Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-02-09 / 17. szám
1926. február 9. Komáromi Lapok 3. oldal. vamme H as Előadások kezdste hétköznap este V Is 'fel árakor TISZTI PAVILLON Előadások kezdete vasár* és ünnepnap! UUVttüJ Hétfő kedd, szerda és csütörtök fehl*. 8.,9(| 10. és ll-éro 4 napig! Az idény legnagyobb slagéra! 4 napig! A cárnő Biró Lajos és Lengyel Menyhért világhírű drámája 6 feiv. Címszerepben: Pola Negri Jegyelövélel naponta d. e. 11-12 óráig a mozipénztárnál. Minden heiyár 50 f.-rel felemelt! 25 ros), Kiss Ilonka (Pozsony), Kuppis I Marisxa (Vért puszta), Puhr Stefi, Perl mann Klári (Budapest), Petróczy Ida, | Schlosszer Hermin, Sdlágyi Maria, Totier Erzsébet, Tihanyi Magda, Taub Mariska, Laky Manci stb. stb. Diákbál lesz febr. 13-án, szombaton. Herczeg Ferenc azt mondja valahoi, hogy az első bál sikere, mint verőfányes emlék, ott mosolyog még a későbbi családanya arcán. Á1! ez azonban mindenkire, aki a komáromi diákbált csak ismeri. A diákbál mindnyájunk szivében mint mosolygó napsugár él, s ez biztosítja az ideinek is nagy sikerét: a sok nemesen gondolkodó diáklovag itt senkit sem hagy ülni, itt mindenki csak jól érezheti magát s a kislányok a báliruha fe próbálás nagy örömét hatványozottan álmodhatják lovább a meghitt táncteremben. Meghitt, kedves hely ez, mert a diá*bál több, szebb a bálteremnél: találkozó helye ez Komárom összes ifjúságának, a gyermekek fiatalságán örvendő szülőknek, a cserkészbarátoknak és azoknak ... akik a nap sugáriól szint, az ifjú arcoktól derűt akarnak kölcsönözni. Feledni a szomorú jelent megyünk oda, megifijodni, szeretni tanulni a még romlatlan ifijúságot, mely most tanulja, hogyan kell a társadalmi éle; e megnyilatkozásában is finoman, lova giasan viselkedni S ha jókedvünk kerekedik s néhány fillérrel többet költünk, jó helyre megy, a jövőnek adjuk: szegénysort diákokat ruházunk fel vele, a természetben gyönyörködő cserkészek nyaraltatását biztosítjuk vele s boldogok, nagyon boldogok lestünk, mert másokon segítettünk A diákbál nem bil, hanem összejövetel, ahol mindenki mosolyogva örül, mert más boldogságát is látja, szivárványpalota, hol mindenki napsugárba őitözis. A bálon táncolni szokás, itt ez nem szokás, itt táncolnak: ritmikus, szép mozdulatokkal interpretálják a muzsi kában rejlő nagy gondolatot, a harmóniát, a nagyszerű összhangot, mely mindnyájunkat egy testvérré tesz. Van-e szebb ta áikozás annál, mint mikor az öröm hoz össze bennünket! ? L — A műveltségről. Irta: Sas Ernő. Az igazán müveit embert első sorban is arról a készségről lehet megismerni, mellyel mások jogait és érzelmeit még a legcsekélyebb dolgokban is elismeri. Mathews Vilmos. Sokat emlegetjük és alkalmazzuk — különösen napjainkban — a müveit szót, bár úgy vagyunk ezzel a szovd is, mint a legtöbb általános fogalommal; használjuk, alkalmazzuk majd mindtn nap, de hi véletlenül megkérdeznének bennünket, mii énünk alatta, azt hiszem sokan zavarba jönnénk. Vagy egyáltalán nem tudnánk válaszolni, vagy v. lami zavaros körülíráshoz fognánk. — Tér mészetes, hogy a különböző egyéni felfogásokhoz képest a válasz tartalmilag is kütönbözőkép alakulna. Így sokszo megtörténik, hogy az óhajtott felvilágo sitás helyett a kérdező oly útvesztőbe jut, ameiyből egykönnyen ki nem iga zodik. Általában mondhatjuk, hogy a széliében-hosszában használt müveit jelző nagyon is relativ értelmű. Általában mások megítélésében rendesen a saját egyéniségünk mértékét alkalmazzuk, igy könnyen megtörténhetik, hogy akit én mü/ellnek nézek, más barbárt lát benne, és viszont. Kívánatos volna tehát a műveltség kritériuma után kutatni és annak valamely általános érvényű megha'ározást adni, amely lehetőleg kizár minden önkényes föltevést és független épen úgy a változatos és sokszor ta án korlátolt egyéni felfogás'ól, mint a kor- és társadalmi viszonyoknak néha nagyon is szeszélyes alakulásaitól. Annál inkább kivámtos volna ez, mert úgy látszik, hogy a müveit szónak, ha jelentésével nem is vagyunk tisztában, magas értéket tulajdonítunk. Hízelgőbb jelzővel aligha illetnek bennünket, mint a művelttel s ugyancsak kellemetlen valami, ha ugyanezt elvitatják tőlünk, amire pedig igényt tartottunk. Egy igazán hiú emberre nézve, aki ősztönszerüleg érzi, hogy minden értéke mások Ítéletétől függ, a müveletlenség vádja egy volna a megsemmisüléssel. Az ulolsó nyárspolgár pedig, aki szellemi szükségletet nem ismer, felhiborodik, ha szóval vagy tettel elárulnánk, hogy műveletlennek tekintjük. Kerestem mindenfelé a művelt embert, vagy ami egyre megy, a műveltség definícióját. Kezembe akadt C Hi!ty:BG űck* cimü könyve (Leipzig, 1898; a szerző egyetemi tanár, tehát azt hiszem szava némi súllyal is bir. Idézek itt egyet- • mást a Was ist Bildung cimü fejezetből, mely idézetek — mikért egész elmélete, inkább negativ eredményeket, iliet/e definíciókat tartalmaznak: 1) a nagy fényűzéssel járó életmód, 2) a házi könwtár hiánya, vagy valamely kö csönkönyvtár igénybevétele, 3) a szerénytelen megjelenés, 4) az igen hangos beszéd a nyilvános helyiségekben, vasu*on, éttermekben stb. 5) a tétlenség, 6) a túlfeszített munka, amely, ha önkéntes, majdnem mindig becsvágyból, vagy kapzsiságból ered, 7) pazarlás, vagy a pénz előkelő lenézése, 8) a gőg az alacsonyabb sorsuakkal szemben, 9) a fecsegő természet, 10) a túlbuzgó szolgálatkészség és a túlzott udvariasság. Vegyük most ezen ismertetőjeleknek épen az ellenkezőjét és kidomborodik előttünk a müveit embernek a csalódásig hűen megfestett arcképe. Azonban mindenki látja, mennyi naiv ság rejlik e fölsorolásban! Mily harmadrangú külsőségektől teszi e tudós német függővé azt, a sokat emlegetett műveltséget, melyben kell, hogy a léleknek is része legyen. A mai társadalom, a huszadik század társadalma a fentebb előszámlált negativ ismertetőjelekné! jóval magasabb körűim ny khez, sokkal jelentősebb kellékekhez fűzi a müveit Hzőt. A. Schön bach egyetemi tanár Über Lesen und Bildung (Graz 1894) cimü müvében találóan ecseteli a müveit ember fiziognómiáját, amint az a mai felfogásban negjelenik. Ezeket mondja müve elején: j Nem felek attól, hogy nagyot hibázom, ha azt gondolom, hogy ma a műveltséget bizonyos ismeretek bizonyos Összegébe helyezik meglehetősen tekintet nélkül arra, hogy milyen horderővel kapcsolatosak. Aki a mai közép és felsőiskoláinkat átfutotta, ez által általános nézet szerint megszerzi a jogot a müveit ember nevezetre. Értsen az újságolvasáshoz, hogy a földrajzi nevek úisagos fejtörést okoznának neki, a 8-inházról müértőleg kell nyilatkoznia; j azon regényekről, melyek épen aktuáli- * sak, kell, hogy valamit hallott, vagy legalább valamely bírálatot olvasott legyen stb. (Folyt, köv.) A1M Utálja. Várluk! Eljött I — Behunyt szemmel még most is láttuk a fehér bálnak a fehér teremben körüiszálldozó fehér lelkét. Lelkét, mert volt lelke! Ezt vártuk, hogy lássunk egy mulatságos, kedélyes, gondmentes együtllétet, hol a szeretetnek a lelke jelen legyen. S jelen volt. Gondoskodtak a szép'elkü, tiszta örömet kereső leányszivek! Visszahoztak valami rég keresettet, valami rég elveszettet, visszahozták a régi tiszta bálok a mai modern kor tulszabados levegőjéből elmenekült szolidságát, ártatlan kacajt, megmutatták a mi fiatalságunk kedves emlékeit. S örültünk, örült keresetten, mesterkétlen lelki mosollyal mindenki. Örömet, vig kedélyt találtunk mindnyájan, kik elmentünk vasárnap a Leány bálba, hogy lássuk azt, miként kellene az ifjúságnak mindig és mindenütt viselkednie, hogy kevesebb tegyen a panasz, a szomorúság, mint van a mai korban. A Legényegylet nagytermét már a bál kezdete előtt jóval nagyszámú kedves vendég, elitt közönség töltötte meg nagy várakozással. Végre feltűnt a végtelen bájos, nagy leánysereg, tündéri képet nyújtva, u ánuk az aranyos lelkű bálanyák : • Dosztál Gyuláné. Dosztál Józsefné, Gallé Istvánná, Ipovitz Endréné Ivdnfi Géza né, Riszdorfer Károlyné megkapóan kedves megjelenésükkel. A felvonulást bezárta a nagyszámú táncos ifjú sereg szalonképes fellépésükkel. A katonazenekar művészi nyitánya után Riszdorfer Maca főrendező lépett elő s keresetlen közvetlenséggel üdvözölte a bálanyákat, kérte anyai szeretető <et a sok-sok leányukra, fiukra s kérte, hogy nyissák meg kedves táncukkal a sok kedves órát Ígérő mulatságot. Az egyes táncszámok közé elhelyezett müsorszámok nagyon élvezetessé tették az amúgy is végtelen kedves nagysikerű bált. A közönség teljes tetszését s elismerő tapsáí nyerte meg a 80 tagú vegyeskar a nagy tűzzel előadott magyar népdalaiért valamint a mély érzéssel s kitűnő technikával elénekelt, szépen kidolgozott kupiéi. A közönség meleg elismerése szólt Pataky Jóskának, a kar megszervezőjének és vezetőjének is s egyúttal biztatás volt hogy a jövőben is minél többször gvönyörködtessék a szép után vágyó közönséget. Nagy tetszést váltottak ki Tóth Bükének bájos közvetlenséggel és Hegyi Lajosnak a tőle megszokott ügyességgel és humorral előadott kupiéi A legnagyobb örömet a’4 éves kis tánemüvésznő Bak Gittus (szerezte a közönségnek az ő kedves kis szavalatával s csodálatosan ügyes szóló táncával, a jutalma a közönség általános dicsérete és tapsvihara. A kedves általános elismerést kivivő műsor után a kiváló katonazenekarra került a sor, mely ügyesen oldva meg a munkáját, táncra indította ifjút s idősebbet egyaránt. Kitünően töltötték be a táncnál a férfiak szerepét a hölgyek, a legn-gyobb elismerés illeti őket, most ők irányították a leánybálnak gyönyörű menetét, ők mutatták meg, hogy miként kell igazán szépen szórakozni s ő nekik köszönheti az ifjúság a reggelig tartó jókedves, a feledhetetlen Leánybáit. (AO i i I Mem kali a fővárosba menni 11 II s • mikor r 1 •* N II « POLLÁK JULISKA ST 9 » ■ü ► utódánál ; g to e Komáromban, Nádor-utca 17. sz. B-9 *r e J» olcsóbban beszerezhetők a lega » © újabb és kényelmes gumrni és 3 halcsont nélküli hasfüzők és mell< ► u-e tartók orvosi rendeletre Is. * B s Őszi és bélelt bőrkcziyfik nagy fe K M • raktárai Keztyűk tisztítása és % * javításai Selyem és flór harisnyák II nagy választékban! II m 52 m Egy Jókai regény-alakról. Trenk Frigyes történelmi megvilágításban Jókai hires regénye: A két Trenck tette közismertté és népszerűvé Tenck Frigyes báró alakját és a köztudatban Trenck egyénisége, kalandjainak és fogságainak története úgy is él, ahogy azt Jókai megrajzolta. Azt tudjuk róla, hogy Nagy Frigyes egész életében üldözte és hosszú időn át fogságban tartotta, mert hugávai szerelmi viszonyt folytatott és azt tudjuk azután, hogy az üldözött végül Foúquier Thinville vádbeszédére a konvent áldozata lett és André Chenier-vel, a nagy francia költővel együtt került a nyaktiló alá. Közben Trenck Frigyes többizben kiszökött a börtönből, a bécsi és a pétervári udvaroknál élt, Mária Teréziától kegydijat kapott, alárendelt szabadelvű lapot szerkesztett és mind eközben szívós harcot folytatott azért, hogy megszerezze magának nagybátyjának, idősebb Trenck Ferencnek, a'szlavóniai pandurvezérnek birtokát, amelyet a fogság alatt mások egyszerűen elsajátítottak. Ez a harc a birtokért, a nagy szlavóniai vagyonért, a nábob-pandurvezér gazdagságáért hozta Trenck Frigyest Magyarországra; ezért jelent meg 1790- ben a pozsonyi diétán és ezért igyekezett a magyarok kedvében járni, hogy azoknak segítségével kapja meg birtokait. Trenck életének ezeken a köztudomására regényszerü adatain túl, most Eckhardt Sándor „A francia forradalom eszméi Magyarországon“ cimü könyvében rengeteg uj adatot mond el a kalandos báró viharos életéből. Trenck emlékirata. Eckhardt Sándor kutatásai során megállapította, hogy Trenck emlékiratainak az a kötete, amely a francia forradalommal foglalkozik, Pesten készült. A könyv címlapján ugyan az áll, hogy Strassbuígban nyomatták, de Eckhardt megtalálta Gabelhoffer pesti egyetemi könyvtáros titkos kémjelenteseit, amelyek elmondják, hogy Trenck mindenfelé árul vagy ajándékoz egy könyvet, amelyet ő maga irt a francia forradalomról, 1791 julius 9-én jelentette ezt Gabelhoffer Bécsben, elmondván, hogy Orczy báró maga ötven előfizetést szerzett és hogy Laczkovics János, aki később a Martinovics-pörben szerepelt, szintén előfizetési gyűjtő volt. Gabelhoffer azt is kinyomozta, hogy Länderer Mihály, a Talpra Magyar! későbbi nyomdásza, nyomta ki a könyvet strassburgi jelzéssel, éppen úgy, mint ahogy ő nyomta ki Szaitz Leó hires iratait is. Trenck ezt maga is bevallotta Gabelhoffernek, ei mondván, hogy két nap alatt 168 példány fogyott el a könyvből. Trenck emlékiratában nemcsak az az újság, ami Trenck személyére vonatkozik, hanem sok érdekes és hü adatot mond el a francia forradalomból, ami eddig a történelemku'atók előtt is ismeretlen volt. Trenck jól ismerhette az akkori Párist, mert 1789-ben nagyon népszerű volt, hiszen Nagy Frigyes üldözte és a kényuralom áldoztatának tekintették Két színdarabot játszót ak, amelyeknek cime Le báron Trenck volt, az egyiket nyolcvanszor adták telt házzal. Trenck-divat volt akkor Párisban; mindenféle divat: á la Trenckszelence, Trenck-hajviselet, Trenck-kalap. Arcképét a nők karpereceiken viselték és Trencket^mindenki ismerte Párisban. A forradalom okai. Trenck emlékirataiban sok érdekes epizódot mond el a francia forradalom okairól. Egyik-másika egészen ismeretlen. Amikor a forradalom kitört, Trenck Saint Germainban lakott De Noailles herceg házában. Trenck azt mondja, hogy az arisztokraták egy ezredet is föl Kínáltak neki, de ő nem fogadta el. Azt is elmondja, hogy viszont julius 13 án a forradalmárok őt kérték, hogy álljon élükre és úgy ostromolják meg a Bastilie-t, Eckhardt szerint Trenck ez elbeszélése akármilyen romantikusnak látszik, nem valószínűtlen. A nép egyszerű logikával úgy gondolta, hogy a bőr:önök hles áldozatánál, a rettenhetetten katonánál alkalmasabb vezető nem lehet a despoíizmus szimbólumának lerombolásában. És valóban Trenck, a börtön-szakértő, nagy belső megindulással, hosszan áradozva adja elő, milyen öröm fogta el, amikor a Bastille parancsnokának, De Launay-nak vértől
