Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-08-22 / 101. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1925. augusztus 22. mikor a posta politizál. Az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt komáromi központjától kaptuk az alábbi sorokat: „Hozzá vagyunk már szokva, hogy nálunk az állami hivatalokba mindenütt beviszik a politikát, ami azután meg is látszik azokon. Komoly munka helyett politizálnak, a tudás helyett a politikai szolgálat készséget jutalmazzák. Az állami vállalkozásokat is ez vezeti s így azután nem is csoda, ha mind olyan drága, mint sehol a világon és még sem felel meg hivatásának. Ezt igazolja az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt komáromi irodájának esete is. Az iroda még junius 6-án kérte a telefon bevezetését, amelyre augusztus 8 iki kelettel meg is jött a válasz: „Kérelmük technikai okokból nem teljesíthető.“ A 32147-V-25. sz. irás Kuvtek elnök aláírását viseli. Hogy a „technikai okok“ miben rejlenek, azt megértjük, bár különben nehéz volna megérteni annak, aki tudja, hogy a Kisgazdapárt irodája a posta tőszomszédságában van és ettől csak a postaudvar választja el. Különben lehetséges, hogy a posta ilyen kezelés mellett tényleg képtelen lett arra, hogy egy tőle 50 méternyire fekvő épületbe a telefont bevezesse. Gratulálunk! Ez azután az igazi haladás. De még se gondolja a t. c. póstaigazgatóság, hogy ezzel a vá lasztásokon megmenti a kormányt. Azt nem lehet megmenteni, el fog bukni menthetetlenül, ezerszerte nagyobb erőszakoskodások mellett is, melyek, tudjuk, hogy úgy is bekövetkeznek.“ A fenti sorokhoz igazán nem kell kommentárt fűznünk._____________ Mit imák rólunk komáromiakról ? (Ferdítés, hazugság, rosszakarat, tájékozatlanság, lenézés, rosszmájúság árad ki egy komáromi földiák rólunk irt cikkéből.) Soha se hittük volna, hogy valaki képes legyen a saját szülővárosán akkorát rúgni, mint a mekkorát rúgott Steiner (Zsolt) Béla egy cikkében, amely a Budapesten megjelenő A Reggel c. napilap 1925 aug. 10-ki számában látott napvilágot. Zsolt Bélának Komáromban ringott a bölcsője s úgy tudjuk, hogy szülővárosa semmit se vétett ellene, tehát kétszeres hálátlanság a saját szülővárosának a leszólása. E cikk minden önérzetes komáromi kritikáját kihívja maga ellen Ennyi ferdítés, tudatlanság, hazugság, tájékozatlanság, rosszmájúság egyrakáson szinte megdöbbentő. Különben Ítéljenek olvasóink. Álljon itt magából a cikkből egy részlet. (4 zárójelben közölt részelt a mi megjegyzéseink.) Tehát: Komárom A házak félnek, mint a gyermek, Ki a verésre rászokott, Sápadtan, kócosán hevernek S Szent András úgy mereszti tornyát, Mint tanitó a nádbotot. (.Ismeretlen költő) Ez a város, a hősi város, a bevehetetlen vár, a legfélénkebb életet élte mindenha s ma is megmaradt hálósipkás, istennel, emberrel jóviszonyt tartó nyárspolgárnak. Nem elég azt írni, hogy nyárspolgárok laknak benne: maga a város a spisz és nem tűri, hogy valaki kiugorjon merev, megkérgesedett formáiból. Itt él, a Csallóköz másik pólu sán, a magyar Kraxelhuber Tóbiás, a kevély groteszk pozsonyi háziúr magyar mása, aki a Dunából kimosható minden aranyért nem festené másszinüre a háza alacsony, fazsindellyel benőtt homlokát, mint sárgára. Csupa földszintes ház van Komáromban, áilitólag azért, mert városi szabályrendelet tiltja az emeletes házak építését. Nemrég aztán kutatni kezdtek a levéltárban a rendelet után, de sehogy sem találtak rá. Kiderült, hogy a rendeletről szóló legendát a komáromi közszellem kreálta, hogy legyen mivel motiválni a kényelmes konzervatizmusát saját maga előtt is. így maradt meg földhöztapadt érdektelen, formátlan városkának, amelyből lassanlassan kigyomlálták a régi, stílusos épületeket is, hogy helyükbe rettenetes sárgaságos házikókat rakjanak, amelyeknek frontján a háziúr lakik s hátul, a folyosó végén egy szoba-konyhában valami tisztviselőféle. Mert munkásnak nem adja ki a lakást a komáromi háziúr, a munkás keressen lakást a Kúriának nevezett negyed züllött bódéiban, vagy a Pihegő vályogos, nádfödeles indiánkunyhóiban. Ebben a várasban a leguralkodóbb ssociális indulat a kisiparos-gőg, ez nyomja el az intelligenciát, a kereskedőt, a bankot, a munkást, mindenkit, aki valami újszerűt, másfélét kezdeményez. A kisiparospatriciusok tartották éveken keresztül megszállva a városi közgyűlés termét, fiaikból kerültek ki a város főtisztviselői, krajcároskodásuk kötötte meg a város gazdasági életét, a szerény kis takarékokat és néhány kezdetleges gyárvállalatot. Ok buktatták meg annak idején Jókai Mórt a követválasztáson, egyszerűen azért, mert nem járt házrólházra bemutatkozóba. Pedig Jókai a Vármegye-utcában született és sok regényében ölelte magához a várost, amely viszont hálából eladta a zsidó M inmi vezérli Ont, hogyha a kitűnőnek ismert ÁLFA MENTHOL- SÓSBORSZESZT naponként használja. MINDEN NŐ korkülönbség nélkül köielezve van arcát bacilus infekfiók ellen védeni. Ennek folytán minden praktikus nő vegye a legjobbnak elismert ALFA MENTHOL SÓSBORSZESZT. Ezen törv. védeti név kezeskedik a felülmúlhatatlan minőségrőlésezért lett a n ő k me k kedyenc háziszere. MlniM kapható. Ura 5‘59 Re. 488—7. hitközségnek a szülőházát. Azon az udvaron, ahol valaha a gyermek Jókai játszadozott, a csallóközi Dunából merített aranycsillámos homokban, ludak és kacsák nyakát metszi el a vérengző zsidó sakter. (Zsolt (Steiner) Béla bár többször megfordult itt, tehát lehetetlen, hogy ne látta volna a komáromi emeletes és az ízléses modernül magason épült földszintes házakat, mégis rossz indulattal festi le Komárom külső képét. Mennyire nem ismeri a mai viszonyokat, amikor kisiparos gőgről beszél, amikor elmondhatjuk, hogy a kisiparosság teljesen tönkre ment, megsemmisült s ami még lézeng és haldoklik, az azt sem tudja, mi fán terem a gőg, örül, hogy él. Dehogy is nézik le ezek a tisztviselőt, vagy mást. A sorok végén a zsidó hitközségről, a zsidó sakterról irt részből erősen ki ri az antiszemitizmus, ami stillszerü is Zsolt (Steiner) Bélánál, hiszen évekkel ezelőtt már szégyelte zsidó vallását és átélt. Ekkor cserélte fel a Steiner nevet a Zsolt ősmagyar névvel. Jókai Mór képviselőségével sincs tisztában Steiner Zsolt Béla. Mindenki tudja, csak Steiner Béla nem akarja tudni, hogy Jókai nem bukott meg, hanem visszalépett. E tekintetben Steiner Béla a télen már meginterjúvolta Csepy Dániel ügyvédet és ő el is mondta neki a való tényállást, de Steiner Zsolt ur a Világban ezt az interjuvot is elferdítve, a lényegéből kifordítva adta le csupán azért, hogy Komáromra a hálátlanság bélyegét még jobban rányomhassa.) De menjünk tovább. Steiner Zsolt Béla igy folytatja: De nyomban igazságot is akarunk szolgüítatni a derék komáromiaknak, akik 6 év előtt idegenbe szakadtak s ha nem is tudnak heroikusán szenvedni de azárt nyögnek, mint a csuzos öregember nyirkos időben. Kevés város van a régi Magyarországon, amelyet annyiféieképen terrorizált a végzet, mint a Kőszüz székhelyét! A geológusok szerint egy földrengásterület középpontjában van és csakugyan évenként egyszer-kétszer meginog a föld az öreg Abdera alatt. 120 év előtt az egész város rombadölí, de alighogy fölépítették, elemésztette a tűz. Napoleon idején kapujáig kergették az inzurgenseket a franciák, a szabadságharcban ő volt Port-Arthur. Várfalai ma is megfélemlítsek. Kazamatáit a XIX. század második felében ismerték és átkozták a hazafiak. Hetven éven keresztül osztrák katonatisztek portyáztak bütykös macskakörmein és lesodorták a járdáról a civilistát. 17.000 ember közül 7000 uniformist hordott és 10.000 kiszolgálta a hadászokat. Mindenki abból éit, hogy szállított a hadseregnek, ki búzát, ki szénát, ki pálinkát, vagy suvixot. A Nádor-utcai kereskedő irigykedve gondolt a szerencsés nyerőre, aki egy-egy kantinbérletet kifogott a 12 erőd valamelyikében. Esti korzón sokszor tucatnyi pirosstráfos tábornok zötyögtette végig a hasát és az üzletajtókból hétrétgörnyedve németül köszöntötték őket a boltosok. Tőlük függött, ki jut valami eráris pecsenyéhez az egyedül elképzelhető üzleti forgalomból, ami a városban kínálkozott. Mert a nép már a régi szép békében is olyan szegény és nyomorúságos volt ebben a fészekben, mint a móc az erdélyi havasok tetején. (Zsolt Bélának, bár Komáromban született, fogalma sincs, hogy mikor volt a nagy komáromi földrengés. Csak kerek 42 esztendőt tévedett ez a jól értesült ur. Elképzelhetjük, hogy milyen megbízhatók a többi adatai is. Amit előbb a kisiparos gőgről irt, az Jókai Elátkozott családjának a csizmadiából lett alispán-alakjának reminisztenciája, a katona gőg és a katonaságnak történt szállítások pedig Jókai Arany emberéből maradt meg Steiner ur fejében és mit őneki 100—160 esztendős tévedés, az akkori időben játszó Jókai-regények korrajzát ráhozza a mára és a tegnapra. Szép kis Írói tájékozottság 1)- Aztán igy folytatja: Harc a tánc ellen. , A Komáromi Lapok eredeti tárcája. Irta: Takáts Sándor. \ (Folyt, és vége.) Gyulai szerint a táncban kiki felebarátja feleségére nyerít. A tánc sok bűnnel teljes ocsmányi vélek. A táncosokban lakozó bűnök közül húszat fel is sorol. Ilyen például a kevélység, öltözetben való nyalkaság, hivalkodás, orcátlan nézés, gyűlölet, irigység, átkozódás, csókolás, ölelés, fenyegetés, harag, hamis eskü stb. Mivel a tánchoz muzsika is kellett, a prédikátorok haragjuk derekát a szegény muzsikásokra fordították. Szentpéteri azt követelte, hogy a muzsikások, hegedűsök, bordó-síposok «Itassanak ki. „De — írja ugyanő — legjobb volna azokat a nép között meg nem szenvedni, hanem a városból, faluból őket egytől-egyig mind kiüzetni, mint aféle ördög szolgáit és másoknak is vésztőit.“ Gyulai uram már ezzel sem elégedett meg. Ökigyelme azt kívánta, hogy városonkint és falunkint valamennyi hegedű találtatik, kétfelé vágatván fűzfákra függesztessen. „Az táncot vonó hegedűsöket pedig lábuknál fogva mellé kell akasztani.“ A muzsikásokon kívül még a virág és szerelem énekek ellen is folyt a harc. Régi időben táncközben ugyanis ilyeneket is énekeltek. Bornemissza Péter már a XVI. században erősen kikelt azok ellen, akik „virág — és szerelem — énekek hallgatására, lant, sip, dob, trombita, szóbeli haja-hujára és temény ezer csácsogásokra‘ adják magukat. Pázmány Péter is ilyenformán prédikált. „Undok virágénekeket irkáinak — úgymond — melyeket mind gyér mekek s mind leányasszonyok kardéra tudnak ... Akik szerzik, akik énekelik a virágénekeket, országos kerítők, közönséges kutakat mérgezők.“ A papok ilyetén prédikálása nem I maradt eredmény nélkül. A városok (főleg a protestáns városok) majd meg a megyék is hadat indítottak úgy a táncolok, mint a muzsikások ellen. Debreczen tanácsa például 1610-ben ilyen végzést bocsátolt ki: „Mivel az Úristen az ostort közölünk még ki nem vötíe, az táncolást penig elkezdték sok városbeliek az régi tilalom ellen, annakokáért valamíg az Úristen csöndes állapotot nem hoz és az tanács végezéssel meg nem engedi, senki táncolni, heqedülni, lantolni és verginálni ne merjen. A gazda — mondja tovább a tanácsi végezés — aki hegedülte!, tizenöt napig a tömlöcöt lakja. A hegedűs pedig kézi kalodába tétetik. Debrecen tanácsa a tánc — és a zene — tiltó rendeletéit később is gyakran megújította. Az 1629. évben (Bethlen Gábor halálakor) például hangos dobra verette a következő végezést: „Ez mostani szomorú állapotban fejedelmünk szomorú halálán bánkódván, szükség ezt deliboráínunk, hogy mindenféle vigasságtevö szerszámok letétessenek“. Két évvel későbben kimondotta, hogy akik muzsikálíaiják magukat és táncolnak, íömlöcbe vettetnek. Ott tizenöt napig ülnek s ezenkívül tizenkét forint bírságot fizetnek. A muzsikusokat pedig szerszámukkal együtt a templom előtt kalodába teszik. Az 1626. évben tizenkét forint birság mellett újra eltiltotta a táncot és a zenét. Az eféle tilalom még a XVIII. században is járta. Az 1717. évben a tanács Hatközi Istvánra például ilyen végzést hozott: „Mivel tilalom ellen hegedült s másokat gonoszságra ingerlett, vezettessék ki a városból. Hegedűje furatossal (büntető lapáttal) az farán törettessék össze. (Városi jegyzőkönyv 1719. 546 1.) Az eféle ítéletet s tánctiltó rendeletét a törvényhatóságok seregével gyártották. Sok lenne mindezeket felsorolnunk. Elég annyit megemlilenünk, hogy a tiltórendeleteknek Szenzációs lesz az 583. számú Stand a pozsonyi Duna vásár on Hotbauer Andor butorkiállitása. Komáromi áruházamban állandóan 50 különböző szobaberendezés raktáron. Bécsi bíitor! Óriási választék hálószobák, ebédlők, szalon és uriszobákban. Ebédlők különböző stylben u. m. Upendel, Renesance, Hollandi Bárok. — Telehálószobák: habos kőris, jávor, afrikai körte, citrom stb. stb. Saját készítményű bőrgarnitúrák, seslon, dívány és matracok. 'Vidékre díjtalan csomagolás.
