Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-07-21 / 87. szám
1928, jütms 21, Komáromi Lapok 3. oldal Kamilla, mint „örökös vendég" alakította. Kis szerepébe sok humort öntött. Jó volt a férfiak közül Balogh Miklós, aki Baracs Imre nehéz szerepét oly igaz szívből játszotta, melyet tőle mint régi műkedvelőtől el is vártunk. Ha tekintetbe vesszük 8zt, hogy szerepét csak az utolsó napokban kapta meg, úgy még inkább elismeréssel kell neki adóznunk.; A szűkszavú, jó szivü Pákozdi gazda szerepét Molnár Antal játszotta, aki bele élve magát szerepébe, egy tőzsgyökeres magyar gazdát alakított. Kreschka Károly, a börtönből kiszabadult fiatal szerelmes Matyi szerepében nyújtott elsőrangút. Qőre Gábor humoros alakját Heribán Jenő alakította, általános derültséget keltve, nemkülönben a tőle elmaradhatatlan Durbints sógor is, kit Kreschka Lajos személyesített meg sok humorral. Zsentek Gyula Kátsa szerepébén volt kifogástalan. A szerelmes baromdoktor nehéz szerepét Horváth Vince nagy ambícióval és rátermettséggel játszotta meg. Nem feledkezhetünk meg a kis Horváth Imréről sem, aki oly kedvesen játszotta Jancsika szerepét. Lámpalázát már rég leküzdötte, mert ő már régi szereplő. Kisebb szerepeikben Szüllő Gábor, Závodszky István, Szalay István, Broczky Béla és Elek Sándor járultak hozzá nagyban a sikerhez. A rendezés nehéz munkáját Pataki József látta el. Ügyelő: Eichinger József, súgó: ifj. Kiss István volt, kik szintén jól megoldották nehéz feladatukat. Igazán kedves és szép volt, amit nyújtottak s hisszük, hogy mégegyszer lesz alkalma a közönségnek a .A Bor" előadásában gyönyörködni. P—l.- A TESTNEK ^ szüksége van állandó ápolásnál legalább hetenként egyszeri bedörzsölésre. Erre legalkalmasab a világhírű MENTHOL -SÓSBORSZESZ Óvakodjék mindennemű utánzatoktól és azt erélyesen utasítsa vissza, mert mindenkinek joga van pénzéért a legjobbat követelni és ez a valódi ALPA SÓSBORSZESZ. Mindenütt kapható. Ára 5 50 Kő. 4M 8 Iskoláink beszámolói IV. Az IparostanoQcIskola. A városi iparostanonciskola e tanévvel fennállásának XLI. évét töltötte be. Tehát négy évtized óta nyújtja a szellemi ismereteket, melyekkel az ifjú felfegyverkezve, megállhatja helyét az életben s elfoglalhatja a társadalomban azt • helyet, mely őt ott megilleti. Mert továbbfejlődése nemcsak attól függ, hogy a műhelyben hogyan készülnek el az ifjak a jövő életre, hanem attól is, hogy az iskola falai között milyen ismereteket szereztek. Ezt a célt tartva szem előtt, vezette a tantestület valamennyi tagja a reá bizott növendékeket a lefolyt tanévben is. Beiratkozott összesen 435 tanuló, 41-el több, mint az előző tanévben, akik ipari foglalkozás szerint igy oszlottak meg: asztalos 56, ács 10, bádogos 7, betonos 1, bognár 5, borbély 23, csizmadia 31, cipész 28, felsőrészkészitő 3, fogműves 5, cukrász 3, esztergályos 2, fazekas 1, géplakatos 38, hajóács 3, hentes 23, kádár 4, kárpitos 3, kelmefestő 2, kéményseprő 2, kályhás 1, kalapos 1, kertész 17, kovács 10, kőműves 23, könyvkötő 4, lakatos 30, molnár 3, mészáros 8, műszerész 6, mázoló-fényező 7, női-szabó 2, nyomdász 7, órás 1, pék 20, pincér 4, szabó 25, szíjgyártó 5, szobafestő 7, szűcs 5. A beirt tanulók közismereti és rajzosztályokban nyertek oktatást. Közismereti osztály 8 volt, továbbá 6 rajzosztály, mely kezdő, haladó és szakrajz osztályokból állott. A tantestület 9 tagból és hitoktatókból állott. Az állami felügyeletet a magyar és német tanonciskolák felügyelősége látta el, mig a közvetlen felügyeletet a helybeli tanonciskolái felügyelő-bizottság gyakorolta. Az állami szakfelügyelőség május havában végezte látogatását, mig a bizottsági tagok közül a tanév folyamán többen tettek látogatást, ami úgy a tanítókra, valamint a tanítványokra jó hatással volt, mert úgy a tanitó, valamint a tanítvány látta, hegy munkája iránt érdeklődnek. Az iskolábajárás kedvező volt, eltekintve egyes esetektől, amidőn a renitens iskolakerülőkkel, valamint egyes mesterek indolens viselkedésével szemben a rendőrbiztossághoz kellett fordulni, ahol vagy a mester kapott pénzbüntetést, vagy pedig az uj Ipartörvény értelmében a tanonc lanoncideje hoszszabbittatott meg. Az iskola kebelében működött az „Otthon" ifjúsági önképzőkör, melynek minden tanuló tagja lehetett s amely minden vasárnap délután tartott össze jövetelt. Ezen üléseken az ipar körébe vágó felolvasások tartattak a tantestületi tagok által. Március hóban előadták „Az egyetlen kabát" című vígjátékot, melynek tiszta jövedelme jótékony célt szolgált. A téli hónapok alatt három orvosi előadást tartottak az egészségügy köréből a tanulók felvilágosítására. Az iskola személyi kiadásait az állam, a dologit pedig a város fedezte. A tanév június 28-án fejeződött be rajzkiállitással egybekötve, hol 50 tanuló részesült pénzjutalomban. A fejlődő iskola igen hasznos szolgálatokat teljesít iparostanoncaink ismereteinek kibővítésére és a PethS Sándor igazgató vezetése alatt működő tantestület minden tagja lelkes munkájában át van hatva attól a törekvéstől, hogy a jövö iparosnemzedéke minden tekintetben megtudjon küzdeni az élet nehézségeivel. ■ Tuba János emlékezete Irta: FUlöp Zslgmond. (Folytatás) Mikor a téli idők beállottak és az •lsö |égtábla megjelent a Dunán, a hajóhidat kiszedték és a közlekedést ettől az időtől kezdve a hires komáromi kompon bonyolították le, melyet a jeges árrendszerint ószőny tájékán sodort a parthoz, ahonnan azután az utazó közönség per pedes apostolorum, gyalogosan tette meg az utat vissza az újszönyi vasutállo másig. Később egy csavargőzös szállította a túlsó partra igyekvőket, de természetesen ennek a kis fürge alkotmánynak is derekasan meg kellett küzdeni az úszó, sokszor igen hatalmas jégtáblákkal. Ha azután olyan erős hideg lett, hogy a Duna „beállott“, akkor a Duna je gén jártak keresztül az emberek, sől kocsik és egyéb járművek is. Tavasszal azután ismét beállították a hajóhidat. A Vágdunán állandó lábas fahr dón közlekedtek, kivéve árvíz idején, amikor az is megtörtént, hogy a viz a hídon keresztül folyt. A többnyire poros utcákon vizes hordókat vontattak csengös lovak, ezek a „lajtosok“ árulták a Duna vizét a lakosságnak. Ezek a vizes emberek kötelesek voltak a városban előforduló tüzeseteknél azonnal megjelenni és pedig telt hordókkal, ök szolgáltatták a vizet a tűzoltók fecskendőihez. Akt legelső volt a megjelenésben, külön pénzjutalmat kapott a város pénztárából. Mikor az est ráborulta városra, pelróleumos lámpások reszketeg fénye vette fel a harcot a sötétséggel, de a győzelemnek olyan csekély reményével, hogy többször megtörtént az is, hogy a lámpásokat egyáltalán meg se gyújtották. No de a helyzetet nagyban enyhítette az a körülmény, hogv a város éjjeli őreinek a legnagyobb sötétségben is teljesíteni kellett kötelességüket és igy az éjszaka csendjében minden órában felharsant a kurjantásszerö kiáltás: „Hallja minden háznak ura!“... A belvárosi Főtér körül azonban egészen városias arculatja volt Komáromnak. Emeletes házak övezték minden oldalon a teret, melyet a piaci árusok serege tartott délelőttönként megszállva. Hetivásárkor pedig a Nádor ulcán, a Szent András-ulcán és az Iskola-utcán helyezkedtek el a mesteremberek áruikkal. Beszélik, hogy forgalom dolgában * sok hasonló kis várossal nem cserélt volna akkortájt Komárom, amelyet a Dunántúlról is sokan kerestek fel, Csallóköz, meg a Vágontuli falvak pedig teljesen Komáromra voltak utalva. Kulturális igényeit azonban igen szerényre kellett a lakosságnak szabnia,mert hiányzottak a városból mindama Intézmények, melyek kizáróan a magyar kultúrát szolgálták volna. Mindazonáltal volt nyári színészete, a bencés kis gimnázium tanári karának több jeles tagja tartott előadásokat, egyébként pedig az elemi iskolák működtek a kultúra terjesztésén. De a társasélet akkor is eleven, pezsgő volt — a régi tradíciók szerint, kevés egylete volt a városnak, de azok mind virágozlak, mindamellett a vendéglősök és kávésok sem panaszkodtak... A polgárság nyugodtan élt, nagyobb események nem igen voltak, legföljebb az időnként ffmegujuló képviselőválasztások keltetlek nagyobb izgalmai, de ezek elmúltával újra nyugalom szállt a városra. Nagyjában ez volt Komárom a hetvenes évek végén, abban az időben, midőn Tuba János a városhoz került, azonban tévednénk, ha azt hinnök, hogy Komárom akkori vezetősége nem gondolt volna a haladás követelményeivel. • Az alkotmány helyreállítása után az egész országban uj élet indult meg. A politikai, a gazdasági élet és a közművelődés hihetetlen arányú fejlődésnek indult és a magyar reneszánsz korszakának legfényesebb ideje épen a hetvenes-nyolcvanas évekre esik. Az uj nemzeti szervezkedés a Deák szellemében megindult átalakító nagy munkában mindjobban erősbödöit és egy céltudatos nemzeti életnek rakta le alapjait. A felszabadult erők minden téren versenyre kelve hozták létre az uj alkotásokat, amelyeket a haladás megkövetelt és amelyek magyar nemzeti létünknek hathatós megerósilésére szolgáltait. A civilizáció nagy követelményei megkívánták a maguk áldozatát ugyan, de a halottaiból feltámadott nemzet saját jövőjéért lelkesen hozta meg az áldozatot. Az egész ország lázas munkában fogott össze a legszentebb célért: naggyá és hatalmassá tenni a nemzetet, gazdaggá és függetlenné az országot. És ebbe a nagy nemzeti munkába bele kellett kapcsolódnia Komáromnak is. A haladó idők parancsszava részére is megszabta a feladatokat, melyeket meg kellett oldania! Körülötte a szomszédos városok már régen belefogtak a munkába, tétovázásnak nem volt tehát helye. És Komárom már az első lépést szintén megtette. 1875 ben felépiltette modern kétemeletes városházát, mely legfőbb dísze a városnak és az uj palotába összpontosította hivatalait. Innen intézi városa sorsát a városi tanács és közgyűlés, de ugyancsak innen indulnak ki mindama eszmék és kezdeményezések is, amelyek Komárom jövő fejlődésére irányulnak. A város élére került fiatal tisztviselői kar az új idők fuvallatától mámorosán, nemes becsvágytól hajtva, az eszmék és tervek egész légióját veti fel és bocsátja szárnyra az 1880. év julius 3-án megindult Komáromi Lapok hasábjain, amelynek szerkesztője maga az egyik alapitó Tuba János városi aljegyző, fömunkatársa az ideális lelkületű Ányos Lajos, s mig a lapnak anyagi gondjait Fogthüy Dénes és Hefler Szilárd osztják meg a felelős szerkesztővel, addig a lap körül egy egész kis Írógárda tömörül, amelyben részívesz Kacz Lajos a város akkori aranytollú főjegyzője s Balkay Adolf főkapitány is. A tetterőtől lelkes fiatal Tuba egy csapásra belekerül a közélet forgatagába, amelynek egyik lendítőjévé, nélkülözhetetlen tényezőjévé válik. Munkájában Komárom akkori közéletének legkiválóbb vezelőférfiai támogatják, akiknek sorában találhatjuk Táiiay Józsefet, a város polgármesterét, Pap Gábor református püspököt, a komáromi ref. egyház költőlelkü föpásziorát, Molnár Ádámot, a társadalmi élet kiváló szervezőjét, Fogthüy Dénes ügyvédet, a polgárerények e puritán jellemű példányképét, a minden nemes ügyért áldozatra kész Hejler Szilárd takarékpénztári igazgatót, Vasvári Nagy Sándort a nagytekintélyű ügyvédet, Weisz Lipól kereskedőt, kortársai közül pedig Feszty Lajost, Csepy Danit, Nagy Vilmos dr.-t, Fried Kálmánt, később Domány Jánost, Gaál Gyula dr.-f, Sárkány Ferencet, Fiittrich Józsefet, Kiss Gyula dr.-t és mindazokat, akik a sokat szenvedett város érdekeit önzetlen szeretettel hordják szívükön. Kétségtelen, hogy ezzel a tiszteletreméltó gárdával az ifjú közéleti férfiú munkája nagy mérvű támogatáshoz jutott, de az is bizonyos, hogy az 5 éles esze, vasszorgalma, nagy áttekintése és jelentős koncepciókra való kivételes tehetsége viszi és lendíti a megvalósulás felé a különböző ideákat. A Komáromi Lapok hamarosan megnyeri a közönség legszélesebb rétegeinek szereíefét, Rovács Albin kénytelen ennek következtében Komárom c. lapját beszüntetni. A közügyek egyedüli propagálója igy a K. Lapok lesz, amelynek hasábjain egymás után jelennek meg a város közigazgatását, közrendészetét tárgyaló cikkek, felvetődnek az ideák az érsekujvári vasút, a csallóközi vasút, az állandó dunai vashid, a gőzfürdő, a közvágóhíd, a közvilágítás, a csatornázás, a vizmü, a közkórház, a főgimnázium kiépítése, a községi iskolák fejlesztése érdekében; a K. Lapok hasábjain pendítik meg a múzeumegyesület, az állandó színház, a Jókai emléktáblák létesilésének gondolatát és sok más kulturális és gazdasági intézménylétrehozása érdekében cikkezik és vitatkozik az elevenen szerkesztett újság. Tuba János nemcsak vezelöcikkekkel látja el hétröl-hétre lapját, de szépirodalmi müvek is kerülnek ki tolla alól és a népszerű Orion tárcáit várva-várják az olvasók. Folyt, köv. Szívembe néztem, Hidegedő, hűvös az este, Valaki a szivem kereste . . : Valaki a szivemet látta Pusztulásban, nagy árvaságba’; Útban, árván, a Golgotára, Mindenkitől hagyva magára . . . S lehajtott fővel, királyi gyászban Lépegetett véres nyomában, — — S e hű Valaki — egyedül, — fájva Fölsírt, hangos, nagy zokogásba . . . Végh Géza. í Nem kell a fővárosba menni 11 mikor POLLÁK JULISKA utódánál Komáromban, Náder-utoa 17. ez. olcsóbban beszerezhetők a legújabb és kényelmes gummí és halcsont nélküli hasfüzők és melltartók orvosi rendeletre is. Bőrkeztyűk nagy raktára I Keztyűk tisztítása és javításai Selyem és flór harisnyák nagy választékban 1 52~ “ "
