Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-08-29 / 104. szám

1926. augusztus 29.

Komáromi Lapok

3. oldal.

Egész felfrissülve

érzi magát a régísmert, egyedüli minőségű

M E N T H 0 L-SÓSBORSZESZ néhányszor! használata által. Használja ezt borogatásnak daganatoknál, s annak használata után nemsokára visszanyeri energiáját és életkedvét.

De ne fogadjon el semmi más gyártmányt mert csak egyedül WS valódi

ALFA

az amelynek törvényesen védett jegye kezeskedik arról, hogy a legjobb minden gyártmány között.

Mindenütt kapható. Ára 5 50 Ke.

iott arányszám mégis csak ki fog egyenlítődni és pár év múlva az iskolaköteles gyermekek száma el fogja érni a békebeli állapotot.

Sokszor gondoltunk már arra, hogy ha ez a köztársaság a megalapozás évein túl lesz, a konszolidáció minden téren be fog következni. Fájdalom, nekünk nincs okunk itt jobbat remélni. Az a szisztematikus elnemzetietleniíés, amely úgy kulturális, mint gazdasási téren állandóan folyik, nem hagy alább egy pillanatra sem és újabb meg újabb kísérletet tesz a nemzeti kisebbség ek háttérbeszoritására. Ez a legújabb kultursérelem is ezt igazolja. A nemzeti kisebbségek jövendő sorsa itt meg van pe_ csételve. Előbb iskoláinkat egyszerűen elvették, tanáraink és íanitóink egy részét elküldték s most betetézik az elsorvasztó munkát azzal, hogy még a meghagyott iskolákat is ineg szüntetik. Valóban nem szükséges ehhez semmi hangulatkeltés, akinek szeme van, az látja, akinek füle van, az hallja és akinek szive van, az keserűséggel telhetik meg ennyi igazságtalanság tapasztalására, így akarják a csehszlovák hivatalos köteti, azután kifordult a kamrából.

Kővé dermedten áll az asszony. Egy éve, hogy özvegy, azóla csókja, ölelése az övé csupán, s most Están, az esküdöző, a hűséget követelő, a szeretőnél szereíőbb Esíán más asszonyt hí feleségnek? Csak egy hazugságcsapdát állított fel számára s ö védekezés nélkül, szárnycsatfogás nélkül hagyta magát benne megfogni, szerelemtől megbénultan, mint a téltől megdermedt szárnyú madár ? Most vissza menjen hozzá, vagy elbujdosson ? Alit tegyen? Megbénulían nézett maga elé.

Ah, nem igaz, gondolta, akarta hinni, hogy nem igaz s bement az ivóba. A füstös gerendákat vérvörös csikókban világította meg a tűz, más világítás nem volt. Az asztalokon felforgatott kupák, a meleg bor gőzének fűszer illatától terhes levegőben ott álllak a kurucok a íűzfényben, közlük fejjel nagyobb a többinél, Esfán, mint bükkerdőben méltóságos tölgy. Haja kicsit deresedett, éles, ragadozó madár arcában sasszeme élesen villámlolt, vagy lágyan simogatod, de akkor is parancsolt. Bora egyenesen hozzá ment, még ha nem akart volna is, úgy kellett volna tennie. Están szeme hitta, vonzotta, húzta.

A két erős kar ismét a dereka körül volt fonva s amint Están egy sarokban az ölébe vonta, szerelmesen széles melléhez szorítva, egyszerre mintha kitörülték volna emlékéből az elébb hallottakat.

— Lelkem, szentem, hát az enyém leszel örökké — szakadt ki a férfi melléből.- Tied.

A férfi ajkával az asszony nyakát kereste, majd beíetemette arcát puha vállába. S ekkor az asszony mellét valami kemény tárgy érintette, szinte

rök azt a bizonyos kulturfőlényt megszerezni, mert máskép nem lehet elhitetniük a külföldön azokat a dajkameséket, amelyeket a magyarokról terjesztenek uton-utfélen. Azonban ez egy kissé kockázatos vállalkozás lehet. Nem gondolnak esetleg a nemzetmüvelődési minisztériumban arra, hogy a nemzeti kisebbségekről szóló törvényt más országokban is csak annyira respektálják majd, mint Csehszlovákiában? Mert az erőszakos elnemzetlenitő politikának ez lesz az eredménye ...

Most, a tanév kezdetén, elszorult szívvel kell gondolnunk azokra a következményekre, amelyek a hivatalos rendelkezések foganatosításából fakadnak és amelyek újból megnyirbálják azokat az alig meghagyott jogokat, amelyeknek teljes érvényesítésére ünnepélyes fogadalmat tett Csehszlovákia is. Azonban a vállalt kötelességek teljesítésére a mai kormány nem gondol. Ezért kell a magyaroknak minden törvényes eszközt megragadniok, hogy az illetékes nemzetközi fórum előtt végre-valahára igazságot nyerjenek!

— Modi bombayi tudós az őshunokról.

— A turáni hun királyság. — Attila

hunjai és a magyarság. —

Modi dr., a bombayi egyetem hírneves parszi tudósa, a hunok őstörténetéről, főieg pedig ősvallásáról tartott Budapesten előadást. Modi azért számíthat különös érdeklődésünkre, mert csak az ő tekintélyes szava alkalmas arra, hogy ellensúlyozza a turáni kérdésnek egyes

német tudósok által való meghamisítását.

A hindu tudós alacsony, törékeny alak, fehér szakállal; megjelenésében mi sem emlékeztet a Kelet fiára. Csöndes, szinte hangsúlytalan modorban beszél, minden szavában benne van a tudós szerénysége, de egyben a tudós határozottsága is.

Különösen a német tudósoknak azt a megállapítását cáfol a, amely a zend aveszta irodalmat ki akarja sajátítani az indogermánok számára. Megállapítja, hogy a hunokat, a szkítákat és a turániakat a német tudomány megállapításával szemben semmiképpen sem szabad a germánokhoz csatolni. A zend-aveszta ősvallás tehát nem a germánoké, hanem a turáni fajé.

Fekete és fehér hunok.

— A hunoknak két ága közül — mondotta Modi dr. — a fekete hunokkal szemben a fehér hunok voltak az intelligensebb elem, amelynek kultúrája sokban a kinai kultúrán alapult. A hunok mint mindjárt rátérek, korszakalkotó szerepet játszottak Ázsia történetében, de ezt a szerepüket a német tudósok elakarták sikkasztani. így a németek, valahányszor az avesztában előfordul a hunu szó, ennek helyébe mindig valamely másjelentésü szanszkrit szót tettek és a fekete hun és fehér hun elnevezést feketefiaknak és fehérfiaknak fordították. Pedig a hunu szó az avesztában csak hunnal fordítható. A komoly francia, angol, parszi és hindu szakirodalom mindig hunnak fordilja, csak éppen a németek akarják elsülyeszteni a hunok történelmi jelentőségét, amelyet pedig végig ki lehet mutatni az

MEINLCrYULA

KÁVÉ BEHOZATAL, TEA BEHOZATAL, KAKAÓ, C 0K0LÁDÉ

2

KOMÁROM, NÁDOR-UTCA 2. SZÁM.

sértette, aminek ott kellett lennie az Están atillája belső zsebében, — a kezével tapogalta — a gyűrű volt. Tehát igaz. Hirtelen kibontakozott, kiszaladt a konyhába. Szólni nem mert az emberének és minek is? Nincs-e meg a bizonysága, hogy megcsalta, hogy bolonddá tartotta ? Türheti-e ezt tovább?

Kitegye ? Azt fogja mondani, hogy nem igaz s ő hinni fog neki, mint mindig — pedig . . , Nem, most nem hisz neki! S gyáva, engedel mes, vak szerelme egyszerre vak gyűlöletként lobogott fel benne. A kicsalt, kierőszakolt és önként ajándékozott szerelmes órák minden emléke most bosszúért lihegett benne. Rettenetes, véres bosszúért, mellyel elpusztítja őt is, magát is. Legjobban szerette volna Judilként megölni kedvesét, de nem mert a szemébe nézni. Térdei remegtek, ajka érthetetlen szavakat suttogott, szemében a gyűlölet sugarakat lóvéit.

A csaposlegény bambán állt meg előtte, bort kértek ismét. Az aszszony észbekapott.

— Majd én beviszem — szólt rekedten. — Te elmégy Sárdra, a kastélyba érted?

— Messze van az — nyögte az álmos legény.

— Egy óra alatt ott vagy és megmondod a várnagynak, hogy kurucok mulatnak nálam, most elfoghatják őket, én üzenem — szólt Bora.

— Aztán nem bántanak ezek? — s a legény befelé mutatott.

— Senki se bánt, hajnalra itt legyél Menj! Parancsolom, — tette hozzá, hogy a fiú még habozott

Kieresztette a legényt a hátulsó ajtón, azután fellélekzett. Végigsimogatta puha mellét, melynek a gyűrű

éle fájdalmat okozott s bement a mulatókhoz.

— Hol voltál, tubicám? — kérdezte Esíán s odavonta smét magához. — Még az éjjel odébb megyünk, talán soká nem látsz, lesz három hónap is mig túl a Dunán jutok.

Örökkévalóság, — lobogott föl az asszony gondolatában, de nem szólt.

— Várj hűséggel rám, — szólt ismét a férfi, csókba fullasztva az asszony feleletét. - Ha megjövök, hazaviszlek Újhelybe . ..

Az asszony megreszketeíf. A férfi belenyúlt atillája belső szebébe és fényes karikagyűrűt vett ki. Az aszszony szeme, mint rémlátásra, ijedten tapadt rá, még akkor is, mikor Están az ujjára húzta s ismét sz ajkát kereste.

— Bórám, — sugla

Az asszonnyal fölfordult a világ.

— Nekem, nekem hoztad? — sikoltotta inkább mint mondta.

— Neked, szentem, szólt Están nagy bizakodással.

Az asszony siró zokogással vetette magát a férfi elé:

— Ne gyűrűt adj nekem, de hideg vasat a szivembe, én elárultalak, én eladtalak, — sikoltozott.

— Bora lelkem, mi bajod? — kérdezte értelmetlenül a férfi.

A kurucok felugráltak.

— Érts meg, elárultalak a labancnak, menekülj, menekülj, ;ha Istent ismersz, — zokogott az asszony.

Istenkáromlásba fűlt Están szava és durván ellökte az asszonyt.

— Lóra legények, lóra, nyomunkban a labanc!

A józanra ijedt legények cifra káromkodásokkal tolakodtak az ajtó felé. Están volt az utolsó, Bora térdeit áthulcsolva vohszólíá magát utána.

egész aveszta és pachlavi irodalomban. Be tudom bizonyítani, hogy a hunu szó a hun népet jelöli. A Krisztus előtti és utáni hunokról van szó, akiknek akkor már hatalmas birodalmuk volt. A hunok a turáni királyság keretében éltek.

Amikor Zaratusztra föllépett, vallásreformja miatt a turáni népek közt nagy háborúság keletkezett. Ugyanis a hunok egyrésze elfogadta Zaratusztra vallásreformjáf, másik része pedig ellenezte. A Turkesztánben élő nomád hunok ragaszkodtak a régi dualisztikus turáni valláshoz, amely a jó és a rossz szellemet ismerte; — a Baklriában, azaz Iránban élő földmivelö hunok azonban elfogadták Zaratusztra vallásreformjáf, amely az ősi turáni vallást monoteizmussal telitette. Megjegyzendő, hogy amikor Firduzi azt mondta, hogy Turan és Iran egy közös atyától származnak, akkor nem az iránárja népre gondolt, mert például a perzsa is árja, hanem az Iránba betelepült földmivelö hunokra.

— A Krisztus előtt 1000 körül élő Zaratusztra nem árja, hanem fehér hun volt. És amikor a vallásreformja mialt összekülönbözött nomád és földmivelö hunok háborúba keveredtek egymással, 1,440.000 ember vett részt a harminckét évig tartó hadakozásban. Érdekes, hogy ebben az időben az iráni hunok adófizetői voltak a turáni királynak, aki nem volt más, mint a nomád hunok királya. A harminckéiéves háború a földmivelö hunok győzelmével végződött, az ősturán vallásban tehát ettől fogva a monizmus jut túlsúlyra s azok a hunok, akik az ősvallást meg akarták őrizni Zaratusztra reformjától, széfszóródtak Kínában, ahova el kellett menekülniük.

Attila hunjai.

— Ezután nyolcszáz évig nem mutat szöges eltérést a hunok története, mignem Krisztus születése előtt 200. körül a kínaiak kiszorítják országukból a hozzájuk annakidején betelepült hunokat. Ezek fokozatosan kivonulnak, egyrészük az Ural vidékén települ meg, ezek öszszekeveredtek az ugor népekkel és ezeknek kevert népe a magyar törzsnek egyik alkotóeleme. Másik águkból pedig, az úgynevezett hunignu népekből szerveződött Attila hadserege, amely magával sodorta az Uralon letelepedett hunok egyrészét

— Ölj meg, mielőtt elmégy, én szeretlek, higy nekem, szeretlek ... szeretlek... s az asszony hangja suttogásba fűlt. Önkívület és őrület küzdöttek benne tébolyifó harcot. Keze szerelmesen simogatta a férfi térdét, fehér arcát a lábához szorította, fiatal teste vonaglott, mint halálraítélté a végső perc előtt.

— Miért árultál hát el ? Ki csábított el? Ki fizetett meg, te céda rongy? — szakadt fel a férfi meggyötört melléből.

— Azt mondták, megcsaltál, házas vagy, Ujhelyen, gyereked s én csak az utszéli szerető vagyok, kit egy nap szeretsz, másnap elhagysz S én hittem ... — hangja elcsuklott.

— Tovább, — parancsolta Están, kicsit meglágvultan.

— Hittem ... és Sárádra küldtem a labancért.

A férfi felorditott, félre lökte az asszonyt.

— Kuruc asszony voltál, senki bitangja leltél. Húsz ember ellen sereget hitfái. isten legyen irgalmas neked!

Kint a lovak nyergeivé álltak, a kurucok átkozódva kaptak fel rájuk, némelyike már elváglaíolt, Están még visszaszólt:

— Az utolsó szurkos csóvát vessed a háztetőre, hadd szóljon a vörös kakas rajta. Ne mulasson labanc, hol kuruc mulatott, és sarkantyúba kapta lovát.

— Están, Están, — kiáltotta Bora, feléje tárva karjait, de a kuruc már messze vágtatott elnyelte az éjszaka.

Egy ló nyeritett az udvaron és egy kéz nyúlt az asszony karja után; a ragyás Vince volt.

— Én még ilt vagyok, nálam van a szurkos csóva, ha jó leszel hozzám, nem dobom fel. Engem ismer a labanc is, velem jó dolgod lesz,

fi Ilii sílift és u őshanoi