Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-02-16 / 20. szám
2, oi^al. Komáromi Lapok 1936. febrnár 16. Ken hiúság vezérli Ont. hogyha a kitűnőnek ismert ALPA MENTHOL- SÓSBORSZESZT naponként használja. MINDEN NŐ borkülönbség nélkül kötelezve van arcát bacilu3 infekiiók ellen védeni. Ennek folytán minden praktikus nö vegye a legjobbnak elismert ALPA MENTHOL SÓSBORSZESZT Ezen törv. védett név kezeskedik a felülmúlhatatlan minőségrőlésezért lett a nőknek kedvenc háziszere. ín Hl Ke. 488-7. a cserkész mamák: Dr. Alapy Gyuláné, dr. Biriha Lajosné, dr. Basiiides Barnáné, Darvas Lórántné, Doma Istvánná, Goldmann Józsefaé, dr. Hartenstein Pálné, dr. Katona Sándorné, dr. Kőváry Józseinéjözv. dr. Palinay Gyuláné, Papp Endréné, Riszdorfer Károlyné, Riszdorfer Mica. Schwitzer Arturné és Spitzer Béláné. Sokat segített a büffénél a kedves Goldmann Jankica. A mulatságot Mihola Gyula (Gyuszi) VIII. o. t. zenekara nyitotta meg és ugyancsak Mihola Gyuszi volt a cigánybiró is. A vendégeket a lépcsőhazban diszbeöltözött apródok fogadták Kőváry Kálmán V. o. t. apródkapitány vezetésével. Főrendezők voltak: Darvas Andor, Kelemen Ferenc, Kocsis Lajos, Nagy Árpád, P pp Endre, Végh Dezső. A táncot Duma Izabella és Papp Endre nyitották meg. A termet Szorger József díszítette a legnagyobb megelégedésre és tetszésre. Az Ipartestület febr. 10 i mulatságának díszeit szives volt átengedni. A sőntést Pataky József látta el nagy ügyességgel. Sorsolás fejezte be a mulatságot. A nyereménytárgyak közt volt egy Berecz Gyula: Jókai plakett, Nagy Márton rézkarc, bőriárca, játékszerek, likőrök és édességek. A főpénztárnál Csapó Antonin tanár Pollák Lilykével és Kiss Gyulával, a büffépénztáraknál Biró Lucián és Kocsis Károly tanárok szorgoskodtak. A zenét Mészáros János zenekara szolgáltatta. A fentiek Hajdú Lukács főrendezővel tétték olyan végtelen kedvessé a legvidámabb hangulatban lefolyt diákbált. Magyar Bál. — 1926. február 14 én. — — Saját tudósítónktól. — Vasárnap zajlott le a Magyar Bál, ez az Ízig vérig magyar mulatság, amely nemcsak nevében hordja a díszes jelzőt, de jellegében és külső képében is páratlanul magyar. A Magyar Nemzeti Párt nemcsak komáromi tagjait, de messze vidék magyarságát gyűjtötte össze ismét, hogy néhány órára künn hagyva az élet nehéz gondjait, bent a magyaros díszben csillogó bálteremben testvéries érzések között dobbanjanak össze a szivek és olvadjanak össze a lelkek. Az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos — Magyar Nemzeti Párt magyar bálja ezúttal is magasan kiemelkedő eseménye volt a farsangnak, melynek legfényesebb sikerű mulatságai között is első helyen áll. Vasárnap este a Vigadó nagytermében ragyogó, színes magyar kép tárult a szemlélők elé, akik valóban nagy gyönyörűséggel örvendhettek a látottaknak. A hatalmas termet a rendezőség viruló zöld girlandokkal és szebbnél-szebb aratókoszorukkal ízlésesen és gazdagon feldiszitette, a színpadi emelvény homlokzatán koszorúba font ptizson a párt jelvénye (sarló, kalász, kalapács és az azokat őrző turul madár) ragyogott, a délszaki növényekkel díszített emelvényen pedig a párt vezető tagjai, diszmagyarba öltözött hitvesükkel foglaltak helyet. Bent a teremben már 9 órakor széles sorokban hullámzott a magyarba öltözött lányok serege, pazar színek ragyogásával teliive meg a termet. A megjelent vendégek soraiban ott voltak Füssy Kálmán, Holota János dr. és ifj. Koczor Gyula nemzetgy. képviselők, Jaross Andor a párt gazdasági osztályának elnöke, akiket a párttagjai szeretettel vettek körül. Fél 10 óra múlt, amikor a cigányok hegedűjén felhangzott a Rákóc i induló, amelynek tüzes ütemeire vonult föl a nemzeti magyarba öltözött hölgyek ötvenes csoportja. A felvonulás elragadó képe egyik felejthetetlen emléke marad a bálnak. A szebbnél szebb nemzeti viseletek láttára kigyultak a szemek és hevesen megdobbantak a szivek, a felvonulást nagyban emelték a gyönyörű fekete atillák amelyeket a férfiak viselték. Különösen elragadó volt Jaross Andorné fehérselyemdiszmagyarja, rendkívül tetszettek Füssy Kálmánná, Koczor Gyuláné, Ackermann Mariska, Nagy Mariska, Joó Leonka, Csukás Ilonka, Apagyi Nusika szép ruhái, de általában minden egyes magyar jelmez elismerést váltott ki. Felvonulás után csárdás vezette be bált, amelyet a következő párok nyitottak meg: Polony Bála dr. Jaross Andornéval, Jaross Andor Füssy Kalmánnévaf, Csppy Bála Koczor Gyulánéval, ifj. Csukás Lajos Nagy Mariskával, Ruzicska József Jóo Leonkával és Argay Lajos Ackermann Mariskával. A tánc mindvégig lelkes jó vkedvel folyt és örömmel' állapítjuk meg, hogy a magyar tánc volt a túlnyomó, a modern és most divatos táncok egyáltalán száműzve lettek a teremből. Azért a hangulat kitűnő volt mindvégig, csak az volt a baj, hogy a Vigadó nagyterme ezúttal is szűknek bizonyult, de hát ez már vele jár a Magyar Bál tradícióival. A három legszebb magyar ruhás hölgyet a jelenlevők szavazataival értékes emléktárgyban részesítette a bál rendezősége. A beadott szavazatok eredménye szerint az első dijat Joó Leonka, a másodikat Jaross Andorné és a harmadikat Ackermann Mariska nyerte meg, akiknek a szép emlék tárgyakat nyomban át is adták. Fesztelen, magyaros hangulatban a reggeli órákig vigadtak a bálozók, akik valóban a legszebb emlékekkel fejezték be az idei farsangot. De nem volna teljes beszámolónk, ha meg nem emlékeznénk a fáradhatatlan rendezőségről, mely Kalicza Sándor közp. titkár és ifj Csukás Lajos főrendező avatott vezetése mellett derekasan megállotta helyét. 1 Komáromi HUelstg találkozója. — 1926. február 14-én. — — Saját tudósitónktól. — dekében való váUvetett munka előbbresegitésében vett részt az estélyen a Komáromi Iparoskör kiváló műkedvelő gárdája is. Már a kora délutáni vonattal érkeztek Nagymegyerre nagyszámban a vendégek es a figyelmes rendezőség a vendégek rendelkezésére álló kocsikkal kalauzolták őket Nagymegyeren. A vendégek túlnyomó része azonban az estéfi órákban érkező vonatokkal jött meg. A komáromi műkedvelőn; is ezzel a vonattal érkeztek. A zsúfolásig megtelt teremben pontosan 8 órakor felgördült a színpad függönye, egy tekintélyt parancsoló férfi alakja jelent meg a színen. Már megjelenésével is méltó reprezentánsa a szövetségnek Vizvdry Dezső főparancsnok. Magas szárnyaiásu, mély átéléssel elmondott üdvözlő beszédében köszöntötte a tüzoliószövetség megjelent helyi csoportjait és a vendégeket. To vábbi összetartásra és eredményes munkára hivta fel őket, felkérvén ehhez a nagyközönség támogatását, mert egyik leghumánusabb intézmény istápolásáró! van szó. A méiyhatásu üdvözlő beszéd a közönség soraiban nagy lelkesedést váltott ki. Majd ismét felgördült a függöny és már Thalia birodalmában érezte magát a közönség, — szivet, lelket elragadó dalt, játékot és zenét élvezett. A jónevü komáromi iparoskör műkedvelői nagy lelkesedéssel mutatták be Kálmán Imre 3felvonásos operettjét a „Tatárjárás“ Mindjárt az első jelenetekben meghódította a rutinirozott gárda a közöséget, amely derűs felvidult lélekkel és szűnni nem akaró tapsokkal kisérte végig az előadást. A többszöri jelenetek újrázása miatt ki is húzódott az előadás és későn ért véget. A közönség kedvencei Bartek Manci, Simon Bözsi, Pápai Ilus, Kovács Károly, Kaubek Károly, Langsádl János és B aho Lajos lettek. Kisebb és nagyobb szerepeikben Jankulár Manci, Sovány Manci, Tóth Manci, Zalezsák József, Berza József, Baráth Nándor, Zeke Imre, Jancsó Sándor, Veleba József, Méry István, Varga Kálmán, Gálái Ernő, Bucsi József, Domonkos Rezső, Nagy István, Horváth Aurél, Simon Jenő, Bucsi, Csonka és Cerszován József derekasan megállták a helyüket. A zenekar Tóth Géza karvezetővel élükön teljes számban vett részt az előadáson. Majd az előadás után társasvacsora vette kezdetét, mely közben Komjáthy István bogyai vezető jegyző, a szövetség alparancsnoka köszönte meg a kiváló műkedvelőknek, hogy ideális, fáradságot nem ismerő munkájukkal nemcsak a magyar kultúrának teltek szolgálatot, hanem részeseivé lettek ezen szereplésükkel egy emberbaráti intézmény boldogulása előbbre vitelének. Külön köszönetét mondott a gárda vezetőjének, Kaubek Frigyes ügyvezető elnöknek, akinek nagy része volt a sikerült találkozó eme pontjának megvalósításában. A fiatalság azután táncba kezdett ás a reggeli vonat indulásáig vig hangulatban folyt a tánc magyaros jókedvvel. A múlt vasárnap Nagymegyer község nagy vendéglátásnak volt a helye. A komáromi 45. számú tüzoltószövetség vezetősége rendezte a nagy találkozót, amely úgy méreteiben, mint erkölcsi sikerében méltó volt a nagy teslülethez. Kevés olyan sikerült találkozó volt még a Csallóközben, mint amilyent látott Nagymegyer község közönsége. A találkozás célja, mint arról már előzetesen lapunkban is többször megemlékeztünk, a bajtársi együttérzés és szeretet ápolása, az együvé tartozás és ez a nemes cél, ami a mulatsággal egybekötött találkozást eredményezte, a köz javára, az anyagi sikert biztosította. Ezt pedig igazán csak ez a testület teheti meg. Meg is értette ezt a Csallóköz népe, mert tömött sorokban vett részt a nagyszabású találkozón. A közönség soraiban ott láttuk Csallóköz és Csilizköz földbirtokosait, a tűzoltóságot, a kiküldötteket a helyiparancsnokok vezetésével. A szövetség vezetősége már előre is számolt a nagy érdeklődéssel, ami a szövetség találkozója iránt fog megnyilvánulni, épen azért, hogy minden programpontjában kiemelkedjen a nagy találkozó, bíztositotta a szövetség vezetősége Komárom város egyik legjobb műkedvelő gárdáját, vendégszereplésre az estélyre. így a nemes cél ér-A siketült találkozó rendezésében Vizyáry Dezső főparancsnok és Komjáthy István alparancsnok tüzoliótiszteknek nagy részük volt és igy joggal illeti őket az elismerés a találkozó sikeres megoldásáért. Telefon 37. Telefon 37. Ha szüksége van elsőrendű tűzifára és szénre hívja fel a 37-es telefon számot, ahol azonnal és legpontosabban ki lessz szolgálva. Továbbá tudatom a nagyérdemű közönséggel, hogy február 1 ével megnyitottam irodámat Nádor-utca 47. szám alatt, ahol megrendelések felvétetnek. Amidőn kérem, hogy nagybecsű megrendelésével engem megtisztelni szíveskedjék, vagyok kiváló tisztelettel Bottá; Zoltán 47 fakereskedő. A műveltségről. Irta: Sas Ernő. IV. Az önfentartásnál magasabb, emberi méltóságunknak megfelelő célt kell követnünk, ha egyáltalán művelődni akarunk. A szellemet, e nemesebb részünket nem szabad kihagynunk a számításból, mert ez a valódi haladás feltétele. Csak a szellemi látókör kiszélesítése, tehát az öntudat fokozása által sikerülhet a barbárságból végkép kiemelkednünk. Szerencsére, éppen az ily uion elérhető haladás áll a legszilárdabb alapon, csak ez a haladás diadalmaskodhatik minden viszontagságon, csak ez élhet túl minden erőszakos rázkódtatást, csak ez biztosíthatja a folytonosságot, ez kötheti öäsze szakadatlan láncolatban a jelent a múlttal — míg az anyagi téren elérhető haladás folytonos ingadozásnak és visszaesésnek van kitéve. — Egy történeliró mondta egyszer parlamenti beszédében, hogy: a jogar kieshetik kezünkből. Előre nem látott esetek meghiúsíthatják legjobb politikai terveinket, A győzelem elpártolhat fegyvereinktől. De vannak diadalok, amelyeket vereség nem követ. Van egy birodalom, amely nincs a hanyatlás természetes okainak alávetve. Ezen diadalok az ész békés diadalai a barbárság fölött. (Macaulay.) De az ész is csak úgy emelhet ki ! bennünket a barbárságból, ha öntudaí tunk fokozását veszi célba, mert az ! öntudat a művelődés egyedül lehetsé| ges alapja. Az öntudat, amint a neve ! is mutatja, saját magunkból indul ki; \ akkor születik meg bennünk, midőn \ először eszmélünk magunkra, s azon ; mértékben fosozódik, amelyben ma* j gunkról mindinkább bővebb tudomást szerzünk. Hogy öntudatunkat bővithessük, arra kell törekednünk, hogy magunkat mindjobban megismerjük. A delphii Apolló templom felirata, az „Ismerd meg tenmagadat I“ a legmélyebb bölcsességet rejti tehát magában. Amily mértékben fokozódik önismeretünk, oly mértékben tágul öntudatunk; hogy pedig magunkat mindjobban megismerjük, az embett kell tanulmány tárgyává tennünk. Ami az emberrel semmi vonatkozásban nincs, az önismeretünket nem növelheti, igy öntudatunkat sem tágíthatja. Azon ismeretek, melyek pusztán emlékezőtehetségünket terhelik, tehát önismeretünk gyarapításához hozzá nem ! járulnak, azok öntudatunkat sem fokozhatják. Legtöbbször ez az oka, hogy , sok dolgot oly könnyen felej ünk el, ; s hogy általában csak azt felejtjük el, j ami öntudatunkba be nem olvadt, vagy természeténél fogva nem olvadhatott. Ami öntudatunkba beolvadt, az bennünk hússá és vérré válik és egész lényünket átalakítja, mig azon ismeretek, amelyeket csupán emlékezőtehetségünkbe véstünk, lelkünkre nézve közömbösek maradnak, öntudatunkat nem érintik s igy azt nem is gazdagíthatják. Az ily ismeretek, minthogy átalakító • erejük nincs, meghagynak bennünket eredeti állapotunkban s igy művelődé\ sünket nem mozdítják elő. A műveltséghez tehát csak egy üt j vezet: az ember tanulmányára épiteit önismeretre való törekvés, amely a világos öntudatban éri el cíiját. — Ezt vallja Pope, az angol költő, Goe he Pascal is, aki abban hagyta matematikai tanulmányai*, hogy az embert tanulmányozhassa. S igazuk van a nagy gondolkodóknak, különösen Pascalnak (Gondolatok, Páris, 1891.), hogy „tanulunk mindent, fejünkbe tömünk mindent, csak a leglényegesebbet, az embert nem tanulmányozzuk. Ez az oka, hogy a világos öntudattal biró ember ritkaságszáipba megy!" A sok idegen anyag, amelyet magunkba szedünk, ahelyett, hogy öntudatunkat gazdagította volna, épen az | ellenkezőjét eredményezte: elidegenített bennünket saját magunktól és a legtöbb esetben még arra sem engednek időt, hogy eszmélethez jussunk. — Azért maradt üres a lelkünk, azért nincs a legtöbb emberben tartalom, egyéniség, eredetiség önnálló gondolkodás hiányában csak utánzási hajlamunknak köszönhetjük, hogy átvergődünk az életen, amelyet sokan teljes szellemi zsibadságban álmodnak át. Minden ítéletünket a szokás, a divat, a születés véletlene, a faj, az osztály, a párt, az élet-
