Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-02-23 / 23. szám

IXeg^pvenlietedilí évfolyam. SS. szám Kedd, 1006. február 33. ElSfizetéii ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: K|ész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Ké. Egyes szám ára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-o. 19., Megjelenik hetenkint háromszori kedden, csütörtökön és szombaton. Nincs más választás, mint az autonómia! Komárom, — Jebr. 22. A képviselőház ellenzékének tá­borában az utolsó négy esztendő­ben a legélesebben foglalt állást a kormánnyal szemben a szlovák néppárt. Nekik külön nemzeti sé­relmeik vannak, amelyek sok mel­lőzés és sok megalázás folytán a legelkeseredettebb magatartásra kényszeritelték Hünkáékat. Való­ban indokolt is ez az elkeseredés, mert, ha valakit nagy csalódás ért a világháború után, akkor az a szlovák nép volt, amelyet cseh testvéreik „fölszabadítottak“ a magyar iga alól, azonban a föl­szabadításkor tett ünnepélyes Ígé­ret beváltásával mind a mai napig adósok maradtak. Szlovenszkó autonómiáját, amelyet már a pitls­­burgi szerződés biztosított a szlo­vák nép javára, hét évi erős küz­delem dacára sem sikerült megva­lósítani, pedig a szlovák néppárt programmjának az autonómia kér­dése legfontosabb sarkpontja, amely nélkül nem lehet kibékülés a cseh kormánnyal. Most azonban olyan szimptómák jelentkeznek a szlovák néppárt magatartásában,a melyek az ellenzék többi pártjaiban legalább is meglepe­tésként hatnak és igen alkalmasak lehetnek arra, hogy bizonyos követ­keztetéseket vonjuiak le a jövő belpolitika b2következhető változá­saira nézve. Az bizonyos, hogy a kormány minden utat és módot megkísérel arra, hogy a nagyon is ingatag alapokon á ló koalíciót a szlovák néppárttal fölfrissitse és megtámogassa. Mir a választások előtt megkezdődtek Hlinkáékkal a tárgyalások, a választások után pedig folytatódtak és az sem titok, hogy a szlovák néppárt egyik szárnya hajlandó volna a kor­mányba bemenni. A miniszterel­nökkel folytatott újabb megbeszé­lések és a pártnak a mostani nem­zetgyűlésen tapasztalt semleges magatartása nagyon alkalmas arra, hogy Hlinkáék viselkedését élesebb megfigyelésben részesítsék, annyi­val is inkább, mert a kormány­sajtóban már is olyan hangok hal­latszanak, amelyek a pártnak a kormányhoz való közeledéséről be szélnek. Hogy mi folyik a kulisszák mö­gött, egyelőre még nem világos, a szlovák néppárt egyes tagjainak nyilatkozata szerint a kormányba lépés ára Szlovenszkó autonómiája és enélkül nincs megegyezés. Vi­szont Hlinkáéknak a Benes-féle frank-expozéja fölött lezajlott vitá­ban való magatartásuk határozot­tan a kormány sikere, mert any­­nyit máris elért, hogy a néppártot semlegességre birta. Az is feltűnt, hogy az ellenzéknek a nemzetgyű­lés azonnali összehívására irányuló kérvényét a szlovák néppárt tagjai már nem Írták alá, ami akkor is sok magyarázatra adott okot. Bizonyos az, hogy valami ké­szül és a szlovák néppárt elérke­zett a válaszúihoz. Vagy belép a kormányba és akkor fel kell adni az autonómiát, vagy továbbra is ellenzékben marad s akkor a jobb jövő reményében küzd az autonó­miáéit. Az előbbi esetben talán pillanatnyi személyes sikerekhez juthat, de az a veszély fenyegeti, hogy a szlovák nép milliós tö­megei elfordulnak tőle, a második esetben pedig tovább kell sanya­­rognia az ellenzék száraz kenye­rén, de azzal a biztos kilátással, hogy programja mellett való be­csületes kitartását még nagyobb fokban fogják méltányolni hivei. Nem nehéz választania a szlovák néppártnak, amelynek olyan ön­zetlenül küzdő vezére van, mint Hlinka, akiben rendithetlenül bízik a szlovák nép. Ha eddigi egyenes útjáról letér, azt csak prograrrf­­jának megtagadásával teheti meg, de akkor el is veszítette mind­örökre hitelét a nép előtt. Mert azt ne felejtse a szlovák néppárt, hogy a köréje csoportosult nép­tömegek az autonómiáért támo­gatják Hlinkáékat s ha ezt bármi árért elejtenék, párthiveiket a kommunistáknak vetnék oda prédául. Van már erre példa a szlovenszkói pártok között, hiszen a szociáldemokraták megérdemelt bukása épen azért következett be, mert programjukat nem tartották meg, hanem inkább a kormány zsoldosaivá szegődtek. A szlovák néppárt mostani vi­selkedése az ellenzéket joggal ejt­heti gondolkozóba és késztetheti erősebb megfigyelésre. Lehet, hogy nincsen aggodalomra ok és Hlin­káék továbbra is rendületlenül megállnak az autonómia alapján, amit minden őslakos őszintén kí­ván és amelyért a szlovák nép nagy tömegei egységes frontba tö­mörültek össze. Elsősorban tehát saját véi beli testvéreik sorsát pe­csételnék meg Hlinkáék, hogyha a pittsburgi szerződést elejtenék, de ha mégis megtennék, akkor Szlo­­venszkót örök időre kiszolgáltatták falánk étvágyú cseh testvéreiknek. A szlovák néppártra nézve tehát csak egy választás lehet: kitartani mindvégig Szlovenszkó autonó­miája mellett! — C36terum censeo Hungáriám esse dtlendam A külügyminiszter expozéja feletti vitában többek között elhangzott egy beszéd, amely a Magyarország el­leni gyűlöletnek mérges fullánkjával harapott bele a ronggyá tépdesett sze­gény ország sebektől vérző testébe. Myslivecnek hívják azt a cseh néppárti képviselőt, aki bizonyára a Hruzsovsky­­féle kirohanást akarta felüllicitálni, ami­kor nyers őszinteséggel hozta nyilvá­nosságra érzéseit a magyar nemzet iránti féktelen gyűlöletének. Miután be­szédében erősen megtámadta Teleki Pál grófot és nekiment az angol köz véleménynek, azf követelte, hogy ha Magyarországon nem történik irány­­váltóztatásf?), akkor a legerélyesebben kell ellene föllépni. Ha pedig Magyar­­ország nem törődik bele a mai viszo­nyokba, nem marad más hátra, mint hogy tönkremenjen és felosszák Caete­­rum censeo Hungáriám esse delendam. így beszélnek a cseh képviselők a prágai parlamentben, igy szolgálják a nemze­tek közötti megértést és testvériességet, igy értelmezik a nemzetek szabadságát és függetlenségét, valamint a demok­ráciát, amely ennek a köztársaságnak fennen hirdetett elve. Tulajdonképen bizonyos hálával kell fogadnunk a nyers őszinteség e megnyilvánulását, mert ebből világosan láthatjuk azt menta­litást, amely velünk magyarokkal szem­ben a csehek részéről fennál s amely a legnagyobb tartózkodásra és óvatos­ságra int. A cseh néppárti képviselő kirohanása megszívlelendő mementó ' részünkre, amit nem szabad elfelej­tenünk 1 = A katonai szolgálati idő megálla­pítása. Ugylátszik, hogy ez is olyan kérdés, amelyre nézve nagy ellentétek uralkodnak a koalíciós pártok között. Eddig csak a hivatalnok törvény körül merültek föl élénkebb viták, most a katonai szolgálati idő meghatározásá­ban térnek el a vélemények. Arról van szó, hogy az eddigi 18 hónapos szol­gálatot tartsák-e fenn, vagy pzdig a hadkötelezettségről szóló törvénynek azon rendelkezését, hogy 1926, évtől kezdve már 14 hónapot kell a kato­náknak ténylegesen szolgálni, — lép tessék-e életbe. A politikai 12 es bi­zottság legközelebbi ülésén ezt a kér­dést fogják tárgyalni. Stribrny nemzet­védelmi miniszter expozét fog mondani és előterjeszti azokat az okokat, ame­lyek arra kényszerítik a kormányt, hogy az eddigi 18 hónapos szolgálatot io­­vábbra is fentartsa. Így tehát a szociál demokratáknak az a követelése, hogy léptessék életbe a leszállított szolgálati időt, aligha fog eredményre jutni. = Olasz kormánylap Csolmlovákiá ró!. A „Popolo d’ Italia“ c. olasz or­gánumban igen heves támadást intéz­nek a csehszlovák köztársaság ellen. Mussolini miniszterelnöknek e lapja többek között azt írja, hogy ennek az országnak ép elég seperni valója van a saját háza előtt és ne törődjön más államokkal. A lap megállapiija, hogy kevés kivétellel az egész csehszlovák sajtó a leghevesebben inzultálja Olasz­országot és a fasizmuzt, sőt parlamenti interpellációban azzal is megvádolták Mussolinit, hogy más állam belső poli­tikájába avatkozik bele. A csehszlovák köztársaság a lap szerint jobban tenné, hogyha jóbarátokat keresne, hogy ez/ei kényeshelyzetü határait biztosítsa, mert a locarnói szerződés csak a Rajna ha­táraira nézve bir érvénnyel. Minthogy a fenti lap Mussolini egyik nagy elter­jedésnek örvendő orgánuma, bizonyos, hogy az olasz kormánynak felfogását tükrözi vissza, ami a cikk után ítélve, nem valami hízelgő a demokratikus köztársaságra nézve. A szovjet elismerése. Komárom, — február 22. Mindenkit meglepett a temesvári kisantant külügyminiszterek értekezle­tén Benes kijelentése, hogy az orosz szovjet elismerése ügyében folytatott tárgyalások megszakadtak, mert Cseh­szlovákia garantáltatni kívánja állam­polgárainak oroszországi vagyonát, amelyet időközben elkommunizáltak viszont ezzel szemben Szovjetorosz­­ország azzal a követeléssel áll elő, hogy a csehszlovák köztársaság térítse meg azokat a károkat, amelyeket a cseh légiók okoztak, amelyek tudva­levőleg Szibériában hadműveleteket folytattak a bolsevikok ellen és ennek során tekintélyes hadizsákmányra tettek szert. A Triesztbe befutó kereskedelmi és személyszállító hajók Wladivostokban értékes tárgyakkal rakodtak meg, ame­lyeket a szibériai légionáriusok maguk­kal hoztak uj államukba. Több milliárdra lúg az a követelés, melyet ezen a címen Szovjetorosz­­ország támaszt Csehszlovákiával szem­ben, mert a szibériai hadikárait azóta összeiratta. A két állam megegyezésé­nek ez jelentős akadálya. Oroszország­ban, ahol a vagyoni kérdés csak állami vonatkozásban játszik szerepet és a magánvagyon nem részesül jogvédelem­ben szintén felülkerekedik az az állás­pont, amely a tulajdont védi az idegennel szemben. Hiszen természetes, hogy, a szibériai magánvagyon is a nemzeti vagyonnak egy része és mivel Szibéria nem volt hadi állapotban a cseh lé­giókkal, amelyek ott harcoltak, de az akkor már nemzetközileg elismert csehszlovák államot képviselték, ennek kellemetlen következményeit is le kell vonni. Az orosz szovjet jogi elismerése ezeken az akadályokon múlik. A többi kérdés felett, a konzulátusok felállítá­sán meg fognak egyezni. Érdekes és egyúttal jellemző, hogy erre nézve Csehszlovákia nem tesz akadályt, még abból a szempontból sem, hogy ezek a konzulátusok a politikai agitációnak is a támasztékaiul szolgálnak, addig Magyarországnak azt a kívánságát, hogy Szlovenszkón egy konzulátust ál­líthasson fel, amelyre kereskedelme és a két szomszédos állam forgalma ér­dekében szükség van, eddig követke­zetesen elutasította a cseh kormány. Nem kételkedünk, hogy az orosz szovjet elismerése be fog következni. A kormánynak ezzel célja a belföldi kommunista agitációnak szükebb me­derbe való szorítása, mert ha a jogi elismerés megtörténik, a kommunisták­nak egyik fő követelése megszűnik és agitációjuk hatástalanná válik. Távo­labbi kérdés az, hogy az orosz szov­jetek köztársasága elismerésével a kommunista mozgalom nem kap-e újabb támasztékot, amire a kapitalista cseh köztársaságnak különösebb szük­sége nincsen. Minderre a jövő fogja megadni a választ: az elismerés anyagi okokból történik. Külkereskedelmi kap­csolat révén ettől előnyöket vár a csehszlovák kormány ; nem szerelem az, ami a két államot egybekapcsolja, ha­nem az üzlet, a rideg üzlet. II Magyar nemzeti Mit Mnpaslatai a Ház élt. (Az illetőségi és állampolgársági kér­dés. — A volt magyar tisztviselők nyugdija.) Jelentettük, hogy a Magyar Nemzeti Párt több fontos javaslatot készített, amelyeket beterjesztett a nemzetgyűlés­hez és a szenátushoz. Eme javaslatok közül a legfontosabb falán az a törvényjavaslat, amely az illetőségi és állampolgársági kérdések­nek a legfelsőbb közigazgatósági bíró­ság hírhedt döntésével okozott felfor­dulását van hivatva orvosolni. Mint ismeretes, a közigazgatási bíróság em­lített döntése az 1886 évi XXII. számú, a községi rendtartásról szóló törvénycikk

Next

/
Thumbnails
Contents