Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-11-28 / 143. szám
4. oda,!. Komáromi Lapok IdH3. november 28 £ A* elöarfjgoij kezdete: Szombaton »/„7 és */,9 érakor. — Vasár- és ünnepnap d- a. 4, */,7 és *!,9 órakor. Szom^aion és vasárnap, novembep hó 28-án és 23-én VÁROüií 310ZI MŰSORA J5n! Ke Iambus Krssicí Jő*! Az «löacLsok kezdete: Szombaton *,7 és Vs9 órakor. — Vasár- és ünnepnap d. a- 4, 7S7 és i,'j9 órakor. ÉrdekfeazLő és irgalma5« cowboy dráma 6 fslvon'sbtn. A főszerepben Amerikát legnépszerűbb c wboy rrinísze: Harpj? Csrs?! Úgy lón, ahogy a király megparancsolta. Múltak a napok, repültek a hetek, nem akadt pályázó Az.’okos emberek féltették nyakukat az igazmondástól A másik meg féltette méltóságát a bolond rangjától A harmadik groteszknek találta az eszmét és titkon aggódott királya egészségéért Végre egy szép napon a tanácsosok a király elé vezettek valami nyugodt, jó képű embert, az egyetlent, ki vállalkozott az uj méltóságra A király kíváncsian fogadta és kegyesen szólt hozzá: — Ki vagy és honnan jöttél? — Uram király! Legyen a nevem Senki. Ez a legjobb Bármit mondok, nem haragudhatik meg rám sem királyom, sem más. Senkire nem lehet haragudni, Honnan jöttem? Nem mondom meg. Szavaimért boszút állnának tanácsosaid véreimen hetediziglen. Mert az emberek megbocsátanak azoknak, kik megcsalják őket, megbocsátanak a rágalmazóknak, kik áskálódnak ellenük, megbocsátanak még feleségüknek is, ki másra veié szemét, de annak nem, ki igazat mond. Az udvari bolondoknak sem maradt meg a neve Pedig a névleien szegény ördögök sok jó tanácsot adtak uruknak, mely tanácsok megvalósításáért azután a poéták és a mesemondók, kiket ti történetíróknak neveztek, adományozták a királyoknak a „nagv“ melléknevet. Itt lettem. El akarom foglalni hivatalomat, mely függetlenebb, mint főbirádé vagy nádorispánodé. Bolond vagyok, tehát nem vonhattok felelősségre ... A király figyelemmel hallgatta és kiadía a parancsot: — Telszel nekem, Senki] Kinevezlek. Szavaid szabadok, miként a gondolatok. Megtiltom, hogy bántó dásod legyen Fogadom, hogy addig, míg igazat mondasz, nem eshetik bajod. i^„ Az udvari bolond mosolygott és meghajolt. •; Legott kapott uj díszruhát, olyat, mint a többi udvarosé. Csak ott, hol a lobbi méltóság rendjeleit viselte, nagy aranyos „B“ betű vala kihimezve. Mindenki sugdolódzolt: a BOLOND. Ő maga azt mondta: Tévedtek. „BÖLCS“-hiszen e kettő egyazon fogalom. A király visszavonult bizalmas termeibe és reggeli előtt elsőnek orvosát fogadta, hogy meghallgassa tanácsait, miképen uralkodhassék félszázadon át. Az udvari bolond utána surrant és közbeszólt: — Uram, micsoda kórságban ázenvedsz, hogy jó egészségben orvost kérdezel? — Semmi bajom nincs. Én csak egészséges akarok maradni. — Akkor kergesd el ezt a jó urat Van-e házi orvosa a sasnak? vagy a pusztai oroszlánnak? De még a pacsirtának meg a verébnek sincs. Pedig egészségesek, mint a makk. Mert az állat sohasem teszen olyat, mi ártalmas neki. Csupán az ember. Csak azok az állatok betegeskednek, melyeket már megszelídített az ember és magához idomított vagy finnyásságban vagy kiaknázásuk állal. Ha fáradt vagy, pihenj. Ha éhes vagy, egyél. Ha szomjas vagy igyál. Dolgozzál szakadatlan eszeddel és sziveddel, hogy ne érj rá betegeskedni és ne vedd észre, hogyan szaladnak az évek. Akkor sok esztendő múlik el gyorsan és baj nélkül. A király legott elküldte orvosát és jól érezte magát. Ezután a fejedelem lehozatía könyveit és elmerült azok olvasásába. Egyszerre csak mellette terem az udvari bolond: — Uram, csapd be ezeket a foliánsokaf. Préselj bennük virágot. Arra jók, mert nehezek.- Fiam, ezek a törvénykönyvek. Ismernem kell országom törvényeit melyeket én adtam népemnek ... — Csapd be, Királyom. Ha volnának jó törvények, miből élnének biráid, ügyvédeid, néped okoskodó ezrei ? Mivel foglalkoznának törvényhozóid? Bizony, más kenyér ulán kellene nézniök A mi ebben a 33. foliánsban van, azt valami Mózes nevű ember elmondotta nehány ezer esztendőkkel ezelőtt tíz kicsi parancsolatban. A mi az embereknek szükséges, azt elmondotta a názáreti próféta a tíz sornyi Miatyánkban. Mire jó a lobbi? Egy törvény igaz’: a szeretet törvénye. Csakhogy azt nem lehet szavakba és paragrafusokba önteni. Egy igaz bíró van: a a kisbiró, kit mások lelkiismeretnek hívnak. Egy becsületes törvényhozó van: a józanság. Ez aztán nem is tart nagy beszédeket és nem szorul kommentátorokra. Préselj e köny vekben virágot. Arra jók. A király elrakatta a törvénykönyveket. Mikor sutba kerültek a nagy könyvek, a bolond belekarolt a király karjába és a kitárt ablakhoz vonta. A lengedező szellő széllebbenlette a széles brüsszeli csipkefüggönyt. Szénaillat áradott be, — az óriás park mézédes parfümje. A tolakodó jázmin elébe igyekezett, bóditóan, minden szeilőhullámnál erősebben. Vetélkedtek, mint a versengő leányok, kik közül egyik szemérmetesebb, a másik feltűnő és kaczér. A tágas tisztás gyöp bársonyán puhán fonódtak össze művésziesen rendezett virágok ezreiből az arabeszkok. Az illatos, élő keleti szőnyeg fölött lassan surrantak tova az elvitorlázó bárányfelhők árnyékai. A tüleveles fák mereven állottak, mintha sötét színekkel csak úgy volnának odaíestve a kék levegőalapra. A lombos gallyak minden levele ringott-forgott, majd fényeszöld felületét, majd ezüstszürke alját mutogatva az ablak felé. Ez a csodálatos szinhullámzás, e szakadatlan remegés titkos életet sejtetett a bokrok között, — láthatatlan kezek hajtogatták, rázogatták ide s tova az ágakat. Az egyik oldalon virágzóit a jazminbokrok sokasága. A virágzás kiderengeit a sötét levelesből, mint az olvadás után visszamaradt nehéz hópárna. A másik szélen bíborvörös kaméliák pirultak, — mintha mindenik ág sötéípiros borral szinültig telt kelyhet kínálna koccintásra: „szép az élet!“ Fölibük lógott az aranyesö, a gazdag fürtökké váltó zott aranyos napsugár. Az egész kép fölött fehér fény reszketett. Távolról átha'latszoit a város zaja, kocsik robogása, gyárak kalapálása, összeolvadva harmónikus értelmetlenséggé, mint a hogy valaki távolban szöveg nélkül maPr-ág.ai sonka, naponként friss vir-stli, finom felvágottak. — Sajtok: Trappista, Roquefort, Mignon stb., szardíniák és mindennemű különlegességek legjobban és isgolcsóbban a nrágai I és esem< Hentesáru vásárolhatók, Komárom Klapka-tér (Városháza mellett. — Kereskedők és vendéglősök részére en-gros áraki 417 gának dalolja a rythmusL Szavak nélkül is kihallik belőe a szöveg: az ezerféle élni-akarás. A bolond ellenállhatatlanul, szinte parancsolóan kiálíoiia. — Süt a nap. Gyere ki! A szoba tetszhalál és pokol. A levegő élet és menyország. Süt a nap. Gyere ki! A király akarat nélkül, de örömmel követie. Szinte nagyobbakat lélekzetf, mint máskor. Leértek. Az ut fölött pillangó libbent keresztül tétova bohósággal. A bolond macskaügyességgel kapta el, ledobta a földre és összetaposta. — Miért tetted? — Mert élvezte rövid éleiét. A király megcsóválta fejét. A gyöp fölé kiálló nyirfaágon tele torokkal búbos pacsirta dicsérte az Urat A A bolond kihúzod zsebéből egy kis parittyát és éles kaviccsal némitotta el a kert jókedvű trubadúrját. — Mit művelsz, te szivtelen! — Minek jobbkedvű ez a madár mint én! Az udvari bolond gyors iramodással beszáguldott a virágágyak közé és legázulta a legszebbeket Szanaszét röpdösleu a szirmok. — Megállj, bolond! — Megöltem őket, mert szépek és nem vélettek senkinek semmit. — Szerencsétlen! Nem értem tanításodat — Fejedelem! Csak bemutattam népedet. Ilyen. Irigy és gonosz. Letöri azt, ki ártallanul örül az életnek. Kioltja azt, ami szép és gyönge ... — Nem, nem mondtál igazat. Az emberek jók. Az én népem jó Nézd, — és a park egyik terére mutatott — mennyi galamb turbékol ott. Szelíd fiúcska eteti ókét. Letelepesznek kezére, fürteire, vállára. Szeretik a simogatást, kezéből esznek. A nép, mely gyermekkorában ilyen szeiíd, nem nevei romboló férfiakat. A bolond felkacagott. — Hahaha! Tudódé, ki szerelte gyerekkorában legjobban a galambokat ? Ki volt gyermekkorában a legszelídebb ? Roöespirerrenek hívták ezt a gyermeket... — Istenem, te minden illúziómat megsemmisíted! — Királyom, hát ne építs illúziókra, hanem a valóságokra. Tépd ki a gazt, hogy nőhessen a derék. Légy igazságos, hogy megnyugodjanak a becsületes szegények. Kergesd el a korláloltságot, hogy érvényesülhessen az ész. Oszd ki azt, amit semmi aranyért nem lehet megvásárolni, pedig a legolcsóbb: oszd ki mindenKinek a reménységet. Uram, gazdagságot nem oszthatsz mindenkinek, de a reménységet a boldogulásra oszthatod — és ez az elégedettség. Az elégedettség pedig jobb tanitómesíer, mint egyetemeid minden tudós doktora, — mint törvényszékeid legbölcsebb bírái, — mint nemzeted legékesebb szavú irói. Elégedett emberek közölt megél a pillangó és a jókedv, a madár és a költő, nyilhatik a virág és a szépség ... mert nincsenek irigyek. Akkor a galambefetó fiúból nem lesz Robespierre. Nézd a természetben minden elégedett, csak az ember nem. Adj neki reményt és minden rendben van. A király gondolatokba mélyedéit Szomorúan, szótlanul léptek egymás mellett. — Te bolond! Csupa lehetetlenséget akarsz tőlem. Mikor igy hallgatlak, összeomlanak elöltem terveim, alkotásaim. Hiábavalók az eszmék, mert vagy nem érti azokat senki, vagy máris elavulnak... A bolond szelíden, melegen simult urához.' — Lásd, Uram, előbb példa kedvéért legázoltam egypár virágot Most meg azt mondom: ültess virágot, ahol arra hely vagy alkalom vagyon. Mivel hintenéd be a bölcsőt, hogyha nem volna rózsa? - Mivel öveznéd az ara fehér homlokát hogyha nem volna myrthns ? Mivel biritanád a sirt, hogyha nem volna krizanthém? — Megint nem értelek, mit akarsz mondani. — Hintsd el a szép eszméket. Hogy a virág elszárad és szemét lesz belőle? Igazi földi dolog. A szép eszmék és a nagy gondolatok ép így elvirágzanak, elszáradnak, megbámulnák. Avar lesz belőlük, melyet kisöpör a kővetkező nemzedék. Sebaj! Azért mégis szépek voltak a maguk nyarán. Ugy-e ma nevetsz azon, hogy imádtak a tüzel... Pedig szép gondolat volt hálálkodni a fénynek és melegnek. Úgy e ma nevetsz azon, hogy Alarichot vagy Attillát lovával együtt temették el... Pedig nagyszerű volt e bizalom a halhatatlan élet folyta tásában ... Ma nevetsz azon, hogy a flagellánsok véresre verték önmagukat. Pedig hatalmas önérzet nyilvánult abban, hogy az ember önmaga büntesse meg önmagát, ne más A király belefáradott a gondolatok összevisszaságába és lassan visszatért palolájába. A bolond árnyékként surrant utána. Mikor alkonyodon, a király kíséretével felvonult a „rózsák“ termébe. Azért nevezték igy ezi a termet, mert a falakat boritó brokát rózsamíntával volt átszőve- A terem falain csupa pastorale függött, szépséges, ifjú szerelmes párok kedves, naiv játékai, virághimes mezőkön, bokrétázó fák alatt. Hagyomány volt az uralkodó családjában, hogy mindegyik utód ebben a teremben intézte el házasságának kérdését. A királyfi is lit fogadta egyik szomszédos ország nagykövetét, ki fontos küldetésben érkezett. Választ hozott saját urától, ki azt üzente, hogy „örök barátsága jeléül" hajlandó leányát eljegyezni a királyfival. Nagy dolog volt ez, meri ettől a házasságtól függött a két ország között a szövetség, a kereskedelmi szerződések megerősítése, gyarmatok átengedése. Gyönyörű beszédek hangzottak el. Magasztalták a király szerelmét, a még senki által nem ismert ara báját, — a szónokok céloztak a brokátra hímzett rózsaláncokra és a pastoralek bájos játékaira. Előlépett az udvari bolond is. A fejedelem ünnepi hangulatban várta hűséges embere hódolatát. A bolond az egész udvar szörnyüködésére rettenetes dolgokat mondott; — Uram Király! Legjobb lesz, hogyha elmégy valami afrikai rabszolga vásárra és ott választasz magadnak feleséget, mert ott legalább magad választasz. Avagy menj Te szomszédod udvarába és ott hét esztendeig szolgálsz vala, mint egykoron Jákob Leáért. Az idegen nagykövet felháborodva pillantott a szerencsétlenre. A király is haragosan parancsolta: — Magyarázd merész szavaidat! Kém kell a fővárosba menni!! mikor POLLÁK JULISKA utódánál Kems romban, Nádor-uioa 17. az, olcsóbban beszerezhetők a legújabb és kényelmes gumim és halcsont nélküli hasfüzők és melltartók orvosi rendeletre is. Őszi és bélelt bőrkeztyük nagy raktára! Kcztyük tisztítása és javítása! Selyem és flór harisnyák nagy választékban! 52
