Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-10-01 / 117-118. szám

1 ii>t'Ajv-r 1 K ' -' aromi Lapok '.v* ;íi! ’Iillér. A nyomtatványokat a ío.adónak kell bérmentesíteni. A nyomtatvány súlyban 2 kilogrammig vehető föl. A járulekokba! nine« levonás. Közel egy esztendeje annak, hogy a komáromi iparosság között az a hír terjedt el, hogy a kivetett baleseti járulékokból 20%-oi a be­fizetés alkalmával visszatarthatnak. A napokban a kerületi munkásbiz­­tositó pénztártól kapott értesülés szerint az országos hivatal szerint ily leírásnak, elengedésnek helye és semmi jogi alapja nincs, mert a baleseti osztálybasorozás a népjó­léti minisztérium által kiadott ve­szélyességi táblázat szerint történt s igy a 20 u/o törléséről szó sem lehel. A ro$rtái(hlte!e9lt»9 ás a roéro- BSzkiuöK javítása. A helybeli iparosok és kereskedők közül többen panasz . tárgyává tették, hogy a jelenleg itt működő mértékhitelesítők csak úgy fogadják el hitelesítésre a mérőesz közöket, ha azokat előbb egy bizo­nyos, velük együtt utazó vidéki, s egy helybeli bizonyos iparosnál ki­javíttatják. Nem tehetjük kifogás tár­gyává azt, ha a mértékhitelesítő követeli a mérőeszközök jókarba állítását, az ellen azonban tiltakozni kell, hogy a mértékhitelesiDk jelöl­jék ki, hogy a helybeli iparos vagy kereskedő kinél javíttassa mérőesz­közeit. Különösen sérelmesnek tart­ják a helvbe'Á’yarosok, kik mérleg­­j^'iitássalszakszerüenfoglalkoznak, ha mellőzésükkel egymás iparossal,s közben egy nem is hel belivel végez­tetik el azt a munkát. A mérték­hitelesítőnek — szerévy véleményünk szerint — mértékeket kell hitelesí­teni, s nem mériegjazitásokat végez­tetni, mert végre i; a helybeli ipa­rosok szakmunkájának lebecsülése az, hogyha egy-egy mérlegjaviló ipa­rost favorizál a mértékhitelesítő. Ha a mértékhitelesítői erre nem gon­doltak, nem fog ártani, ha szives figyelmükbe ajánjuk, hogy a mérlék­­hifélesitő hagyjaa közönségre, kivel végezteti az es&leges javításokat. Iskolák és a Tanítóság figyelmébe! Van szerencsém értesíteni, hogy raktáron tartom az ösz­­szes állami nyomda (Státne) iskolai nyom­tatványait, melyeket ere* deti árban szállítok. SPITZER SÁNDOR könyv- és papirkereskedése Komárom, Nádor-utca 29. sz. Szerencsétlen menekülés. Oroszból fordította: Laky Antal. A sorscsapások nem maradiak nyom nélkül Leonil Leonidovícs Ru­min lelkében- Olga Petrovna nyug­talanul figyelte férjét. — Mi fölött töprengsz Leonil ? — kérdezte férjéhez szorosan hozzá simulva — én félek a gondolataid­tól, nekem úgy tűnik fel, hogy te valami borzasztót forgatsz a fejed­ben, mondd meg kedvesem, miről gondolkodói... — Egyelőre még nem beszélhetek — válaszolta Rumin — gondolataim még nem érettek. De nem kell fél­ned, mert a jelenleginél már rosz­­szabb nem jöhei. Ma már mindent átéltünk, ismeretlen borzalmak már Nincsenek számunkra. Végre beavatta a titkába. Elakart menekülni fiatal feleségével együtt és Oroszországot minden veszélyen keresztül, minden áron ott akarta hagyni. Mind a ketten kezdettek elő­készülődni a menekülésre. Rumin egy kiutasítást szerzett egy idegen névre, hogy Vilnán keresztül jussa­nak. Olga Petrovna buzgón támogatta férjét az úti előkészületeknél. Néhány nappal a megállapított el­nía?n>i idő előli Rumint egy régi Ismerőse Volod|a Komád látogaíta meg. Rumin elbeszélte neki szán­dékát, mire az utóbb felélénkült s rögtön egy kéréssel fordul Romin­hoz. — Mint régi jó ismerősöm, bará­tom, remélem nem fogod kérésemet visszautasítani, hiszen az egész jő­­vömről van szó Brilliánsaim vannak kb. 20 millió érlékben. Ha a bolse­vikek meglalálják nálam egyszer és mindenkorra tönkre vagyok téve; te magaddal viszed a köveket és leadod külföldön egy címre, amit majd a tudomásodra adok. Rumin vonakodott a megbízást elfogadni. — De a kövek igy is, úgy is el vannak veszve — válaszolt Volodja — itt a kövek előbb-utóbb úgyis csak a szovjet hatóság kezébe es­nek, ellenben ha magaddal viszed, valami halvány remény mégis csak marad számomra. — De gondold meg a rizikót, én nem egyedül, hanem a feleségem­mel utazom és ha a brilliánsokat nálunk megtalálják, akkor feltétlenül a fal mellé állítanak bennünket — erösködölt Rumin. De a barát addig könyörgött és a lágy szivü Pelrovna is nógatta, hogy végre Rumin kelletlenül enge­dett. A gyöngyöket a subája bélésébe varia bele és két napra rá Petrog- j rádot elakarták hagyni. Azon az éjszakán, amikor már I mindenre készen,|j indulni akartak, i hangosan megverték a ház kapuját. ] A menekülök zavarba jöttek. A j lárma az ajtó előtt hangosabb lett. ! Rumin felkelt és kinyitotta az ajtót. ; Egy osztag vörös katona nyomult ; a szobába. — A kiutasítást Elvtárs------szólt egy rangot viselő vörös tiszt. — Le . van tartóztatva — jelentetteki tovább, j A rögtön megejtett kutatás a su- ; bába bevárt gyöngyöket és a hamis 5 dokumentumokat hozta napvilágra. A lakásukat ismét teljesen feldúl­ták — Runiint végül is elvitték. A teljes közönyösség állapotába esett, szó nélkül engedett magával mindent történni és a hozzáintézett , kérdésekre igenlőleg válaszolt. Leonid Leonidovicsot egyszerre három bűnténnyel vádolták; Ellen forradalmi gondolkozás, uzsora, \ üzelmek és dezertálás. Az ezred- ■ bíróság átadta a komplikált ügyet a j forradalmi Iribunálnak. A tribünül Rumint golyó általi haiáira Ítélte. Átvezették a petropavlovszki erőd- j be és az Ítéletet rá két napra végre j kelleti hajtani. Olga Pelrovna mint egy tébolyo- ! dott futotta be a várost, hogy férjét j valami módon megmenthesse. Fel- j kereste Volodja Konrádot és el- j mondta neki az esetet és azon fá- \ radozott Volodja segítségével, hogy j Rumint kaució ellenében szabad- j labra helyeztesse. Egyik kérvényt a másik után nyuj- j tóttá be és Volodja Konrád egy s millió rubelt bocsájtolt a rendelke- j zésére. Ekközben Rumin a nedves kaza­matában ült és utolsó óráit szám­lálta, amelyek még hányatott életé­ből hátra voltak. Holnap korán megszűnik élni és holtteste fölöti fiatal ártatlan felesé­ge véres könnyeket fog sírni, siratni fogja megsemmisített szerelmét és boldogságát. És maga is keserves forró könnyekre fakadt. A szerencse már olyan közel volt hozzá és most a halál várja Hiszen ö már tulaj­donképen meghalt, de mi történik elhagyatott, vagyontalan feleségével, aki még olyan fiatal, majdnem gye­rek. Hogy fog ő nála nélkül élni ? Ki fog róla gondoskodni? Tollat és tinlát kért az őrségtől és nagybáty­jának egy petrográdi volt jogásznak irt, akivel már nagyon régen nem találkozott. — Magamért sohasem járultam volna önhöz s igy a jelen esetben sem, de a feleségem iráníi köteles­ségem arra kényszerít, hogy ezt a büszkeséget elfelejtsem. Néhány óra múlva meg kell halnom. Hálra hagyom a feleségemet, akit én ma­gam vezettem be az életbe, aki ve­lem együtt ment át a jelen idők irtinden horzalm n. Én kőnyöraóK Önhöz, hogy ne engedje iörikre menni és óvja meg őt... A könnyek nem engedték Ruminl, hogy tovább írjon. — Istenem — sóhajtott. — Ked­vesem bocsáss meg a te szeren­csétlen férjednek — és a padlóra esett: átengedte magát vad égető fájdalmainak. Lassänkint nyugod­­tabb lett Bezárta az Írást és átadta az őrségnek, Azután várni kezdett. A toronyóra a petropavloszki erőd­ben 6-ot ütött. Léptek hangzottak, fegyverek csörögtek. Érte jönnek — gondolta magába. Különös halálos nyugalom fogta el. Most már minden közömbös volt neki, talán még mosolyogni is tu­dott volna, midőn egy vörös katona a cella küszöbén megjelent. Még sötét volt. Ködfelhők gomolyogtak a Péter Pál erőd felett. Bekötötték a szemét. Hat katona állott fel vele szemben. A parancsot a vörös hadsereg egy tisztje osz­totta. A halálos ítéletet még egyszer felolvasták. — Van e valami kívánsága — kérdezték Rumint. — Köszönöm, nincs — válaszolt. — Vigyázz! — hallatszott egy éles vezényszó, Rumin hallja, amint a katonák töl­tenek, mozdulatlanul áll, mintha je­len sem volna, valami sajátságos álomkórság nehezedik rá. Felmerül előtte anyjának a képe, közvetlenül előtte áll s ö hangosan „mamát" akar kiáltani, fejét annak a mellére akarja hajtani, mint annak idején, mikor gyermek volt s ami­kor apja büntetni akarta. Hirtelen egy szivettépő „jaj" kiál­tás hallatszik, valaki szorosan át­fogja a nyakát, hangos, keserves zokogást hall a füle mellett. A kötés leesik szeméről felesége csüng rajta. Lala — mondja fáradsággal és karjaiba zárja feleségét. Mindketten szorosan egymás mel­lé simulva álltak és könnyeik folytak. — Menjél Lala — nyögte végre Rumin —- a vörös tisztnek egy fe­nyegető mozdulatát látva. — Hagyj itt drágám, te még fiatal vagy, neked még élned kell. Hagy­jál' itt engem — de tagjai nem en­gedelmeskednek, mert még mindig szorítja magához feleségét. — Nem én, nem megyek — és Rumin az asszony szemébe egy eddig még sohasem látott villám­lást fedez fel; — mi együtt éhez­tünk, együtt fáztunk, nyomorogtunk, együtt is haljunk meg. — Miért nem lőtök? — szól a katonákhoz. — Mi már készen va­gyunk, várunk. — Lala menj — könyörög Rumin és a vörös vezetőnek ismételt fe­nyegető mozdulatát vevén észre, le­szakítja asszonyát magáról és félre tolja. Olga Pelrovna esés közben egy lámpa dúcnak esik és elveszti esz­méletét . •. A vörös kaíonák meg­hátrálnak, a tiszt is elveszti előbbi magatartását. — Engedje meg, hogy a feleségem eszméletre hozzam? — kéri Rumin — legyenek részvéttel egy gyenge asszony iránt. Megengedik neki. Valaki vizet hoz és Rumin az áléit arcába néhány csöpp vizet önt. Az asszony magá­hoz jön. Egy néhány pillanatig ér­telmetlenülnéz maga körül, majd is­mét Rumin nyakába kapaszkodik. „Leonid“ — suttogja — ne ker­gess el, engedjél veled halni. „Lalácska — nyögi megtört han­gon — bocsáss meg, én nekem halnom kell, de te éijél még, hiszen olyan fiatal vagy !“ — De nem engedi végig mon­dani- „Nem, nem nekünk együtt kell halnunk, mindig együtt... milyen végtelenül szeretlek téged. — Vezessétek oldalra — paran­csolja a tiszt. Két vörösgardista fogja Olga Petronát a karjánál fogva — szinte kiugró szemekkel, szája körül fehér tajtékkal követi a borzalmas színjátékot, amint a fér­jét megakarják ölni. — Vigyázz — ismét felhangzik a «rezerv;-«zó. Olga Petrovna vak «ikot­tásba ;ö" k:, szemel szinte f.higrani lat szánért u egeikből.. A katoná-r a fev,yn?r tusát v li­láikhoz emelik. — Most galoppiroz egy küldönc az udvarra és egy levelet nyújt át a vörös tisztnek. — Az orosz föderativ szocialista tanácsköztársaság nevében — ol­vassa ez. — Ön szabad — fordul Rumin­hoz — ifi van az ön megkegyel­­mezése. Rumin mozdulatlanul áll, Olga Petrovna mintha meg lenne meredve. — Elmehet ön — Ismétli a tiszt és kezet nyújt Ruminnak. Leonid — Leonidovícs még min­dig értetlenül áll. — Miért áll Ön itt ? ! Önnek meg­kegyelmeztek — ismétli a tiszt har­madszor is. Oiga Petrona sikolt és ismét el­veszti az eszméletét. Ruminnal szintén forog minden, úgy érzi, mintha a talaj mozogna alatta — a levegőbe kap és a kö­vezetre bukik. Rumin egy hónapig küzdött a halállal; amint az idegláz alább hagyott és először nyitotta ki sze­meit teljes eszméletnél, — ágya mellett egy fehérhaju nőt látott, — megismerte Olga Petrovnát. A haja azon az éjjelen megöszült. Az átélt lelki szenvedések nem múllak el nyom nélkül és szívbaj fejlődött ki nála. Rumin lassan épült Került min­denféle beszélgetést a feleségével az utóbb történtekről és az emlék mégis súlyosan nehezedett rájuk. így végződött Rumin menekülése a külföldre. A szerkesztésért a főtzerkesztő a elelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdájában Komárom. IrialasilÉtale irta; FUiöp Zsigmond. Megjelent és kapható: a Komáromi Lapok ki­­adóhivatalában a kiadó­nál: Spitzer Sándor k ö nyvk e re skedésében, Komárom, Nádor-u. 29. Ára: 2 korona. — Vadászoki használjátok ki a belga franc jelenlegi alacsony árfolyamát és vásároljatok olcsó és kiváló minőségű belga fegyvereket geifert József puskamüvesnél, Bratiaíava- Pozsony, Halászkapu 4. &99 SíÉíisi-iapÉÉ sebészeti és nőgyógyászati = beteg-ek részére. = Mérsékelt árak! == Mérsékelt árak! Dr. Selye Hugó operatenr Komárom, IDeák Ferenc-u. 3. sz. Telefon 68. 790 Telefon 68. Weil Hlifelós d«v a bécsi orthopédklinlka(Lorenztanár) volt orthopédoperatőrje ttiltnnfntfi in íézeíe Bratislava, lätlj-nt 51. sz. alatt. Rendelés: lábelgörbülések, Ó- és X lábak, veleszüle­tett csipőfícamodás, befelécsavart u. n. dongalábak, bénulások utáni elferdülések, láb- és kézfájdalmak, csont- és izületi megbetegedések, friss és rosszul gyógyult csonttörések, lúdtalp stb. eseteiben. Gyógytorna rossz testtartási!, valamint egészséges gyermekek számára is, indivi­dualizálva (egyenkénti és csoportkezelés). Ortopéd apparátusok, gipszkötések és bandázsok készítése, műtéti kezelés, villa­mos kezelés, diaterraia, kvarcfény (mes­terséges magaslati napfény), hőlég és arsonval kezelés. 563 Beadelő órák: i e. 10 12-ii, d.n. 3 -5-ig Telefon s 25—96.

Next

/
Thumbnails
Contents