Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-12-24 / 154-155. szám
1025. december 24. Komáromi Lapok: 6. oldal Eléadasok kazScte MtkBziM este ihíih un loHimi V é> |S érák« TISZTI PAVILLON Előadások kezdete vaeir» és laaepaap UUViflJi-I i Pénteken, december 25*én 4 előadás 7*3, 7/5, 7,7 és VzO ó. Szombaton, december 26-én 2 előadás V»3 és 7a5 órakor. BI»»co Ibanez; ^ UŐgyÜlÖlÖk A hires spanyol író gyönyörű szerelmi regénye 11 felvonásban. Főszerepben: Llonél Banymore a nagyszerű Skabespeare színész, a tökéletes szépségű Alma Raben« és a spanyol férfiideái: Pedro de Cordoba. Színhely : Monte-Carto, Pária és Moszkva. Vasárnap, december 27-án 4 előadás 1/i3, 7*5, 7,7 és 1/i9 ó. Don Jnan szerelméért Lebilincselő dráma a spanyol múltból 7 folv. Főszerepben: Allien Pringle (3 hét), Edmond Lone (A titkos parancs tengerésztisztje) és az uj filmcsillag: Blanche Swet. Jegyelővétel minden nap d. e. 11—12-ig a mozipénztárnál. 83! jószág volt akkoriban ez az „Eiserne Kasten“. Arról volt hires, hogy abból senkifia egy fillért sem tud kilopni. A szekrény közönséges tölgyfaszekrény volt, amelynek oldalaira kivül-belül vaspántok védték. Ez volt az a halálbiztos „Eiserne Kasten“. A szabadságharc leverése utáni időkben valósággal divatot űztek a vallás sósságból. Így történt, hogy az állami hivatalokban már a Nagyhét szerdáján letették a tollat és husvét utáni keddig senki sem tette be a lábát a hivatalba. Az egykorú jelentés szerint husvét utáni kedden, amikor az adóhivatal főpénztárnoka a szoba ajtaját felnyitotta, hátraesett és összeesett. így találtak rá az összesereglő „Beamterek". Az „Eiserne Kasten“ nem állott a helyén. A hatalmas, nehéz szekrény szőrén-szálán eltűnt. Nem volt sehol. A pénztárszoba egyébként érintetlennek látszott. A vasrácsos ablakok is sértetlenek voltak, úgyhogy már eleve elvetették azt a gondolatot, hogy a szekrény az ablakon keresztül repült ki. Hát hova lett ? Fejvesztett hivatalnokok kétségbeesetten, rémülten szaladgáltak fel és alá. A legnagyobb pánik pillanatában érkezett meg a vámház igazgatója, aki, miután kellően informáltatta magát a történtekről, tette a szükséges intézkedéseket. Lezáratta az összes kapukat és kiadta a parancsot hogy lélek az ajtóa se be, se ki. Ő maga pedig kocsijába ugrott és egyenesen a Várba hajtatott, hogy jelentést tegyen Albrecht főhercegnek, Magyarország akkori katonai kormányzójának. A főherceg végighallgatta az igazgatót, majd hozzálépett, megfogta szárnyas kabátjának gombját és meg-megrázogatva azt, igy szólt: — Az a szekrény nem tűnt el. Azt ellopták. Fel kell kutatni az egész várost és meg kell keresni a tolvajt. Egyébként ez egy nagy blamázs, érti? Ez igen nagy blamázs és nem szabad róla senkinek sem tudni. A legnagyobb titokban tartandó és a tolvaj, valamint a szekrény, úgyszintén a pénz kinyomozandó. Az audiencia ezzel végétért. Az igazgató a sóbálványokká meredt hivatalnokok előtt kihirdette a főherceg szavait és beszédét igy végezte : — Meine Herren, a főherceg ur ő fensége azt parancsolta, hogy a szekrényt ellopták és hogy úgy a pénzt, mint a tolvajt ki kell nyomozni. Kötelességükké teszem, hogy ő fensége parancsát végrehajtsák! Ezzel hátat forditott és otthagyta őket. A hivatalnokok összedugták fe jüket tanácskozásra. Végül is futárt menesztettek Wolff József terézvárosi kapitányért, aki az akkori Pest leghíresebb nyomozója volt és felkérték, hogy legyen segítségükre. Wolff kapitány hamarosan meg is érkezett és hozzálátott a nyomozáshoz. Kihallgatta az időközben fellocsolt főpénztárost, az alpénztárost, a segédpénztárost, majd egy csomó hivatalnokot, de vallomásukból semmi lényeges dolgot sem tudott meg. Mind azt állították, hogy szerdán, amikor a kivatalt lezárták, a szekrény ott állt a helyén Valamennyien látták. Ma reggel pedig mikor a főpénztáros a szobát kinyitotta, a szekrény nem volt ott. Végigjárták az összes hivatalokat, minden szobát, minden kamrát felkutattak, de a pénzszekrény nyomába nem jutottak. Közben rovancsolást is tartottak és megállapi• tották, hogy a 'szekrényben 236000 forint és 740 darab arany volt. A rendőrkapitány kezébe vette a főpénztáros sétabotját és végigkopogtatta a falakat. Mindenütt egyenletes, tömött hangot hallott. — Pedig csak falon keresztül vihették — dörmögte és a sikertelen falkopogtatás után a padlózatot kezdte döngetni. Egyszerre felragyogott az arca. Az egyik sarokban a padló kongó hangot adott. — Azonnal kőműveseket hívjanak! A kőművesek felbontották a padló gyanús részét és puha, lágy, friss homokkal betömött üreget tártak fel. — Nyomon vagyunk — diadalmaskodott Wolff —, kihányni a homokot! Az üregből hamarosan kilapátolták a homokot. A gödör egyre tágult és csakhamar akkora nyitás tátongott, amelyikben az eltűnt pénzszekrény kényelmesen elférhetett. Az ásást folytatták és egyórai munka után széles földalatti folyosó nyitása előtt állottak. — Utánam! — kiáltotta a terézvárosi kapitány és kivont karddal az alagntba ugrott. A pandúrok és hivatalnokok kardokkal, botokkal, pisztolyokkal felvegy verkezvebátran követték. Kacskaringós, több helyen kövekkel eltorlaszolt, széles alagutban botorkáltak előre. Lassanként derengő világosság jelezte, hogy az alagút szájához közelednek. — Halt! —- állította meg az expedíciót a kapitány. — Viz van előttünk. Első pillanatban azt hitték, hogy a földalatti folyosó a Duna partjához vezet. A kapitány azonban előrehajolt és látta, hogy egy kút alján, néhány centiméterre a viz tükrétől, végződik az alagút. Hosszas kiáltozásra egy munkásember jelent meg a kút pereménél, aki a vizesvödörben felhúzta a kapitányt, majd együttes erővel egymásután napvilágra húzták az egész nyomozó társaságot. A Csillag-utca egy elhagyott üres telkén állottak. Különböző nyomok vezettek ugyan a kuttól a kocsiutig, ott azonban a kerékvágásokban elvesztek. — Menjen mindenki vissza a hivatalba, csak a pandúrok maradjanak velem — rendelkezett Wolff — és tartsák titokban úgy a betörést, mint a felfedezett alagutat. A pandúrokat elküldte a közeli Dunapartra, hogy nézzenek körül, nem látják-e ott valahol a vasszekrényt, o maga pedig gondolatokba merülve járkált fel és alá a kút mellett. Abban bizonyos volt, hogy a tetteseknek nemcsak a Vámház épületét kellett alaposan ismerniök, hanem a kút kör : T Nem kell a fővárosba menni 11 mikor POLLÁK JULISKA utódánál Komáromban, Nádor-utca 17. sz. olcsóbban beszerezhetők a leg- j újabb és kényelmes gummi és P halcsont nélküli hasfüzők és melltartók orvosi rendeletre is. Őszi és bélelt bőrkeztyűk nagy raktárai KeztyGk tisztítása és javitásal Selyem és flór harisnyák nagy választékban 1 SZ nyékén is kellett valami tanyájuknak lenni, ahol szerszámaikat tartották. Az alagút ásásához ugyanis több heti munkára volt szükség. Járkálás közben a kapitány szeme megakadt egy csillagutcai földszintes házon. Eszébe jutott, hogy abban a házban lakott egy Pfeiffer Mari nevű kétes hirü nő, aki valamikor szoros barátságot tartott Lőwy Alajossal, a Lojzi néven ismert vakmerő és elszánt betörő, tolvaj, utonállóval. Az eredmény nélkül visszatért pandúrokkal elment a csillag-utcai házba. Pfeiffer Mari még mindig ott lakott Beállított hozzá. — Mi van a Lojzival? Kiszabadult már? — Isten verje meg a gazemberét, nem tudom merre járhat. Mostanában kellett kiszabadulnia négyévi börtönből, de itt nem volt. Mióta elfogták, nem is láttam. — Biztos ez? — Esküszöm az élő Istenre, hogy azóta a színét sem láttam. A kapitány most már biztosra vette, hogy a tettes nem lehetett más, csak Lőwy Lojzi. Pfeiffer Marit bekisértette a rendőrségre és három napon keresztül éjjel-nappal vallatta. A nő körömszakadtig tagadott és megmaradt amellett, hogy Lojzit négy éve nem látta és nem tud felőle semmit. A betörésről szintén nem tudott semmit. Végül is haza kellett bocsátani. Közismert ember volt abban az időben Pesten Reich Náthán házaló. Ez a Reich Náthán igen közeli rokona volt Reich Fannynak, Thaisz Elek későbbi főkapitány feleségének. (Thaiszt nagyon sok .támadás is érte annak idején, hogy ilyen családból nősült.) Reich Náthán hosszú ideig volt börtönben és raboskodása idején megtanult kenyérbélből dísztárgyakat készíteni. A puha kenyérbélből feszületeket, kis kosárkákat formáit és mikor a kenyér megkeményedett, nagyon kedves és csinos kis szobadisz lett belőle. Kiszabadulása után Reich jó útra tért, nem követett el több bűnt és az ilyen kenyérbél-disztárgyak árusításából tartotta fenn magát. Mellékesen pedig a rendőrség besúgója volt. A pesti lóvásárt Reich Náthán sohasem mulasztotta el. A vidéki emberek között mindig jó vásárt csinált a kenyérbél-feszületekkel és kosárkákkal. Egyik vásáron egy szakállas lókupecnek megtetszettek a portékái és alkudozni kezdett rájuk. Alku közben a kupec Reich arcába nézett, hirtelen elsápadt, visszadobta a holmit és gyorsan el akart sietni. A házaló utána kiáltott: — Hát nem vesz semmit ? Mit alkuszik, ha nem akar venni ? — Hagyjon békében, szemtelen, tolakodó fráter! — kiáltott vissza a kupec. A hangról és a mozdulatról Reich felismerte Lőwy Lojzit, akivel együtt ült a börtönben. Ótt hagyta a vásárt és lóhalálban vágtatott Wolff kapitányhoz. — Megvan a Lojzi! Künn van a vásártéren I A kapitány maga mellé vette pandúrjait és loholt a lóvásárra. Reich Náthán rámutatott a kupecre, aki éppen két almásszürkére alkudott. Mikor a pandúrok rátették vállára a kezüket, úgy megrémült, hogy az álszakái is leesett az arcáról Lőwy Lojzi le volt leplezve. A vámházi betörésről azonban tudni sem akart. Váltig bizonygatta, hogy a vasszekrénynek még a hírét sem hallotta Nehezen boldogultak vele. Két napi vallatás után is csak ott tartoltak, hogy megtudták a lakását. A Drei Trommel- Gasseban (a mostani Dobutca), az Arany Kígyó házban lakott Moskovits Izsák kvártélyán. Moskovits Izsák is hírhedt volt Pesten, mint a kvártélya. Borzalmas tömegszállás volt ez. Hogy többen férjenek el, Moskovits kötélhálót feszített ki a szobákban és azokon is egymás mellett 4P. Ar i i személyi és teher automobilokat traktorokat alkatréwekot ■s állít utorix. képviielS CSR-ra Mimii kereskedebnl t. Jntlitan, Stefánik-n. 1. n. Telelőn M-M. zsúfoltan hevertek az emberek. Reggel hatkor, amikor Moskovits a lakókat kizavarta és azok nem kászolódtak elég gyorsan fel, akkor a kötélhálő karikáit kiakasztotta a faiból, úgyhogy a hálóban fekvő emberek a hálóval együtt leestek a padlón fekvőkre. Véres verekedések származtak ebből a tréfából. Moskovits azonban nem törődött ezzel. A hálóhely diját ő már este előzetesen beszedte, hitelbe nem lehetett nála aludni és ha reggel a lakók akár agyon is verték egymást, az nem érdekelte. Ez már nem tartozott reá. Aznap, amikor Wolff kapitány a házkutatást megtartotta, Moskovits ismét megcsinálta a tréfát a kötélháló kiakasztásával. Az egyik lakó ekkor iránta érzett bosszúból besúgta a pandúroknak, hogy az óriási bérkaszárnya hátsó udvarát is Moskovits bérli, ezt nagy titokban tartja, mert ott fogadja gyanús üzletfeleit. A hátsó udvar közepén egy kis házikó állott, amelyik Moskovits lakásául szolgált. Enn~k a házikónak egyik szobájában lakott Lőwy Lojzi. A pandúrok mindent felforgattak és az ágy alatti padlómélyedésben meg is találták a Lojzi ládáját, amelyikben 258.000 forint és 740 darab arany volt. A bizonyíték súlya alatt most már Lőwy Lojzi sem tagadott tovább. Beismerte, hogy Lusinszki János nevű társával ő ásta a csillag-utcai kutból az alagutat és ketten azon keresztül vitték ki az „Eiserne Kasten“-t a Dunapartra, ahol baltákkal szétverték, a pénzt kivették és a szekrény darabjait a vizbe dobták. Négy hétig tartott az alagút ásása és ezalatt Pfeitter Marinál laktak és az látta el őket mindennel. A zsákmányból Lojzi csak bankópénzt adott Lusinszkinak és Marinak. Az aranyakat mind magának tartotta A pénzen elkezdett lókereskedéssel foglalkozni. Nagy szerencsével kupeckedett és egyre több pénzt nyert a lovakon, úgyhogy a bankópénz a ládában egyre szaporodott. Moskovits Izsák .szintén tudott a dologról és őt is állandóan pénzelni kellett, hogy hallgasson. Lőwy Lojzi, Lusinszki, Moskovits és Pfeiffer Mari börtönbe kerültek, a megkerült pénzt pedig visszavitték a Vámházba. Az igazgató ismét gérokba vágta magát és audencián jelentette Albrecht főhercegnek, hogy a parancshoz hiven kinyomozta a tolvajt és visszaszerezte a pénzt. — Ja, ja — válaszolt a főherceg, —, maga nagyon ügyes nyomozó, kedves igazgató Ezer szerencse „dass wir diesen Wolff haben“. A nyilvánosság semmit sem tudott meg az egész dologból. Most hetven esztendő múlva véletlenül kerültek elő az akták a lomtárból. Szirmay István. Irta: Fülöp Zsigmond. Megjelent és kapható: a Komáromi Lapok kiadóhivatalában a kiadónál: Spitzer Sándor k ö ny vk e re skedésében, Komárom, Nádor-u. 29. Ára: 2 korona. CSOKOLÁDÉS HASHAJTÓ Képeslapok nagy választékban kaphatók Spitzer Sánc? könyv- és papirk*» ben Komárom
