Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-12-24 / 154-155. szám
■ogyvonhatodik évfolyam. 194—199 szám. Ára 1 korona. 6sli5rft5k, 1929« december 24 KOMÁROMI LAPOK POLITIKÁI LAP. Elffliieté« ár aehttiovtt értekben: Helyben ét vidékre postai szétküldéssel: Sfcém évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külfölden 160 Ké. Egyes szám árat 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Surkeazt&ség éa kiadóhivatal. Nádor-n. 89., Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Mim feu ptR. Komárom, —dec 24. Krisztus érkezése a világra az emberiség békéjét jelentette, szabadulást a pogányság békóiból és a lelkek megnyugvását a vallás nagy erkölcsi igazságaiban. A kereszténység nagy gondolatai elterjedtek a világon és az emberiségbe beoltották a hitet és a bizalmat a világ rendjébe, hogy a jót önmagáért kell cselekednünk, tehát az öncél és nem azért, mivel a rossz elveszi méltó büntetését vagy ezen, vagy a másvilágon. Ez az alapgondolata második ezeréve a társadalmi rendnek és az államok életének. A világ Megváltója adta az erkölcsi világrendet az emberiségnek Mi ebben az ideológiában születtünk és ebben is élünk, bár a modern pogányság hadat izent ennek a felfogásnak és társadalomban, politikában kemény harcok folynak e körül, amelybe akarva-akaratlanul mi is belesodródunk. A négy évig tartó kataklizmája a világnak nem tanította meg az emberiséget a békére. A béke forma szerint létrejött ugyan a világháború után, de ki merné azt állítani, hogy béke van a világon ? Hol van a lelkek békéje, melyet megölt a háború és nem állított helyre a konszolidáció munkája í Nem lehet béke az, amikor egy világrész népeit győzőkre és legyőzőitekre osztályozták és a legyőzőitektől megtagadták az emberi társadalmak legfontosabb jogát, hogy önmaguk intézhessék a saját sorsukat, a népek önrendelkezési jogát. Országokat és népeket daraboltak szét és ma Európa 50 milliónyi nemzeti kisebbsége él tőle idegen államok keretében, súlyos korlátozások között, amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy kiélhessék nemzeti életüket. Most már tizenkettedik esztendeje, hogy reánk szakadt ez a békétlen idő: a háború és az erőszakos béke korszaka, melyben nemzeti balsorsok patakzó könnyei egyesülnek hatalmas folyammá és tz a folyam uj medret tör magának. Lassan, észrevétlenül, de feltartóztathatlanul. Tizenkét éve nincs megnyugvás a világ és a társadalmak rendjében és nincsen igazi béke. Ezt érzi a hazájától elsodort magyar nemzeti kisebbség is. Az isteni Gondviselés utait kimérni nem lehet és egy nemzetnek balsorsában elcsüggednie nem szabad soha. Biznia kell a jobb és boldogabb jövendőben, a saját erejében és a jobb belátások fölülkerekedésében, a megértésben, melynek akadályai vannak, de ezeket az akadályokat le lehet és le kell győzni A magyar nemzeti kisebbség Istenbe vetett hittel bízik abban, hogy méltatlan sorsa jobbra fordul és megpróbáltatásainak ideje kitelik. Hízik abban, hogy önzetlen vezérei megtalálják azt az utat, melyen haladnia kell egy boldogabb jövő felé. A történelem arra tanít minket, hogy a szerencsétől felemelt nemzetek, ha elvesztették lelkűknek jobbik felét, keserűen tapasztalták később forgandóságát meg nem érdemelt szerencséjüknek. Nekünk magunkba kell szállnunk és lelkiismeretünk szavára kell figyelnünk, amely kötelességeket parancsol reánk. Fajunkhoz, nemzetünkhöz, kultúránkhoz való ragaszkodást, melyet csorbitatlan örökségül keli hátrahagyni gyermekeinkre is; ragaszkodást hitünkhöz, vallásunkhoz, melyek erkölcsi kötelességeinket szabják meg. Erős lélekkel kell szembenéznünk minden bajjal és veszedelemmel, nem szabad visszariadnunk a harcoktól sem, hogy emberi, nemzeti és vallási jogainkat megvédjük a támadások ellen. Ne kergessünk ábrándképeket, ne járjunk délibábok után, amelyeket elérnünk nem lehet, ne vállalkozzunk erőinket meghaladó harcokra és ne pazaroljuk el fajunk erejét apró küzdelmekre. Egyesült erővel küzdjünk jogaink kivívásáért és szertehullott nemzetünk legyen az örökös mementó arra, hogy a meghasonlással az oldott kéve sorsa vár reánk. A béke ünnepét üljük és pár napra elcsitul a gond, a küzdés, a szenvedések országutján, amelyet valamennyien járunk. Beszéljük el gyermekeinknek e napokban nemzetünk viszontagságos történetét, szomorú napjait és dicsőséges feltámadását tetszhalottaiból. A világ Megváltója nekünk is megszületett, hogy enyhülést hozzon sok megpróbáltatásunkra. Oltsuk bele gyermekeink leikébe a hitet, hogy nemzetünkre fel kell virradnia a boldogabb és szebb jövőnek, melynek megalapozása a mi becsületes és kitartó munkánktól függ. Ez a hit a mi megváltásunk. = Az ellenzék vád alá helyezési indítványa. A hétfő éjjeli nemzetgyűlésen juriga Nándor szlovák néppárti képviselő felolvasta az ellenzék indítványát, amelyben Svehla miniszterelnöknek és Franke volt miniszternek vád alá helyezését kívánja. Malypetr elnök figyelmeztette Jurigát, hogy beszéljen a tárgyhoz. juriga azonban az elnöki tribün felé fordult és ezeket mondotta: »Ne csilingeljen olyan sokat, azt fogom felolvasni, amit én akarok!“ Malypetr elnök erre megvonta a szót Jurigától, amire az ellenzék óriási lármával támadta a kormányt és a koalíciót, sőt a házelnököt is. Az ellenzék éjjeli obstrukciőja csak nagy nehezen csillapodott le, ami után szavazásra került a sor. = Hlinka beszéde. A hétfőn tartott nemzetgyűlés eseménye kétségkívül Hlinka Andrásnak, a szlovák néppárt vezérének felszólalása volt, aki beszédében kijelentette, hogy most már nem csak a szlovák néppárt nevében, de mint a szlovák nép reprezentánsa beszél, mert november 15-én az összes szlovákság 612 százaléka szavazott mellette. Majd Kramár beszédével foglalkozva, kifejtette, hogy teljesen hiábavaló beszélni a csehek és szlovákok egységének a történelmi időkben való létezéséről; a cseh nyelv sohasem volt a szlovákok nyelve és a világháborúig terjedő történelem is bebizonyította, hogy a szlovákok és csehek nem alkottak egységes nemzetet. A csehek, a szónok szerint, sem a háború Alatt, sem a háború után nem tanúsítottak megértést a szlovákok iránt. De a szlovák nemzet sohasem fogja odaadni mandátumát ahhoz, hogy nevében Sziovenszkó nemzeti, kulturális, politikai és gazdasági jogait elvitassák. Felhívja a kormányt, hogy azonnal lépjen érintkezésbe a Vatikánnal, hogy a prágai muncius térjen vissza Prágába, hogy a pittsburgi szerződést vegyék fel az alkotmánylevélbe és hogy Szlovenszkóban ne csökkentsék a szlovák alkalmazottak számát. — Az első szavazás. A képviselőház hétfői ülésén sok felszólalás után éjjel került e sor a szavazásra, amelylyel döntöttek a kormánnyilatkozat elfogadása felett. A szavazást hosszú vita előzte meg, amelyben nyolc képviselő vett részt, majd éjfél után szavaztak és 159 szavazattal 117 ellenében a ház elfogadta a kormánynyilatkozatot. — Lengyelország és a fclsantant. Valahányszor konferenciára készül a kisantanf, mindannyiszor fölmerülnek a hírek a sajtóban, amelyek arról szólnak, hogy Lengyelországot is bevonjak a kisantantba. Ezek a hírek rendszerint Prágából röppennek fö), de eddig még nem váltak valóra, sőt a legtöbb esetben maga Lengyelország sietett meg cáfolni azt a neki tulajdonitott szándé kot, hogy belépjen a kisantantba. Most azzal indokolják Lengyelországnak belépési szándékát, hogy a locarnói egyezmény kényszeríti erre a lépésre, mert Franciaország és Németország megegyezése után csakis a kisantantban látja egyedüli támaszát. A kisantant konferenciája január 14 én lesz Belgrádban és ezen fog eldőlni, hogy Lengyelország tényleg belép-e a kisantantba, vagy sem. II Hmi dunai i fonata. Régi óhaja a határmenti lakosoknak és általában az ulaző közönségnek. hogy a dunai hidon a szabad közlekedésnek minél nagyobb tér adassék Az eddigi gyakorlat szerint a komáromi dunai hidon nagyon korlátozva volt a közlekedés. Különösen a iéli hónapokban és ünnepnapokon igen rövid időre volt nyitva a hid. E rövid időt mégjobban megszükitette a déli szünet és azalatt ahidon való beszélgetésre szánt idő. A _ túlsó oldalon földbirtokkal, szőlővel bírók különösen érezték ezeknek a megszorításoknak a hátrányát, de az elinduló, megérkező és átutazó közönségnek is sok bosszuságol okozott ez a korlátozás. így természetesen csakörült mindenki. amikor arról hallottunk, hogy a hidálkelési időt meg fogják hoszszabbitani. Az első hiradás arról szólt, hogy a hihető leggyorsabban életbe lép ez újítás Ez azonban nem történt meg és igy sokan csak üres ígérgetéseknek tartották az egészet A hidátkelés szabadabbá tételét a Komáromi Kereskedők Testületé szorgalmasa és a kérdést állandóan felszínen tartotta. És épen e testületet érintette elsősorban, hogy a beígért szabaddá tétel egyre késik. Végre is a Komáromi Kereskedők Testületé agilis elnökségének állandó sürgetése meghozta a maga eredményei és igy már a befejezettség stádiumában van és a Komáromi Kereskedők Testületéhez a pozsonyi zsupáni hivatal, valamint az itteni rendőrség utján a csehszlovák köztársaság S'lovenszkó kormányzásával megbízott teljhatalmú ministeriumtól a következő átirat érkezett : 54.855/25. közig. szám. Bratislava, 1925. december 19. Az érdekeltek kérelmére a Szlovens kő kormányzásával megbízott ministerium az 1921 május 9-én kelt 217. számú kormányrendelet 5. § a alapján a pozsonyi vezérpénzügyigazgatósággal való megegyezés értelmében az államhatár állalános átlépését engedi meg, szintúgy az utazási forgalomban is, a dunai hidon át Komárom és Komárom-Ujváros között 6 órától éjjeli 23 óráig. A kereskedelmi áru átszállítása a déli szünidőben ki van zárva, amely még a magyarországi vámhivatallal megegyezéstárgyát fogja képezni, Ezen engedély azonnal hatályba lép, azonban vissza lesz vonva, hogyha bármi módon visszaélés követtetnék el. Ami az automobilokkal való közlekedést illeti, az illetékes pénzügyminisiériumnak határozala a belügyministeriummal leendő megegyezés után közöltetni fog. A minister helyett: dr. Dvoracek s. k. Úgy értesültünk,hogy amint a túlsó keseruviz Az I GM ANDI nem tévesztendő össze másfajta keserű vízzel. Éhgyomorra fél pohár $8HMiDTHAU£R-féle jó éivág^at, kellemes kdxérzésft és munkakedvei ibiztosit.
