Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-08-01 / 92. szám
2. oldal. Komáromi tápot 1925. angtrMifö í. U.P. műuészi kiuiíelu bútorok 559 Bratislava Stefanik-n. 8/a. Komárom vári» imáim. Irta: Egy bizottsági tag. I. A városi számvevőség két terjedelmes füzetben bocsátotta közre a város 1923. és 1924. évi zárószámadásait, melyekből világos képet alkothatunk magunknak a városi háztartás mérlegéről és annak pénzügyi egyensúlyáról; mivel pedig a múlt évi zárószámadás a város cselekvő és szenvedő vagyonát is felsorolja, vagyonáról is részletesen tájékoztatja a közönséget. A város zárószámadásai 1921. év óta passzív mérleget mutatnak. Ennek okát abban találhatjuk fel, hogy a városnak a magyar kormány által folyósított állami támogatását a csehszlovák kormány az 1921. év közben beszüntette és ezt igen labilis természetű és esedékességű adórészesedésekkel pótolta. Ekkor, illetve ettől kezdve a város zárószámadásaiban természetesen jelentkezett az a hiány, amely ezeknek az államsegélyeknek megszüntetésével állott elő. Mivel a város törvényhatósági jellege csak 1923. év végével szűnt meg, a törvényhatósági bizottság nem gondolt létszámcsökkentésre és ezt csak a községgé való átalakuláskor oldotta meg, ezt sem véglegesen. Ez a megoldás az uj községi szervezkedési szabályrendelettel kapcsolatban nyer végleges befejezést. Eső utáni köpönyegnél nem egyébb annak hangsúlyozása, hogy a létszámcsökkentést fokozatosan a közigazgatási és rendőrségi államsegélyek .megszüntetése után keresztül kellett volna vinni, mert a város területe csökkent, lakossága is 24 ezerről 16 ezerre olvadt le és igy a városi alkalmazottak létszáma aránytalanul magasabb volt a szükségesnél. Ehhez járult még az a törvényhatósági határozat, amely a városi alkalmazottak illetményeit a megélhetési viszonyokra és a pénz értékcsökkenésére való tekintettel az állami alkalmazottakéval egyenlővé tette. Matematikai pontossággal jelentkezik a zárószámadási hiány 1921—1923. években az elvont államsegélyek és a fizetés rendezés folytán évenként mintegy 600 ezer koronában, amely a pótadónak a 200 százalékon való meghagyása következtében sohasem csökkent. Némi javulás az 1924. évi zárószámadásban áll be, midőn a keresztülvitt létszámcsökkentés — különösen a rendőri létszámban — kedvezőbben befolyásolta a város költségvetését és zárószámadását. A képviselőtestület az általános takarékosság álláspontjára helyezkedett, de ez csak általános jelszó maradt, amelyet a gyakorlatban nem köveitek megfelelő intézkedések. Megállapíthatjuk, hogy a város vagyonértékében is érezhető csökkenés állott be. a kikötő teleknek és a hajógyár telkének eladásával. Ez utóbbi árának jelentékeny része beruházásra fordittatott ugyan, de annak hozadéka a városnak még a rendes kamatjövedelmet sem biztosítja. Maga a zárószámadási végeredmény a következő: 1923. évről Mohi mim «Sálit Valódi kiadás 3220785 3010918 203007 Valódi beiétel 2453172 Rendkívüli kiadás 602929 Rendkívüli bevétel 2476519 A kiadósoknál biteítállépés A bevétel kedvezőbb 271765a 30008 917000 842796 072518 1924. évről Valódi kiadás Kedvezőtlenebb a költségvetésnél 170280 Túllépés Ereimén, Előiríiyzaí 3097498 3239272: 458225 VaNÜfcnM 37WW 3243112 52706? 290404 mm í'úwM 15397 35397 Túl kiadás 458215 Bevételi többlet 527667 A számadási mérni kedvezőbb 69442 Mig a hártartási pénztár íűMadása: 1922. év végén 1182403 K addig 1923. végén már csak 422078 K és 1924. év végén ismét 1071937 K Ha megfontoljuk, hogy a kikötői te' lek vételára és a hajógyár telkének vételára, mely összesen 3380000 K-t tesz ki, 1922—1923. évek folyamán legnagyobbrészt a háztartási alapnál használtattak fel, a számadási mérleget kedvezőtlenül kell megítélnünk. ü dmMfi ősrégi Imim helyén folyó ásatáshoz fűződő várakozás nem teljesedett be, de azért meglepetésben volt részünk. A lakosság egy része elásott kincsről, legalább is. egy fazék arany vagy ezüst pénzről ábrándozott, némelyek még a helyét is megjelölték, ahol lennie keil a kincsnek, amivel majd a templom építési költségeit fedezhetjük;; más része pedig fegyvereket, karpereceket, esetleg hamvedreketi. melyek itt a környéken gyakran fordulnak elő, — vagy régi írásokat várt, amelyek a rég múlt időkre némi világot vetett volna. Ezek helyett azonban, — amiről senkinek se volt sejtelme, — temetőre bukkantak. Úgy a légi templom belseje, mint a környéke tele volt sírokkal, Az uj templom ásásakor 10—15 sírra akadtunk. A holttestek a Duna folyása irányában voltak fektetve, fejjel Komárom felé, a régi templom belsejében a sirok egymás fölött is voltak, úgy •# *1 r Nem hell a fővárosba menni H mikor POLLIK JULISKA utódánál Komáromban, Nádor-utca 17. sz. olcsóbban beszerezhetők a legújabb és kényelmes gummi és halcsont nélküli hasfüzők és melltartók orvosi rendeletre is. Bőrkeztyűk nagy raktára I Keztyűk tisztítása és javítása! Selyem és flór harisnyák nagy választékban 1 52 Munkát! Pénzt! takarít meg, ha ruháját a kiváló mossa. MINDEN ÜZLETBEN KAPHATÓ. hogy némely csontváz a padlótól alig volt 50 cm.-nyire. A koporsódeszkák 3—4 ujjnyi vastagok lehettek,, egyik helyen az elkorhadt kopssrsódeszka által képezett üreg teljesen megmaradt, benne vörös fenyő foszlányok : a koporsó nagysága, s hajfása tisztán látszott. A kovácsolt koporsószögek 14—15 cm. s az eszkába szögek 4i—5 cm. hosszúak voltak. Az egyik- csontváz mellett kar vastagságú gömbölyű fa volt, az ezáltal alkotott üreg szintén megmaradt, benne a fa korhadt maradványai is. Úgy tűnt föl, mintha az a holttestei! keresztül ment volna, mintha az eltemetettet karóba húzva tették volna sirba ... Az. egyik- csontváz belső szövése is szsfmállott s mivel e mellett lócsont is- volt, a talaj pedig homok* azt következtetjük, hogy ez nagyon régi korból való. Feltűnő volt az is, hogy a talált kopcsnyák fogazata mind erős, és tzljes volt. Voft a többek közt egy gyermek koponya is s annak tej fogazatáról a gyermeket tiz évesnek becsültük. A XVI. és XVII. században a református fejedelmek, főurak templomokban temetkeztek. II. Rákóczy. Györgyöt a szerencsi református templomban temették el, kriptája lépssözete a templom közepéből vezet le, a miskolci avar- 1 hegyi nem használt régi ref, templomban is sirok vannak, a késmárki régi íuth. fa-templom belseje is sírokkal van teli márvány lapokkal boriivá, a rajtuk levő elmosódott írás most is kibetűzhető. Az elmondottakból azt következtethetjük, hogy a XV. és XVI. században a dunaradványi nép is a templomba s annak környékére temetkezett. A régi templom falai valószínűleg őzen sirok megü'lepedése miatt repedezett meg. A konzulé Irta: Hedenstjerna Alfréd. — Svéd eredetiből fordította: Osváth Kálmán. Widerbom konzul éppen megkapta rendjelét a délamerikai köztársaságtól, melyet képviselt, fölépítette s pompásan berendezte háromemeletes házát, éppen eljegyezte a lányát egy tüzérkapitány s a városi védőegyesület fiókjának aielnöke lett a felesége, midőn a családi szerencsétlenség lecsapott. Úgy jött ez a csapás, akár a hógör geteg és elbontással fenyegette a rendjelet, a háromemeletes házat, a tüzérkapitányt s még magára a védőegyesület fiókjára is sötét árnyékot vetett. A nagy szerencsétlenséget ez a telegramm okozta: Widerbom konzulnak Knapestad, Elhatározásom rendületlen, ma este eljegyzem Lydiát. Wilhelm. Wilhelm Widerbom szép fiú volt s eddig jól is viselkedett. Kereskedelmi iskolát végzett és fényes jövő várt volna rá az atyja üzletében. Paraguayi vicekonzulként végezhette volna be pályafutását, ha jól forgatja magát. Lydiának Carlsson volt a vezeték neve és a nyugati tengerparti fürdő nagy verandáján szolgált fel, a fürdőn, ahol Wilhelm Widerbom nyaralt — és szebb lány volt, mint a legtöbb; látni lehetett ezt arról a fényképről is, amelyet Wille küldött a konzulnénak. AJconzul eleinte fenyegetődzött, hogy kitagadja Willét. Wille csak annyit mondott gyermeki tisztelettel ugyan, de határozottan, hogy reméli, még nagyon sokára kerül sor az édes atyja után való öröklésre és ha ez be is következnék, megsemmisítené a törvény a végrendeletet, ha az örökrésze elénél többtől megfosztaná. A konzul tombolt dühében. Ám később mégis visszavonta fogadását. Azt hitte, majd cégtársa lesz Wille jövőre az üzletben. De Wille csak azt hajtotta egyre, hogy atyja — hála Isten — még elég erős a kiterjedt üzlet vezetésével járó összes gondok hordozására: Lydia meg ő nagyon szépen megélnek egy közönséges rövidáru-üzletből is. S midőn a konzul erre a szülei áldás megtagadását, az apai ház ajtajá nak bezárultát, meg a pincérnők közepes erkölcsi színvonalát emlegette levelében, lecsapott a fenti telegramm. Két nappal később Svédország egész nyugati meg déli részébe és szórványosan egyéb tájára is eljutott a négyszögletes, legfinomabb kartonra nyomott alábbi tartalmú hirdetés: Wilhelm Winderbom Lydia Cailsson jegyesek. A konzulné s a tüzérkapitánnyal jegyben járó lánya sirt, a konzul fenyegetőzött, hogy megver valakit és a tüzérszázados a tiszti rangját sértő eseten roppantul fölháborodva baljóslatú tekintettel pederte a bajuszát. Majd hire kelt, hogy a Lydia búcsút mondott a felszolgálásnak a fürdő nagy verandáján és hazautazott a szüleihez Brackstadtba, a hol gyakran meglátogatta a vőlegénye. S mialatt az ifjú Winderbom Kristianiában járt a tenniszversenyen, a konzulné egy csomó pénzzel Brackstadba utazott s ott fölkereste a városháza kapusát, Carlssont feleségestül, meg a lányukat, Lydiát. A leány igazán nagyon csinos és kedves teremtés volt s láttára a konzulnénak, aki valamikor maga is dolgozott rövidáru-üzletben, szinte ellágyult a szive, de a mint védőegyesületi tagtársnőire meg arra gondolt, hogy milyen haragosan pedergette bajuszát a tüzérkapitány, legott tízezer korona készpénzt ajánlott fel Lydiának, figyelmeztetvén arra a küzdelmes életre, a mely Wilhelmre meg Lydiára. vár, ha makacskodnak, mert a konzül hamarosan és elkerülhetetlenül leveszi kezét a fiúról. Lydia keservesen sirt, hangoztatván, hogy csupán a szive sugallatát követte, minden önző számítás nélkül; öreg, tiszteletreméltó atyja pedig egyre csak azt hajtotta felindulástól és sértett büszkeségtől remegő hangon, hogy az ő lányához jóság dolgában nincsen fogható, nem divatozik és bárki feleségének beillenék. A konzulné hát fölemelte ajánlatát, tizenkétezer koronára s még egy kis életjáradékkal is megtoldotta a városháza kapusa részére, hogy csak vegye elő a jobbik eszét és bírja rá a lányát, hogy áljon el az elhatározásától, mely úgyis csak szerencsétlenséget zúdítana rája. A leány anyja nagyon együgyü s őszinte asszony létére eleinte nem érdeklődött a dolog iránt. Ám midőn arczkifejezése kissé elárulta, hogy bele akar avatkozni, pátriarkálisan méltóságos férje oly feltűnő módon hallgattatta el, hogy Lydia nagyon helyesen jegyezte meg, miközben könnyben úszott szép szeme : — Jaj, meghasadna a szivem, ha azt hallanám, hogy még mama is áruba bocsátja a lánya boldogságát. Ám, konzulné asszony mama nem teljesen ép .. . hm ... Lydia oly méltóságos volt megható szendeségében és nemes fölháborodásában, hogy a konzulné már csaknem bement a városba megvizsgálni a kapus család körülményeit, hogy nagyobb összeggel járuljon a háztartási költségek fedezéséhez abban az esetben, ha kedvező lenns a felíúlágositás. Ám előbb húszezer, koronát Ígért azonnal kifizetve. Erre Lydián sins- gör«s veti erőt, mig az öreg Carlsson leült és a bibliából olvasott fel. egyes mondásokat, többi közt ezt itt: „Ti atyák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket.“ S midőn Carksonné asszony nyilat-* kozni akart, ágyba fektették. A konzulné belátta, hogy mélyen bele kell nyalnia az erszényébe, mert Lydia, a ki Brachstad leányiskolájának mini az öt osztályát elvégezte, úgy szólván teljesen egyedül állott, s olyan jó magaviseletét tanúsított, mintha a rossznak még árnyéka sem fért voIbs hozzá. Carlssonné ellenben roppant ügyefogyott teremtés volt és igazán szánalmat keltett a fájós szemével meg a nagy tudatlanságával, mig az öreg Carlsson váltig a gyermekeinkről beszélt s ez a konzulné idegeit, a ki elellátogatott hozzájuk szállóbeli lakásáról, nagyon kellemetlenül érintette. A férjével történt rövid telegrammváltás után huszonötezer koronát ajánlott a konzulné egyszer s mindenkori és örült rajta, hegy tetszett az ajái lata. Lydia könnyei egyre lassabban peregtek alá szép arcán s közben egy csendes kis zugot emlegetett, ahol majd elrejtőzhetik csalódott szivével, megrendült hitével. Az öreg Carlsson pedig váltig csak ezt hajtotta: Szegény szülők, szegény szülők I Végre is abban állapodtak meg, hogy másnapig megfontolják a dolgot, nm este elballagott Lydia együgyü, őszinte anyja a szállóba, hogy beszéljen a konzulnével. A konzulné nyája-
