Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-07-02 / 79. szám

2, oldal. Komáromi Lapok 1925. julius 2, kének, az a család megélhetését teszi lehetetlenné. Faluhelyen akárhány esetet tudunk, hogy 14—15 éves leány teljesen fejlett, sőt a törvény is megengedi, hogy orvosi bizonyítvánnyal férjhez is mehet, mint ez martosi káplán koromban, de Ka­­mocsán is megtörtént. Tessék az ilye­neket kamasz fiukkal együtt járatni mindennapi iskolába I Hogy a városi és falusi gyermekek házi nevelése kö­zött mi különbség van, azt mi falusi iskolaszéki elnökök és tanítók jobban tudjuk, mint a miniszteri tisztviselők. Most csak ennyit, majd alkalmilag még lesz erről irnivalóm. Folytatom a felhívást, hogy ezen legfontosabb nép* ügyünkhöz más is szóljon hozzá! Vdgmelléki. Raji- és RéÉÉÉiálliias. Az állami polgári leányiskola idei rajzkiáliitásáról hazatérve, elgondolkoz­tam. Milyen hanyag az ember megfi­gyeléseiben, mennyire érzékleien, sok­szor igazságtalan a kis lépésekkel, látszólag helyiérdekű eredményekkel szemben. Viszont pontosan elkönyveljük és a csodáktól elszokottan ludbőrös ámulattal tiszteljük a világ eddigi folyá­sába beleörvénylő nagy zsenik csodával határos teremtéseit. Mintha a méhet nem, csak a mézes cukrot szeretnők, csak a nagy hullámok hatnának ránk. Milyen egy-kettőre hódolunk a.nagy tudósnak, művésznek, szeílemóriásnak. Még ki sem nyílt a szemünk és máris elismeréssel respektáljuk szemaphorjai­­kat. Az alchimista füstös, repedt bög­réjétől, madame Cuviér laboratóriumáig, Steffenson primitiv tolattyujától az ex­press vonat, Ford autó vagy Zeppelinig, Guttenbergtől a rotációs és szedő gé­pekig, Giottó-tol Mihelangellóig mennyi száz és száz, az egész föld nyüzsgő kerekségét átnyaláboló, millió és millió ember intim, privát életébe belekap­csolódó nagy és uj erők milyen tisz­teltek, mennyire csodáltak és mily bő­kezűen honoráltak. Éz mind helyes is, sőt egyik-másik ilyen alkotó zsenit, profán értelemben vett imádás illetné meg, hiszen tovább teremtetlek a megteremtett világon, a mi szabásunkhoz mérték, formázták, rendezték el a nyers földburkot. Tisz­telet és hódolat nekik, de mért vagyunk szükkeblüek, ha az ilyen nagy eredmé­nyeket összekapcsoló sok millió pará­nyi összetevőkről van szó? Miért nem adózunk kellő elismeréssel azoknak, akik megindítói az ilyen áldással terhelt lavinának, akik előkészítő, előmelegitői a végső phaenomennek, a palota vako­lat és téglahordozóinak ? Márt sebezzük fitymálással a segítő jószándékot és mért nem vesszük észre a nagy alkotó palántakorabeli ápolóját ? Pedig észre kellene venni, hogy a nagy elmék erjedéséhez az első impul­zust a tanítója adta; ő az, ki az első hályogot operálja, aki mint bűvész el­sőnek nyúl a szűz agyvelő mimóza érzékenységű finom rugóihoz, melyek dermedtek maradnának vagy rendszer­telenül kattognának-berregnének az ő mesteri beavatkozása nélkül. Nem e igazságtalanul, felületesen, megérdemelt tisztelet nélkül és nem kellő elismerés­sel ejtjük ki e szavakat: vidéki tanító, falusi magisíer, vidéki rajztanár, taní­tónő stb ? Lényegében mennyivel több figyelmet, lelki rezonanciát érdemelné­nek az évzáró ünnepélyek, a rajz kézi­munka és egyéb kiállítások. Nem kel­lene- e az ilyen összefoglaló demonstrá­ciót tényleg nemes versenynek tekin­teni, ahol itt-ott oroszlánkörmök mutat­koznak? Nem kellene-e az évzáróknak nagyobb érdekcsoportokat, mecénásokat vonzani mint egy aukciónak, ahol régi cserepeket árvereznek? Mennyi sok szép és komoly ígéretet lehetne itt fel­­nyalábolni, pártolni. (Holmi — Ciliké naplójá-t nem tartom elégnek.) És végre mennyi elismerés, köszönet, hála és buzdítás kellene, hogy fütse további nagy munkájában a tanítómestert, aki észrevétlenül, szerényen végzi a szel­lemóriások fejlesztésének első és leg­fontosabb munkáját. Mert hisz a tu­domány-irodalom-művészet nagy fák­lyái azért világítanak, mert valamilyen rég elfelejtett magister csiholta hozzá az első szikrát. Ilyen gondolatok torlódnak önkénte­lenül a szemlélőben, ha olyan sikerült kiállítást lát, mint amilyen az említett polgári iskola rajz és kézimunka kiál­lítása. Mittelholzer Ágoston vidéki rajz­tanár, Szilágyi Mária és Kanozsai Mar­git tanítónők oly munka eredményét mutatják itt be, amely a kulíurharc leg­nemesebb modorához, a kultúra fej­lesztés egyik legszükségesebb módjához tartozik, úgy hogy megnemesedik, tisz­teletreméltó patinát kap a vidéki rajz­tanár és tanítónő kifejezése és bátorta­lanul, szerényen csatolja hozzá elisme­rését, hódolatát a szakértő. Harmos. Prágai sonkát kolbászárut finom felvágottakat stb. legjobban csak a hí i Ilin üzletben ! vásárolhat. Vendéglősöknek en-gres árak! 417 (Kolek.) — Zárójelben, mint a név gazdája. — Ezelőtt kéteszíendővel Pozsonyba menve, türelmetlenül vártam Szerda­helyen, hogy a lokomotív „reggelit“ vegyen magához. Még ma sem tudom megérteni, hogy miért kell olyan állo­máson, hol még fordító korong sincs, annál kevésbbé más forgalmi akadály vagy menetrendi politika, ha csak azért \ nem, hogy a lokomotív félóráig pihen- jj jen, az állomási vendéglős félóráig dől- \ gozzon. Egy sörtől csöpögős bajuszu í valakit láttam, aztán kászolódott a sze­­relvény. Az indulás utolsó pillanatában, i mint iskolából a gyerek, a vendéglő \ ajtaján egy öt-hat tagból álló társaság j lökdösődött. S nekem úgy tetszett, \ mintha a szerelvény várt volna a be- ! sörözött társaságra. Egyenesen a mi \ kocsinkba rontott. Ülésemmel szemben j egy komoly, diszíingvált öreg ur, apát, ' kanonok vagy esperes lehetett, üidö- 1 gélt s mikor a társaság beszékelt, hir- i télén hátat fordítóit s a vidáman pö- j fögő, immár fölfrissült, vonat megindult, j Egy feketehaju és szúrós szemű, kö- [ zépkoru s jóltáplált, de azért szikár termetű úrról első pillanatra meglehe­tett állapítani, hogy a társaság lelke. Uj volt rajta minden, még talán — a neve is. Frissen borotvált bőre piros­­ságából halvány vonalak tompasága, régi redők helye és emléke, tűnt elő. Föltűnően nézegette a kezét, meg a simmi cipőt, melyet időnkint meg-meg törüli — zsebkendőjével. Nohát ez par­­venü lehet csak — gondoltam és fi­gyeltem tovább. Folyton és mind hangosabban be­szélt és szünet nélkül gesztikulált. Tár­sasága tagjait valami olyanról akarta meggyőzni, amit senki sem vont két­ségbe. Nohát ez fezőr, gondoltam s figyeltem tovább. Azután aktuális kérdésekről kezdett csevegni: magyarosításról, szlovákosi­­tásrót, helyi iskoláról, magyar kormány­ról, mely Szerdahelyi butaságban akarta tartani s úgy látszott mintha az egész szakasz utasait beleakarta volna vonni a társalgásba. Nohát ez azsant provo­­katőr, gondoltam s figyeltem tovább. Utiiársaim feszélyezeííséget árultak el. A kanonok bácsi szörnyű buzga­lommal szemlélte a felső-csallóköz akác­fáit, melyek fölforditott cirokseprő mód­jára meredezjiek az égnek. Egy nyurga fiatal úr minden áron aludni próbált, de kötélnek nem állott senki. A serté­sen fölfésült hajú, fekete szemű űr csak beszélt tovább, dicsérve magát, ma­gasztalva közéleti tevékenységét és sorba szedegetve elő jövendő terveit. No hát ez janicsár, gondoltam s figyeltem tovább. öt nem zavarta semmi. Uj témákat kezdett. Amerikát, papokat, vallást. Ka­nonok bácsimon láttam, hogy fáj neki, amit hall s láttam a krisztusi türelmet arcán. Perversus ember, gondoltam s figyeltem tovább. Olvasom az újságban, hogy Kolekot letartóztatták. Én már akkor tudtam, hogy ez igy lesz, mikor a vasúton meg­figyeltem. m I Nem kell a fővárosba menni!! II 1 mikor w í* a i +* N a 4 POLLÁK JULISKA w* 0 y 0» 3 0 2 5 ► utódánál & M \ Komáromban, Nádor-utca 17. sz. 9 X olcsóbban beszerezhetők a leg­a ® >3 a S újabb és kényelmes gummi ás £ halcsont nélküli hasfüzök és mell­i »0 tartók orvosi rendeletre is. » m «M Bőrkeztyük nagy raktára ! Kéz­p* ih X N M tyűk tisztítása és javításai Selyem r * és flór harisnyák nagy válasz­fl tékban í ü 1 « ■ H ÍREK, — Aratás. Régi hagyományok s szokás szerint Péter és Pál napján megpendül a kasza a határban és az aranyságára érett gabonatenger fölött végigsuhan az arató haláltosztó eszköze, hogy a lehullott, kévébe kötött kalász piros szeméből élet fakadjon. Mert a magyar gazda szerint most kezdődik az igazi, valósá­gos élet, amely az egész világ lükteté­sét szabályozza, amint áldásával el­árasztja a földet. Kaszák élének suha­­nása, levegőégben trillázó pacsirta éneke tölti be a határt, mely mintha a hála­adás himnuszát zengené a Mindenha­tónak, aki bőséges kegyelmében része­síti ismét az embert. A régi vers szavai jutnak eszünkbe, amint hangzik: Vidul a fö’d ábrázatja, a jó Isten megmutatja ne­ked, ember, hogy szeret: adván újra ke­nyeret... Valóban, ha van munka, amely Isten nevével kezdődik, — pedig min­den munkának az Isten nevével kellene kezdődnie — akkor az az aratás, ami­kor a gazda fáradságos igyekvésének eredményében a Gondviselés szeretetét és jóságát eleven szemekkel láthatja, nagyságát és halalmát meghatva érez­heti, Az idei aratás, az eddigi jelek szerint, jobban beváltja a tavasz ígére­tét, mint tavaly, az utolsó hűvösebb hetek csak fejlesztették a gabonát és az idén jobban fizet a föld. Nehéz sor­sunk vesződségei között nagyon is ránk fér a jobb termés, amelynek nyo­mán áldásnak kell fakadni az egész emberiségre. — Halálozás. Mint őszinte részvéttel értesülünk, Kovács Kálmán, az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kis­iparospárt központi főtitkára, folyó hó 1-én Rimaszombatban elhunyt. Benne a párt egyik lelkes odaadó főtisztvise­­iőjét vesztette el, aki fáradhatatlan ki­tartással, nemzetéhez és fajához való szívós ragaszkodással munkálkodott a magyarság javán s akinek hűsége és lelkes szorgalma példát mutató marad mindenkoron. Az élete legszebb korá­ban elhunyt főtitkár kihűlt porrészeit csütörtökön délután temetik Rimaszom­batban. Emléke áldott marad a párt tagjai szivében f — Tanítói értekezlet. Kedden Ba­­gotán tartotta meg az érsekujvári f. sz. tanfelügyelőség tanítósága a tanév utolsó értekezletét. A bagotai uj isko­lában énekkel fogadták a gyermekek a tanítókat. Az értekezleten Kurinszk Fe­renc tanfelügyelő az uj földrajztanítás módjáról tartott előadást és fölkérte Róth Jenő tanítót, hogy a jövő évben ilyen szellemben tartson mintatanitást valamelyik értekezleten. Utána Kemény Rezső tartott előadást az írás és szá­­malás tanításáról az I. osztályban, me­lyet rajzzal illusztrált. Az értekezleten Scheuer Mária tanítónő eszmefuttatást adott elő a koncentrikus tanítás mód­jairól a kirándulás kapcsán, szintén illusztrálva rajzzal is. Délután megte­kintették az ógyallai csillagvizsgálót. — Rubinstein sakkmester Érsekúj­váron. Az érsekujvári sakkör f. évi július 6-án, hétfőn vendégül látja Rubinstein sakkmestert, sok nemzetközi mesterverseny, igy a legutóbbi marien­­bádi verseny győztesét. Sikerült a mes­tert megnyerni arra, hogy 35 ellenféllel szimultánt játszék, melynek külön ér­dekességet kölcsönöznek Rubinstein kitűnő eredményei, melyet szlovenszkói turnéján is elért. — Nyugdíjazás. Bérczy Jenő párkányi járásbirósági tisztviselőt julius hó else­j jén kezdődő hatállyal nyugdíjazták. | — Tanítók gyűlése. A párkányjárási 1 általános Magyar Tanitőegyület csütör­­j tökön tartotta rendes közgyűlését a r. I kath. iskolában. Az elnöki megnyitó és j pénztári jelentés után Krausz Zsigmond | olvasta fel a mesedélutánok pedagógiai | hatásáról szóló tanulmányát, majd Tóth 1 István adta elő megfigyeléseit a prágai I tanulmányúiról. Az élvezetes előadások X általános tetszést arattak. Az indítványok ) letárgyalása után a gyűlés végétért. — A érsekujvári gimnázium államo­sítása. Évek óta tárgyal Érsekújvár 3 városa a kormánnyal a községi kath. I gimnázium államosítása iránt. Hir sze­li rint a tárgyalások már annyira előre i haladtak, hogy az állam az intézetet ! a jövő tanév elején átveheti. A köz­li oktatásügyi minisztérium leküldte a vá-Iros szerződéstervezetét, melyet most a képviselőtestületnek meg kell tárgyalnia, f A tervezet szerint az állam átveszi az | intézet jelenlegi tanárait bizonyos feí­­| tételek alatt, de afelett, vájjon az át- 5 veendő tanárok megfelelnek-e a kikö­­: tött feltételeknek, kizárólag a tanügyi !j hatóság határoz, a városnak abba nem | lesz beleszólása. — Hogy mi lesz ea­­« nél az intézetnél egy-két év múlva a | magyar tauárok és tanulók sorsa, az I könnyen elképzelhető. A régi tanáro­kat nyugdíjba küldik, ha ugyan valami rosszabbat nem tesznek nekik; a ma­gyar osztályokat fokozatosan megszün­­| tetik. Az érsekujvári magyarság a gim- 1 názium államosításával egyik legerősebb (védőbástyáját veszti el. — Uj iskola. Garamkövesd község községi képviselőtestületéből és a r. k. iskolaszék tagjaiból megválasztott épí­tési bizottság, a legutóbb tartott gyű­lésén egy modern iskola épitését ha­tározta el. Több benyújtott terv alapos megvitatása és bírálata után az építési munkálatokra Chinorai István építő­­; mester pályázatát találta legmegfelelőbb­nek. Egyben a plébánia nivatai a szép- I rendészeti bizottsággal egyetemben a j templom parkírozásai is tervbe vette, I ahová az uj iskolát építik. — A hadikülcsön táiajdonoíok ftgyai­­móbs! Junius 30-án lejárt az első fon­tos határidő a hadikölcsönökre nézve. Eddig kellett beadni mindazoknak a bejelentéseket, akiknek a vagyona nem haladja meg a 25000 K-ái, A terminus lejárt, de azok, akik az utolsó nap hiába tülekedtek az Írásaikat beadni, ezek halasztást kaptak. Juiius 31-ig kell azu­tán a még megmaradt hadikölcsönöket beadni, vagyis azokat, amelyeket sem kártalanítási kötvénnyel nem cseréltek be, sem a tulajdonos nem fizetjá, hogy IV. államkölcsönt jegyezzen. Ezen le­adott kötvényeket, mint értékteleneket az adóhivatalok jegyzék alapján veszik át és ismerik el. A jegyzék egyben bi­zonyíték, amelyet 60 napon belüi be

Next

/
Thumbnails
Contents