni kérdés csak állami vonatkozásban játszik szerepet és a magánvagyon nem részesül jogvédelemben szintén felülkerekedik az az álláspont, amely a tulajdont védi az idegennel szemben. Hiszen természetes, hogy, a szibériai magánvagyon is a nemzeti vagyonnak egy része és mivel Szibéria nem volt hadi állapotban a cseh légiókkal, amelyek ott harcoltak, de az akkor már nemzetközileg elismert csehszlovák államot képviselték, ennek kellemetlen következményeit is le kell vonni. Az orosz szovjet jogi elismerése ezeken az akadályokon múlik. A többi kérdés felett, a konzulátusok felállításán meg fognak egyezni. Érdekes és egyúttal jellemző, hogy erre nézve Csehszlovákia nem tesz akadályt, még abból a szempontból sem, hogy ezek a konzulátusok a politikai agitációnak is a támasztékaiul szolgálnak, addig Magyarországnak azt a kívánságát, hogy Szlovenszkón egy konzulátust állíthasson fel, amelyre kereskedelme és a két szomszédos állam forgalma érdekében szükség van, eddig következetesen elutasította a cseh kormány. Nem kételkedünk, hogy az orosz szovjet elismerése be fog következni. A kormánynak ezzel célja a belföldi kommunista agitációnak szükebb mederbe való szorítása, mert ha a jogi elismerés megtörténik, a kommunistáknak egyik fő követelése megszűnik és agitációjuk hatástalanná válik. Távolabbi kérdés az, hogy az orosz szovjetek köztársasága elismerésével a kommunista mozgalom nem kap-e újabb támasztékot, amire a kapitalista cseh köztársaságnak különösebb szüksége nincsen. Minderre a jövő fogja megadni a választ: az elismerés anyagi okokból történik. Külkereskedelmi kapcsolat révén ettől előnyöket vár a csehszlovák kormány ; nem szerelem az, ami a két államot egybekapcsolja, hanem az üzlet, a rideg üzlet. II Magyar nemzeti Mit Mnpaslatai a Ház élt. (Az illetőségi és állampolgársági kérdés. — A volt magyar tisztviselők nyugdija.) Jelentettük, hogy a Magyar Nemzeti Párt több fontos javaslatot készített, amelyeket beterjesztett a nemzetgyűléshez és a szenátushoz. Eme javaslatok közül a legfontosabb falán az a törvényjavaslat, amely az illetőségi és állampolgársági kérdéseknek a legfelsőbb közigazgatósági bíróság hírhedt döntésével okozott felfordulását van hivatva orvosolni. Mint ismeretes, a közigazgatási bíróság említett döntése az 1886 évi XXII. számú, a községi rendtartásról szóló törvénycikk