Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-09-12 / 110. szám

■e§yvenhatodik évfolyam» 110« szám«________________Szombati 1925. szeptember 12.

POLITIKAI LAP.

Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Kö.

Egye* szám éra t 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAT JÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal; Nádor-u. 89., Megjelenik hetenkint háromszor:

kedden, csütörtökön és szombaton.

Komárom, —szept. 11.

Már hatodik esztendeje tákolták össze a békeszerződéseket az úgynevezett győztes hatalmak, amely fogalmat nem szabad összetéveszteni a győzők fogalmával. A központi hatalmakat nem fegyverre!, hanem pénzzel győzték le, amelyet Amerika bocsátott rendelkezésére. Ezek a győztes hatalmak borzasztó diadalmámorban úsztak és elveszítették a józan Ítélkezésnek a szükséges légkörét és alkottak maguknak egy újat, két részre osztva a népeket, győztesekre és legyőzőitekre. Mig magáknak kizárólag a jogokat tartották fenn, a legyőzőiteknek valami rabszolgasorsot szántak, azt, hogy a világháború költségeit, sőt azon túl is, messzemenő jóvátételeket fizessenek, eldöntötték a bűnösség kérdését is csak úgy, egymás közt és jöttek a békediktátumok.

Megrajzolták Európa uj térképét, csináltak egy cstraó uj államot, régi politikai és gazdasági kereteket szétdaraboltak és nemzeteket osztottak szét. Mindennél hiányzott a tudás és az ismeretek kötelező mértéke é3 ekképpen derült ki pár év múlva, hogy az úgynevezett békeszerződések, amelyeket a fegyverek kényszerítő ereje alatt kellett a legyőzött államoknak elfogadniok, Európát teljesen összekuszálták és gazdasági életét életképtelenné tették. Jellemző erre a munkára az, hogy utólag már a franciák sem akarják érte a felelősséget vállalni.

Mindenek fölött a német probléma volt az a fenyegető rém, melynek nyomása alól nem tud tak szabadulni- Hiába vették el hadi és kereskedelmi flottáját, gyarmatait, negyvenezer ágyúját, hiába foglalták le ipari életének alapját, a legjobb szénmedencét, a győzteseknek engedniük kellett. A jóvátételekről kiderült, hogy azt megfizetni nem lehet, azelszedelt ágyuk, repülőgépek, gépfegyverek, puskák milliói ellenére a francia lelkiismeret nem maradt nyugodt. A szent és sérthetetlen örökérvényű, megmásíthatatlan békeszerződéssel a németekre kovácsolt békók mégis csak kezdenek lepattogni, mert Európa közvéleménye ezeket elutasította és Amerika, Anglia, Olasz-i ország, sőt már Belgium is, a német nép mellé álltak, amelyet megaláztak, bűnösnek mondtak ki a háborúért és milliók vérének folyáj sáért, milliók élete elpusztulásáért, millió özvegy és árva könyes jajáért. A békeszerződés aláírására külön ajtón bocsátották be a terembe a német delegátusokat, akikkel akkor kezet sem fogtak.

És ma? A francia külügyminiszter csöpög hizelgő nyilatkozataiban az udvariasságtól a némnt kormánynyal szemben. A Ruhr vidék megszállását megszüntették és a német nép a felszabadult területeken Tedeumokat tart és Hindenburgot, az államfőt ünnepli, Poincaré és a többi háborús uszító, mint valami rossz álom tűnik fel előttünk, a németeket Painlevé, a szocialista kormányelnök barátságosan kéri és invitálja a népszövetségbe. A németek biztonsági szerződéssel akarják pótolni a végrehajthafatlannak bizonyult versaillesi szerződést, az angolok a németek mellé álltak és a francia kormány elejteni hajlandó a győztest ideológiából fakadó olyan jogtalan követelést, hogy háború esetén szabadon vonulhasson át fegyveres haderejével Németország testéD, mint egy meghódított vazallus államon.

A franciák meg is fogják kötni a biztossági szerződést a németekkel, mert erre kénytelenek. Két gyarmati, háborúja költségvetését teljes bizonyossággal felbillenti, Ame rika követeli a francia adósságok megfizetéséi és hogy ez meg is történjék és a francia hatalom ne növekedjék a magasságos égig, arról gondoskodik a hűvös angol diplomácia és kereskedői józanság, mely Amerikának máris fizet s a gyarmati háborúkat nagy érdeklődéssel figyeli. Franciaországnak ma a nyugati határ kérdése a legfontosabb, ha üt biztonságban tudja magát a német szomszédság felől, bátran hazabocsáthalja milliósnál is nagyobb hadseregének a felét, a szomáii négereket, az afrikai beduinokat, az indokinai sárgákat, melyekkel ritkuló és nehezen szaporodó fajának réseit pótolni kénytelen.

A francia nép nyugalma meghozza a német nép fejlődésének és gazdasági felépülésének lehetőségét. Abban a pillanatban, mikor a franciák többé nem tartanak egy német háború lehetőségétől, értéküket vesztik azok a katonai szerződések, melyeket keleten kötött és Németország szabadon tárgyalhat keleti szomszédaival, Lengyel és Csehországgal. Nem kell a fantáziának a legrosszabbra gondolni és háborús rémképeket festeni, csak uj tárgyalásokra az igazságtalanul megvont határokról, az elejtett népszavazásról és a megtartott népszavazások eredményeinek ellenére elvett területekről, amely ügyekben a népszövetség a győztes antant hatalmak érdekképviseletének bizonyult.

Bizonyára megfog változni a francia külpolitika is, úgy Csehszlovákia, mint Lengyelországgal szemben. Évek óta hangoztatják a francia | lapok az utódállamok közt a gazdasági konföderáció szükségességét, most pedig azt a tanácsot adják Csehszlovákiának és Lengyelországnak, hogy szintén kössenek Németországgal biztonsági szerződéseket.

! íme itt van a benesi külpolitikai ! koncepciónak a teljes összeomlása. Benes mindent a franciákra épített fel és ezek az alapok ma már veszedelmesen inognak. A hadseregek felszerelésére, kaszárnyákra fordítóit miiiiárdok kárbaveszett kiadásokká váltak abban a pillanatban, mihelyt a francia-német biztonsági szerződést megkötötték. Benes a német szomszédsággal éppen úgy, mint a magyarral a szögesdróttal való elzárkózás barátságtalan poli- | tikóját foiyiaíta, amelyet most likvidálnia kell. Az adóterheket ez a j külpolitika és az ebből irányított hadügyi igazgatás fokozta a teljesitheletlenség határáig óriási kiadásaival. A közel jövő kemény leckét ad fel a cseh külpolitikának, melynek megoldásához nem elég a diplomáciai ravaszkodás, hatástalan a kisantant-íéle izoláló politika is, itt szintén le kell ülni a tárgyaló asztalhoz Benesnek vagy utódának, aki más szemszögből fogja bizonyára irányítani a köztársaság külpolitikáját és nem a győztes ideológia paripáján lovagol.

A békemüvet tarthatatlan erők hullámai mossák alá és a szöges drótok maguktól kidőlnek, mert a talajuk meglazul. A franciáknak már nem „boche“ a német, hanem egyenlőrangu szerződő fél, tehát nagyhatalom. Felszabadult gazdasági ereje teszi azzá, nem az ágyupark, tank és repülő arzenálok, hanem kémiai laboratóriumai, pápaszemes tudósai és nemzeti öntudattal telitett ipara és kereskedelme, fegyelmezett munkássága.

A kardcsörtető külpolitika mindenütt megbukik és nyomába lép a népek kölcsönös megbecsülése; így dőlnek meg a versaillesi szerződés pontjai anélkül, hogy megváltoztatnák. írott betű marad, történelmi adalék az utókor számára. Az igazi békeszerződéseket ezután fogják megírni, amikor a nemzetek szabadon tárgyalnak egymással és kötnek szerződéseket, ezeknek a szerződéseknek nagyobb lesz a nyomatékük, mint a diktált és fegyverekkel őrzött békének.

= A szenátus föloszlatáea ellen.

Eddig iulajdonképen csak az egyes pártók foglalkoztak a parlament feloszlatásával, maga a törvényhozás még nem nyilatkozott ebben a kérdésben. A parlamenti pártok vezetői most újabb értekezletet tartottak különösen arról, hogy a képviselőházzal egyidőben oszlassák-e fel a szenátust is, amelynek periódusa csak két év múlva jár le. Az ülésen azonban az a vélemény alakult ki. hogy semmi kényszerítő vagy tárgyi ok nincs a szenátus feloszlatására és a szenátusi választások kiírására, a szenátus tehát töltse ki az időszakát épen úgy, mint ahogy azt a képviselöház megteszi. Mert a hat év lejárta előtt néhány hónappal történő esetleges nemzetgyűlési választás nem tekinthető időelőtfi feloszlatásnak. A tanácskozáson egyhangúan elhatározták, hogy a szenátus többségének ezt a határozatát közlik a kormánnyal és a köztársaság elnökével.

— Az erdélyi telepasak. Megírtuk, hogy a földjüktől megfosztott szerencsétlen erdélyi magyar telepesek ügyében a Népszövetség elfogadta Románia képviselőjének kártalanítási ajánlatát és 700,000 arany frankot állapított meg az elvett földek ára fejében. Hogy a Népszövetség ebben a döntésében is a szokásos egyoldalúsággal járt el, mutatja az az erélyes fellépés a határozat ellen, amelyet Tornyay Gyula, a telepesek képviselője tett. Tornyay ugyanis levelet intézett az ügy előadójához a brazíliai Mello Francohoz, melyben kijelenti, hogy a román kormány által felajánlott 700 000 arany frank csak csekély alamizsna. A károsultak száma 2400 és az elvett föld 24000 kát. hold. Romániában jelenleg 1 kát. hold ára körülbelül 1000 arany frank és így a felajánlott összegből nem egészen 30 arany frank jut egy holdra. Tornyay kijelenti levele végén, hogyha hamarosan nem kap feleletet, akkor egyenesen Briandhoz, a népszövetségi tanács elnökéhez fordul, akit arra fog kérni, kogy az erdélyi telepesek ügyét még a népszövetségnek ebben az ülésszakában tűzzék napirendre.

Bécsi bútor

csakis szolid minőségben kapható Komárom és Csallóköz legnagyobb bútoráruházában:

Hofbauer Andor cégnél

Komárom, Jóba! Már utca 16. bi. g

Óriási választék hálószobáit, ebédlők, szalon- és uriszoba bútorokban. Ebédlők különböző stílben, u. m. Cipendel, Renesanse, Hollands! Barak, Telehálószobák, habos kőris, jávor, afrikai körié, citrom, sib.

50 különböző szobaberendezés állandóan raktáron. Speciális készítés bőrgarnitúrák-, scheslon-, dívány- és matracokban.— Konkurencia nélkül! árak. Saját kárpitos műhely. Vidékre díjtalan csomagolás.

r