Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-06-27 / 77. szám
1 í*2&. juni«-' l> 7. Komáromi Lapok 3. oldal. 2 Nem volt a gép felszerelve a sarki jégre való leszállásra. Sem hóboritotta szárazföldi sik, sem szabad tenger nem állt rendelkezésére a kikötésnél. A roppant jégtorlaszok között kellett leszálló helyet keresni, < mert a hidroplán nem íudott volna veszély nélkül leereszkedni az egyenetlen jégtömbökre, melyek — és ezt valószínűvé tette az expedíció — az egész sarkvidéket behordják. 3. Túlságosan kiszámítva vittek magukkal benzintartalékot. A teoretikusan kiszámított repülés- 1 időre elegendő benzinmennyiségnek | mindössze 20 százalékát vitték tartalék- 1 ként. Ez volt a harmadik ok, amiért f vissza kellett fordulniok. Szakértők szerint tehát a jövő expe- j dicióra úgy kell megszervezni rádió j utján a meteorológiai szolgálatot, hogy • a sarki időjárásról Alaskából. Grön- í landból és Szibériából egyszerre érte- í sülhessenek a sarkköri légi viszonyokról. ; A repülőket olyan rugalmas szerkezettel í kell felszerelni, ami leszálláskor nagyobb j engedményeket lesz lehetővé a kiköiési j helv kiválasztásánál. És végül nagyobb benzintartalékot » kell vinni a repülőkön, Mac Millan exped ciéja most két re- ! pülő segélyével akarja átrepülni az • egész sarkvidéket, melyek mindegyike ? 10_ iO órát képes egvfolytában repülni. ' Ezeknek a repülőknek egy bázist épi- | tenek a Hudson-öböltől északra féeVÖ 5 Axel Heilberg hand szigeten, mely Ame- \ rika fölött fekszik olyan északi széles- 1 Idegeit éppúgy mint izmait, hogy kellő’eg működjenek, úgy keli kezelni, mint ------bármilyen szerkezetet.------Ön köteles egészségét ápolni. Ezen kötelezettséget könnyen teljesítheti, mert az ehhez szükséges legjobb eszközt ------------ ma már -------------5 korona 50 fillérért vásárolhatja. Értéktelen utánzatokat utasítson vissza, minthogy ősinek fizetni kell, tehát a legjobbat kérje. Ez a jó! ismert AlsPá Mentből sosborszesz. 1 fö^ndenfiol kapható« 4S8 ikra S.SO síé. i lp ségen, mint Európa fölött a Spiizbergák. A Mac Millan expedíció hivatása lesz ; eldönteni, hogy a sarkvidék amerikai j oldatán van e szárazföld vagy nincs. | Amundsen szerint ez a kérdés a leg- j fontosabbak egyike, mert a repülő expe- j diciók, melyek kétségtelenül a jövő i kuiatások eszközei, sikere vagy siker- ; telensíge elsősorban átlói függ, hogy ; megfelelő leszállási he’yet biztosithas- j sanak a gépeknek, vagy'pedig ezeknek : rugalmasságát és biztonságát a mai \ repülőtechnikánál jóval tökéletesebbé j tegyék. Amundsen nem érte el sz északi sár \ kot, de valamennyi expedíció között a f legmagasabbra hatóit az északi sark f felé. A pont, ahol leszáHani kényszerült, j az északi szélesség 87 fok 44 perce, még pedig a kezdő délkörből 10 fok 20 percnyire nyugatra. A sárktól tehát mindössze 2 fok 46 percnyi távolság választotta el. Tekintettel arra, hogy a sarkon egv szélességi fok 116 km, Amundsen 324 km.-nyíre volt a sarktól, tehát olyan tá' olságban, mint amennyire légvonalban Kassa feksrik Budapesttől. Miután a sarkvidéken gyalog átlag 10 km í lehet haladni, ha a leszállás pontjából a sarkot gyalog akarta volna elérni, ez több mint egy hónapig tartott volna. Amtll'dsen előtt a legmagasabb pontot a Luigi Amadeo abruzzói herceg 1899— 900. évi expedíciója érte el, amelynek egy kis csCJ?°r,K Cagni vezetésével, leírhatatlan szenvedések után 1900 április 25 én elérte a fok 34 peic szélességet, tehát Amundst0 re_ kordia rgy fok és 10 perccel szárnya!1* ezt túl, ami 130 km nek felel meg. — Boliár,- angol font,- smeiczi frank és cseh korona átutalásokat kamatozó folyószámlára elfogad és azt éoi 32% és 36% között gyümölcsözteti Magyarország békebeli legtekintélyesebb, tőkeiegerősebb és legmegbízhatóbb bankja: a Róíh Bank Budapesten, Vilmos császár-út 45. Hiapitási érre: 1906. Riapitási éu 1906. Qondolaíoka házasságról. Némely házasság azért „űl ki“ roszszabbul, mint az érdekeitek várták, men a h>za;felek egyike va^y másika — és sokszor mind a kettő — a házasságkötés után nemsokára azt kénytelen rnegáiía pitani az élete párjáról, hogy az „nagyon megváltozott*. Ez természetesen nincs igy, — őnagyságaik egyáltalában nem változtak meg, sőt egészen olyanoknak mutatkoznak, aminők. Ellenben nem voltak ilyenek az udvarlás szende és a jegybenjárás lázas időszakában, amikor mind a kelten szerepet játszottak s olyan erényeket affekiáltak, amelyek nem voltak benn a jellemük kincses ládájában. A nőhóditó férfinak és a férjfogó nőnek e szinját szása okozta, hogy később egyik is másik is csalódásra ébred. Az ilyen nehéz szerep előbb utóbb kifárasztja a nem hivatásos színészt, s a derék és ambiciózus műkedvelők hovahamarább kénytelenek letenni a tökéletes hímnek s a makula nélkül való nőnek az álarcát. S amikor igy a való lenjükkel, az igazi jellemükkel a többé nem palástolható hibáikkal állanak egymással szemben, akkor megütközéssel és fájdalmas csalódásnál konstatálják, hogy „a feleségem (illetve az uram) nagyon megváltozott “ Okos ember — férfi és nő egyaránt — nem fo ja szinészktdéssel kezdeni azt az életpályát, amelynek házasélet a neve. Olyannak fogja magát mutatni lehetőleg, amilyen és nem jobbnak, s igazán okos, akkor még inkább kevésbé jónak. így aztán a másik házasfél vagy nem csalódik egyáltalában, vagy pedig kellemesen csalódik a házasságában. Szegények közt nagyon jónak kell lenni a házasságnak, — máskülönben az nagyon rossz. Vannak hitvestársak, akik évtizedekig élnek egymással és egymás melled, és egyáltalában nem ismerik egymást. Sacha Guiiry újabban — 1923-ba*n — drámát is irt erről a témáról. Kiváló erio‘Sr,ík és nagyon jó nők rendesen mésallience-ot csiriu!Hak* Amig a nő szereti a férjét, azt mondja a horkolására: „minő egészséges álma van I“ Mikor megszűnik szeretni, igy zugolód k: „milyen kiáiihaíatlan szokásai f vannak 1“ A házasságnak nagy hátránya a szerelem melleit, hogy nem tudja azt o’y mértékben pótolni, mint ahogy a szerelem képes pótolni a házasságot. ü Amely házasság csupán csak szerel- I men épül fei, nincs elég szilárdan * megalapozva. Minden házasság jó, amely nem abszolút rossz. Ha valaki ok nélkül féltékeny a feleségére, megérdemli, hogy legyen rá oka. A férfi azért házasodik, hogy több kényelme, s a nő azért, hogy több dolga legyen. Komáromi esetek. Cyrano de Bergerac Komáromban. Abból az alkalomból, hogy a budapesti Nemzeti Színházban Kiss Ferenc olyan tüneményes sikert aratott Rostand Cyránó címszerepében, eszünkbe jut a komáromi Cyráno esete is. Nem arról a Cyránóról .van szó aki a háború alatt ily élnév alatt közölte le szentimentális, érzelgős verseit a komáromi sajtóban s akinek a versei nem annyira a kritikusok előtt, mint az ábrándozásra hajló hölgyvilág szivében aratott meleg sikereket. Verseit kinyírták és emlékkönyvekben, irómappák alatt őrizgették. Mindegyik verset rejtegető hölgy szentül hitte, hogy a versek őneki szólnak, mert a ravasz Cyránó sohse irt a szem és a haj színéről, amely esetleg áiulója lehetett volna. Diplomatikus ügyességgel engedte egyszerre több női szívben megnőni a szent hitet, hogy a veis őneki szól. Hogy kinek szólt fulajdonképen, azt Cyránó sohse árulta el. Ezúttal tehát nem e rőt a háborús szemimeníális hangulatot ügyesen kiaknázó komáromi versiró Cyránóról lészen itt szó, hanem egy másikról. Egy ködös decemberi napon rendkívül sürgős ügyben keresték egyik kollégánkat, aki újságíráson s egyebeken kívül olykor a szépírás berkeiben is elkalandozik. Kollégánk történetesen nem vo t otíhon s mikor hazatért, értesült róla, hogy egy bői kabátos, vidéki földbirtokos kinézésű ur k»--j életre háláira. Másnap reggel n*^ dZ igazak álmát aludta, íl'kor hcyes dörömbölésre ébredi fel. Már olt is állt ágya mellett az idegen s anélkül, hogy bémmatkozott volna, belekezdett mondókájába: — Kérem, én egy életbevágóan fontos ügyben keresem önt. Önhöz utasítottak csak ön fűd rajtam segíteni. Kollégánk bánatos kézlegyintéssel kínált helyet a korai vendégnek. El volt készülve rá, hogy valami közbenjárásra kérik meg s már kifogást keresett, hogy kivágja mázát. Di csalódott. Az idegen egészen különös ügyben látogatta meg: — Kérem, én gazdaeTnber vagyok, egyszerű, őszinte földfia. Tudok melerülöttünk álmodott az alvó város és fölöHe láthatatlanul, de érezhetően virrasztóit s a sí űz démonokkal és lágysüinü hősökkel házrói-házra szállott a mpy képzelgő, a mesekirály aranysugáros szelleme. Láttam, hogy Beöthy meghatódott. Lehorgasztotta gondolkozó szép fejét. Lassan tipegett előre az utcán s a primitiv kövezeten botja meg-megkoppant, mialatt csöndesen, szinte mormogva beszélt, mintha magamagával diskurálna s nem is tudná, nem is hallaná, hogy álmodik. — Valamit érezőnk, — szólt, — de nem tudjuk mit. Valamit gondolunk, de nem tudjuk, hogy mit. Valamit látunk, de nem tudjuk, mit. Ebbői áll az egész földi boldogság: az illúzió. Semmi se történt. Csak ez a tüneményes, holdvilágos este és talán a tudós költő réveteg monológja ott maradt a lelkemben és ez a rózsaszínű fény azóta is követ és kisér, mint a lidérc, a mitől nem tudunk elrejtőzni, A Balatont azelőtt százszor láttam, de sohasem olyannak, mint azután. Azelőtt csab nagyarányú ké volt, azután maga az örök szépség: a nő, a kire azt mondjuk, még sohase láttam ilyennek! A hódítás, a szépség művészetének legfőbb titka ez : a változatosság. Hogy sohase legyen olyan, amilyen már egyszer volt. Valami mást, valami újat lássunk rajta, vagy benne, a mi újra, meg újra megragadjon és raegbüvöijön. Mert akkor megvan a meglepetés; a varázs föltárnád: még sohase láttam ilyennek 1 Még sohase volt ilyen szép! Ä Balaton a legtökéletesebb női szépség ; minden órában más A komáromi fűzfák holdvilágos képével az emlékemben, állottam meg a Balaton fönséges éjjeli csodája előtt is. A Balaton szikrázott, fényiéit, ragyogott. Csakugyan, még sohasem láttam ilyennek! Szépségének fénye összeolvadt az éjjel és elöntötte az éjszakát A viz ezerféle színében a topár, az ametiszt, a smargd tüzének árnyalata lángolt, égett és sziporkázott. Tündérek táncoltak a hátán és sugarak villogtak szerteszéjjel, mintha az egész gyönyörű magyar földnek ragyogna és feléje tárná iiliomfthér karjait, hogy szerelmesen magához ölelje minden rögét és minden patakját: nem adlak másnak ! Az enyém vagy ! És nékem az jutott eszembe, hogy vájjon látják-e ezt a Tátra fönséges bérceiről? Vájjon látják-e a Hargitáról, a Retyezátról és a gyalui havasokról? Látják-e ? Nézik-e ? A székely pásztorok, mig a legelő, a domb, a hegy oldaláról elbámulnak és hallgatják az éj és a múlt borús regéit, vájjon nem felejtik-e itt a szemüket és a szivüket, ezeken az opálfényeken, a mik a Balaton csipkeköntöséről feléjök sugárzanak ? A Balaton nem felelt. De felelt a szivem. A Balaton világított, égett, foszforeszkált és beragyogta az éjszakát; szövetségre lépett a holddal. Követte és űzte a szivemet. Tovább, tovább, a Jókai udvar emlékével és képével a Bükk csodálatos rengetegébe, szaka\ dékaiba, barlangjaiba és iocsogó patakjaihoz, hogy az éj csöndjében és derűjében őt lássam viszont. Ä c iliogó vándorpatak kristálylükrében, az erdő rejtelmes félhomályában, a szikrázó villámokban és a hulló csillagokban haragosan és mélán röppentek el körülöttem a holdvilágos éjszaka megbüvöiő színei és fényei. Végre is érzésemmé vált, a mi fölforró és indulatoskodó ereimet folyton zakialja, hogy ezekben a fényekben az elfojtott és eltemetett vagy félénken, hajléktalanul bolyongó magyar szellem keres utat. Az ősturáni lélek, mely hontalanná lett a maga hazájában s mert abban nem kap helyet, fölötte sugárzik széjjel a mesekirályok szelleméből, a Balatonból és a Bükkből, a Bakonyból, s Tihany és Pannonhalma ormairól. Hogy ennek a léleknek pompázatos aranysugarai eljutnak messze, messze, a magyar föld tájékaira, Túrán széjjelszóródott sarjadékáihoz is 1 Az éjszaka titkai között meglepi vagy fölkeresi ez a sajátságos érzés a töprengő, mélázó és sóvárgó magyar lelket. Halkan fölzokogunk az éjszaka j csöndjében és nem tudjuk, miért sírunk, j Fölszállunk a hideg fényhullámokra, a mik a hóid merev arcából alááradnak és elmerengünk a mesék szülőházának udvarán, a Balaton locsogó habjain és a Bükk álmodó rengetegében. Az ég kósza éjjeli fejedelme mindezt fagyosan nézi, mintha semmi köze se volna hozzá. Pedig — ki tudja! Ki tud valamit ? Legbiztonságosabb érzéseink is csak ingatag sejtelmek, a mik összekuszálják a tudás gőgös számvetéseit. És akaratlanul odaérünk, a honnan elindultunk A komáromi udvar fűzfáiban a mesék bűvös költészetét, a Balaton holdviíágos éjszakájában az ősmagyar regevilág varázsát érezzük s mikor - Bükk megható csöndjében, a délceg sudár fák között az éjjeli szellő elsuhan és úgy játszik a lombokkal, mint a művész a hárfa húrjain, — áhitatosan és méltőságosan megszólal az erdő: Isten 1 És érezzük a legfönségesebb igazság és szépség végtelen nagyságát mindenben; azt, hogy az érzések, a fények, a hangok és a szinek, a nap és a hold összessége ő 1 Ura és forrása minden erőnek, még a korlátlannak látszó, de csak rakoncátlan képzeletnek is. Hogy minden dal és minden taps csak őt, egyesegyedül őt illetil Szombaton és vasárnap, ju ius hé 27-én és 28*án VÁROSI MOZI 477 Egy szenzációs eredeti francia műfűm kerül bemutatásra PÁRIZS EJJELI ALAKJAI-m—% .hí____
