Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-10-24 / 128. szám
1#25. október 24. Komáromi Lapok 7. oldal. — Mit keil tudni egy mozdonyvezetőnek. Az olmützi vasutigazgatóság térijeiéről a mozdonyvezetők tegnapelőtt vizsgáztak Mährisch-Oslrauban a csehszlovák nyelvből. A húsz vizsgára bocsátott közül csak egyetlen egy tette te a vizsgát sikeresen. Tizenkilencet sgászen vagy feiévre vetettek vissza, sőt egyeseket nem is engednek többé vizsgára. (!) Újból megismétlődik az eset, hogy a mozdonyvezető, aki 20— *5 évig pontosan és fegyelmi büntetés nélkül látta el szolgálatát, erre most egyszere alkalmatlan lesz és nyugdíjba küldik, mert nem tudja a vezérigazgatósághoz inlézett kérvényét kifogástalan cseh nyelven megfogalmazni. Emellett elfelejtik, hogy a kérvényt mással is *egfogaima£tathatják, és akkor nincs semmi baj. Mindenesetre különös, hogy a mozdonyvezetőktől irodalmi és stiláris képességeket követelnek. — A trachomas ima veszedelmei. A fösdmivelc&ügyi minisztérium köriratban figyelmezteti a lakosságot és különösen azokat, akik a húsiparral foglalkoznak, hogy a sertéshúst mindig letakarva és oly helyen tartsák ahol egerek, patkányok és egyéb állatok, hozzá ne férjenek. Az állatok által megfertőzött hús könnyen válik trachomássá ami aztán a fogyasztók egészségét, sőt életét is veszélyezteti. — Gyalog a világ körül. Ma, a repülőgépek korszakában feljegyzésre méltók azok, akiknek agyában olyan gondolatok fogannak, hogy jármüvek mellőzésével csak gyalog járjanak be messzi vidékeket. A középkorban nem hiszem, hogy nyomát lehetne találni annak, hogy valaki gyalogszerrel indult volna világkörüli útra, a mi időnkben pedig hovatovább napirenden lesznek az Ilyen vállalkozások. Egyik fogadásból, másik kitűzött dijra való pályázat folytán, harmadik tapasztalni vágyásból, a »egyedik a viszonyok változása következtében kényszerűségből stb. indul útnak. Valószínűleg ez utóbbi ok késztette egyik társunkat is arra, hogy gyalog bebarangolja a világot. Mirzay Domonkosnak hivják. Már jő ideje annak, hogy találkoztam vele, akkor még csak az utjának a kezdetén volt. Augusztusban indult Szombathelyről és 10 év maivá egy holland sportegyesületnek 10 000 dolláros pályadiját szeretné megkapni. Mérnök volt, B) listára került, áliás nélkül maradt, pedig erős, egészséges, értelmes fiatalember, 3 világnyelvet beszél a saját nyelvén kívül. Elment és levelezőlapok árulásából tartja fenn magát. Hogy ez idő szerint hol van, a krónika még hallgat róla. — Erdei utónállók, A báíorkeszii esendőrség elfogta és a párkányi járásbírósághoz szállította Szendi László Mészáros Károly és Mészáros István kisujfalusi legényeket, akikre rábizonyult, hogy a Kisujfalu-Bátorkeszi közötti ardőben rablási szándékkal megtámad iák Lukács Pál munkást és a kíséretében volt Mikola Karolin és Forró Rozália nevű lányokat, akiket már előzőleg megvertek. Színházi Elet (már szerdán) kapható és J8& megren «lelhető (telefon ^ utján is) a íj SPITZER-FfLE KÖtlfVESBOLTBAIi ROIÉOBS, ilÁDOR-QICA 29. HMIELEFOHHÍ: 80. Irodalom. Csöndes jubileumok. 1850-1925. VIII. Az ó-torony. Meleg pászmákban, aranyos kévékben széles fénycsikot vet az őszi nap zugára távol Bihar-országban, annak és egy csöndes kis városkájában kimagasló torony zsindeiyes tetejére. A förony egyszertörött gúla-alakú fedelén »égy ernyős kis ablakfül hallgaiódzik és a fedél alól, mind a négy oldalon négynégy nyitott ablakszem kukucskál elő, végig pillantván Nagyszalontán, melynek népe most egy csöppet sem harcias, nem olyan, mint mikor „volt hires hajdú-fészek, benne lakván háromszáz vitézek.“ A torony tetején karcsú szélkakasszerű mutató büszkén hajlong jobbra, balra, mintha mondaná: — Nézzétek ezt a tornyot, nézzétek és csodáljátok. Ugy-e milyen karcsú, ugy-e milyen uj, ugy-e milyen szép? — Hősi idők zaja lengi körül és bent most csend és nyugalom van. Egy nagy embernek, egy jó embernek, egy magyar költőnek, a legmagyarabb költőnek emlékezetét őrzik a falak. Mert bent, a vastag falu torony biztos belsejében a szalontai nép kegyelete emlékszobát rendezett be Arany Jánosra emlékeztető relikviákból. Te vándor, hallgatod a szélkakas dicsekedését és fel kopogsz a szűk lépcsőkön, hogy szent áhítattal nézz körül ebben a múzeumban, mely a magyarságnak egyik legértékesebb kulturem-Iléke. Itt látod Arany János arcképét, melyet Nagyszalonta város közönségének megbízásából Barabás Miklós festett meg 1856 ban. Megállsz a kép előtt ás önkéntelen i hatalmába kerít az a tiszta tekintetű férfiarc, mely szeliden, nyájasan tekint le reád. Süiü hullámos a haja s Arany László ha magyarázóul szegődhetne melléd, azt mondaná fiúi kegyelet hangján: Édes apám legjobb arcképe. A múlt évi kőrszakáli, mellyel Barabás j 1855 ben lerajzolta, már nincs itt. Na-Igyon vadnak találta ő maga is s hogy milyen, csak akkor vette észre, mikor már Barabás lerajzolta volt. A bajusza | sem olyan torzonborz már, hanem kissé j szelidebbre nyesett. ! Te állsz és hallgatod, nézed a maii gyár ruhás képet, a csokorra kötött fej kete seiyem kendőt, a feszülő attilát, : melynek felálló nyaka bársonnyal béí lelt és a szépen hozzá illő fehér mel- I lényt. Nézed és eszedbe jut a kép törté| neie. A városház tanácstermében állott jj hajdan, de zajos választó gyűlésen duhaj kortesek hada lármázott, szürke pipa i füstöt eregetett a terem fehér falai között. ! Egnszerre csak egy részeg atyafi botjá! val hadonászva vérbenforgó szemmel, j garázda hangon kiabálva, hátrafelé döfött I és két helyen átlyukasztotta a vásznat, f A kijózanodás idejében aztán restaurálták, majd odatették a csöndes Aranyj emlék szobába. Itt áll azóta, s mintha elgondolkoznék í azon, hogy milyen volt ez az épület, l mikor a nép csonka-toronynak htvta és j jj akkor, mikor Arany János 1850 ben j I megírta róla nAz ó-torony" cimü köl-Í; teményét. Nyolc négysoros versszakból áll az egész és mégis olyan nagyon-nagyon i tartalmas és mennyi mindent lehet i belőle kiolvasni 11 Épen úgy állítja be, olyan világításban, mint ahogy én látom most a restaurált tornyot ezen a csendes napsütötte őszi délutánon, amint fantáziám elrepül a Királyhágón túlra Csonka torony nyúlik a felhőbe Rajta pihen a nap lemenőbe Rá-ráveti visszanéző fényét Mintha látnám ősapáim vérét, És amint e leírás után kérdéseket tesz fel: Vér pirosán mért néz vissza a nap ? Azt jelenti, rút idő lesz holnap ? . . • és amint a kérdések nyomán felsóhajt: Oh Istenem, hiszen elég bőven Volt már részünk zimankós időben Hej csak itt is e hitvány zugolyban Hány nemes szív vére ömlött hajdan! Azt mondották hazájukat védik Az hivék, úgy marad fenn örökkétig. ... Mondom, amint igy kérdez és felsóhajt... a múltba néz és a jövőbe tekint egyszerre. A múltba nézve elvonul előtte az ó torony története és a jövőbe szólva, mintha nekünk mondaná, mintha a mi lelkünk helyett, a mi nevünkben, azok nevében mondaná, akik elmentek egyszer és életüket adták és életüket koc kára tették, mert... azt hivék, igy marad „fenn őrökéiig*. Az ó-torony Arany Jánosnak legszebb költeményei közé tartozik. Reám mindig igen nagy hatást gyakorolt, és sokszor elmélázom szépségein és jelentőségén. Már a tárgy megválasztása is Arany lelkének egy igazi aranyrészletére utal: a történelmi érzékre, mely vonzódik minden iránt, ami a múlttal összefüggésben van. A sza ontai csonka-torony nevezetes és régi épület, 1606 ban kapták Bocskaitól a hajdúk, ama háromszázak. Később ir róla Toldi szerelmében is. Mikor Toldi elhagyja sebzett szivével Piroskát, amikor számára is „gyötrelmes az élet, a halál rettentő maga egymagában diadalmas kettő“ és elbújik, fölkeresi „most nyert, szalontai üdvét.“ Mikor ezt leírja, akkor emlékezik meg ismét a hires ó-toronyről, melyet Toldivárnak neveztek. Képzeletem szárnyán oda visszatérek S barangolom a tájt kicsi, sápadt gyermek Hallgatom a három nyárfa ezüst lombját S tanulom, amelynek tanúi, a mondát Hogy telepedtek volt hajdúk Köieséren. Bocskaitól nyerve faluhelyet véren Azután hogy vették Toldi jeles várát Gulya s ezer tallér ütvén meg az árát. Itt irja le egy epiződszerü versben, hogyan nyerték meg később R tkóczi kegyét is és ügyes, cseles módon diadalmskodván a tőrök felett, jutalmul kilenc pusztát kaptak. Fel is gyarapodtak tetemes zsákmányon Akkor emelték a várnak erős tornyát, Ezután több utas nézze meg a romját! Ily figyelmeztetéssel fordul az akkori magyarokhoz. Most én mondom, hogy akit útja Bihar-országba viszen, nézze meg a restaurált karcsú tornyot. »Tudom, én eltudnám mondani, hogy épült Mező Gyarak és több falu kövéből* »De akkor e szónak se vége, se hossza. Igazítsuk rúdját az időnek vissza.* Úgy van, térjünk vissza az eredeti költeményhez, mely 1850-ben készült, s mely fenntartotta részünkre a romnak emlékezetét. Az akkori ó-tornyot Petőfi is lerajzolta és ez az eredeti rajz is bent van a toronyszobában Akkor már, a költemény keletkezése idejében, a torony nagyon rossz állapotban lehetett: „Rajta a gyom óriássá nő fel — irja Arany — hajba kap a szélvészes idővel.“ Erősen elhagyatott is lehetett, hisz : „vércse, bagoly örökös lakója. Velük együtt a galamb is elfér, összeszokik, utoljára nem féli“ Tehát emberek nem igen közelíthették meg, de veszélyes is lehetett; mert a köveiből mindig máilott le és zuhant alá egy kettő. Mállását, leromlását, nála szokatlan, neki szilájuk költői fantáziával a költemény utolsó szakaszában ekképen magyarázza; »Csonka falán viharos éjfélkor Boszorkányok nagy serege táncol S jeléül az éji vigadásnak, Egy-egy köve földön hever másnap.« Lement az őszi nap, sötét és hideg van a karcsú, a megújult torony táján. Az ablakszemek, mintha becsukód, nának, aludni térnek. Én is visszafelé röppentem képzeletem s ma éjjel a régi ótoronyról álmodom, amint közömbösen tűri az idők múlását, közömbösen túri, hogy kérdezzék „Mi van abból, amiért fáradtak?“ Nem fáj neki a kérdés, nem ad rá választ, hiszen azt sem bánja, ha „rácsap olykor a mennydörgős mennyhti buzogá«ya"... Kiss Péter Pál, Miíyéiszet isii tárlat alliorpalolai. (Nov. 1—nov, 15.) Mint minden évben, ez idén is megtartja őszi tárlatát a Kultúrpalotába» a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya. A Jókai Egyesület kiállításai mindig eseményszámba mentek és mindig nagy érdeklődést keltettek nemcsak Komárom, bsnem távolabbi vidékeken is. Maguk a kiáiiiiók se voltak csak Komáromból, hanem más művészeti központokból is. Az idei őszi tárlat méltóképpen fog sorakozni a többi tárlatok mellé. A kiállító művészek jóhangzásu nevei, a kiállítandó alkotások sokfélesége, gazdagsága és művészi becse tekintetében semmi kivánni valót nem hagynak hátra. A gazdag kiállítás nov. l-én, vasárnapi napon nyílik meg ünnepélyes keretek közben. A megnyitó ünnepi beszédet dr. Alapy Gyula "muzeum és könyvtárigazgató tartja. A megnyitással kapcsolatban sétahangversenyt is tart a JESZO. vezetősége a katona zenekar közreműködésével. Különös érdekessége az idei tárlatnak, hogy a fiatal müvészgeneráció egyik jeles és szorgalmas tagja Beretz Gyula szobrászművész e kiállításon lép feia közönség előtt nagyobb kollekcióval. A fiaial művész egy igazán zseniális ötlettel akart ezenkívül is a közönség esé lépni, ami Komáromban valóságos újítás lett volna. Komárom közismert alakjairól karikatúra szobrokat akat készíteni és 8—10 ilyen szoborral is a nyilvánosság elé lépni. Sajnos azonbaa a kiszemelt „áldozatok“ nem akartak kötélnek állni, illetve modellnek ülni. Mindössze egy bátor ember akadt, ahi szívesen jbeállt úttörőnek és róla készített is pompás karikatúra szobrot a művész, aki azt remélte, hogy e bátor embert többen is fogják követni. De a víg dolog szomorú csalódással végződött, a követők hosszú sora elmarádt. Az egyetlen karikaiura mellszobor se hajlandó kiállani egyedül a nagy nyilvánosság elé. Azt mondja, ő egyedül nem hajlandó megnevettetni a közönséget. A kiállítás gazdagsága felülmúlja az előzőeket. Jeles művészünk Harmos február óta nem tanít. Ezen illetőség ügyből eredő sajnálatos körülmény folytán azonbaa szorgalmasan dolgozhatott műtermébe«, úgy hogy nem kevesebb, mint 50 »] tipikus Harmos-sal lesz a kiállitáso» képviselve. Még egy uj szenzációs újítást árai-ÚJDONSÁGOK. Bettauer müvei s Felszabadult erkölcsök (Das entfesselte Wien) Nagy város zsidók nélkül (Die Stadt ohne Juden.) A kitaszított (Das blaue Mal.) A világ legszebb asszonya (Die schönste Frau der Welt.) Bánatos ucca (Die freudlose Gasse.) Erdős Renée: A Teano Amaryll hármas müvének befejező kötete: ft OUtSlQ ÜKK. Gárdonyi Géza; Wauermann: Fober Mai csodák Tagare: Gara Aggy Isten Biri Wells: Tuno-Bungay A Kürt Berkenye Tizenkét novella. Haggard; Ajesha visszatér. Krimery J.: Anthologia a szlovák költőkből. T. G. Masaryk: Die Weltrevolution. Papin!: Krisztus története. Éj Milliók könyve és koronás regények állandó nagy raktára. SPITZER SÁNDOR könyvkereskedésében Komárom.
