Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-07-04 / 80. szám

2. oldal. Komáromi ‘Lapok 1925. juüus 4. II Nem kell a fővárosba menni!! mikor POLLÁK JULISKA utódánál Komáromban, Nádor-utca 17. sz. olcsóbban beszerezhetők a leg­újabb és kényelmes gummi és halcsont nélküli hasfüzők és mell­tartók orvosi rendeletre is. Bőrkeztyűk nagy raktára 1 Kez­­tyűk tisztítása és javításai Selyem és flór harisnyák nagy válasz­tékban 1 52 ismeri el, amelyeket már 1910 előtt az illetők már kifejezetten kértek és meg is kaptak. Nos, tegyük föl, hogy a prágai közigazgatási bíróság belátván tévedését, teljes ülésén nullifikáiná 1923-as döntését, nézzük csak mi lenne akkor? Ebben az cselben csehszlovák állampolgárok lennének azok, akik 1906 január l én a köztársaság mai területén laktak és a község terheihez — a szlo­­venszkói teljhatalmú rendelete szerint — állandóan vagyis minden évben hozzájárultak. Ellenben továbbra is hontalanok len­nének azok, akik 1906 január 2 tői kezdődő időben jöttek a köztársaság mai területére, ha bármennyi adót fizet­tek is egyébként. Mig a tisztviselők, a mindenfajta közalkalmazottak és a heti­béres munkások százezres tömegei ötvénéves itllakás után sem nyernék el az állampolgársági jogot, mert hiszen ők az adófizetés terhe alól törvényesen mentesítve voltak. — A csehszlovákiai német liga varsói akciója szintén nagyon keveset lendítene a hontalanok dolgán, még ha a kon­ferencia el is fogadná az általa elő­terjesztett indítványt. Itt nem arra van szükség, hogy — mint a liga akarja — alakuljon egy nemzetközi bizottság, amely aztán állapítsa meg pontosan, hogy kiki melyik államnak a polgára, hanem, hogy az utódállamok kormányai kényszeritessenek arra, hogy a neki ki­utalt területeken talált összes lakosokat állampolgárokul ismerjék el. — Ez egy csepet sem vérmes köve­telés, hiszen ezt Csehszlovákia kor­mánya a sainl-germaini szerződésben magára nézve kőtelezőnek ismerte el és csak azután játszotta ki az állampol­gárságról szóló 296-os sz. törvény meg­alkotásával, amely a vitathatatlan itt­­lakás helyett a vitatható és elvitatható illetőséget tette meg az állampolgárság jogforrásául. — Nézetem szerint tehát aki komolyan akarja megoldani a szlovenszkói és ruszinszkói hontalanok dolgát, annak nem szabad kevesebbet követelni, mint amennyit a csehszlovák kormány az ántánt összes hatalmai előtt magára vállalt, vagyis röviden az állampolgár­­sági törvény oly irányú megváltozta tását, amely megegyezik a kisebbségi jogokat szabályozó saint-germaini szer­ződés betüszerinti szövegével. — fl legbiztosabb és legjövedelme­zőbb tőkebefektetés! Dollár és szakai megtakarított készpénzét, kihelyezi bu­dapesti bérházakra, gyártelepekre és magyarországi mezőgazdasági nagy­birtokokra I. helyű jeizálogbiztosifék­­bal éui 30% kamat mellett, Magyaror­­szág békebeli legtekintélyesebb, tőke­legerősebb és legmegbizhatább bankja: a Róth Bank Jelzálog-Osztálya, Buda­pesten VI. Vilmos császár-út 43. Bankpalota. Hlapitua: 1906. énben. Szóbeli és írásbeli felnilágosífással színesen szolgálnak Csehországban fennálló bankképniseleteink. Dervistánc a hadikölcsön körül. Több milliárd államadósságot egy­szerűen töröltek a kormány pártjai. Óriási tolongás az adóhivatalban. Komárom, — július 3. A hadikölcsön törvényt meghozó kor­mánypártok a magyar hadikölcsönnek körülbelül 5%-át ismerték el a hadi­kölcsön törvényben. Becserélték azok­nak a hadikölcsöneit, akiknek vagyona nem haladta meg a vagyondézsma ki­vetése alkalmával a 25000 K-t. Tehát a legkisebb egzisztenciák kölcsöneit váltja be — 75% erejéig — olyan ka­matozású államkölcsönre, amelynek ér­téke alig éri el a negyven koronát a tőzsdén. Tehát ezzel úgy devalválja a hadikölcsön értékét, hogy lényeges ál­dozatról nincsen szó. Most, junius végén járt le ezeknek a kölcsönöknek a végső becserélési terminusa és láttuk a haragos, meg­nyúlt arcú emberek százait nyüzsögni az adóhivatal körül, akik meg akarták elveszített arany koronáik ezrei helyett menteni azt a kevés nikkel értéket, a mit helyette nyújt a csehszlovák kor­mány. Kiszámították pénzügyi szakér­tők, hogy a hadikölcsön 100 koroná­jáért alig kap a tulajdonos pár koro­nát, azt is csak a mai, az aranynál héíszerte kisebb értékben. Az az eljárás, a formalitásoknak az a zaklató rendje, amelyet a hadikölcsön tulajdonosok elé szabtak, viharos fel­háborodást kelteit és pedig teljes jog­gal a hadikölcsön tulajdonosokban. Az állampolgárság kérdésének felvetésével, amelyet a hadikölcsön tulajdonosoknak igazolnia kellett, a hadikölcsön kötele­zettségek újabb nagy kontingenséből szabadult a kormány, mert olyan lako­sok is, akik 40—50 éve laknak ezen a területen, nem tudták ezt az igazolást beszerezni, tehát igy hadikölcsönük el­veszett. Nem érvényesíthetik ezt Magyaror­szágon sem, ahol most a hadikölcsö­­nök valorizálásával foglalkozik a kor-Nlaitli iiirn úri- és női-fodrásx és maniceuer üzlete Komárom Megye*«. 9. sz. (a Központi szállodával szómban) Női fodrásztermében vállalja hajmunkák készítését és szak­szerű hajmosást. 4se Munkát! Időt! Pénzt! takarít meg, ha ruháját a kiváló 9 POLIO mossa. MINDEN ÜZLETBEN KAPHATÓ. 2 mány, mert 1919-ben itt lebélyegezték azokat. A szegény, megnyomorított és területének kétharmadától megfosztott kis Magyarország rendezi a hadikölcsö­­nöket, a gazdag és óriási területekhez jutott Csehszlovák Köztársaság pedig azok 5%-át cseréli be a 25%-os de­valvált értékkel a névértéknek egy cse­kély kis hányadrészét érő állampapírok­kal. A hadilölcsön tulajdonos közönség része hihetetlen zaklatásoknak volt ki­téve a hatóságok részéről és meg keli állapítanunk, hogy igen sok állami jegyző egyenesen rossz indulattal kezelte ezt az ügyet és a legnagyobb dologidőben két­szer-háromszor is kénytelen volt a messze falvakról a városba utazni a vidéki lakosság. A kormánypártok és a hatóságok magatartása nem lesz kitűnő reklám a közelgő választásokban a kormány je­löltjei részére. Az adóhivatal ajtajában az utolsó na­pokban rendőr állott és a tolongásban a rendet igy tartotta fenn. A közönség a legnagyobb zaklatást és kényelmet­lenséget volt kénytelen elszenvedni, amit igen jól megjegyzett magának. De még jobban megjegyzi a július­ban sorra kerüld hadikölcsön tulajdo­nos ezt az időt, amidőn sokan vagyo­nuk nagy részét kötelesek beadni négy bírságok terhe alatt, melyeket a kor­mánypártok által hozott törvény alapján egyszerűen elkoboznak tőlük, még attól a jogtól is megfosztják őket, hogy emlékül megtartsák vagy tüzbe dobják azokat temperamentumuk szerint. A magánvagyon ellen intézett ezen táma­dás bizonyára a legrosszabb hatást fogja kelteni a külföldön is, ahol szin-Gazdag jobbágyok. Irta: Takáts Sándor. A ledőlt fát a gyermek is kopácsolja. A régi rendi alkotmánynak s főleg a nemesi rendnek (a magyarság elitjének) annyi korholói s vádolói akadnak, hogy se szerük, se számuk. Célzatossággal hirdetik, hogy a földesurak a szegény­ség zsarolásából éltek, a szegénység tenyere gazdagította őket. A jobbágy­ság romlása, pusztulása az ő bűnük! Még Dózsa György lázadásának is akadnak magasztalói; pedig e lázadás a rabláson, gyilkoláson és gyújtogatá­son kívül egyebet sem tett! Tudott dolog, hogy e lázadás leverése után a jobbágyok szabad költözködési jogát megszüntették. De vájjon ez volt-e a jobbágyság nyomorának, elszegénye­désének oka? Bizonyos dolog, hogy a hódoltság korában a jobbágyok olykor oly sze­gények voltak, hogy ha a halált két garason megválthatták volna, azt sem tudták volna előteremteni. Am ennek nem a földesurak, hanem az örökös háborúk s az idegen katonák voltak az okai A háborúkban pedig a földes­urak épp úgy szenvendtek, mint a jobbágyok. Az idegen katonaság még több kárt tett a nemesek jószágain, mint a jobbágyok földjein. A hódoltság korában egész sereg oly humánus intézkedéssel találkozunk, melyeket a föidesurak a jobbágyság javára hoztak. Maguk a jobbágyok mint országos szokást jelentik a kama­rának, hogy a földesurak rossz termés­kor elengedik az adót s gabonával se­gítik a szegénységet. A szerdahelyiek írták 1586 ban a Kamarának: „Csele­kedjék ti nagyságtok oly Isten szerint, mint a szomszédságbeli földesuraktól látunk cseleködni, ki eféle adónak meg­engedésével, ki pedig egynéhány száz mérő búzának kiosztásával táplálja szegény jobbágyait.“ Mikor Isten a búzában drágaságot adott s a szegénységre mondhatatlan szűk idők jártak, a földesurak meg­nyittatták a csűröket és a vermeshe­lyeket s magbuzát osztottak a sze­génységnek, elengedték az adót és mint a Batthyányak példája mutatja, még külföldről is sok mérő gabonát hozattak. Nem tartozott a ritkaságok közé, hogy főasszonyaink 100—150 szegényt tar­tottak naponkint étekkel És ilyenkor a földesurak azon fáradoztak, hogy a jobbágyokat a rovástól is fölmentsék. Székében járt a mondás: „eb vállaljon minden nyomorúságot a szegénységre.“ A XVI. és a XVII. század végrende­leteinek egész tömege tartalmaz intéz­kedéseket a jobbágyok javára. Még Dobó Ferenc is, akire Szamosközy politikai pártállása miatt ráfogta, hogy a jobbágyai veres verejtékén gazda­godok, fegyverrel védelmezi a jobbá­gyait, ispotályt alapit a „magyar nem­zet szegényei részére“. Végrendeleté­ben pedig meghagyja, hogy roppant birtokain minden jobbágynak elenged­jék a kölcsöobuzát, valamint adóját és adóhátralékát is 1 Közönséges jelenség, hogy hatalmas főurak, kiknek szavuk orákulum volt, a jobbágyokkal való emberséges bánás­módot ajánlják övéiknek, nehogy Isten átkul fordítsa rájuk a jobbágyokon elkövetett igazságtalanságot. Még a végrendeletekben is találkozunk ilyen esetekkel. A hatalmas Homonnai Dru­­geth Imre például az Úristenért kéri utódait, hogy a szegény népnek, a jobbágyoknak nyomorúsága és hántása ne legyen 1 Ha — Írja ugyanő — a jobbágyok a törvény ellen vétenek, bocsássanak meg nékik: mert ha ez világ szerint bűnösöknek megbocsáta­nak, az Úristen is megbocsátja bűnöket! Aki nem rösteli a fáradságot, ezer és ezer ilyen adatot találhat Írott em lékeink között. Sajnos, vannak irók, akiknek szemükre a való előtt hályog húzódik s fejőket tudós pozdorjávai tömvén teli, éktelenül támadják a földes­­úrikat, minden intézkedésüket gonoszra magyarázzák és nem látják a huma­­ni imus ezernyi megnyilatkozását. Ezek az úgynevezett népbarátok, akik virá­gos cégért kötnek ki s mérget árulnak. Amint már emiitők, a jobbágyok rom­lását és elszegényedését nem a földes­­urak, hanem az örökös háborúk okoz­ták. S háborúban a föidesur csak úgy szenvedett mint az utolsó jobbágy. A háborúk pusztításakor irta Rákóczi Zsigmondi „Ha az Úristen Lázár kenyerére juttatna, azt is nyereségnek tartanám 1“ S hányán és hányán mond­hatták el ugyanezt magukról! Az 1514 évi parasztlázadás leverése után a jobbágyság hamarosan össze­szedte magát. Gyarapodott és gaz­dagodott. S ahol a háború csapásai elkerülték őket, ott nemesek jómódú, de gazdag jobbágysággal is találko­zunk. Az 1552. évi ostrom előtt Eger vártartományában egész csomó faluban találunk olyan jobbágyokat, kiknek csak lábasmarhájuk 100—150 vokl Az 1554 febr, 19-én a váradi püspök jelenti a királynak, hogy Szoboszló lakói a töröktől való félelmükben Debrecenbe költöztek, de marháikat roppant sokaságuk miatt nem vihették magukkal! Oséplőgéptultydouosok fifly©Inaéb© ! |l Mentőszekrényéket száíiit: „IDEAL“ PARFÜMÉRIA NŐVÉ ZÁMKY, STEFANIK-UTCA 9. SZ. || 519 ___________________________________________________

Next

/
Thumbnails
Contents