Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-02-13 / 19. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1928 február 13. ZONGORA Harmónium raktár éf épitS intézet Használt zongorák, pián inók újak 6100 K-tól kezdve. 2 CD Javítás és hangolás lelkiismeretesen és szakszerűen. Haszaált zongorák napi áron átvétetnek. Schönhof er Vilmos Bratislava, Primás-tér 1, sz. vei szerepel a nemzetgyűlésen. A párt megkapta a kereskedelmi tárcát, amelyet Mlcoch ur foglalt el. Az iparospárti miniszter, hogy párthiveinek javára mfi ködjék, kidolgoztatott a kereskedelmi minisztériumban egy javaslatot, amely­ben az állami szállítások uj rendjét állapítja meg és a minisztertanácsban erélyesen követeli a javaslat elfogadá­sát. Mivel a miniszter javaslata az ál­lami szállításoknál a kisiparosokat kí­vánja előnyben részesíteni, az ellen élesen állást foglalt a cseh. nemzeti demokrata párt, ameiyet egyébként a gyárosok és nagyiparosok pártjának is neveznek, — de heves ellenzésre talált a szociáldemokratáknál is, akik meg a munkás szakszövetkezetek eddigi állami szállítási privilégiumait féltik az uj rend­től. Minthogy ez a kérdés is újabb ne­hézségeket idéz föl a koalícióban, Svehla úgy akar segíteni a bajon, hogy újra tárgyalásokat kezd a Hlinka párttal, mert az a terve, hogy ha az iparos párt minisztere nem akar eláliani ja­vaslatától, akkor helyette a szlovák néppártot kívánja megnyerni a kormány részere. Vagyis ha lehet, a ballaszttól meg akar szabadulni a miniszterelnök. Per&ze, az még nagy kérdés, hogy a szlovák néppárt hajlandó lesz-e Svchlá­­val megegyezni. — A franciák Bethlen mellett. A ma­gyarországi frankhamisítás ügyeben is­meretes az az akció, amellyel Bethlen István gróf miniszterelnököt a magyar parlament szélső baloldali frakciói meg­buktatni igyekeznek. A hamisítás ügyé­ben legközelebbről érdekeit második fél, Franciaország, közönséges bűnügyet lát a frankhamisításban és a magyarországi baloldali ellenzéknek törekvésével szem­ben hangot ad Bethlen mellett. A Temps azt írja, hogy Bethlen István gróf ma Józsi bácsi. Irta: Uly János. Esténkint ott ült a kis korcsma sötét söntésében, télen-nyáron a kályha mel­lett. Aféle futtatott ember volt, akit ' hol ide-, hol odaszalajtottak. Pakli dohányért, levelet feladni, virágbokrétát vinni egy imádott nőnek A vendéglős­­aének meg segített délelőttönkint a nehéz cekkert cipelni a vásárcsarnokból hazafelé. Ha hordót kellett gurítani a pincében, vagy más nehezet cipelni, akkor is ott volt Józsi bácsi. Ezért meg­kapta a maga napi kosztját. Talán csak csupa sajnálatból tartották a kis korcs­mában, de annyi szent, hogy büszkébb ember kevés akadt a korcsma táján, mint éppen Józsi bácsi. Hogy mire ' volt büszke? Hát a múlt sok szines, szép emlékére, amik ott zsongtak az életében, mint a duruzsoló méhek. Nyug­talanították, nem hagyták békén, ki­­kivánkoztak belőle, el kellett mondani őket sorjában. Pedig már mindenki unta ezeket a meséket. Aztán nem is nagyon hitték el a törzsvendégek. Hogy Józsi bácsi valaha jobb napokat látott? Csak az élet törte össze és vetette ide ebbe a sötét kis korcsmába ? Mese ez, hiú, csillogó mese, amivel Józsi bácsi csak táplálja szomjas, gazdag szép élet után vágyódó lelkét! Ha aztán jóllakott a sok kiterített mese gyönyörével, újra az egyedüli államfői fiú Magyarorszá­gon, aki a mai viszonyok között vezet­heti a kormányt. Kormányválság, vagy Bethlen lemondása olyan zavarokat idézne elő, melyeknek következményei kiszámíthatatlanok. A Temps cikke két­ségkívül a francia hivatalos felfogást tükrözted vissza, ez és egyéb jelek is arra mutatnak, hogy Franciaországban is bizonyos megnyugvás állott be a helyzet megítélésében Egyébként Briand miniszterelnök tegnap fogadta kihall­gatáson Korányi báró párisi magyar követe», akivel a frank ügy egész kom­plexumát mégegyszer megbeszélte. II IMadí és füllst Komárom, — febiuár 11* A házbéradő kivetés jegyzéke köz­szemlére van kitéve 8 napra a város­házán. ügy halljuk, hogy sokan érdek­lődnek a házbéradó kivetés iránt, mely az adódzsungelben azért érdekel igen sokakat, mert nagyon sok igazságtalan adótehernek a törvénytelen szülője. Hogy ez nemcsak hangulatkeltés, azt rögtön bizonyítani is fogjuk: Senki se tagadhatja le, hogy egészen az 1923. évig a lakók által befize­tett vtzdíj, csatornadíj, házbérfillér után is kivetették a lakbéradót és annak összes járulékait, tehát azért, mert ezt a lakóktól a ház­­tulajdonosok beszedték a város részére és annak pénztárába befizették, minden 100 korona után 14 korona állami és 51 korona községi természetű pótléko­kat kellett fizetni. Ezt az anomáliát a pénzügyminiszter rendelete 1922 évben megszüntette. A rendeletét azonban egy esztendeig hi­vatalos tiíok gyanánt keze'ték és csak azután tudta meg az adózó közönség, miután más városokból arról értesült, hogy az adókat ott mérsékelték e ren­delet alapján. 1923. évtől kezdve a vizdíj, csatorna­díj, házbérfillér már nincsen adó alá vonva, de csak azoknál, akik azt a házbér­­vallomásban elkülönítve mutálták ki; aki a bruttó házbért vallotta be, amiben benne van a viz-, csa­torna-, házbérfillér stb., az továbbra is fizeti az adókat ezek után a be­vételek után, amelyek nem képez­nek jövedelmet. Ez ellen a lakosság és a városi ta­nács is memorandumokkal fordult a vezérpénzügy igazgatósághoz és a la­kosság pedig fölös számú küldöttsé­gekkel koptatta a pénzügyi kirendeltség ajtait. Mindhiába, hasztalan. A pénzügyigazgatóság évek óta nem intézi el a memorandumokat, a helybeli pénzügyi kirendeltség ígéretekben nem volt fukar, de tet­tekben igen, mert az adókat tovább is kivetette a mellékjárulékok után. Most a közszemlére tett adókivetési jegyzékekben is sok kivetés panaszra ad okot. De a közönség indolens és érzéketlen. Sir és jajgat, amikor már késő és nem lehet segíteni a bajon. Most menjenek a háztulajdonosok az adójuk után érdeklődni és azt könnyen kiszámíthat jók, ha a ki­vetési alophoz annak három és fél­szeresét, 35O°/0-dt hozzáadják. A késő sirások nem érnek semmit. A kivetés ellen most kell panasszal, vagy felebbezéssel élni február 15-éig, vagy később, amikor az adót beírják az adókönyvecskékbe, ami majd talán az ősszel történik meg. A házbéradót kivetik a háztulajdo­nosra a lakó által fizetett telekértek-, egyházi adó tűzkár biztosítás, házjavi tás, lépcsőházvilágitás és az időközi adótöbbletek után is, amelyet a lakók ■ kötelesek az 1925. évi 85. számú tör­vény 12. §-a alapján a háztulajdonos­nak megfizetni Ez igazságtalan és tör­vénytelen. Ez ellen követel a polgárság jogorvoslatot. Azonban jogorvoslatot ta látni az adóügyekben a legnehezebb. Mert az adófelebbezéseket évekig he­­vertetik és azalatt az adókat kíméletle­nül behajtják az adóalanyokon. Szó sincsen róla, hogy ez a jogrenddel nem fér össze, de az adórendszer oly kor­hadt, hogy csak annak tökéletes átdol­gozása után bizhatunk a jogvédelem hatályosságában. 9 Addig azonban mindenki felebbezzen és tegyen panaszokat adójának igaz­ságtalan megállapítása ellen, mert ez­zel is sietteti mindenki a konszolidáció bekövetkezését. A házbéradó oly súlyos terheket ró a háztulajdonosra, hogy azok kimélete közérdeket jelenthetne az államra nézve is. Az a 10°/o emelése az 1914. évi alapbérnek, amit a tör­vény biztositott 1925 julius 1-én, 1926 és 1927 január 1-én akkor sem jelent lényegesebb jövedelem emelést, ha mind­Telefon 37. Telefon 37. Ha szüksége van elsőrendű tűzifára és szénre hívja fel a 37-es telefon számot, ahol azonnal és legpon­tosabban ki lessz szolgálva. Továbbá tudatom a nagyérdemű közönséggel, hogy február l ével megnyitottam irodámat Ná­dor- ntca 47. szám alatt, ahol megrendelések felvétetnek. Amidőn kérem, hogy nagybecsű megrendelésével engem megtisztelni sziveskedjék, vagyok kiváló tisztelettel Bottay Zoltán 47 fakereskedő. járt azt az adózás alól mentesítette is. Mindenki kötelességet teljesit nem­csak önmagával, de nemzetével szem­ben is, aki az adózást ellenőrzi és utánszámitásokat végez. Adófizető. A könnyező és a síró íti. (Egy komáromi specialitás.) Van egy régi magyar népdal, amely azt mondja, hogy: Amerre én járok, Még a fák is sírnak. Ezt nagyon elkessredeit ember mondja, akinek bánatán, elhagyatottságán még a fák is megindulnak és könyeiket hul­latják. Nem tudjuk, hogy ez a fákat meg­­rikató bus vándora a világnak merre kóborol, de szinte biztosra vehető, hogy vagy itt Komárom táján búslakodik és könnyezted meg a fákat, vagy p?dig egyik-másik komáromi fakereskedővel szoros üzleti összefüggésben áll. Mert ez nemcsak puszta feltevés, hi­szen kézzelfogható bizonyítékaink van­nak arra, hogy ez a fákat megzokog­tató világkóborló, nemcsak megkönyez­­teti a fákat, hanem azokat a könyező fákat elszállítja egyik-másik komáromi fakereskedőnek. Hiszen minden fa könyezik egyszer bajuszu kádár, azok meg csak aggaták fel buzgón a korcsma széltében-hosz­­szában a sok diszt. Aztán gyertyákat kerestek elő, beiedugdosták a lampio­nokba és meggyujtották őket. Józsi bácsi buzgón hortyogott a sarok­ban a kályha mellett. Majd meggyulladt a ruhája, úgy hogy szép óvatosan félre kellet huzni székestől együtt a kályha mellől. Mikor már nagyszerűen föl volt díszítve az egész korcsma, égtek a lampionok is, fehér térítőkét terítettek az asztalokra úgy ragyogott, fehérlett minden, mint valami lakodalmas ház Ekkor Szekeres intett a konyha felé, amelynek az ajtajában ott állt Juli el­bámult arccal nézve a csodát, ami itt készült. — ide gyere Juli 1 Juli félénken kotródott előre a sarok­ból Szemre való leány volt még csak kicsit már benne volt a negyvenbe ő is. — Felöltözöl mennyasszonynak, majd Meske néni ad neked fehér ruhát!- — Ugyan már, hát csúffá akarják tenni szegény Józsi bácsit ? Hiszen megeszi a méreg ha felébred 1 — Ne törődj semmivel) csak öltözz fel! — parancsolt rá a korcsmárosné és haragosan megcsörgette a nagy kulcscsomót a kötője szélén. Csakugyan felöltöztették Julist. Még egy régi, elszáradt mirtuszkoszoru is belevetette magát az élets arába, ebbe a bűzös, szomorú kis korcsmái levegébe. — Hát aztán, Józsi bácsi, mikor nősül meg? — hahotáztak feléje a törzs­vendégek néha. — Meg kell nősülni! Valami jóravaló asszonyt kell elvenni! — kuncogtak a bajuszuk alá a sánta suszter a szomszédból, meg a harcsa­­bajuszu kádár, akik a legfőbb ugratói voltak Józsi bácsinak. — Megnősülni ? — horkant föl Józsi bácsi. — Kaphattam volna én olyan asszonyt a magam legénykorában, hogy még ti olyat nem is láttatok. — Hát a Juli nem lesz jó ? — évő dött Szekeres, a suszter. Józsi bácsi fenyegetőn lóbálta bele kezét a levegőbe. , — Vigyázzatok, mert egyszer még csúffá teszlek benneteket, annyit mon­dok 1 Egyszer nekiduráiom magam, új ember leszek, munkára megyek, dol­gozni fogok és asszonyt viszek a házhoz! — Megérjük-e mink azt Józsi bácsi, vagy tán Szent Péter lesz a násznagy ? — Megéritek szentül mondom, hogy megéritek! — dohogott Józsi bácsi, majd megmutatom én, hogy tudok én is ember lenni! Azzal odacsapta magát a kályha mellé. A fahasábok vígan pattogtak a lángok mardosó ölelésében A kis vaskályha oldala lassan kivörösödött. Almos, bó­dult meleg terjedt szét a söntésben. A kártyák hangosakat csattogtak a terítő nélküli zöld asztalon. A viccelődő törzsvendégek figyelmét a kártya fog­lalta le Józsi bácsi feje lassan lekókadt. Csak foszlott szélű keménykalapja puffant eiő a mailéről, mint egy nagy fekete gomba. Egyenletes, jóizü szuszogássai aludt az öreg. A nyugalmazott hivatalszolga oda­kapta a fejét Józsi bácsira. Hirtelen le­csapta a kártyát. — No most megtréfáljuk Józsi bácsit! Hogy is mondta az előbb ? Mi még megérjük, hogy asszonyt visz a házhoz! — Azám, de milyen házhoz ? — névetett a sánta suszter. — Talán oda­­fönn az égi palotában rendeznek be neki egy külön lakosztályt! — Várjatok csak, megrendezzük a Józsi bácsi lakziját, pszt, csak csön­desen ! — intett a hivatalszolga és a mutatóujját rákocogtatta a szájára. — Van valami kis papircafrang itt Meskéné asszonyom? — szól oda a vendéglősnének. Csakhamar akadt papircafrang bőven, még a múlt nyári majálisról maradt vissza. Volt ott kék, piros, zöld, min denféle papirrongy. Lampionokat is kerítettek elő. A törzsvendégek kun­cogva nézték, hogy miben mesterkedik a hivatalszolga, a suszter, meg a harcsa-Leszállitott árban T| t • n kapható jelenleg uCCil UllIOI* Komárom legnagyobb, legrégibb és igy leg­megbízhatóbb bútoráruházában! Nagy választék háló, ebédlő, szalon, uriszoba és bőrgarnitúrákban SpHzer Adolff és Tsa Utódai bútoráruházában Komárom, Jókai Mór-utca 22. szám. Továbbá nagy választék saját műhelyünkben készülő scheslonok, diványok, matracok és borszékekben. Legjobb gyártmányú amerikai rendszerű rolós Íróasztalok és irat­szekrények. Csakis jó mi 'tőségfi áru és szolid, leszállított árak. Kedvező fizetési feltételek. 589 Vidékre szakszerű csomagolás.

Next

/
Thumbnails
Contents