Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-10-13 / 123. szám

2. oldal. KofnároTBÍ Lapok 1925. »kiékor 13 A zászlószeníelést harangszeníelés követte. Doszldl Jakab, a Sz. András templom gondnoka, a jeles harang- és íémöníő egy hárommázsás kis harangot öntött, melyet szintén az apátplebános szenteli meg, aki ezután az aktus után szivekhez szóló beszédet mondott a templomot zsúfolásig megtöltő több ezer hivflhöz. Dr. Majer Imre megindító be­széde könnyeket csalt ki nem egy szem­ből,; az emelkedett szellemű beszéd­ből a következő részletet közöljük : A komáromi kertésztársulatnak ma »agy ünnepe van. A régi zászló évti­zedes múltra tekintett vissza 1 De mint mindent, ezt is az idő vasfoga foszlá­­»yokká tépte s annyira megrongálta, hogy az utóbbi években már az úrnapi kői meneteken sem jelenhetett meg és ez indította a messze vidéken jóhiréről ismert komáromi kertésztársulatot arra, hogy újat készíttessen. Az uj zászló elénk állítja mindazt, ami a társulattal összefüggésben van. Elénk Állítja a múltat, mely az „óra et Iabora“ elvé­vel oly nagy sikereket ért el, hisz a komáromi kertésztársulat messze vidé­ken ismert az ő szép virágairól, rózsái­ról, kerti véleményeiről. Az uj zászló jelképezi a jelent, hisz a zászló szalagján ott látom a feliratot, Szent Pál szavait: ■eque qui planfa*, neque qui rigai, séd Deus est, quiincrementum dat: sem aki flltet, sem aki öntöz, hanem Isten adja a növekedést. Ebben nyer kifejezést az, hogy a kertésztársulat ragaszkodik a régi hagyományokhoz s ez megnyugtató s mindenkép tiszteletreméltó a mai val­lás- és tekintélyromboíó korban. Isten adja a növekedést, Isten náltái ember nem boldogulhat Isten nélkül szizünk ben oly ür támad, melyet senki és semmi nem pótolhat. Isten nélnül hasz­­tálán az ember iparkodása. Végül az uj sásdó biztató jele a társulat jövendő jének, mert valamint a múltban a tár­sulatot az egyetértés tette naggyá, úgy a jövőben is egyetértéssel kell csele­­kcdniök! A latin szállóige szerint: egyetértés­sel a kis dolgokból is nagyok lesznek; egyenetlenséggel, széthúzással a na­gyok is szétzüilenek. Ennek bizonyítá­sára elég a magyar történelemre visz­­szapillantani. Szent István, Szent László, . Nagy Lajos uralkodása magyar múl­túnknak egy-egy dicsőséges korszaka, mert bent az országban jólét és meg­elégedés, kint, nemzetközi viszonylat­ban pedig az országot tiszteiét és te­kintély övezte. Mert akkor király és »ernzet mindig össze tudott forrni, nemcsak érzés és akarásban, hanem egyetértő cselekvésben is. Viszost va­lahányszor fö ütötte fejét az átkos pár­toskodás. mindig nemzeti szerencsétlen­ség lett a következményei Ott van a tatárjárás I A kiváló, tettrekész Árpád ivadékra, IV. Bélára nem hallgatott a magyar nemzet. És a Mohi pusztán le­hanyatlott a magyar zászló! De eipusz tűit az ország is. Óit van nemzeti nagy létünk nagy temetője, Mohács isi Ugyan akkor, amikor II. Lajos és Tömöri ér­sek vezetése alatt 26.000 magyar vitéz illőt? a nagy török sereggel szemben. Szapoíyai János 40 000 magyarral, nem messze tőlük Szeged alatt táborozott. Odahallották a mohácsi ágyuk dü­börgését is — és mégse mentek ma­gyar testvéreik segítségére I S követ­kezménye: 150 éves török rabiga lett. Fölemlítsem e az 1918 i gyászos forra­dalmat ? Miért lett az anyaország fel­darabolva ? Men, mint oldott kéve szét bomlottunk. Mert egymás ellenségei lettünk Mert nem ludtunk egyetértés­sel cselekedni I Az újonnan felszentelt zászló mellé a kertésztársulat zászlóanyát is választott. Az anya fogalma hirdeti a jóságot, a szeretetet, az áldozatkészséget, az egyet­értést. Legyen tehát a zászló azzá, amit a zászlóanyai méltóság kifejez. Legyen a jóságnak, a szeretetnek ébresztő jele, az áldozatkészségnek fen tar* ója, az egyetértés széttörhetetlen kapcsa! És ha valóban azzá lesz, akkor ez a zászló egy szebb és boldogabb jövő felé visz majd bennünket! Amen. Mikor megszentelem ez új haran- j got, érzem, hogy a harang helyett ma nekem kell beszélnem. A harangok tel­jesen összeforrtak életünkkel. Fenn a magas toronyban van otthonuk, honnan ércszavuk hegyen, völgyön athuliámozva palotába, kunyhóba, gyenge ielkek erő­sítésére, bánatos szivek vigasztalására behatolhasson. Mi valamennyien a középkori imád­ságnak, a Salve Reginának kifejezése szerint a siralontvöigynek vagyunk la­kói és a számkivetésnek keserű kenye­rét tördeljük. Az élet súlyos gondjainak keresztjét hordjuk vállainkon s alatta csaknem összeró akadunk. Sokszor olyan a helyzetünk, mintha az egész világ összeesküdött volna eilenünk: félreis­mernek, mellőznek, keserű csalódások érnek bennünket. Gyenge lelkünk fei­­jajdulva kiáltja: Nem bírom tovább! Lehet azonban, hogy a boldogulás útját járjuk: a jólét és siker ragyogó fényé aranyozza be életünkéi. De még ezen az utón se találjuk azt a boldog megnyugvást, amely után annyira áhí­tozunk. Sorsunk valahogy idelent a föl­dön hasonlit a puha, meleg fészekből kiesett madárfiók állapotához. Hiába van körülötte zöld pázsit, hiába illa­toznak mellette bóditóan a virágok, az csak csipog s vágyódik fel a magas­ba, vissza anyjához. Lelkünk e nagy gyengeségébe, szi­vünk e vágyódó hangulatába szó! majd bele ez uj harang s hívogat majd ben­nünket oda, hol gyenge lelkünk meg­erősödik, vágyódó szivünk megpihen: Istenhez, a Végtelenhez. Nyugtalan a mi szivünk, mig tebenru>d meg nem nyugszik, mondja Szent Ágoston. Az uj harang templomba, Isten há­zába hívogat mijd bennünket és imád­ságra szólít I És ha a hangot mindig oly készséggel követjük, mint a szomjas vándor az útjelzőt, amely őt a csörge­dező forráshoz vezeti: akkor lelkünk vasárnaponkint itt a templomban, a sz. misén megtelik kegyelemmel és Istennel összeforrva úgy megerősödik, hogy az élet nehéz keresztje alatt sohasem fog összeroskadni. Megszólal a harang azonban majd akkor is, mikor bánatos szívvel búcsút veszünk azoktól, akikei szereliünk és megtört lélekkel kisérjük őket a teme­tőbe. Nekünk, érző embereknek a teme­tőbe vezető ut a legfájdalmasabb. A legtöbb boldogság, a legszebb rémé- g nyék ezen az utón törnek össze, a leg- | égetőbb fájdalom ezen az u!on mar- | cangolja szivünket! A gyermek jó szülőit kikísérve, ezen \ az utón ébred először igazán árvasága 1 1 adatára. Az édesanya ezt az utat járja J a legfájdalmasabb szívvel, mert érzi, [ hogy gyermekéve) elhamolták sok-sok f reményét, anyai nagy boldogságát A | hitvesnek, a menyasszonynak ezen az f utón úgy borul el az élete, hogy ő maga is szivesen szállna le a föld hi­deg ölébe. i Kér, Testvérem 1 Ha az élet Veled is a temetőbe vezető utat járatja, ha köny­­nyező szemed elátutja, hogy a földbe bocsátott koporsóval örökre eltűnt, ami számodra az életet széppé és boldoggá tette: akkor igazán nélkülözhetetlen számodra a harangok titokzatos szava. Mert legnagyobb veszteséged és bá- I natod idején a harang minden szava * reményt, biztatást zeng beli háborgó telkedbe. A másvilágról hoz üzenetet, a lói vi­lágról beszéf, ahol nincs elszakadás, nincs fájdalom és könny, ahol lesz vi szonílárás és zavartalan boldogság. Meggyőző erővel, isteni tekintéllyel ar­ról biztosit, hogy ebben a boldog élet­ben újra találkozol azokkal, akiket a halál angyala elszakított tőled! Ez a biztatás majd felszántja köny­­nyeidet s eloszlatja a bánat sötét fel­hőit, És ez a tudat majd telkedben meggyujlja a reménynek gyenge mé­csesét. hogy bízva bizzál és rendület­len légy hitedben. A régi harangok ágyúvá váltak, a rombolás és öldöklés eszközévé, gyászt és nyomort hoztak ránk Legyenek uj harangjaink Isten kegyelméből a béke angyalai. Zengjék el ércnyelvükkai mi­előbb nagy örömünkre: Békesség a jóakarattá embereknek, a jóakarata ma­gyar nemzetnek is. Prä g n i sonka, napon­ként friss virslii, finom felvágottak, — Sajtok s Trappista, Roquefort, Miga on sib,, szardíniák és mindennemű külön­legességek legjobban és legolcsóbban a K Hentesáru ^kereskedésben vásárolhatók, Komárom Klapka-tér (Városháza mellett. — Kereskedők és vendéglősök részére en-groB áraki 417 A szentbeszéd elhangzása után, ün­nepélyes poatifikális mise következett, mely befejezte a délelőtti istentiszteletet. A mise alatt az egyházi énekkar kato­nazene kísérettel Max Fiike ünnepi mi­séjét adta eiő és betétül Üdvözlágy Mária, tengernek csillaga és Angyalok­nak nagyságos asszonya cirnü XVI. és XVIII századbeli énekeket adta elő Mo­­lecz Tivadar karnagy mesteri vezetése alatt. Nagy feltűnést keltett a csehszlovák helyőrség tisztikarának az állomáspa­­rancsnok vezetése alatt való megjele nése, amely az első eset a történelmi változás után. Emlékezünk, hogy a cs. és kir. hadsereg minden katolikus egy házi ünnepen — Szent István király ünnepén is — részivett az ünnepi is­tentiszteleteken. Délután 3 órakor ezrekre menő em­ber hálaadó kőrmenettel vonuit a fő­templomból a kálvária templomba, me­lyet szintén Majer Imre dr. apátplébá­nos végzett fényes papi segédlettel. A templom uj köntöse Langsádl Lajos áldozatos és buzgó munkája nyomait viseli. A katolikus egyesületek zász­lóikkal vonultak fel. Úgy ezen, mint a délelőtti istentiszteleten résztvett a városi kegyuraság, az euionom képvi­selet és iskolaszék dr. Mihola Ferenc és dr. Aiapy Gyula elnökökkel élén, az összes ipar társulatok és a Tűzoltó Egyesület zászlóik alatt a küldöttséggel jelentek meg. A Szt András templom­ban ünnepi Te Deum fejezte be a ka­tolikusok nagy napjának megölését, mely a pápa himnusz hangjaival ért véget. Este díszelőadásul a Katolikus Le­gényegyletben zsúfolt nézőtér előtt tizenkilencedszer játszották az egyesület kitűnő műkedvelői a Nótás kapitányt, diadalmas darabjukat, tüntető és meleg tepsok mellett. R Moly Margit, Czt’rja Rózsi, S<ily Manci, Hegyi Lajos, Balogh Miklós és Kálmán, Pataki József számtalanszor ismételték meg dalaikat és táncoltak és jelentek meg a lámpák előtt a lelkes tapsokra. Az előadás jövedelmét a Szent Ro­zália templom helyreállítása javára ajánlotta fel az egyesület. — „Wanzolin“ a legjobb poloskairtó­szer kiirtja a petét is, üvegje Ke 5 — Központi Drogéria Kammerhoffer és Tsa. Pozsony, Ventur utca 20 Naponta pcstai szállítás. í- Ml mii # Egyetlen kistó« védelmet ifÓ a lágyét, kere, comb é» kdtdOksArrnA » ni tökéletesített rogánéikttli sérv­­kötőnk, mely éjjel is heréhaté. min­denféle bandáaa oyeráeié akin. Sas* km, gyoaaor- és auyaméhsftlyedéBnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét Flottod has-, és nellaselegiti. JMS" kübZlÁaz BBAIHUfilOH. B Rendelő erros: dr, Koch tt. F. ojy. m. t Árjegyzék ingyen. 1 i vidéki felek aég m up «BitfctetaÉ, 8ÉSÍ EiÉ Ííil. liiSPÖi liBíPlíSt. — Harmincéves lelkésti jubileum. — Pozsony, —oki. 11. Bensőségteljes, közvetlenül meleg tta­­nepíésben részesítette a pozsonyi refor­mátus egyház közönsége nagynevű és általános tiszteletnek örvendő Idkipá«­­torát, Balogh Elemér ref. püspököt ab­ból az alkalomból, hogy most töltötte be pozsonyi lelkészi működésének har­mincéves fordulóját. Hirom éviized óta áll Balogh püspök a pozsonyi ref. egy­ház élén és ez idő alatt egyházát a szó legszebb értelmében felvirágoztatta és valóban mintaegyházzá tette. Szoro­san összeforrva gyülekezetével, hároai évtized alatt híveinek szeretető és tisz­telete oly benső kapcsokat teremtett közte és egyháza között, amelyek szét­­szakithataüanok. Ideális, magasztos mal­isában elielt h;rnünc esztendő eredmé­nye adja meg különös becsét ennek a jubileumnak 3 mikor a példás műkö­désű ielKipásztort hívei rajongó szere­tettet övezik körül, az ünnepeltnek az az édesen megnyugtató érzés szál) egéaz valójár.*, mely az Isten szolgálatába» jól végzett munka szemet s leiket gyö­nyörködtető eredményének láttára fakad az igaz embe? szivében. A pozsonyi ref. egyház családias ü»­­nepnek tervezte a jubileumot, de a tisztelők sokaságának megjelenése foly­tán az túlnőtt a tervezett kereteken ás egy impozáns és fényes ünneppé bő­vült. A reformátusok szép templomát tel­jesen megtöltötték a hívek és a tiszte­lők, amidőn 10 órakor bevonult az ta­nepeit Balogh Elemér püspök lelkész, Gyalókay László egyházmegyei esperes, püspökhelyettestől és Vágó Ede, Ga­lambos László, Marcsa Sándor, Nemes Kálmán, Tóth Zsigmond. Vargha Dezső ; és Vargha Károly ref. lelkészektől kí­sérve, akik ünnepi díszben, papi pa­lásttal jelentek meg. Tóth Károly káa­­< tor praelud umot adott elő azorgonáa, ; majd pedig avatott vezetése mellett a : vegyeskar a „Zengjen hála ének* kes­­; desü templomi eneket adta elő precíze». ! A közönség, melynek soraiban az egy­ház presbitériuma Forray Béla főgond- I nők vezetésével testületileg vett részt, \ felállásra a 74. dics. első versét, utána l pedig a 137 dicséret első és negyedik í versét énekelte el. A vegyeskar újabb I éneke („Kezeinket összetéve") után j Vágó Ede nemeshodosi lelkész moa- I dott költői lendületű gyönyörű alkalmi I imát, amely az áhitat szárnyain az ég • felé emelte a lelkeket, I A méiyen megható fohász után j Gyalókay László, a komáromi ref, egy- i ház nagyérdemű e perese, püspökhe- I lyettes tartott alkalmi egyházi beszédet, l ünnepi igéül Jézus Jelenések könyve I II. 9—10 verseit választván. A gondo- I latok gazdagságával átszőtt, mélye» I szántó beszéd az Úrnak hűséges szol- I gáját aposztrofálta, akinek nagy erényeire I és fényes eredményű munkásságára Is mutatott rá a jeles szónok. Megkapó ékesszólássai ecsetelte az esperes Ba­log 1 Elemérnek érdemeit, aki valóba» méltó arra, hogy elnyerje az élet ko­ronáját. . A hívek a sziveket és lelkeket megra­gadó szent beszéd hatása alatt, mély®» átérezve énekelték ezuián aXC zsoltár 9 ik versét, amellyel az ünnepi isieni­­tiszfetet véget ért. Majd az üdvözlések következtek. Elsőnek Forray Béla főgondnok üdvö­zölte a szeretett lelkipásztort közvetiei, meleg szavakban, utána Gisztl Margit polg. iskolai igazgató a volt tanítvá­nyok háláját, tiszteletét és szeretetét tolmácsolta könnyekig megható gyö­nyörű beszédben. A templomban kfll­­dőttségileg megjelent pozsonyi ág. hitv. evangélikus egyház nevébe»

Next

/
Thumbnails
Contents