Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-12-12 / 149. szám
1925. deeeaber 12. Komáromi Lapok 3. oldal. A Tausky J. Fiai cég elismert Ízléses és divatos cikkei a karácsonyi idény alkalmából feltűnő olcsó áron lesznek elárusítva. Gyapjú, mosó ós selyemszövetek, szőrme kabátok, téli köpenyek, toilettek, blúzok, kötött áruk, pul, overek, nőiférfi és gvermekfehémemüek, vászonáruk, stb. stb. Központ: Bratislava, Hurbán-tér 10. Fióküzlet: Nyerges-utca 7. sz. a. <£) to c szik, hogy elvtelen í.lka'mazoltaitói megszabaduljon, lehetöen sz<p szóval. Lunacsarszki mint miniszter, tudatni szokta a neki nem tetsző embereivel, hogy jól cselekesznek, ha a külföldre mennek. Hogy mi történik azokkal, akik e jó tanácsot semmibe se veszik, arról hallgatott a miniszter. Kétségtelen, a kommunista paradicsomnak vannak jó oldalai is, például az orosz kormány mindenfelé olvasótermeket szervez, ahol a nép ingyen újságot és kön>vet olvashat Eddig tizenkilencezer ilyen bererdezkr dést nyitottak meg, állítólag az orosz nép rend kivfll tudnivágyó, tanulni és művelődni óhajt, hogy pedig közben ne ismerkedjen meg holmi polgári tudományokkal, arról már Moszkva gondoske dni tud A betetőzése ennek a ier d--érnék a ti32ta kommunista páriiskclúk egész sora, kezdve a népissoián és végezve az egyetemen, rhol a párt agi'átorait képezik ki Éppen ezekre az iskolákra költ Moszkva a legtöbbet, tani óit rend kivül jól fizeti, míg a többi iskolában a tanító, a miriszter bevallása szerint, még mindig kevesebbet keres, mint egy munkás Így festette Lunacsarszki a külföldi sajtó előtt az orosz iskolafley mai helyzetét. A kiváncsi kérdésekre szivesen válaszolt a sói szór kemény kritikát mosolyogva tűrte, ó tudta, hogy miért Most Írják össze a választókat. Ez összeírásból állítják aztán össze a választók névjegyzékét A választók névjegyzékét december 15-től kezdve közszemlére teszik ki a város és a község húzókon. Emelkedjünk fel a magyar nem töiődömség fölé és mindenki nézze meg, hogy benne van-e a választók névjegyzékében. És ha már felmentünk a községházára, ne sajnáljuk a fáradságot és ne csak a magunk nevét nézzük meg, hanem o hozzánk tartozók, az ismerősök neveit is Es ha valaki kimaradt a választók névjegyzékéből, azonnal adjon be reklamációt a városházán kapott űrlapon Aki ilyen űrlapot nem tud kitölteni, forduljon bármelyik magy r párt irodájához, helyi szervezeti elnökhöz, azok majd megírják helyette. Fon’os az. hogy egyetlen szavazat nők sem szobád elveszni a mi nemtörődömségünk miatt. A magyar ellenes kötök rosszindulata úgyis arra törekszik hogy minél több magyar szavazatot kihagyjanak a választók jegyzékéből. Ezt a magyar ellenes akciót ne segítsünk elő azzal, hogy kényelemszeretetből nem törődömségből nem nézünk utána, hogy benne vagyunk e a választok névjegyzékében ? A magyar pártoknak minden magyar lakta községben van Helyi szervezete, annak vezetőcége. Ezek ű vezetőségrk is vegyék kezükbe az ügyet és tanulmányozzák át a viszonyokat és éles szemekkel keressék, hogy ki maradt ki ? És itt legyünk figyelmesek a másik magyar párt iránt is, és figyeljük, hogy ezek közül nem maradt-e ki valaki ? Nem kell kicsinyes pártszempontokat nézni, az a fő, hogy egyetlen egy ma gyár szavazat se vesszen el. Kőiméin I-, MA MCA GRÓFNŐ gyönyörű operettje kapható és megrendelhető Spitzer Són dor hangjegy-, könyv- éspapirkereskedésében. királykisasszony ismét elküldte, nem ment el, mint máskor mindig, az erdő felé, hanem a pici szoba ablkával szemben levő bokor mögé bujt Onnan éppen be lehetett látni a p ci szobába A királyfi benézett. . . Éppen akkor nyitotta szét a királykisasszony a keblét ... És a királyfi meglátta a csillogó, drágakővel kirakott házikót és meglátta az aranykulcsot is Látta, hogyan fényesiti a királykisasszony az aranykulcsot s látta, hogyan borul ragyogás a pici szobára. És a királyfi ott maradt a bokor mögött. Nem tudott hazamenni, ott várt egész délután A királykisasszony már aludt s az aranykulcs is a helyén volt a pici, csillogó házacska zárjában. A királyfi mégis, mindegyre az aranykulcsot, meg a csillogó házacskát latta. Az járt a fejében, hogy mi lehet a csillogó házacskában s hogy miért nem beszélt arról soha a királykisasszony, mikor pedig a házacskán kivül mindent megmutatott neki. Másnap a királyfi szomorú volt és sapadt. .. Hiába kérdezte a királykisasszony, hogy mi baja, nem mondta meg neki. Délben hiába rakta az öreg dajka a legjobb falatokat a tányérjára, a királyfi nem evett. Azt mondta, hovy hazamegy. fis újra odaállt a bokor mögé és újra nézte a pici, csillogó házikót, meg a fényes aranykulcsot. Sokszor bekaeagott a nap az abla kon és sokszor lebukott a tóba, de a királyfi mindig szomorú volt. Naprólnapra szomorúbb . . , Egyszer, amikor már nagyon fájt a szive és a titkát nem bírta magában tartani, elmondta a királykisasszonynak — és kérte, nágyon kérte, mutassa meg neki a pici, csillogó házikót, meg • fényes aranykulcsot .. . Csak egyszer . . . egyetlenegyszer . .. A királykisasszony lehajtotta a fejét. S mikor megszólalt, könnyben fürdött a hangja. — A pici, csillogó házikót még nem mutalhatom meg, de mert olyan szépen tértél, a fényes aranykulcsot megmutatom S ha megigéred, hogy minden nap fényesíteni fogod, oda is adom neked. S ha egy évig vigyázol rá, s ha egy évig fényesítetted, akkor viszszaadod nekem, hogy kinyissam vele a pici, csillogó házikót és megmutassam a kincseit S azután már... a tiéd lt hét a kulcs is, meg a házikó is. De ha nem vigyázol a kulcsra, ha elveszíted, akkor soha . .. sohasem gyönyörködhetsz a kincsei ragyogásán. * A szőke asszony most megpihent egy pillanatra s mert a fehérhaju aszszony semmit sem szólt, lassan fölébe hajolt. Nyugodtan, csendesen aludt. A szőke asszony, vigyázva, nehogy felébressze, a takaróra helyezte kezét, s azután felállt. Fáradt volt, roskadozott. A szivén érezte az egész világ jaját. Át akart menni a szobájába Mikor megfordult, halk felkiáltás hagyta el az ajkát és a kezét a szivére szorította ... Az ura állott előtte . . . — Nos ... és mi lett az aranykucscsal? — kérdezte olyan hangon, mint akinek semmi bűne sincsen — Meg hallgattam a mesét, de szeretném a végét is meghallgatni. A szőke asszony felemelte a fejét... A kandalló vöröses fénye megvilágította halovány arcát és tüzet gyújtott a szomorú, szürke szeme mélyen. Egy pillanatig belenézett az ura szemébe és csendesen mondta: — A királyfi elveszítette az aranykulcsott. .. Idegeit éppúgy mint imáit, bogy kellőleg működjenek, úgy kell kezelni, mint bármilyen szerkezetet.-----Ön köteles egészségét ápolni. Ezen kötelezettséget könnyen teljesítheti, mert az ehhez szükséges legjobb eszközt ------------- ma már -------------5 korona 50 fillérért vásárolhatja. Értéktelen utánzatokat utasítson vissza, minthogy önnek fizetni kei], tehát a legjobbat kérje. Ez a jól ismert Menthol sósborezess. Mindenhol kapható. Ára ScSO Ke. 1 II Beszélgetés a hetven esztendős politikussal. — Mit ir meg az emlékirataiban ? Egy félszázad magyar történelem politikai harcai és függetlenségi küzdelmei elevenednek meg a könyvben. Arad, nov. 30. D. u. 5 óra. Barabás Béla dr. gallér nélkül, mellényben ül az Íróasztal mellett. Most ügyvéd. Valami hivatalos aktát ir, sudár, hatalmas válla ráhajol az íróasztalra. Hetven éves. Az íróasztalra odatüz a felhők közül kibágyadó novemberi nap. Barabásnak egészen ősz a feje, olyan, mintha hópehdvglória lenne a homloka körül. Most ügyvéd, semmi több, aktát ir, száz leiekért, meg száz léiekért és nemrég még a régi monarchia politikájának kimagasló harcosa, felejthetetlen és nagyszerű vezére. Ennek a hónapnak a végén találkozni fog iskolatársaival az 50 éves érettségi banketten, mindazokkal, akik együtt jártak vele az aradi Minoritákhoz és akik között olyan nevek vannak, mint Kristófy József, vagy Vészy József. A;után ez a bankett is elmúlik majd, erre a városra, ahol ágált, szónokolt, harcolt, ráborul a tél, jön a december és Barabás Béla hetvenedszer ünnepli meg a szü'etésnapját. Hullani fog a hó, f.híren, ahogy a hervadt, fáradt fehér pihék hullanak és minden olyan fehér lesz, mint Barabás ősz glóriája, vagy olyan fehér, mint a papírlap, amelyen most írja emlékiratait. A dedótól az öreg generálisig. — Kérem — kezdi Barabás dr. csöndesen, majdnem suttogva, hogy később annál jobban belemelegedjék: — Kérem, én nem akartam ezt, a barátaim, a környezetem és néhány aradi újságíró összlönöztek arra, hogy írjam meg az emlékirataimat és ők majd saj ó alá rendezik. Van mit írnom Elkezdeném egészen a gyermekkor hajnalán, talán 1858 —59 ben, ahonnét első emlékeim az az aradi dedó, amelynek Nagy Jó-> zsef, a honvédőrnagy volt a tanítója, aki verseket tanított. Ilyen verseket tanultam, hogy: Én magyar földön lettem, Véletlen, magyarnak születtem. Minden más nemzetet tisztelek, Román, szerbet vagy nemetet. Ez kérem egy k:s o vöd as vers, de megtanítottak bennünket már kora ifjú Ságunkban arra, hogy minden nemzetet tiszteljünk és ez a régi magyar nevelésnek egyik talpköve vol*. Ezernyi emlék zsong körű öttem, a losonci lanitó, az elemi iskolából, aki hatvankitencben azt irta az apámnak, hogy a „kegyelmed fia élces gyermek, mert amikor azt kérdeztem tőle, hogy hogy is szól a hittan-lecke, azt felelte az ifjú Béla. hogy úgy szól, ahogy kinyomtattak a könyvben. Tehát kérem őt megbüntetni “ Az apák akkoriban még leveleket kaptak a tanítóktól, igy vigyáztak a magyar fiukra. Azu’án a gimnázium, a Minoriták, az egyelem, ahol az egyetemi ifjúság elnöke’ lettem és ahol már-már fölszabadultam az abszolutizmus nyomasztó és tragikus súlya alól, már már láttam a jövőt, azt hogy Magyarország sorsát Ausztriához fü<ni lehetetlen. A máglya, amin elég az osztrák sas. — Ausztria elmúlása már akkor érezhető volt, Lombardia, Velence elvesztése, a csehek előtörése, Ausztria német jellegének fokozatos fel adása stb.) h bák, amelyek végzetes következményekkel járhattak és én ezt már akkor éreztem, akkor lettem már érzésben a függetlenségi törekvések hive és később hircosa és ezeknek a törekvéseknek akkor adtam végleges lökést, amikor kikezdtem a közösügyek szabadelvű rezsimet azzal, hogy megbuktattam „az öreg generálist“ Tisza Kálmánt Varadon. Ragyogó választás volt, hallatlan meres/ség, hogy egy fiatal ember, akinek addig csak a szája járt, odaáljon programbeszédet mondani az öreg Tiszával szemben Én már akkor láttam azt, ámít Kossuth Lajos úgy fejezett ki, hogy „M gyarorSiág lesz a máglya, amin az osztrák sas elég.“ Csónak a régi emlékek tengerén. Barabás most már hangosan beszél, lelkesedik, szónokol: — Nagy dolog volt az abszolu'izmus által elnyomott és tönkretett töjnegeket meghódítani a függetlenségi eszméknek, átszaturálni azzal az id.oiAgiával, amelyre fölesküdtem I Amikoi 1905 ben megbukott a rezsim, már uj emberek jöttek, mi jöttünk, akiknek a piogramja azonban akkorra már kiszáradt es csak névszerint voltunk a régi párt. Elkedvetlentdés vett rajtunk erőt az egész országon és apatikusan tűrte a nagy birodalmi politikát, a régi uralomnak a visszajövetefét, amely teimeszetsze rüleg ts előreláthatóan a karasz'rófa posványába fulladt. Ha azonban a Habsburgok alatt győzedelmeskedik a magyar függetlenségi poli ika, kénytelen a magában álló Magyarország megbékülni a nemzetiségekkel és nem robbanhatott volna ki az az elégüietlenség, amely a háború után bizonyos uj országcsoportosulásokra vezetett. Ausztria ügyeskedett, taktikázott, rav szsod >tt, az egyik nemzetiséget a másik ellen játszotta ki és igy biztosította a m ga fennállását. Elégett az osztrák ihs a magyar máglyán, de elhamvadt a magyar máglya is. — A után vannak derűs emlékeim is. Például a rimaszombati valasziás, amikor Török Gyulát támog ttam valahol a szlovákok között Hűvös idő volt, cseperészett is az eső, szerettem volna, ha megtarthatom végig a programbeszédemet, de féltettem m-gan a meghűléstől. Feltett kalappil mentem fel a pódiumra és az ellenpárt tgyik heccmestere, aki közbeszólónak lett kinevezve, fölkiált: — Vegye le a kalapját! Feltett kalappal jön ide? Amire én a pódium tetejéről: — Készakarva hagytam fönt a fejemen tisztelt polgártársam a kalapomat, hogy megkülönböztetett tisztelettel emelhessem meg önök előtt. És erre levettem a kalapomat. Mondanom sem kell, hogy Török G,u!a győzött a rimaszombati választáson a kormánypárti jelölttel szemben. ... És mostmár minden a múlté ... Ilyesmikről, ezekről beszélnek majd az emlékirataim, ö/yan történelem elevenedik meg, amilyen az én harcaim szemüvegén keresztül igy nem láthat meg a ma élő régi magyar politikusok közül senki. Lassan dolgozgatom, naponta egy-két órát, nem tietek, nem sürgős, még van időm, hiszen csak 70 éves vagyok. Feláll az íróasztalától, kifeszül, olyan, mint egy tölgy, vagy mint egy cédrus, melynek misztikus mézgáján ke úsznak a villámok. Szép, bus magyar feje körülnéz a szobában. A szeme az aszszonyán, a felesegén pihen meg egy pillanatra, aki most megszlóialt: — Még sokáig fog élni Béla, gondozom, naponta hidegbe fürdik. — Mena sana is corpore sano, — mondom halban. Barabás Béla dr. és felesége összemosolyognak. A 70 éves férfi, a kidőlt harcos, a megmaradt energia még mindig vőlegény. Vőlegénye az asszonyának és az emlékeinek. Fekete Tivadar. Mn vaoye a Mas:® cévienyzéhébm ?
