Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-07-21 / 87. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1925. julius 21. U.P. műuészi kivitelű bútorok 559 Bratislava Stefanik-n. 8/a. részesített havi pénzsegélyben, a köz­ségi elemi iskola 33 tanulójának cipőt osztott ki s ezenfelül vallástani és ol­vasókönyveket kölcsönzött a tanévre a tanulóknak. A Népjóléti Központot 600 kor. segéllyel támogatta s az egész év­ben teljesített segélyek pénzértékben 6340 K-t képviseltek. A néhai Antal Gábor püspök nevét viselő egyleti is­kolai ösztöndijalapitvány 1923. évi ka­matait Balahó Dénes 1. o. végzett főg. ref. és Darvas Andor VII. o. végzett főg. evangélikus vallásu tanulók nyer­­ék el. Örömmel emlékezik meg a elentés az egyletnek aug. 3-án tartott <óstolójáról, melynek jövedelme tette ehetővé, hogy a vezetőség nagyobb mértékben fejthetett ki jótékony munkát és elismeréssel adózik mindazoknak a hölgyeknek és uraknak, akik a mu­latság sikeres rendezésében résztvettek. Az egylet vagyoni viszonyainak fel­tárása után kegyeletes szavakkal áldoz a titkári jelentés Németh István ref. püspök, egyleti diszelnök, Vargha Sán­dor komáromi lelkész, Karcsay Lászlőné és P. Nagy Sándorné az egylet buzgó választmányi tagjai emlékének és java­solja, hogy az elhunytak emlékét fog­lalja a közgyűlés jegyzőkönyvébe. Vé­gül a tisztikar és választmány tagjai nevében köszönetét mond a tagok bi­zalmáért és megbízatásukat a közgyű­lés rendelkezésére bocsátja. A közgyűlés a jelentést Jánossy Lajos ev. esperes indítványára egyhangúan azzal veszi tudomásul, hogy az abban foglalt javaslatokat elfogadja és az egye­sület tisztikarának, választmányának odaadó fáradozásáért köszönetét szavaz, Németh István, Vargha Sándor, özv. Karcsay Lászlóné és P. Nagy Sándorné emlékét pedig jegyzőkönyvileg is meg­örökíti. Az 1924, évi zárószámadásokat a közgyűlés jóváhagyta s Baranyay József dr. pénztárosnak és Pethö Sándor ellen­őrnek a szabályszerű felmentvényt meg­adta. Az 1925. évre szóló költségvetést 9240 K szükséglettel állapította meg a közgyűlés, mely azután a választásokra tért át. Fülöp Zsigmond mély sajnálkozással jelentette be a közgyűlésnek, hogy az egyesület nagy érdemeket szerzett, köz­tiszteletben álló elnöke, özv. Liszkay Jenőné úrnő, elnöki tisztét tovább nem vállalhatja és kéri az egylet tagjait, hogy tekintsenek el az ő személyétői. Az egylet vezetősége mindent megtett arra nézve, hogy szándékának megmásiíására rábírja, de fájdalom, az ismételten fel­hozott okok és érvek előtt épen a távozni készülő elnök iránt érzett mélységes tiszteletnél fogva kénytelen volt megha­jolni. Az elnöki székből való távozásával nagy veszteség éri az egyesületet, mely­nek munkájából valóban mindenkor a legönzetlenebb módon a legnagyobb részt vette ki és igazán példát mutató tevékenységet fejtett ki. Az érdemek, melyeket 1914. év óta az egyesület álén végzett értékes munkájával szerzett, az elhagyatottak, a szegények és árvák hálájában nyernek némi elismerést, de az egyesületnek, midőn Liszkay Jenőné úrnőnek távozása felett a legmélysége­sebb sajnálattal van eltelve, vele szem­ben hangot kell, hogy adjon hálájának, elismeiése és nagyrabecsülésének, hogy azok az értékes kapcsolatok, melyek éveken keresztül mind erősebben fűzték össze egyesületünket az ő tisz­teletreméltó személyével, a jövőben is biztosíthatók és fentarthatók legyenek. Épen ezért tisztelettel indítványozza, hogy a közgyűlés válassza meg özv. Liszkay Jenőné úrnőt a Prot. Jótékony Nőegylet örökös tiszteleti elnökének. Jánossy Lajos ev. esperes hasonló hangon emlékezik meg az egyesületet ért súlyos veszteségről és kijelenti, hogy a távozó elnököt neki sem sike­rült megtartani az egylet vezetőjének. Közvetlen meleg szavakban méltatja azokat az elévülhetetlen érdemeket, amelyeket Liszkay Jenőné az egye­sület* vezetése körül éppen a leg­súlyosabb időkben azáltal szerzett, hogy a Nőegylet nagy fontosságú tár­sadalmi munkájának zavartalanságát biztosította és az egyesület fejlődését hathatósan előmozdította. Szivvel-lélek­kel csatlakozik az indítványhoz és ő is javasolja, hogy Liszkay Jenőné úr­nő érdemeinek jegyzőkönyvbe iktatása és az egyesület hálájának és elismer­nek kifejezése mellett örökös tiszteleti elnöknek megválasszák. A közgyűlés az indítványt egyhan­gúan határozattá emelte, mely után a titkár felolvasta özv. Liszkay Jenőné búcsúlevelét, amelyben köszönetét mond a tisztikarnak, a választmánynak és az egylet tagjainak az iránta tanúsított bizalomért és támogatásért s megható szavakban vesz búcsút az egylettől. A könnyekig megindító gyönyörű leve­let jegyzőkönyvébe iktatta a közgyűlés. Javaslat tétetvén az egyesület tiszti­karának megválasztására nézve, a köz­gyűlés a tisztikar tagjaivá három évre egyhangú lelkesedéssel a következőket választotta meg: elnök Papp-Kovách Elemérné, alelnökök : Jánossy Lajosné és özv. Vargha Sándorné, gondnok Bátyai Mihályné, pénztáros Baranyai József dr., ellenőr Pethö Sándor, titkár Igó Aladár, jegyző Zsindely László dr. A közgyűlés Jánossy Lajos indítvá­nyára az egyesület volt titkárát, Fülöp Zsigmondot, ki ezen tisztet tovább vi­selni nem volt hajlandó, az egyesületnél 1909. év óta önzetlenül kifejtett mun­kálkodása elismeréseképen az egylet örö­kös tiszteleti titkárává választotta meg. Az új elnök lelkeshangú, szép be­széddel foglalta el az elnöki székét, hálásan megköszönve a bizalmat és kérve az egyesület érdekében kifejtendő munkájához a tagok támogatását. A választmány tagjai három évi meg­bízással a köveikezők lettek: Áprili Miklósné, Bajcsy Ferencné, özv. Burg­­hard Nándorné, özv. Csukás Zsigmond­­né, Czike Dénesné, Füssy Kálmánná, dr. Hartenstein Pálné, Horváth Ferenc­né, özv. Kacz Gáspárné, özv. Kacz Jenőné, özv. Kacz Lajosné, Kathona Sándorné, özv. Kecskés Lajosné, özv. Keszegh Istvánné, Kelemen Istvánné, id Koczor Gyuláné, ifj. Koczor Gyuláné, Kossár Jánosné, Lakatos Károlyné, Laklóthjó­­zsefné, özv. Liszkay Jenőné, LukaPéter­­é, Marcsa György né, Mády Lujza, dr.Mo­­hácsy Jánosné, özv. dr. Palinay Gyuláné, Pazár Miklósné, Pethö Sándorné, özv. Pogrányi József né, özv. Ruttkay Béláné, özv. Szentmikióssy Dezsőné, özv. Szijj Jánosné, Takács Ilona, Takács Sándor­né, özv. Thaly Gézáné, Tassy Maris­ka, Tóthkárolyi Lajosné, özv. Végh Mihályné, Virágh Vincéné, Weiss Kor­nélia. Ezzel a közgyűlés véget ért. «■BMgn—B—BBiMBgHn5a»w«gga>38jjiBwwwmii »'.innimwBieagea—we Intézeti fehérnemű I « r ff ^ legolcsóbban Elbert divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19, Koronabankkal szemben. Dús választék: flór és pamut, pat. harisnya. Esőernyő, utiböröndök, kosár. Klót és Küster­kötény. Bőrkalap, Ritikül, fésükészlet, frottír köppeny, törülköző, kötött kabát stb. Gyári raktár gyermekkocsikban 75 K-tól a legfinomabbig. 480 I Győződjék í M 1TA meg 32 Ali i i A 758 pipere- és borotva szappan jóságáról. Gyárija: POCSATKO TESTVÉREK ÉS FRIEDMANN KOSICE. Cserkészeink. Jelentés a Jókai cserkészcsapat nagytáborából Lipt. Szt. Ján., Cserkésztábor. —925. július 13. Esős nap. Kicsit szomorkcdik a tá­bor. De aztán csakhamar vidám élet kezdődik a sátrak belsejében. Folyik a nótázás, vidám terefere. A felhők is oszlanak, délután már a nagy réten készülni iehet a Jamboroc ra (cserkész verseny). Az atlétikai küzdelemben né­hány uj rekordra számítanak. A Kőrös Pista 30 m-ren feiül akar dobni ge­rellyel, a Biaskovics Jóska meg a sze­­kercedobásban megszégyeníti a siux­­indiánokat. A fiuk nagy örösnriadallal fogadták Montskő Tibort és Bus Jó­zsefet. A derék cserkészek gyaiog jöt­tek Komáromból egészen Liptószení­­ivánig. Amúgy mindenkit a holnapi kirándulás foglalkoztat. Megyünk a Hernádvöigyébe. julius 14—15. Reggel már ragyogott a nap. Nagy volt az őröm és a lelkesedés. 7 óra után útra kelt a kiránduló csapat, 28 edzett legény. A kicsinyeket otthon­­hagytuk, nagyon megerőltető lett volna nekik ez az út a déményfalvi kirándu­lás fáradsága után. Ők majd a Csorba tóra mennek szombaton. A Magas Tátra lábánál vitt ei az utunk. Létánfaiváig mentünk vonattal. Ott leszálitaunk, neki­vágtunk a tamásfalvi hegynek. Csak­hamar fenn voltunk a gerincen. Gyö­nyörű kép tárult elénk. Egyik oldalon messze elláttunk a Magas Tátra felé, másik oldalon pedig csupa zúgó fény vés erdő között a Hernád folyó kisért bennünket. Folyton fenyvesek közt vitt az utunk, kedves kis tisztásokon pihen­tünk meg, szamócával, eperrel oltottuk el a szomjúságunkat. A Hernádfolyó­­nak a völgye végig ilyen vadregényes. A borzalmas tatárjárás idején ebben a rengetegben talált menedéket a Sze­­pesség halálraüldözötí népe. Szerzetesek is éltek itt. Egy ősrégi karthausi kolos­tornak ma is meg vannak a romjai. (Lapisrefugii). Az ut kanyargott velünk hegyen, völgyön keresztül, a Hernád vígan csacsogott, meséit nekünk. Egyre közelebb jutottunk Igló városához. Mi­kor a várost megláttuk, eszünkbe jutott Farkas Imre, az Iglói diákok költője. Az ő nótáival vonultunk be a városba. Az Úri Kaszinóban vacsoráztunk. A kedves iglói öreg urak bőkezűségét dallal háláltuk meg. A mi kedves kis „nótamesterünk“ Katona Palkó ugyan­csak kilett magáért. Éjszakára Dr. Rolny apátplápános ur adott szálást. Lehetett válogatni széna- és szalma-padlás kö­zöd. Az iglóiakat egészen elragadta a csapat fegyelmezettsége, dalos jókedve. Reggel 7 órakor vonattal mentünk Lő­csére. Ez a szép kis város televan mű­­történeti és történelmi emlékekkel. So­kat lehetne írni a benyomásainkról. Talán majd egy más alkalommal. Lát­tuk az ősrégi sz. Jakab templomot. Megcsodálták a XIV—XV. századbeli gyönyőrő szárnyas oltárokat. A képek és a festett, fábolfaragott szobrok hires németalföldi mesterek alkotásai. A sek­restyéje, mely sokáig a bélpoklosok kápolnája volt, még a tatárjárás idejé­ből való. A város tele van a lőcsei fe­hér asszony emlékeivel. Láttuk az arc­képét a titkos alagút falán. Mutatták a Ketterhäuschent, szégyenkalitkát, melybe | azon az emlékezetes éjszakán Fabricius : biró leányát csukták. A városi múze­umban őrzik Andrássy brigadéros fegy­vereit. Itt láttuk a régi céhvilág sok * sok emíékéí. Megnéztük a hires város­házát és a Thurzógrófok renaissance sülusu palotáját. Délben visszamentünk Iglóra. A vonat indulásáig volt még időnk, megfürödtünk a Hernádban. Este 9 órakor már a táborban voltunk. Le­fekvés előtt még kegyeletes ünnepünk volt. A prágai Szent György kör fel­hívta ugyanis a Szíovenszkón táborozó összes cserkészcsapatokat, hogy julius 15 én 9 óra 30 perckor a táborlöznél Jókai ünnepet tartsanak, A felhívásnak eleget tettünk, beszéddel, szavalattal ünnepeltük Komárom legnagyobb fiát. Tisztelettel jelentjük a kedves szü­lőknek, hogy 20-án és 21-én a Magas Tátrában leszünk. Ezeken a napokon tehát vendéget nem fogadhatuuk. Szemelvények a Mohácsy János (Dr. §) szerkesztésében megjelenő Prospektus­ból. Közgazdasági rovat. Csőd. Tokarik Gyuszi pénztárcája üres. Sport. Renner Rüdiger éjente erősen gyakorol, készül az uszóoümpiászra. Élvezetes kirándu­lás. Dr. Hajdú Lukács lába footbalozás­­közben kirándult, de már kezd vissza­jönni. A megvadult bölényborju. Teg­nap egy szentiványi bölényborju (Bizon Szeníivaneusz) vad orditással rohant a tábori kerítésnek. Mire a csapat torea­­dórját, Bartát előkerithetlék volna a pi­zsamával a bölényborju meglátta a Davi orrátes, pánikszerű futással me­nekült. Olvasóink szives figyelmébe. Ha a konyhára akar telefonálni, legbiz­tosabb, ha maga megy le. Járvány a táborban! A táborban felütötte a fejét az evésdűh. Eddig már többen meg­kapták, de halálos eset még nem for­dult elő. Hála Isten, mindenki egészséges. Az éjszakák igen enyhék. 15,-én éjjel 3 órakor a hőmérséklet 11° C. volt. SORSJEGYEKET 338 mindenki csak GASPIERIK & TÁRSA bankházában, a csszl. osztálysorsjáték főelárusitó helyén vásárol, Bratislava, Városház-u, Telefonok 1920 és 2366, Képviselők kedvező feltételek mellett felvétetnek. „4 bor“. Előadták a kath. Legényegyletben 1925, VII. 19-én. Gárdonyi Géza: „A bor“ c. falusi néptörténetében mutatkozott be elő­ször, a legényegyleti önképzőkör gár­dája. Valóban nehéz munkára vállal­koztak mikor ezt szinre hozták, mert egyike a legnehezebb színdaraboknak. És hogy sikerült, azt mi sem bizonyítja jobban mint a vasárnapi telt ház, minden esetre tekintetbe kellett venni, hogy egy pár szereplő kivétlével mind kezdők voltak, de mind megállotta azért helyét, mikorra leküzdötték; lámpalázukat. Baracsné szerepében Huszlicska Juci, mutatkozott be a kö­zönségnek és általános megelége­dést " vivott ki magának termé­szetes játékával. Szunyogné: Mike Eszti, nagyon kedves öregasszony volt és játékával szintén nagyban hozzájárult a darab sikeres előadásához. Horváth Bözsike: Rozi szerepében bájos fiatal­ságával és közvetlen játékával tűnt ki, talán fiatalságának tudható be, hogy egyes jelenetben nem tudta komoly­ságát megőrizni. Körmendy Irén: élet­hűen játszotta meg a csábító később a felsült Eszter özvegyasszony nehéz szerepét. Hisszük, hogy még lesz al­kalmunk vele többször is a színpadon találkozni a fenti szereplőkkel egye­temben. Göréné-t, a közkedvelt Theofil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents