Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-10-06 / 120. szám

1925. október 6. Komáromi Lapok 3. oldal. Előadások kezdető hétköznap este V s V TISZTI PAVILLON Előadások kezdete vasár- és Gnnepnsp! UUVWL Kedden, október 6-án, Fát & Patacl&oit, Az ansztráliai menny asszony __________Vigjátéksláger Zoró és Hnrával. Szerda és csütörtök, okt. 7-én és 8-án, |C Tibet istenei élő Baddlia. Csodálatos dráma. Főszerepben: ____ Ásta IXielsen és Paul Vegener. künk, hanem autonómia. Ugyanazon köztársaságban egyenlő és nem kivé­teles törvények szerint, saját nyelvén, saját tisztviselőivel kos mányozni min­den nemzetiséget. EnélkUi a nemzeti ségek itt soha megelégedve nem lesz­nek. Aki ellenkezőt állít, az vagy tájé­kozatlan, vagy nem őszinte. A múlt század ötvenes éveiben igy voltunk mi magyarok Ausztriával. Min­den hivatalt csehek, morvák töltöttek be, magyar ember legfeljebb Írnok vagy falusi jegyző lehetett. Ma még ennyire sem vagyunk. Mindenütt a fekete- sárga zászló lobogott. A magyar trikolórt mutatni sem volt szabad. Tudok ese­tet, hogy Komáromban egy óvodába menő fiút bekísért a csendőr, mivel a szürke köpönyegén háromszinü zsinór volt és mi lett az eredmény? 1866 ban a hatalmas ausztriai csá szár, a 600 éve3 uraikodóház feje fel­hivatta Deák Ferencet Bécsbe és habár nehezére esett, kimondta a korszakal­kotó történelmi szót: „Békülni akarok a magyarokkal“ és Deák Ferenc egész nyugalommal válaszolta: Felséged most kényszerhelyzetben van, Felségednek háborúja van, kösse meg Felséged előbb a békét, azután tárgyaljunk!“ Ne mondja senki, hogy a magyarság kihasználta a korona szorult helyzetét. Ne mond­hassa senki, hogy a császár kényszer­­helyzetben Kötötte meg a kiegyezést. Nem kell hozzá kommentár, hogy ki volt a békekérő. A szuronyoknak kel lett meghajolni a jogfolytonosság előtt, nm ezek államférfiak voltak és nem konjunktúra lovagok. Államférfiak ta nulni szoktak a történelemből. * Gazdasági sérelmeinket nem akarom említeni, ez más szónoknak van fenn­tartva. Az elmondottak inkább csak negativ oldala sérelmeinknek. Fájóbban érint a kultúránk elnyomására irányuló törek­vése a kormányzásnak. Mi egyébbnek mondható, mint kul­túránk elnyomásának, midőn megfosz­tanak egyetemünktől, megfosztanak magyar középiskoláink legnagyobb ré­szétől. A külföldi iskolázást megaka­dályozzák, a külföldön szerzett okle­velet nem nosztrifikálják, sőt megtör­tént. hogy a pozsonyi, magyar nyelven kiadott oklevelet érvénytelenítették. Leg­újabban a magyar nyelven tett érett­ségit nem honorálják. Kulíutintézeteinket bezárják, újakat nem engedélyeznek. Magyarországról lapot, könyvet áihozni tilos. Vannak hatósági rendeletek, me­lyek a magyar gyermeket idegen nyelvű iskolába kényszerítik. Magyar helyeken a magyar nyelvű iskolát betiltják. A magyar jó tankönyveket tűzre hányják és oly könyveket adnak a gyermek kezébe, melyből nemzetének gyalázatát kénytelen tanulni. Legújabban az illetőségi kérdést arra használják ki, hogy a magyar gyerme­ket teljesen kizárják az iskolából. Az iskolaigazgatók utasítva vannak, hogy magyar gyermekeket csak illetőségi bi zonyitvány mellett srabad felvenniök. Némely tanfelügyelő azt hirdeti, hogy két év múlva minden iskolában a cseh nyelv lesz az oktatás nyelve. Kérdem, hol van az megírva? Melyik törvény rendeli ezt ? Vagy a tanfelügyelő pa­rancsa a törvény ? És mi hallgatunk 1 Az az egy-két képviselő interpellál A miniszter, ha akar felel, ha nem akar, nem felel. És mi türünkl Az egyes községek, iskolaszékek deputációznak, kepnak ígéreteket, me­lyekből sohasem lesz semmi. És mi tovább hallgatunk és türünk! Az egyesek, vagy magukra hagyott községek a hatalommal szemben gyen­gék. Fel kell ébreszteni a magyar tár­sadalmat, fel kell lármázni a közvéle­ményt, a pártokat, ha kell a népszö­vetséget. Küzdelmünk alkotmányos és törvényes. Nem gráciát kérünk, hanem jogainkat, természetadta jogainkat. A legelemibb emberi jogainkat követeljük. De ha sikert akarunk, össze keli tartanunk, egyesítenünk kell az erőket, nem megosztani. Aki ma pártbontásra törekszik, az vétkezik nemcsak a párt, de magyarság ellen és az ellenfélnek tesz szolgálatot. Mi elkövetiünk mindent a párt egy gégének megmentésére. Ha minden erő­feszítésünk dseára ez nem sikerült, a felelősséget Isten és a világ előtt a történelem és utókor előtt elhárítjuk magunkról. Végül, ami csekélységemet illeti, számomra már elérkezett az est és kö zelit az éj. Hálás köszönet a bizalom­ért, mellyel a választó kösönség meg tisztelt és kérem, hogy a legközelebbi parlamenti választáson helyemet fiata­labb erővel szíveskedjék betölteni. Alapy Gyula dr. Palkovich Viktortól. T. Kongresszus! Ezekben adtam e’Ő Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselőnk beszédét. Üzenet ez a nyugati végekről és buz­dítás a küzdelemre. Gazdag élettapasz­talat és jogainkhoz való törhetlen ra­gaszkodás h3ngja zúgott elő e szavak­ból, mely uj erőt önt a csüggedők és kishiiüek leikébe. Megtanít arra az igazságra, amelyet hirdetni meg nem szűnünk, hogy csak annyi jog a miénk, amennyit kivívhatunk, megtanít arra, hogy az a jog, amelyről egyszer le­mondtunk, soha többé vissza nem sze­rezhető. Élete alkonyán búcsút vesz tőlünk Palkovich Viktor, akiről néhány szóval meg kell emlékeznünk ez ünnepi órá­ban. Arról a férfiúról, aki három év­tizeddel ezelőtt ott állott az első ke­resztény országos pártnak, a néppárt­nak bölcsőjénél, mint annak a nagy-Ha jól akar kinézni, ezt legkönnyebben úgy érheti el, ha naponként használja az egyedül jó ALFA MENTHOL - SÓSBOR SZESZT. Az utcának, gyárnak, iro­dának pora az izzadság­gal kapcsolatban kel­lemetlen kompükátió­­kat okozhat, vagy lega­lább is pattanásokat idéz elő. Ezekre desinficiáió­­lag hat néliány csepp menthol - sósborszesznek haszná­lata. Óvakodjék utánzatoktól és kizárólag a valódi ALFA SÓSBORSZESZT kérje. Mindenütt kaphatói Ára 5’50 Ke 488—10 emlékű Zichy Nándorral és Molnár János apáttal együtt egyik alapitója. Élte szakadatlan küzdelem volt a libe­ralizmus nemzetromboló törekvéseivel szemben, de a szava a pusztában ki­­áltóé gyanánt hangzott el, nemzete nem hallotta a vészkiáltást, a küzdélem meddő maradt egy elvakult nemzedék anyagias felfogásával szemben, mely vakon rohant vesztébe, hogy eltemet­kezzék a destrukció által aláaknázott épület romjai alá. Hajlott kora munkabírásának minden erejét a romok eltakarításának szentelte és a kereszténység megtjsztult eszme­világának célkitűzéseiben és kálvária­járásában előttünk vitte annak szent jelvényét: a keresztet. Nemcsak a ko­máromi körzetben hallatszott az ő szava, ez az erős és bátor szó. de visszhangzott attól az országrész kelet­től nyugatig. Áldozatos leikének jósága és kidetit­­hetlen gazdag erényeiről csak mi tu­dunk, akiknek bepillantást engedett egyébbként zárkózott, nemes leikébe. A köztársaságban most már egyedüli katolikusnak megmaradt magyar fő­gimnázium szegény tanulóinak aszta Iára százezer koronás alapítványt tesz névtelenül s mikor az a gazdag ado­mány a nagy világégésben elhamvad, újabb bőkezű alapítványokkal pótolja. A néhány évvel előbb még az Ínség­gel küzdő irgalmas nővérek, akik a komáromi magyar elemi iskolában a keresztény erkölcsöket ültették gyerme­keink szivébe s akinek munkáját az akkori iskolaügyi kormány havi 70 koronára értékelte, nem is tudják talán ma sem, hogy ki volt az az ismeretlen jóltevő, aki egy napon becsöngetett a zárda kapuján és átadott egy borítékba zárt levelet a zárda főnöknője címére. A levél súlyos ezer koronásokat tartalma­zott és küldője tovább haladt a kapu­ból a maga nemes lelke u*ján előre. Nem várt érte köszönetét, a jót önma­gáért a jóért művelte. Falujának, ahol négy évtizedet él, három uj iskolát épített, két hidat iétesitett az ő szaka­datlan munkája és küzdelme a Vágón át, gőzmalmot, fogyasztási és hitelszö­vetkezetet hivott életre a nép anyagi boldogulására. Ez Palkcvich Viktor nemes szerény­ség, példás élet, népének szerelő fel­karolása, a szegények istápolása, élő hit és buzdító reménység. Ébben fog­lalhatjuk össze e kiváló ember és köz­életi férfiú nagy értékeit és jellemét. Mondjunk neki őszinte köszönetét minden jóságért és nemzete hű szolgá­latáért, melyet munkában töltött életén át miveit. Neki, — aki keresztény ka­tolikus hitének élt. És szivünknek ér­zelmeivel forduljunk az ő betegágyához egy pillanatra, hogy ezek összedobba­­násából érezze meg ragaszkodásunk, tiszteletünk és szerzetünknek melegét. (Hosszú lelkes éljenzés és taps. Fel­kiáltások: Éljen Palkovich I) PINGPONG termet nyit Kominek tánctanár a tánciskola helyiségében. - Nyitva naponta délután 2 tői; szombat és vasárnap d. e. 10 tői este 11-ig. 749 Mérsékelt díjazás. EoiiiisÉBÉiifilráMiortii (Egypdr megjegyzés. — Rákosi Mátyás elfogatása miatt tiltakoztak. — Sürgöny a követségnek,) Minden gazda ur akar lenni a maga portáján. Ez az embereknek a velük született szabadsága, És nincs olyan bolond gazda, hogy csz­­szeteit kézzel nézze a szalmakazlai között ólálkodó idegent, aki már egyszer felgyújtotta a kazlait és most is az a szándéka. Szovjetoroszországnak joga van a kommun ellenes mozgalmakat vérbe és könnybe fojtani. Azt mondja, akinek nem tetszik a kommun or­szág boldogsága, az pustu jón el nem csak onnét, de az élők közül is. Annyi, Oroszországból hazajött hadifogoly él közöttünk, hogy nem lehet már az oroszországi botee­személyi és teher automobilokat traktorokat alkatrészeket szállít autoriz. képviselő CSR-ra nemzetközi kereskedelmi t. Bratislava, Stefánlk-u. 1. az Telelőn 26-26. vista ellenes mozgalmak elfojtásának borzalmait letagadni és szépíteni. Minden uralom fenn akarja a maga hatalmát tartani és sajnos ezt nem csinálják valami kesztyűs kézzel. Az oroszországi tömeges kivégzé­sek sose vertek fel akkora port és sose fenyegették meg úgy az illető országot, mint ahogyon az Magyar­­országgal történik. Ez a szerencsét­len ország, amely igazán a légynek sem árt, ez az érzékeny pontja a világnak, hogy ha ott nagyobbat kur­jant valamelyik jogász gyerek, hát akkor a világsajtó, a világmunkás­ság egyébről se beszél, amely világ­sajtó és világmunkásság bölcsen hall­gatott a magyarországi hadsereg­­szállítók emberpusztitó visszaélései­ről, Szamuely és Kun Béla uralmá­ról. Nem jaj dúlt fel ez a két moz­gató erő, amikor a szülőket a saját gyerekeivel akasztatták fel Szamu­­elyék, amikor a halálraítéltnek ma­gának kellett otthon kötelet keres­nie stb. stb. Ellenben a nyugvásából kimozgatott ingának az ellenkező oldalon történő ütéséről már tudo­mást vett a világsajtó és a világ­­munkásság, perzse arról szintén böl­csen hallgattak, hogy az ellenforra­dalmat a bolsevista borzalmaknak köszönhetik. Ez a szerencsétlen ország, Ma­gyarország már egyszer belekóstolt a bolsevizmusba, amelynek borzal­mait nem lehet eltusolni a fehér­terror és a Horthy brígantik országa agyoncsépelt frázisoknak a folytonos hangoztatásával. Ez éppen olyan, mint mikor pofon üti Y. X-et és X vissza­adja a pofont és erre Y elkezd jaj­gatni, hogy micsoda disznóság, hogy merte őt X pofon ütni. Arról persze ha'lgat, hogy a provokáló fél ő volt és ő adta az első pofont. A fehér­terror hangoztatói is hallgatnak ar­ról, hogy ők kezdték, ők voltak a provokálok. Szóval Magyarország belekóstolt már a bolsevizmus borzalmaiba. Ezeket a borzalmakat annál ke­­vésbbé lehet letagadni, mert maga Kun Béla ismerte el, hogy a ma­gyarországi kommunizmus azért bu­kott meg, mert sok volt a kegyet­lenség. Szóval Magyarország nem kér többet a kommunizmusból és másképpen akar berendezkedni. Eny-. nyi önrendelkezési joga csak van egy országnak, ha akárhogyan szét­marcangolták is. Akinek ez a más­képen való berendezkedés helyett a kommun tetszenék jobban, annak nem kell belehalni az ezutáni vágyba, mert hiszen Magyarország oly kicsi, hogy ennélkül ellehet könnyen élni. Ott van Oroszország, ott tártkarok­kal várják, sőt mint emigráns itt is szives fogadtatásra talál és ha szidja a túlsó oldalt, hát igen sok ajtó ki­nyílik előtte, sőt még esetleg lapot is alapíthat, ahol Írásban is szidhatja a magyarországi állapotokat, hogy ott tömegesen öldösik a zsidóságot és a csendőrök sortüzei naponta megtizedelik a munkásságot. Szóval azok, akik nincsenek meg­elégedve a túlsó oldallal és a haza­­szeretet köteléke nem vert gyöke­ret lelkűkbe és előttük ismeretlen ez a mondás : itt élned, halnod kell, könnyen változtathatnak a helyze­ten, szerintük a túlsó oldal úgyis borzalom országa, hát miért nem hagyják ott ? És hogyan követhet el valaki olyan könnyelműséget, hogy ha már onnét egyszer megszabadult, megint miért megy oda vissza? — amint cselekedte ezt Rákosi Mátyás, aki különben Komáromban is szol­gált, mint katona. Hogy a bolsevista eszméknek ott is talajt szerezzen megint? Hát miért éppen ezért a lili­puti kis országért fáj a fejük, hogy megint nem kommunista ország az? Az okot könnyű megtalálni. A kommunista eszmék agitátorai tudva, vagy nem tudva szekértolói Magyar-

Next

/
Thumbnails
Contents