Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-12-05 / 146. szám
Kom&romi Lapok 3. etáai. ■ • ÍÍ2Í. december {>, A Tausky j. Fiai cég elismert Ízléses és divatos cikkei a karácsonyi idény alkalmából feltűnő olcsó áron lesznek elárusítva. Gyapja, mosó és selyemszövetek, szőrme kabátok, téli köpenyek, toilettek, blúzok, kötött áruk, pul, overek, nőiférfi és gyermekfehérnemüek, vászonáruk, stb. stb Központ: Bratislava, Hurbán-tér 10. Fiűközlet: Nyerges-utca 7. sz. a. § az amerikai hitelezőket, hogy önhatalmilag kiterjesztette a moratórium hatá yát az államra is, holott ez csak a magánadósokat védi, és azóta negyedévenkint pontosan meghosszabbítja az állam érdekében ezt a moratóriumot, csakhogy a fizetés alól kibújjék. Most a volt monarchiától elharácsolt terhietek után kellene a ráeső adósságkvótát fizetnie Ezt is megtagadja, bár ezeket a területeket a leglelkiismeretlenebbül gyarmatként kizsarolja és velük ■fizetteti az állam fentartása költségeinek aránytalanul nagy részét I lap nemzeti Párt ö a tamjpi Bímgdljaiak ügye. Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő kérdést intézett Badik Béla vármegyei főjegyzőhöz a nyugdíjasok ügyének hosszadalmas elintézése miatt. Komárom, 1925. dec. 4. Ismeretes, hogy az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt — Magyar Nemzeti Párt agilis nemzetgyü ési képviselői úgy a múltban, mint a jelenben is állandóan szivükön viselik az éinyugdijra kárhoztatott Í«megyei és egyébb nyugdíj-tsok ügyét. Ilandóan felszínen tartották ezt a kérdést, részint memorandumokat adtak be magéhoz a köztársasági elnökhöz, részint gyakran meginterpellál'ák az illető szakminisztert. Ez a felszínen tartás azért is szükséges, mert a nyugdíjasok ügyét egyenesen azzal a célzattal kezelik, hogy azok minél tovább kapják a pár koronányi nyugd jukat és a jogos nyugdíjfelemelés időpontját minél messzebbre kitolják Ezt a tendenciát szolgálták a zsupáni hivataloknak a nyugdíjasokhoz szétküldött kérdőívei, amelyeknek kitöltésétől és meg felelő okmányokkal való felszerelésétől tették függővé, hogy az illető nyugdíjast a magasabb nyugdíj igényre felvegyek. & a kérdőív igy látszólag egyszerű dolog, de ha beletekin ünk, az első pillanatban látjuk, hogy az mindenre jó, csak arra nem, hogy a nyugdij ügyeket gyorsan elintézhessék. A kérdő ívhez annyi okmányt kell beszerezni, és mellékelni, hogy azok beszerzése rengeteg utánjárást, kilincselést, leve lezést és nagy költségeket igényel. A 20 -30 korona bavinyugdijjal ellátott és már öreg, nem egyszer beieg nyug díjastól ilyent kivánni határozottan képtelenség. Mindez csak a nyugdíjügy rendezésének a minél messzebore való kitolását célorza, mert a zsupáni hivataloknak módjukban van azokat az iratokat hivatalból beszerezni. De mindezeket a nehézségek betetőzi a kérdőívnek az a kívánalma, hogy az illető mellékelje az illetőségi b zonyit ványát is. Aki ismeri és ki ue ismerné, a legfelsőbb bíróság döntvényét az ílietöbégügyi kérdésben, az tudni fogj hogy az iletőségi bizonvitvany b,-«ö veteiése egyenlő azzal, h >gy a nyug díjasok fele, sőt felénél több nem tudja ezt a fdkelléket beszerezni és mellékeim, mert hát kinek van ma a demokrácia hazájában illetősége? E súlyos akadályversenyek miatt legtöbb nyugdíjas nem tud<a még mindezideig kitölteni és okmányokká! ellátva beküldeni a zsupáni hivatalo hoz az említett kérdőívekéi. Akik azonban már bekü d ék, türelmetlenül várták, hogy hát mikor is intézi el a zsupáni hivatal a már oly sokszor és miniszteri Ígéretekben leszögezett és százszor megígért nyugdíjügyeket. E türelmetlenkedők felkérésére Füssy Kálmán a Migyar Nemzeti Párt népszerű képvi selője felkereste Dr. Badik Béla pozsony vármegyei főjegyzőt, a vái megye nyugdij ügyek előadóját és kérte, hogy a szegény nyugdíjasok jogos igényét, tekin tettel a tei nyomorúságára minél előbb intézze el. Dr. Badik Béla vármegyei főjegyző az eddigi késést azzal indokolta, hogy a kérdőíveket még nagyon sokan nem kü dték be, és ezek a keslelkedők késleltetik tulajdonképen a nyugdijisok ügyének rendezését, mert ő csak úgy hajlandó az ügyeket elimé/ni, ha mar ax összes kérdőivek beérkeztek, mert néki nincs ideje egye-»int foglalkozni a nyugdíjasok ügyével. E válasz sem tüssy Kálmán nemzetgyűlési képviselőt, sem az érdekelt nyugdíjasokat nem elégítette ki, mert mint a fentiekből láttuk, talán sohse érjük meg azt az időt, hogy az összes nyugdíjasok kellően kitöltve be tudják küldeni a valóságos labirintszerü kérdőívekéi A legnagyobb méltánytalanság tehát ilyen kifogások miatt a nyugdíjasok ügyének rendezését huzni és halasztani, mert ha egy kis jóindulat tál kezelnék az ügyeket, egyszerűen hivatalból szereznék be a kívánt ada tokát, amelyek tulajdonképen ott vannak a kezeik közótt, és becsatolásuk semmi nehézségbe nem ütközik. Hiszen minden tisztv seiőueK, akár nyugdíjban van, akár szolgálatban, ott van a Kezeik között a törzslapja, amely magában foglal minden szükséges adatot. És nem tartjuk humánus dolognak, hogy a nyugdíjazást kimondó vármegyei közgyűlési határozat másolajának kí dásáért 50 50 koronákat szednek, amely összegnek az előteremtése egy 10, 20 és 30 koronás havinyugdijasnak egyenlő a lehetetlenséggel. Több emberséget és őszinteséget kérünk tehát a nyugdíjasok irányában itt említjük meg, hogy a Magyar Nemzeti Part képviselői minden törvényes eszközt megragadnak, hogy a XX. század e szomorúsága tovább ne bot r<m-toz(assa meg még a kis humánus érzéssel bíró embereket se, mert egy demokratikus köztársaságban sokkal nagyobb demokráciát vár a polgárság, mar csak azért is, mert az alkotmány törvények egyenlő jogokat biztosítanak mindenkin k, akár nyugdíjas, akár nem. A M gyár Nemzeti Part képviselői a nemzetgyűlés megnyitása uián fognak keresni és találni alkalmat arra, hogy e mesterségesen nyújtott ügy végre közmegelegedésre elint?/tessék. Miért alakulj a tb-matt — Angol könyv a kisantant keletkézésének okairól 7 — Raymund Beazley londoni egyetemi tanár a Foreign Affairs hasábjain fog lalkozik Arnold Toynbee nemrégiben megjelent történelmi müvével (Survey of international Affairs) és a könyv ismertetésével kapcsolatban behatóan taglalja a kisantant keletkezésének történetét. Ez a szövetség — írja — létét kizáróan a kegyetlenül szetdarabolt Magyaro< szágtól való félelmének köszönheti. A trianoni békeszerződés Magyarországot nemcsak a határon élő nem zeiiségeitől fosztotta meg, hanem a ma A barát elment a kormányzóhoz, ez még jobban sajnálkozott, de szalmát Bem adhatott, mert azt előbb a káptalannak kell kiutalni, a káptalan pedig «ak hetenkint egyszer verődik Össze s addig megfagynak a malacok. — Hanem eredj fiam a püspökhöz, — mondta — annak magának van birtoka, az könnyebben adhat. A barát elment hát a püspökhöz. Sokáig kellett csúszni-mászni ideoda, mig beeresztették. — No barát, mi a kívánságod? — kérdezte a püspök. Elmondta a barát, mi kéne, ha volna. — Ezen ugyan könnyű segíteni — Welte a püspök. — Eredj el fiam az iBlézŐmhöz és mondd neki, nogy azt izenem. adjon neked egy kocsi szalmát. Hej, megörült a barat, sietett az in tézöhöz, de öröme csakhamar búra vál törött — Hoztál-e utalványt? — kérdezte az intéző. — A püspök szava nem elég u4l váay? — hüledezett a barát. — Azt én pem csatolhatom a száma disok mellé — felelte az intéző és el zavarta a barátot. Jeromos frá er búsan ballagott hazafele. Egyre az járt az eszében, hogy milyen kegyetlenek az emberek, még a tehetetlen, oktalan állatot sem sajnálják. Bizonyosan megfagynak a malackák és aeaki sem könyörül raj u*. Útközben még betekintett néhány földmivelő házához, ahol nagy kazal szaTmát látott terpeszkedni az ud/aron s kért Isten nevéoen, de hasztalan. Azf felelték mindendttt, hogy nagyon hosszú még a tél s nem tudni, jövőre mi'yen termés lesz. Nem adhatnak. Szégyenszemre üres kézzel ment haza. Első útja a klastrom kiskápolnájába vezetett, hol leborult az o tár előtt s buzgón kérte az Istent, bocsássa meg az emberek kapzsiságát és fukarságát. Mijd lelkének egész erejével imad<o zott az Úrhoz, adna egy kis szalmát s ne engedné a szegény állatkákat elpusztulni. S az Ur meghallgatta a barát kérését. Szalma ugyan nem hullott alá az égből, de hullott alá más az Ur kegyelméből, mely hirtelen nagyszerű ötlet alakjában gyújtott világosságot Jeromos fráter bánatos fejében. — HiSien van a te ágyad szalmazsákjában annyi szalma, hogy két napra is elég a malackáknak I — villant agyába a gondolat. Háláim« rebegett az Úrhoz a jó esz méért, rö'tön felrohant cellájába, hátára kapta szalmazsákját, lecipelte az ólhoz, kirázta s felét a malackák alá rakta. Másik felét gondosan eltette a pajtába, hogy másnapra is maradjon Az üres szalmazsákot aztán főivitte szobájába, ráteritette ágyára s éjjel úgy aludt rajta, szalma nélkül, a kemény, hideg deszkán, mert hát bizony barát szobájában nincsen kályha. Masnap a maradék szalma került sorra a malackák alá s Jeromos fráter szomorúan sóhajtott: — Miért is nincs egy barátnak két szalmazsákja, hogy több szalmát lehetne kirázni belőlük I Dehát sóhajtás ide, sóhajtás oda, mind nem használt semmit Harmadik nap megint nem volt szalma. Jeromos fráter tehát ismét fogta a botját s elindult szalmát koldulni. Most már nem ment se a gazdák hoz, se a kanonokhoz, se a püspökhöz, hanem ment egyenesen a szegé nyékhez, a varosnak abba a részébe, ahol a templomi koldusok laktak. Mindjárt a legelső düledező kunyhóba belépett, A koldus megismerte és örömmel üdvözölte a barátot. — Mi járatban vagy erre, Jeromos fráter, ahol csak bodus jár? — Magam is csak koldus vagyok— felelt szerényen a a barát. — Koldulni jöttem hozzád. — Hozzám? — csodükozott a koldus. — Én ugyan adnék szívesen, de a rongyaimon kívül nincs egyebem, miat a mankóm, meg az a csomó szál mám, amin hálok, ott a sarokban. — Ha szalmád van, akkor segíthetsz rajtam, — felelt a barát s elmesélte, hogy mi jóoan jár, hogy mint szaporodott meg a gazdaság nyolc kis malackával, melyek részére senki sem adott szalmát. Elmondta azt is, hogy a saját szalmazsákjának tartalmát is feláldozta a kis állatok életéért, de már az is elfogyott, A koldusnak tetszett a beszéd s belecsapott a barát'tenyerébe. — No, ha csak az kell, vidd el a fekvőhelyemül szolgáló szalmát. Jó szívvel adom Pár napg meghilok a rongyaimon is, aztán majd csak szerzek valahol másikat/ A barát megköszönte az alamizsnát, főlnyaláboha a kincset, átkötötte egy Egész felfrissülve érti magit a régismert, egyedüli minőségű M E N T H O L-SÓSBORSZESZ! néhányszori használata által. Használja ezt borogatásnak daganatoknál, s annak használata után nemsokára visszanyeri energiáját és életkedvét. De ne fogadjon el semmi más gyártmányt mert csak egyedül valódi az amelynek törvényesen védett jegye kezeskedik arról, hogy a legjobb minden gyártmány között. Mindenütt kapható. Ára 550 Kő. gyár lakosságnak nagy tömegeit is idegen uralom alá vete'te. Éppen ezért egészen természetes jelenség, hogy Magyarországon irredenta mozgalom lángol föl, különösen azok szemében, akik ismerik a magyar fajnak bátorságát, politikai éleselméjűségét, erős nemzeti érzületét és szilárd Öntudatát. Toynbee is kénytelen beismerni, hogy a háború után Magyarország elbánásában nemcsak a földrajzi szükségesség határait lépték tűi, hanem megsértették az igazságoss ig, a szelídség, a mé'Séklet és a bölcsesség parancsait is. Szent István királyságát azt az országot, mely oly hősies szolgálatokat tett a kereszténységnek a törökökkel szemben való védelmében, amely mö gött évezredes ragyogó múlt állott, amely a kul'ura és a politikai tökéletesség iegragyogóbb vívmányait mutatta föl, a btíKes/erződés révén eredeti terjedelmének elenyészően kicsiny töredékrészévé zsugorították. Migyarország ma területre alig fele Romániának, amelynek pedig, mint önálló államnak, alig van módja és amely egymagában sohasem gondolhatott volna arra, hogy Mngyarországot legyőzze. Meg kell állapítani, hogy elsősorban Magyarországnak ez az igazságtalan elbánása aknázta atá a Duna vidék békéjét. És e békétlenség következménye lett a kisantant megteremtése. Mindenesetre a csehek és szerbek orosz barátsága Achil lessarka volt ennek a szövetségnek madzaggal s vállára véve, elindult vele a klastrom felé. S ahogy ment, mendegélt, egyszer csak úgy érezte, hogy a terhe egyre sulyosodik. Hátra nézett a vállán ke1- resztül a szalmaköiegre s hát csak megdörzsöli a szemet. Jól lát, vagy csak a szeme káprázik? A köteg kétak korára nőtt. — Eh, képzelődés I — gondolta s tovább ment. De a terhe egyre súlyosabb lett. Már egészen belegörnyedt s a szalmaköteg egyre nőtt. Fönt már kiemelkedett a fején s alul leért a főidig. Csak ment, sietett lihegve, izzadva. S a köteg egyre nőit. Mar akkora volt, mint egy petrence. Nem is bírta el a vállán, hanem alájabujr, úgy vitte a fején. Csak a lábal látszottak ki alóla. Mire a klastromhoz ért, akkora volt, mint egy boglya. Majdnem megszakadt alatta. S mire beért az udvarba, a koldus kis szalmaköteg kazallá változott. Jeromos megrendülve nézte a csodát s a többi barát is mind az udvarra tódult a szalmakazal köré s örvendezett Jeromos is örvendezett. El óbb megköszönte az Urnák ezt a bőséges kegyelmet, aztán szalmát rakott a malacok alá s csak azután töltötte meg üres szalmazsákját melyen azon éjjel bodogan elaludt. Nála boldogabban csak a koldus aludt a rongyain, kit fölmagasztalt az a1 tudat hogy még ő is adhatott alamizsnát életében.
