Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-11-14 / 137. szám

Negyvenhatodik évfolyam« 137 siánii Szombati 1925. november 14« OMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Ke. Egyes szám ára i 80 filié C ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesziő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Nádor-u. 89., Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. 4 a keresztényszo­cialista párt Marvar ember LUflűlU |ÍISI 1 r m m uÖli 1 Ul 1 listaszáma magyar partra sszavaz! listaszáma: A Magyar Nem­zeti Párt 2 7 A Magyar Nemzeti Párt listájának teljes cime: „A gazdák szövetsége és a német iparospárt, a szlovenszkói németek és a magyarok nemzeti politikai pártja.“ Azokban a kerületekben, ahol mind a két párt jelöl, vagy a 4-es, vagy a 27-es listára szavazunk. Ezek a kerületek: a kassai, érsekujvári, eperjesi és nagyszombati képviselő választókerületek és az érsekujvári, eperjesi és turócszentmártoni szenátori választókerületek. Az ungvári képviselő- és szenátori választókerületben a két párt megegyezése szerint az Országos Keresztényszocialista Párt nem adott be külön jelöltlistát, tehát ott mindnyájan a Magyar Nemzeti Párt 27-es számú listáját támogatjuk. A besztercebányai, turócszentmártoni és liptószentmiklósi képviselő-, valamint a liptószentmiklósi szenátori választókerületben viszont a Magyar Nemzeti Párt nem jelölt és ezért ott valamennyien az Országos Keresztényszocialista Párt 4-68 listájára fogunk szavazni. Testvérek! Magyar választók'. A holnapi vasárnaptól függ ma­gyar nemzeti kisebbségünk sorsa, hogyan akarjuk jövő életünket berendezni és boldogulásunkat megalapozni: a további Ígéretekre hallgatunk, amelyek beváltásáig újabb hat évig várhatunk, el en­gedjük-e magunkat és lelkiismere- s tünket altatni-e, vagy felébred lel­kűnkben a magyar lelkiismeret dübörgő szava és azt mondja: eddig és ne tovább! Egy rokontalan, árva nép fiai. Európa kellős közepén, nemze­tünktől elszakítva, megkérdezésünk nélkül sodortattunk új államke- jj retbe, melyet nemzeti állammá 1 akarnak kiépíteni, holott az négy ] nagyobb és három kisebb nem- | zetből áll. A nemzeti állam fikciója l áldozata lett gazdasági létünk, j ezeréves kultúránk és az itt nyúj- j tott demokratikus szabadság csak j árnyéka annak, amelyben koráb­ban részünk volt. Mindenki számoljon lelkiisme­retével, hogy a lefolyt hét esz­tendő alatt volt-e oka a megelé­gedésre, megítélheti, hogy boldogu­lását megtalálja e, ha ezek a jel­­lemezhetlenül súlyos közterhek, el­­vi8elhetlen közállapotok alatt ros­kadozunk, melyek nem engedik, hogy egyenesen álljunk és a ba­jokkal szembe nézünk. Az uralkodó nemzet meg nem érdemelt bizalmatlansága, mely velünk szemben hét év alatt meg nem szűnt, sőt helyenként foko­zódott, bennünket nem tekint az állam egyenrangú állampolgárainak, hololt azt a békeszerződések és az alkotmánylevél világosan rendelik. Törtük az elvakult sovinizmus megalázásait némán és szótlanul abban a reményben, hogy ezt or­vosolni fogja az idő és a felül­kerekedő jobb érzés, mely minden nemzet jobbik felében él. Hiába vártunk. Annak ellenére, hogy a kormányon levő férfiak kijelentették számos alkalommal, hogy a magyar a köztársaság leg­jobb katonája, a legjobb, legpon­tosabb adófizetője, — a külügy­miniszter kijelentette, hogy a magyar nép lojalitása kétségbe t nem vonható az állammal szem­ben, — a magyar nemzeti kisebb­séggel szemben a sovinizmus sér­tést sértésre halmoz és igazság­talanul ostoba irredenta vádakat kovácsol ellene, amikor hét év alatt nem tudnak egy jogerős bírói ítéletet felmutatni, amely államelle­nes magatartásunkat bizonyítaná, el­lenben az ártatlanul letartóztatottak és internáltak tízezrei őrzik meg nem okolt szenvedések emlékét. Hiába vártunk a felülkerekedő jobb belátásra, kulturális egyesüle­teink alapszabályainak megerősíté­sére, még gyermek- és ifjúsági la­pok megjelenését sem engedik és kulturális életünk sivár meddősége néma vád a kormánynak velünk szemben tanúsított felfogása ellen, mely iskoláinkat is fokozatosan most már beszüntetni kezdi é3 ott gyermekeinket a meghamisított ma­gyar történelemre oktatja. Hiába vártunk az adók elvisel­hetetlen terheinek igazságos ren­dezésére, a kormánykoalíció, az öt cseh párt szövetsége ezt a refor­mot elejtette és a parlament fel­oszlott anélkül, hogy terheinken segített volna. Pedig, polgárok, ugy-e látjátok, hogy ezeket a terheket tovább nem bírjuk! Látjátok, hogy gyönyörűen fej­lődött kisiparunk végromlásának szörnyű napjait éli, kereskedelmünk haldoklik, nem bírja el a reásulyo­­sódő terheket s te magyar mun­kás, nem érzed-e, hogy magyar­ságod az akadálya annak, hogy ezen a területen a magad és csa­ládod életét és munkád állandósá­gát biztosítsad! Te magyar föld míves és föld­munkás, aggódva nézed ugy-e, hogy a magyar föld egyre jobban csú­szik a lábad alól és ezeréves ősi földünkön őslakos nem juthat föld­höz, de százezer gazdasági cseléd és munkás veszítette el eddig ke­nyerét és néz ezernyi gonddal a szörnyű tél elé. Negyedmillió magyar ember ju­tott törvény, békeszerződés, jog és méltányosság ellenére abba a hely­zetbe, hogy itt állampolgárnak el nem ismerik, hihetetlen zaklatáso­kat szenvednek el csak azért, mert magyarok és egyik állam sem fo­gadja be őket állampolgárokul, ál­­lamnélkü’iekké váltak a demokrá­cia Ígéreteinek földjén. A kaszár­nyából hazatérő katona megütődve létja, hogy ninc3 állampolgársága. Magyar munkás nem kereshetsz, mert nincs munkád, családod éhe­zik, gyermekeid fáznak, szegény rokkant, ki ifjúságodat a harctéren hagytad, izmaid erejével és lelked egyensúlyával együtt, hadiözvegy, aki mindenedet elvesztetted gyer­mekeid apjában é3 léted fentarté­­jában, munkanélküli segélyt nem látsz soha, rokkantdij, özvegyi se­gély helyett állampolgárságod el­vesztésével fizet ki a szociáldemok­rata többségű kormány. Ne folytassuk. De mérjük meg hét év szenvedését és gondolkoz­zunk. Azután ítéljen a magyar lel­kiismeret. Ha ez megmozdul ben­nünk vasárnap, akkor az életnyil­­vánulás jele ez, de ha elfásult és megdermedt, akkor saját maga ásta sírjába hűli a magyar jövő. Test­vérek! Magyar választók! Erről van szó vasárnap, mikor a választási listákkal a kezetekben az urnák elé léptek. Nemcsak képviselőket és szenátorokat választatok a nem­zetgyűlésbe, de választani fogtok aközött, hogy meggyengült nem­zetünk uj erőre kapjon-e, vagy a lassú haldoklás sorsára jusson. Kezetekben a magyar sors, meg­fordíthatjátok jobbra is, balra is. Felelni fogtok érte a történelem itélőszéke előtt. A Magyar Nemzeti Fárt gyűlése Komáromban. Richter János dr. szenátor jelölt nagyhatású beszéde. — Nagy lelkesedéssel hall­gatták a jelöltek beszédeit. — Ftissy Kálmán, ifj. Koczor Gyula képviselőjelöltek beszédei, szózat a magyar munkássághoz! — — Saját tudósítónktól. — Komárom, — nov. 12. Komárom magyarságának sokáig fe­ledhetetlen emlékezetű lesz november 12-ike, amely napon a Magyar Nem­zeti Párt tartotta városunkban gyűlését. A magyar nemzet fontos életérdekeiért harcoló pártnak első alapkövét Komá­romban rakta le az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt azon a körzeti választmányi ülésen, a melyet a párt illusztris elnöke, az it­teni magyarság hivatott vezére, Szent- Ivány József jelenlétében október ele­jén tartott, amelyen egyhangú, igaz lelkesedéssel mondotta ki a választmány, hogy egyetértő akarattal óhajtja a ma­gyar nemzeti egység megteremtését és a magyar nemzeti pártnak megalakítását. Alig pár hét telt el azóta és az Ér­sekújvárt október 18-án megalakult Magyar nemzeti Párt ma már diadal más útját járja egész Szlovenszkón és Ruszinszkón, a párt vezéreit mindenütt szeretettel fogadják és a magyar nem­zeti kisebbség fajához hű többsége nagy tömegekben csatlakozik a párt zászla­jához, amely fennen lobogtatja az egész világ előtt a magyar nemzeti összetar­­tozandóság és egységesség ragyogó jelszavát. A Magyar Nemzeti Párt országos kőrútjában elért Komáromba is, hogy a nemzeti egység után vágyakozó ma­gyarság előtt meglobogtassa a zász­lót. November 12-én, csütörtökön este 7 órakor a Vigadó nagytermében tar­totta gyűléséi, amelyen dacára a hét­köznapnak és a csatakos esős időjárás­nak, nagy számban jelent meg a ma­| gyarság. Az egész gyűlés méltóságfel­­l jes lefolyása, sziveket és lelkeket fel­­lelkesítő hangulata a legfényesebb bi­zonyítéka volt annak, hogy városunk magyar lakossága testvéries megértés­sel és őszinte szívvel áll az egységes­ség mellett és tömör sorokban kész követni a Magyar Nemz ti Párt tiszte­letreméltó, érdemes vezéreit. A népgyülésen megjelentek a párt vezetőférfiai sorában Richter János dr. ipolyszakállasi plébános, szenátor jelölt is, aki hatalmas, gondolatokban és esz­mékben gazdag beszédben mutatott reá a magyarság egységes pártba való tö­mörülésének szükségességére és fon­tosságára, hatásos program mbeszédet mondott Füssy Kálmán képviselőjelölt, majd ifj. Koczor Gyula szólt a magyar szivekhez és végül Balogh Jószef füg­getlen munkás intézett tüzes szózatot a magyar munkássághoz, melynek az egyetlen magyar pártban kell tömörül­nie, ha jövőjét biztosítani akarja. * A gyűlést Boldoghy Gyula, a párt vezérlőbizottságának tagja vezette, len­dületes, magyaros beszéddel üdvözöl­vén a nagy termet teljesen megtöltő közönséget. Elsőnek Richter János dr. szólalt fel, ki a következő beszédet mondta. Szeretett Magyar Testvéreim! A Kárpátok égbetörő és hófedte bér­ceiről lejöttem a szlovenszkói magyar alföldre, a nagy történelmi múltú Ko­márom váró 5 falai közé. Nem jöttem lelkesíteni, lelkesedést csak itt tanulha­tok Komárom hűséges magyar népétől.

Next

/
Thumbnails
Contents