Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-01-24 / 11. szám

1W& január 24.

•Komáromi Lapok«

3. oldal.

legjobban

vásárolhat

NÁMESTIE REFUBLIKY 18. (KSztársaság-tir).

. 27«;

olyan területeket, amelyekről azt hitték, hogy aaon a félhold soha többé ragyogni nem fog. Perzsiában szintén megmozdultak az emberek s e megmozdulás elől a brit csapatok kénytelenek voltak visszavonulni, Afganisztán háborút set Angliának s e harc befejezés után lumalla emir ismét proklamálhatta függetégét és önnállóságát Egyptom függetlenségi leimének egyes fázisai még túlságosan frissek, semhogy külön emlékezetbe kellene Őket idézni. Tripoliszban oly erős az ellenszenv az olaszok ellen, hogy az olasz csapatok úgyszólván csak Tripolisz városát tarthatják megszállva s néhány pUskalövésnyire a várostól a bennszülöttek az urak,..

— Aránylag Franciaország vetette meg a lábát legbiztosabban mohamedánoklakta területén, — Írja a Manuel — de ez a biztonság csak látszat, múljon el néhány esztendő s Franciaországnak meggyűlik a baja. ..

E bajok valóban már meg is kezdődtek Tuniszban, ahol a benszülöttek a legenergikusabban követelnek parlamentarizmust és függetlenséget.

Vájjon ezek a különböző mohamedán mozgalmak összefüggésben vannak-e egymással, vagy pedig spontán támadt midegyik elkülönítve, erre a kérdésre európai ember nem tud pontosan válaszolni. A valóság az, hogy a mozgalmak élnek s nem lehetetlen, hogy egymásba fonódva rácsapnak Európára.

— Akik az iszlám kultur- és haladáselleaességre számítanak, — mondotta nemrég a sokat emlegetett Izmed basa egy angol újságírónak, — azok igen-igen csalódni fognak. Bizonyos, hogy az iszlám fejlődésében szünet állott be, de vájjon a kereszténység fejlődése nem szünetelt-e a XV. században? A kereszténységet ebben az időben épp úgy lenyűgözte a dogma s a haladástól való irtózás, mint ahogy az iszlámot századokon keresztül megbénították a dogmák. De ennek most már vége van. A mohamedánizmus éppen úgy képes fejlődni és a haladás követelményéhez alkalmazkodni, mint akár a kereszténység. Ha

nem hiszi Európa, majd meg fog róla győződni.

Izmed pasa hivatkozott még Japánra, mint bizonyítékra japánnak szintén egészen sajátságos kultúrája van, mégis át tudta venni Európa haladási eszközeit.

A mohamedánizmus e megnyilatkozásai nem foglalkoztatják úgy a közönséget, mint a német francia ellentét problémái. A németfrancia ellentét küszöbön van; a mohamedánizmus földrengésének fészke messze van. Csak kevesen vannak, akik Briand-nak ezt mondják: — Sok gondot fog okozni a mohamedán kérdés is.

LYSOFORM a tudomány mai állása szerint a legtökéletesebb fertőtlenítő szer LYSOFORM megóvja Önt és gyermekeit minden bajtól, betegségtől

LYSOFORM minden kellemetlen szagot eltüntet és hölgyeknek nélkülözhetetlen: LYSOFORM csak eredeti zöld üvegben

e védjeggyel valódi

mi

flz ácstársulat ünnepe.

— Uj zászlajának felavatása. —

A komáromi ácstá^aiat, mely 1868-ban alakult meg és azét« mint kü ön ipari szervezet működik, 1888 ban szentelte fel templomi zászlóját n«gy ünn-p-ég.k között. A zászlóanya tisztséget Komáromi Sándorné töltötte be, Komáromi Saudurnak, a város érdemes áesmett-rének a felesége, aki négy évtizednél tovább vúelte az áci ipartársulat elnöki tisztét.

A zászló idővel romlásnak kezdett indáin! és a legutóbbi évek körmenetein már nem is szerepelt. Ez indította a n .gylelkű xászlóanyát, most már özvegy Komáromi Skndörnét, hogy a társulatot egy szép aj zászlóvá) ajándékozza meg; az agg 86 éves zászlóanya örömmel várja a napot, melyen a társulat nj zászlaját felszentelheti és a testületi összetartást, egymás

megbecsülését és a társadalmi bekét szolgává-Az nj zászlót a pozsonyi Egyházi Mttintézet részvénytársaság készíti és az már a közeli napokban elkészül, hogy nemes hivatását szolgálj«. Komáromi Sándorné zászlóanya 3000 korona összeget adományozott á kegyeletes célra, melyért a komáromi áestársnlat a legnagyobb háláját és köszönetét fejezte ki előtte.

' Komáromi Sándorné másodszor is zászlóanya lesz az áesiársnlatnál, mely február 2-án óhajtja a zászlót felszenteltetni, amennyiben akkorra elkészül. A zászlószentelés szertartását dr. Majer Imre apátplebános végzi ünnepi isteniti»2telet keretében. A betegen fekvő zászlóanyát Szabó Ferenc áesiparos felesége fogja helyettesíteni az ünnepen.

A komáromi áestársnlat ragaszkodása a régi szép céh hagyományok nemes tartalmához, mindeDképen tiszteletreméltó jelenség a mai tekintély- és hagyomány romboló korban. Az áestársnlat tagjai ezekkel a régi hagyományokkal küzdötték fel magákat az építő iparban az e'sö helyekre, am-lynek jó birney« messze földön hires volt. A komáromi hires áciok jó munkáját ezer és ezer középület hirdeti a régi boldogabb időkből, ezeket a lehetőségeket mind letarolta az nj idők dere és & h-jdan hires ipar ma bénán vonszolja életét egyik évről a másikra.

Egy darab szép és ragyogó múlt az, melyre az nj zászló visszahív, érdemes tanulni belőle az nj nemzedéknek is.

Földes Andor.

Fő'dea Bandi ma esti koncertjén közönségünk közvetlenül fog meggyőződést szerezni arról, hogy nem túlzottak azok az elismerő kritikák, amelyeket előző számainkban közöitüok.

A kivételes tehetségű kis zongoraművész hírneve a mxgyar fővárosban olyannyira meg ▼»n alapítva, hogy kiváló tanárnője, Senn Irén akadémiai tanárnő helyes «dat-i és neve-és a leányka ujjai alázatosan, engedelmesen mozdultak meg. Már ott volt a levél a királyné kezében s kicsinylően és gyanakodva nézegette azt.

— Majd átadom az uramnak, kis lányom. Ö majd felel is rá. Ki irta ezt a levelet? Ki küldi ?

— izerffy tanító ur, kérem, hadarta a leány. — Ne tessék elfelejteni: Izerffy József tanító.

— És . . . maga? Talán a leánya?

— Nem, kérem. Én az édesanyám lánya vagyok.

— No, azt mindjárt gondoltam, — mosolygott a művésznő.

A leányka nem vette észre.

— Igen. A Bábonyi Jánosné leánya, kérem. A Piroska. Hogy épp ott lakunk, abban a házban, azért kért meg a tanító ur, hogy hozzam el a levelet.

— És el is hozta. Köszönjük.

A leányka nekibátorodotb

— Szívesen. Nagyon szívesen. Úgy szerettem volna látni a tekintetes ... a Jókai urat! Dehát, ha nincsen itthoni

— Nincs, — visszhangozta a művésznő hidegen.

— Hát akkor ... ne tessék elfelejteni, kérem, Kerepesi-ut tiz.

— Nem, nem felejtjük el!

Csókra nyújtotta a kezét. A kihallgatásnak vége. A Lányka lesütötte a szemét. Elsompolygott, mint a bűnös, aki majdnem rajtavesztett. A csalódás, amin átesett, pislogott b«s szemében, de az ajka — összezárult.

* - M ottív ö eP

Jókai ilyenkor irta a regényfolytatást, a miért délben már jön a sxedögyerek. Munkája hieben maga a felesége se szerette háborgatni s Laborfalvy Róza most is a maga kilön kis

empire-szalonjába vonult vissza a titokzatos levéllel. Mi van benne? A boríték kissé megnyugtatta ; férfiirás. Dehát az se bizonyít, semmit se. A csábítók a furfang ezer hasonló fogásában gyakorlottak. Végre is fölbontotta a levelet. Nem is lett volna asszony, ha föl nem bontotta volna.

— Tekintetes ur, — irta az ismeretlen. — Bocsásson meg, hogy a szomorú hírrel szivem fájdalmából ezen sorokat kérdésképp írom.

Vallyon lehetne-e más egyénnek. Tettes ur helett a 6. hónapot kitölteni? ha az lehetséges, én kész vagyok minden órán Tekintetes ur helett, a szabott időt a börtönbe tölteni ; mert nem Jókai Mórt, a nemzet lelkes hazafiát; hanem a szép irodalmat zárják el. Oh! pedig 6. hó alatt, mit nem birna Tekintetes ur, a Nemzet felvilágosítására és dicsőségére tollával teremteni.

Ha ajánlatom kegyeskedik elfogadni, me'let én szentül meg fogok tartani, akkor máltóztassék nékem mielőbb válaszolni, hogy magam elkészítsem.

Legmélebb tisztelettel maradván

Pest, april 28/863.

Tekintetes ur alázatos szolgája

Izerffy József.

Az első oldal mindezzel betelvén, Izerffy József jelezni kívánta, hogy a túlsó oldalon folytatás következik. Miért is a levél aljára figyelmeztetést irt: P S. (postseriptum, utóirat); vertetur, — vagyis: fordíts. A túlsó oldalon így végezte levélét: oy óíí Ha méltóztatik válaszolni, ekkép szíveskedjék Címezni levélem: Izerffy József magántanitónak, Terézváros Kerepesi utón 10. sz. ház, ajtószám 2. földszint,1 Pestén. ^ ~

Izerffy József tehát pontos ember; nem szereti a félreértést. A művésznő szép fejében

egyik gondolat a másikat kergette és mesékkel töltötte meg a levél hézagait. Röstelte, hogy gyanakodott. Fölhevült a levélíró lelkes együgyüségén, melyből kiérezte a rajongók hősiességét. Hát csakugyan van a világon igaz ember is, akit a költő meséi a magaföláldozás forró ihletére ragadnak! íme, mikor az igazság hamis nevében megcsörgetik a bilincset a költő felett, akkor előáll a szegény tanitó, a kopott és szürke senki, akinek se szava, se hatalma, se pénze, se kincse, de a két keze tele van arannyal, koszorúval Odanyujtja a költőnek. Az arany: a szív áhitatos hódolata; a koszorú: a meghatott milliók koszorúja. Tiszta szinarany minden. A konok bíró lesújtja a költőt:

— Bűnös vagy l Börtönbe véled!

Ő meg átöleli és fölemeli.

— Mindnyájunknál különb vagy! Dnk érdemelsz, koszorút érdemelsz! A tied a szivünk, a hálánk, az életünk, a szabadságunk!

Kezében lobogtatva a levelet, sietett be a költőhöz.

— Nézd I Nézd! Olvasd !

Jókai elolvasta a levelet. Már a közepén elpirult. S mikor a végére ért, a keze aláhanyatlott. Szép. szelid, kék sxemét a művésznőre emelte.

— Látod, Róza. Ilyen jók az emberek 1 Ilyen hálásak 1 Ki hozta ezt a levelet ?

— Egy fiatal leány.

Fiatal ? Leány ? Árra aztán Jókai is gyanakodott. A macskák nagyon kedvesek és nagyon szépek, de . . . macskák I Ha a lévé! mögött leány van, mi lehet a leány — mögött ü

— Ezt meg kell köszönnünk, Róza, szólt tétován.

As n neki nem lehet más, csak a bájos postilion, A művésznő ezt nem látta okvetlen