Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-10-31 / 131. szám

1925. október 31. Komáromi Lapok 5. oldal. Elfttdistk kezdete bétkSznap este V és '1:11 óiata TISZTI PAVILLON Előadások kezdete vasár- ás flnneps&p Szombat és vasárnap, október SÍ-én és nov. 1-én I. rész. Hétfő és kedd. november 2. és 3-án II. rész. Harry Piel: UJ TU S I. rész. A begyek hercege 5 II. rész. TJt a nagyvilágba Lebilincselő kalandordráma 13 felvonásban és 2 részben. Főszerepben a legvakmerőbb kalandorszinész: HARRY PIEL. Eg; on KoiBiiista vádiiata SzovietoiosiOFUág oh A gaztetteket és a bűnösöket megtorlás helyett megjutalmazzák. — Visszaélések, lopások, sikkasztások, büntettek az egész vonalon. — Az orosz parasztság nemsokára leszámol a szovjetzsandá­­rokkal és az egész bűnös rendszerrel Lenin maga mondotta egyszer saját követőiről, hogy azok kisebb része őrült, a nagyobb része pedig gonosz­tevő. Az őrültek, úgy látszik, lassacs­kán elpusztultak, de a gonosztevők megmaradlak. Legalább az í látszik igazolni ez a rendkívül érdekes nyílt levél, melyet a kcletszibériai Karbin­­ban megjelenő Russky Golos cirnü napilapban az orosz kommunista párt egyik legrégibb és tekintélyes tagja, S. Jakowiyevics Kiriljuk tett közé s melyet alább s/ószerint köziünk. Megdöbbentő erejű vészkiáltás ez a levél, s egyben talán leghatalmasabb — mert legillefékesebb vádirat az ellen a rendszer és kormányzat ellen, mely tönkretette az orosz népet és tönkre akarja tenni a világot. Kiriljuk Moszkvában, Uraiban és Vladivosziokban volt magas hivatalok ban és tizenkilenc éve volt tagja a kommunista párinak, amelyből most elkeseredve és megundoredva kilépett, E tettének megokolásául tette közzé nyílt nyelevét, melyben a következőket mondja: „Még 1922. decemberében Zötsiból levet irtam Leninnek, melyben behatóan megvilágítottam azt a gonosztevőkre valló tevékenységet, melyeket nemcsak a párt tagjai, de maguk a szervezeiek is elkövetnek. Rámutat ama gaztettek­nek egész sorára, melyeket a felsőbb hatóságok nemcsak nem toroltak meg, de egyenesen védelmükbe vettek és megjutalmaztak. Azt kérdeztem tőle, hová fog az vezetni, ha az orosz kom­munista párt QO°/o a oíy elemekből áll, akik megelőzően súlyos gonosztevők voltak. Felelelet erre nem kaptam. Idő múltán meg kellett győződnöm arról, hogy a pártból a bűntetteseket kiirtani lehetetlen, mert a magas vezető­állásokban szintén gonosztevők ülnek. A folyó év áprilisában levelet irtam Stalin-nak, hogy rám nézve lehetetlenné válik a pártban való megmaradás. Jelentést tettem arról, hogy 1920 ban rájöttem, hogy a távol keleti tartomá­­mányok kormányzója, Krasznoscsekov, akit én 1917 óta valóságos egyedural­kodó autokratának ismertem, bűnös visszaéléseket követ el, az állami pén­zeket elherdálja és valóságos orgiákat rendez. Hivatalos megállapítás szerint sikkasztásai meghaladták a 13 millió aranyiubelt. Bíróság elé került, tíe az eljárás vége az lett, hogy Krasznos­csekov büntetés helyett kitüntetésben részesült. 1921-ben a Nepomjastcsi elv­társ által különleges protekció mellett elkövetett sikkasztások ügyében tartott vizsgálat eredménye az lett, hogy ő az ügyének megvizsgálására kinevezett állami elienőrzőbiztosnak az arcába vágott. Ezt a gazembert is rövidesen magas tisztségre emelték. Mikor én ugyanabban az évben Grossman keres­kedelemügyi népbiztos üzelmeinek nyo­mára jöttem s megállapították, hogy tizenegymillió aranyrubelt sikkasztott el, a vizsgálóbizottság elnökét, Pono­marev elvtársat azonnal meggyilkolták. A gyilkosság megtorolatlan maradt, Grossmann azonban ma is vígan éli világát. A Donee-medence szén- és fémipari termelési biztosa egész szer­vezett módon fosztogatta az állami va­gyont. Büntetést nem kapott; nekem azonban 24 óra alatt el kellett hagy­nom a Donee medencét, mert gaztetteit felfedeztem, — Voltak hivatalos köz­­igazgatási hatóságok, hol millió és mil­lió rubelt és száz meg száz púd ara­nyat sikkasztottak el. Ezek a bűnesetek megtorolatlanul maradtak, de pőruljártak azok a tisztességes emberek, akik a gaztetteket meggátolni, vagy leleplezni törekedtek. A gonosztevők magas állá­sokat kaptak. Nem beszélek arról a számtalan bűnös cselekményről, melyeket bolse­vikok követtek el a „Munkásokért és parasztokért 1“ jelszó örve alatt. Mind­ezek azonban megérlelték bennem azt a meggyőződést, hogy Szovjetoroszor­­szágban a hazugság uralkodik, hazug­ság felüli ől lefelé végig, mindenütt át­látszó hazugság! És mindez a szél­hámosok és csavargók egy kis csapa­tának a javáért, akik megfojtották az igazi szabadságot, melyet a munkások és parasztok tőlük vártak. Tizenkilenc éven át voltam tagja a forradalmi kommunista pártnak, de ezek a szörnyűségek arra indítottak, hogy abból most már kilépjek. Az a leron­gyolt orosz parasztság, melyet ma még a szovjetzsandárok sanyargatnak, nem­sokára megtalálja a módot rá, hogy mindezeknek végét vesse! Nemsokáig fognak már adót fizetni a „világforra­­dalmi szervezetek“ olvasztókemencéi­nek, sem azok ügynökeinek, akik a nép vagyonát külföldön eitékozolják! S- ]. Kiriljuk, a forradalmi kommunista pártnak 1906 óta volt tagja. A párttagsági könyv száma: 538 691. 1 borzalmak számadatokban. — Mit is eredményezett hát a háború ? — A világháború pusztításáról olvas­tunk már nem egy ízben számszerű ada­tokat, azonban nem voltak még eddig rendszeres és többoldalú kimutatások mindazokról az emberi életben és anyagi javakban okozott mérhetetlen károkról, amelyeket a nagy háborúnak köszönhe­tünk. A közismert Hickmann Alias Universal, amelyet a világhírű Freytag és Berndt-féle földrajzi intézet ad ki, uj, most piacra került kiadásában a háború utáni politikai, gazdasági és népmoz­galmi statisztikai adatok mellett, a nagy háború veszteségeinek pontos statiszti­kai feldolgozását is hozza. Ebből a leg­megbízhatóbbnak ismert statisztikai kézikönyvből vesszük át a következő szomorúan érdekes összefoglaló adato­kat. Az antant hadseregeiben harcolt ősz­iesen az öt háborús év alatt 43.500 000 •mber. Ennek 145 százaléka elesett, 33 százaléka megsebesült, 15 százaléka hadifogságba jutott. A nagyobb száza­lékok természetes következményei a harcolók alacsonyabb számának. Mind­két oldalról összesen harcban állott 66 millió ember. Egyes hadviselők szerint a következő képen oszlanak meg e számok : Orosz­ország 15 millió emberrel vett részt a háborúban. Aránylag nagy veszteséggel, mert embereinek 17 százaléka elesett, 38 százaléka megsebesült, 17 százaléka hadifogságba jutott. Utána Anglia adott legtöbb embert, de aránylag sokkal kisebb veszteséggel: 9 és félmillió an­gol katonából csak 10 százalék esett el, 27 százalék sebesült meg és csak 3 százalék jutott hadifogságba. Franciaor­szág alig adott kevesebb embert, de viszont a legnagyobb veszteségi arányt mutatta: kilencmillió francia katonából elesett 17 százalék, megsebesült 49 szá­zalék s fogságba jutott 6 százalék. Olaszország 5 millió emberrel vett részt a háborúban Ebből elesett 10 százalék, megsebesült 16 százalék, fogságba ju­tott 10 százalék. Az Egyesült Államok két és félmillió katonát hozott az eu­rópai harctérre. Vesztesége aránylag kicsiny: 43 százalék fogoly. A kis ál­lamok közül Románia és Szerbia egy­formán 800 ezer embert vittek a harc­térre. De veszteségi arányuk különböző. Szerbia veszitett aránylag legtöbb ha­lottat a háborúban: 53 százalék a be­­vonultaknak elesett, 19 százaléka meg­sebesült, 25 százaléka fogságba jutott. Románia veztesége is felette van az át­lagnak : 20 százalék halott, 25 százalék sebesült, 30 százalék fogoly. A Négyes szövetségben Németor­szág vezet 11 millió harcossal, ebből 15 százalék elesett, 41 százalék (mind­járt a francia után) megsebesült, 9 százalék fogságba jutott. Ausztria-Ma­gyarország 9 millió harcossal vett részt a háborúban. Ebből elesett 16 százalék, megsebesült 22, fogságba jutott 20 százalék. Törökország egymillió 800 00, Bulgária 700.000 harcost vitt a harc­terekre. De a harctéren elesettek csak egy­­részét teszik a háború emberpusztitá­­sának. Hozzá kell az elesettek számához adni a születések számának csökkenése s a polgári lakosság halandóságának emelkedése által okozott veszteségeket. Ez alapon számítva megdöbbentő szá­mokat kapunk. A harctereken elesett összesen 10 millió és 135 ezer ember. A háborús évek alatt nem született meg (az előbbi évek átlagát véve alapul) 20 millió 850 ember s a Hinterlandban elpusztult 6 millió és 15 ezerrel több a normálisnál. Úgy, hogy a világháború teljes embervesztesége körülbelül 37 millió ember. A háborúban elpusztult és meg nem született 13 millió orosz (az 1914. évi össznépesség 9 százalékai). 5,900.000 német, 5,800 000 Auszfria-Magyaror­­szágból, 3,500 000 francia, 2,150.000 olasz, 1,870 000 angol, 1,250.000 török, 500.000 román, 1,220 000 szerb, 400 000 bolgár. S a hadirokkantak? Franciaország­nak van a legtöbb: másfélmillió 1 Min­den ezer lakosra 38 rokkant esik Franciaországban Németország követ­kezik utána a szomorú rangsorban 1,400 000 rokkanttal, minden ezer em­berre jut 26. Romániában 84 000, kis Magyarorságon 150.000 rokkantat szá­moltak össze. Náiunk 5, Magyarorszá­gon 19 rokkant esik minden ezer la­kosra. Ezek a háború emberpusztitásának adatai. Lássunk néhány számot a gaz-Zongora Harmonium Orgonagyár 166 Schönhofer A. Pozsony. személyi és teher automo bitókat traktorokat alkatrészeket ■zállit autóm. képviselő CSR-ra nemzetközi kereskedelmit. Bratislava, Stelinlk-u. 1. sí Telelőn 26—88. dasági rombolás részleteiről. A newyork Bankers Trést Company számításai szerint a világháború össze­sen 1,812 milliárd aranyfrankba került. Ebből közvetlen háborús kiadás 1.363 milliárd,külömböző háború okozta egyéb kiadás 449 milliárd. A direkt háborús kiadások igy oszlanak meg az egyes államok között. Antant: 889 milliárd. Ebből Anglia 261. Franciaország 214, Egyesült-Államok 175, Oroszország (1917 ig) 108 Olaszország 86, Belgium 35, a többi államok 10 milliárd. Négyes szövetség 474 milliárd. Ebből: Német­ország 284. Ausztria-Magyarország 146, Törökország és Bulgária 44 milliárd. E számok érdekes összehasonlításoké nyújtanak alkalmat az emberanyagban történt áldozatok számával, Hogy mily nagy gazdasági tőkét po­­f csékolt el a világ a háborúban, azt a I következő számok mutatják. A világ egész vagyonát a háború előtt kb. 5.000 milliárd aranyfrankra becsülték, most legfeljebb 4,375 milliárd. Nemzeti Va­­§ gyona a háború alatt csak Európa uj ' bankárának, az Egyesült Államoknak l és Japánnak nőtt. Az Egyesült-Álla­­í moknak 1069 miliiárdról 1.500 milli­­l árdra. Amerika igazán nem tiltakozhat ; ha hadimilliomosnak nevezik. Japán va­­f gyona 100 ról 125 milliárdra nőtt. A 1 többi államé persze alaposan csökkent, jj Angliáé 406-ról 344 milliárdra, — Né­­t metországé 469 ről 308-ra, Franciaor­­j szágé 325-ről 225 re. Oroszországé 308- jj ról,125-re. Óriási számok mutatják az európai j államok eladósodását. Az Egyesült-Al­­í lamok követelése 52 995 millió arany­­| frank. Angliára esik ebből 21 700, Fran­ciaországra 17 500 millió. Viszont Anglia ; követelése 44 377 millió. Franciaország j követelése 9 053 millió. Úgy hogy f Anglia erős aktivával, Franciaország j ellenben erős passzívával zárja a mér­­} leget. IA szárazföldi háborús pusztítások ér­tékét 156, tengeri rombolások értékét 35 milliárd aranyfrankra becsülik. A j semlegesek is ráfizettek a háborúra. ; Kész vesztességeik 9 milliárd, a semle- I gesség fenntartásának költségei pedig 8 milliárd aranyfrankra rúgnak. Halottak napjára. Amikor a temetőben járok, Elnézem a hervadó virágot. A virágból édes illat árad, Nem csoda, hisz könny füröszt ott Minden vlrágszálat. Ha rám borul majd az örök álom, Nyugalmam ott én is feltalálom; De siromnak nem lesz majd virága, Nem lesz, aki felkeresse S könnyet ejtsen rája ! A íegkegyeletesebb ünnep a világon a halottak ünnepe, amikor elköltözött kedveseinknek szenteljük az egész na­pot, és annak előestéjét, amikor meg­­gyujtjuk a megemlékezés mécseseit el­költözött szeretteink sírján és a hal­dokló természet utolsó virágaival tele­szórjuk sirhantjukat. A halottak napja nem egy felekezet ünnepe, hanem az egész emberiségé, amely tisztelni tudja őseit, elődjeit. A történelem előtti idők ködébe vesző ember is tisztelte halottait és a szürke esztendőnek egy napját azok emléke­zetére szentelte. És amint a család tisztelte az ő halottjait, az egész nem­zet tisztelte a nemzet hősei, vitézeinek emlékét. Az azokról szólő énekek, regék, hős­mondák mind a halott emlékének a megtisztelései voltak. A hősök mondái­ban elmondott szép szavak jelképezve virágot szórtak a nemzet hőseinek a sír­jaira, amelyekről legtöbbször már azt se tudták, hogy hol domborulnak. A történelem előtti kor emberének halottai iránti szeretete évezredeken át mindig növekedett, erősödött és ma már a legáltalánosabb és legnemesebb emberi érzések közé tartozik. Amikor kintjárunk a temetőben halot­tak estéjén és halottak napján, kétsze-

Next

/
Thumbnails
Contents