Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-11-07 / 134. szám

2. oldal. K««áreai Lapek 1925. november 7. 1 Ez leg-yen a jelszó! Csakis a kiváló pníJfr isi szagosai b! ................. -' 461 vásároljak. ===== MINDENÜTT KAPHATÓ. ===== nemzeti kisebbség megsemmisítésére irányuló törekvéseket egyszer s min­denkorra lehetetlenné tegye, arról van szó, hogy atyái ősi földjén fajának fenmaradását biztosítsa. E nagy horderejű kérdés eredményes megoldásánál legelső és legfőbb kö­vetelmény, hogy a magyarság egy kö­zös táborban vívja meg csatáját azok­kal az ellenfelekkel szemben, akiknek minden igyekezetükkel arra irányúi, hogy sorainkat meggyöngitsék, jogain­kat negligálják, kultúránkat szabad fejlődésében megbénítsák és létünket örökösen veszélyeztessék. A magyar egység imponáló erejének kell a vá­lasztásokon megnyilatkozni és ezért minden olyan kezdeményezést, vagy törekvést, mely ezt kívánja szolgálni, a magyarság részéről teljes támogatás­ban kell részesiteni! A választásokat két táborban küzdi végig a szlovenszkói magyarság, azon­ban ez a két tábor a magyar kérdésben egy, amelyet teljes erejével képvisel mindkét párt, hívják ezt Magyar Nem- j zeti Pártnak vagy Országos Keresztény- ; szocialista Pártnak. Mindkét pártban s a magyarság színe java tömörül, azok i a tömegek sorakoznak egymás mellé a i két pártban, amelyeknek exisztenciális i érdeke egyaránt kockán forog. Ha más jj vezérek állanak is a front élén, ha j bizonyos világnézeti különbség ideig- j óráig elválasztani látszik e kél pártot j egymástól, a közö3 és legfőbb kérdés- . ben: a magyarság éleiérdekének biz- í tositásáért, mindketten táníorithatlan Csóka. Irta: Maróthy Jen6. Volt Csókának egy nagy erénye s egy súlyos fogyatékossága. Erénye az az volt, hogy nem lehetett annyi krum­plit, árpát vagy moslékot zúdítani a vályúra, hogy az utolsó atomig fel ne falta volna, — súlyos, sőt jóvátehetet­len bűne volt azonban, hogy nem nevelt utódokat. S ha hozzátesszük még, — ami az előzmények után valószínűnek látszik — hogy iudniillik Csóka disz­nónak születelt — ciőltQnk ál' egész rejtelmességében a probléma: mi legyen Csókával ? Valóban : mi legyen Csókával ? Mert nagy, szinte megbecsülhetetlen tulajdonság a disznónál, ha a mai kar­csú formákra törekvő korszellem mellett skrupulus nélkül szedi magára az egyik szalonnaréteget a másik után, — ugyde a táplálkozás mellett ott sőtétlik az élet folytonosságának második, nem kevésbbé fontos princípiuma s ennek bizony szegény Csóka — akárhogy szépítsük is a dolgot — nem tudott megfelelni Nem volt tehát csekély a küzdelem, melyet Hanuszikné Csókája jövője fö­lött saját magával folytatott. Szinte attól lehetett már tartani, hogy a két egyenlő erő mint Ormuzd és Ahriman, ítéletnapig se fog egymás fölött diadal­maskodni, amikor közbevágott a sors s a szomszéd Haluskáék anyadisznaja váratlanul tizenkét malacot hozott a világra. — Emberi — kiáltott Hanuszikné az urára, aki elég együgyű volt az örven­detes hírrel egyenest a feleségéhez sza­ladni — emberi Hát már az egész vi­lág malacozik, csak Csóka nem?! Hanuszik régen megszokta, hogy minden bajért őt terheli a felelősség, de most az egyszer mégis megpróbált ellentmondani. — E-ennek talán már mégse én va­gyok az oka ? — Hát ugyan ki? — vágott vissza Erzsók asszony. Hanuszik lesütötte a fejét. Szegény, keshedt nyugdíjas hivatal­hűséggel és odaadása?,! küzdenek és igaz testvéri egyetértésben kapcsolód­nak össze. A vezérek számtalan nyi­latkozatban tettek erről tanúságot és amint Szüllő Géza a legnagyobb loja­litással ismerte el Szent-lvány József nemes törekvését, a magyar nemzeti párt vezére minden alkalommal kifeje­zésre juttatja azon meggyőződését, hogy a keresztényszocialista párttal való par­lamenti együttműködés az uj törvény­­hozásban minden tekintetben biztosít­ható. A pártok illusztris vezéreinek nyi­latkozatai arról győznek meg minden jó magyart, hogy az elérendő cél egy és ugyanaz és a küzdelem a magyar nemzeti kisebbség boldogulásáért folyik. Magyar testvérek! November 15 ike az itteni magyarság életébe*? történelmi nevezetességű ns?p lesz! Arról keil a magyar nemzetiségnek hitet teni, hogy fajához, nemzetéhez tűrhetetlenül ra­gaszkodik és csak azokra ruházza bi­zalmát, akik igaz képviselői és hivatott szószólói lehetnek érdekeinek. Nincs helye a tétovázásnak, nincs helye a gondolkozásnak, minden magyarnak ott a helye, ahol egyesegyedül magyar mivoltáért szállnak síkra. Ez a párt pedig a Magyar Nemzeti Párt és az Országos Kér. Szocialista Párt. Magyar testvéri egyetértéssel sorakozzatok a pártok zászlói alá, hogy ezzel boldo­gabb jövő hajnal virradjon a magyar­ságra^_____________________ — „Umlauf illatszertór“, Po­zsony, Lörinckapu-u. 15. Coiy, Houbi­­eant, Querlein, Khusana speciálitások. nokocska volt, aki öreg napjait Erzsók asszonnyal együtt az örökségképpen reájuk szállott falusi portán morzsol­­gatta s tette azokat még mindig élet­erős feleségének parancsaival szemben a szolgai engedelmesség láncolatává Most is ijedten hallgatott el, mert hirtelen eszébe jutott, hogy neki ma­gának sincseu gyermeke s Erzsók asz­­szony talán ebben látja azt a káros befolyást, mely Csóka erkölcseit oly végzetesen megrontotta. Az a csekély­ség, hogyha igy áll is a dolog: nem lehet egyedül őt okolni — a világért se jutott eszébe — tett ő már nagyobb logikai kerülőket is, mig belátta, hogy minden látszat ellenére Erzsók asszony a mártír, ő pedig álnok, vén, megátal­kodott gonosztevő, aki nem érdemli meg a mindennapi kenyeret. — Hát ugyan ki a hibás, ha nem te?! —- csattogott-pattogott Erzsók asszony. — Nem mondogatom már időtlen idők óta, hogy el kell adni azt az Istenverte Csókát a legközelebbi vásáron ? 1 Hanuszik semmire sem emlékezett, de azért csak bűnbánóan lógatta fejét, mint a tétlenért gonosztevő. — Holnap van a kékkői vásár. Jókor reggel felszeded magad, eladod Csókát, s más disznót hozol helyette. Érted ? vége a türelmemnek. Értette azt Hanuszik, meg látta is, sőt örült is neki, hogy egyszer már le­került a napirendről a Csóka, de mikor arra gondolt, hogy a kétrendbeli vásárt neki kell nyélbe ütnie, olyat érzett, mintha a Hruskárhegyet hengeritették volna a mellére. Na, — gondolta a fejét vakargatva — most vedd elő Hanuszik, amit ki­felejtett belőled a természet: az eszedet. Hosszú volt az éjszaka, akár a Rieka­­patak, de az se csörgedezik el annyi kavics fölött, mint amennyi Hanuszik derekát ropogtatta a puhára vetett nyoszolyában. Nyitva maradt a szeme estétől reg­gelig, mert ha lehunyta véletlenül, olya nokat látott, hogy inkább kinyitotta. Pedig a valóság sem volt valami biztató. Hajnalodott s az udvartól be­­hallatszott Csóka röfögése. brill* Gézát nagy lelkesedéssel fogadja az islakosság. Az országos keresztényszocialista párt kibontott zászlaját mindenütt győzelem kíséri Az országos keresztényszocialista párt egyre aagyobb tömegeket hódit meg. A keresztényszoeialista esz me nagy népszerűsége impozánsan nyilatkozik meg a népgyüléseken, amelyek mind nagy sikerrel folynak le. A sikerben kétségtelenül oroszlánrésze van a párt illusztris elnökének, Szüllő Gézának, akinek hire eljutott már a legkisebb faluig és mindenütt nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadják. Ez a szeretet sokszor megható módon jut kifejezésre. Az ipolynyéki gyűlés alkalmával Balog községből deputáció kereste fel Szüllőt, az ottani szervezet elnöke következő szivből jövő szavakat intézte hozzá: „E'jöttünk üdvözölni és megismerni azt a magyar embert, aki a nyomorú­ságos elhagyatottságban élő lakosokat a külföld előtt védelmezi. A külföld előtt tárja fel azokat a sebeket, amelyeket rajtunk az itteni hatalom ejt. Eljöttünk ide, hogy megszorítsuk annak a férfiúnak a kezét, aki a mi igaz vé­delmezőnk és pártfogónk, A jó Isten hozta közénk, hogy diadalra segítse ezt arz elárvult zászlót, amit az önzés megszentségtelenitett. Segítse meg az Isten elnök urat, hogy igaz ügyünket győzelemre vigye 1“ A jelenvoltak őszinte megindulással hallgatták a keresetlen szavakat. Ez a beszéd megnyilatkozása volt annak, hogy a keresztényszocialista párt elnöke megtalálta az utat az egyszerű nép szivéhez is A párt palásti gyűlésén még meg­­hatóbb jelenet játszódott le. Amidőn az ottani szervezet alelnöke Szüliő Géza kezét tartva, áldotta a Teremtöt, hogy a mostani mostoha helyzetben akadt ember, aki nem fél a külföldi fóru­mokon harcolni, fáradni és dolgozni az itteni őslakosságért. Az egész vidék ragaszkodásáról biztositotta az országos elnököt, aki fényt és erőt adott a keresztényszoeialista pártnak. Arra kérte Szüllő Gézát, hogy a kezébe vett fehér zászlót hordozza körül az őslakók között — Eh, — csapott a térdére Hanuszik — egyszer muszáj meghalni! Felöltözött, fölment a padlásra, le­hozta a ruhaszárító kötelet s Csóka lábára kötötte. A konyhaasztalra négy jókora teper­tős pogácsát készített ki este Erzsók asszony: azt zsebrevágta. S elindult Csókával a kékkői hegyek felé. Be’ szép is lett volna máskor az a bükköktől szegélyezett, illatos erdei csapás . . . Fuvolázott a feketerigó s piros vércsöppek buggyantak ki itt is olt is a földből: ért már a szamóca. Hanuszik nem volt költő, de most va­lahogy nagy otrombaságnak vette a sorsát, hogy neki ezt a gyönyörű má­jusi utat — Csókával keli megtennie. Bosszús lelkiállapotban érkezett a vásárra. Ott jóformán ideje sem volt körülnézni s már három négy vevő állta körül Csókát s verték az árakat egy­más fejére, mint a karikacsapás. Ez jókedvre hangolta. Félre csapta fején a kalapot s packázott az atyafiakkal, mintha egész életében ezzel foglalkozott volna. — Ezer szokol! — vágta ki végül a legkitartóbb kupec Hanuszik belecsa­pott az eléje tartott ; tenyérbe. — Magáé a disznói Ide azzal az ezer koronával. Sugárzó arccal tette el a pénzt <—> nyomban rá bevágta a zsíros utravalót s körülnézett, — Inni kéne, a teremburáját I Ott volt a kocsma mindjárt balkéz felé. Lehajtott négy fröccsöt (mégis csak szép dolog a szabadság!), akkor eszébe jutott, hogy neki tulajdonképen még nem járt le a megbízatása: az egyiket ugyan eladta, de most már meg kell vennie a másik — disznót. Fizetett s gangos léptekkel ment ki a vásárra: ért ő a disznókhoz, mint annak a rendje 1 Csak úgy birizgált hosszú mogyorófa botjával a portéká­ban. — De ni! Ez a hosszú fekete talán megfelelne. Jó húsban van, jó fajta, mint a Csóka : no már ez ellen Erzsók asszonynak se lehet kifogása. 4 Síiéi mt 4 Egyetlen biztos védelmet syiji a légyék, her«, comb és köláöksérrnfi a mí tökéletesített ragénélkuil aérv­­kötőnk, mely éjjel is hordható. -Sin­­denféle bandázs operáció után, Iegó has, gyomor- és anyaméhefilyedésuét. Bzabadalraazett lúdtalpbetét Flanelt has-, és mellmelegite. jisiEruinuuziUTisun.iui-i.il Rendelő orvos: dr. Kttch X. F. egy. m. t Árjegyzék ingyen. i i ridéki felek még az nap elintéztetek. a magyarlakta vidékeken, mert ez a tábor, ez a párt, amelynek élén ilyen jeles férfiú áll, van hivatva arra, hogy jogainkat politikai, kulturális és gaz­dasági téren kiharcolja. A népet lenyűgözte a gyönyörű jelenet hatása és utána egy szívvel egy lélekkel hangzott a kiáltás: Éljen a mi vezérünk és elnökünk, éljen Szüllő Géza ! i Isom Heieti pl 191» jaiak alapé m Választási lista száma 27 I. A párt megalaku'ása a magyar egység gondolatából fakadt, jelenti ez azt, hogy mindnyájunkat a magyarságunk kap­csol egybe. Első programmutik tehát a magyarság politikai egységére való törekvés. II. Mivd a gazdasági nyomás minden társadalomra roppant súllyal nehezedik, erős érdekvédelemre van szüksége minden osztálynak, pártunk szervezeté­nek és munkájának gerincét fogja ké­pezni az érdekvédelmi szakszervezeti tevékenység, melynek célja tisztességes kenyerei, emberhez méltó megélhetést biztosítani minden magyarnak s igy programmunk II. pontja a gazda, iparos, kereskedő és szellem foglalkozást űzök külön külön szak — Mi az ára ? — fordult a tulajdo­noshoz. — Ezernégyszáz 1 — volt a felelet — Ezret adok érte. — Kevés, ezerháromszázon alul nem adom. Megegyeztek végül ezerkétszáz ko­ronában. A kéíszázat ugyan vászonra kaptam — mormogta Hanuszik — de ez a fe­kete disznó megéri: nagyobb is, szebb is, mint Csóka és hozzá hibátlan. Fütyürészve terelte maga előtt a kö­télre fogott szerzeményt s jóizüeket kacagott, valahányszor Csóka uj tulaj­donosára gondolt. — No hiszen nagyot fog az nézni két hónap múlva. Közben büszkén nézegetett a maga zsákmányára. Ez osztán a disznó, magától tudja az utat 1 És valóban: — az okos áilat biztos érzékkel haladt Hanuszik faluja felé. Csak mikor már a harmadik kereszt­ül következett s a fekete csoda ismét eltalálta a helyes irányt, akkor villant meg Hanuszik fejében, hogy ez talán nem is olyan örvendetes dolog. Csak egy pillanatig tartott, de tető­től talpig megizzadt tőle. — Nem, nem, — lökte el magától a pokoli hipotézist, — az nem lehet, az lehetetlen .. . De a falu végén mégis úgy határo­zott, hogy eloldja a disznót és ha ma­gától is odatalál a Hanuszik-udvarra, akkor. .. Újabb verejték hullám mosta végig: de ez már hideg volt Eloldotta a kötelet s kerülő utón, bujkálva settenkedett a háza közelébe. Reszketve nézett be a kerítésen. A fekete disznó ott állt az udvaron s jókedvűen nyalogatta a vályú falára tapadt tegnapi korpamaradékot. Hanuszikból feltört a kétségbeesés : — Csókát vettem megl A mellette nyújtózó eperfa lombjai felnevettek és suhogva folytatták : — Kétszáz korona ráfizetéssel !

Next

/
Thumbnails
Contents