Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-06-13 / 71. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1925. junius 18. A Rómában megjelenő Secolo c. lap legújabb számában Tamapo „A haszontalan szövetség végkimerülése“ címmel foglalkozik a kisaniant legutóbbi konferenciájával, amelynek Magyarországra vonatkozó közlését a szövetség halálhörgésének tekinti. A kisantant állig felfegyverzett államai a lefegyverzett, megcsonkított és elszegényített Magyarországot vádolják az európai béke megzavarásával. Ez — úgymond a lap — több mint a farkas és a bárány meséjének megismétlése, mert mig Magyar ország óriási áldozatokkal, fájdalmas önmegtagadással kizáróan gazdasági életének restaurálásán munkálkodik, amivel a népszövetség és az egész világ rokonérzését vivja ki, addig a kisantant államai az egyetemes közvéleményt Magyarország ellen izgatni törekszenek. Ennek oka, hogy az általuk bekeblezett négy millió magyart nem tudva lenyelni, félnek és remegnek, nem ugyan a gyenge Magyarországtól, hanem a történelmi igazságszolgáltatás fatális menetétől. Éppen a kisantant kormányai teszik lehetetlenné Középeurópa pacifikációját. Az ő politikájukra a nyugodtan dolgozó Magyarország veszedelmes, mert ha a magyarság ezen az utón kitart, az végveszedelmet jelent reájuk, mert a gazdaságilag talpraállított Magyarország elöfutárja a politikailag erős magyar nemzetnek. Mindebből logikusan folyik a kisantant államainak az az igyekezete, hogy Magyarországot a népszövetség előtt diszkreditálják Az ismeretes kommüniké azonban éppen az ellenkező hatást keltette, mert ostoba módon beleavatkozott a népszövetség és a nagyhatalmak jogkörébe. Ezeknek ugyanis Budapesten megvannak a saját ellenőrző szerveik, amelyek, ha a magyarság rosszakaratának legcsekélyebb jelét is látták volna, nem késlekedtek volna demarsukkal és fenyegetésükkel Teljesen érthető, ha Genfben és az angol sajtóban nem csinálnak titkot abból a neheztelésből, amely a kisantant iránt megnyilvánul. = „Magyarország lehet monarchia, de nem Habsburg alatt.“ A „Newyork Times“ érdekes nyi'atkozatot közöl Benes külügyminisztertől, — melyben széles alapokon fejti ki programját: Európa általános tagozódása még nem megállapodott, Közép és Keleteurépa politikai és gazdasági organizációja még teljesen befejezetlen. Németország kelet felé gravitálása újból fel fog támadni, ami azonban végzetes lehet. Ausztria csatlakozása a kisántánt, különösen Csehszlovákia szempontjából megakadályozandó. Ausztria csatlako zása fellobbantaná a nagynémet reváns gondolatát. Ezért szüKséges, hogy Ausztria önálló és független maradjon. A német demokrácia sem erősödne a csatlakozással, mert az osztrákok kato likusok, konzervatívak és a délgermán reakcióhoz közelebb kerülnének. A kisantant rendkivül hbsznos védősiövetséget jelent, amelyet előrelátásból kellett megalapítanunk, hogy egy válságos és bizonytalan perióduson segítsen bennünket keresztü1. A háború után általánosan azt hangoztatták, hogy az . utódállamok gyors pusztulásra vannak kárhoztatva. Komoly külpolitikai problé- I mákkal állottunk szemben, bent a kisebbségi kérdés és a kommunista veszedelem fenyegetett, a Habsburg restauráció lehetetlenné tételével felelt. Ez ma B'csben és Budapesten is elmúltnak tekinthető, de ellenesetben nagy ellenszenvvel és ellenzéssel fogadnák a kisántánt államai Nekem egészen mindegy, hogy Magyarország monarchia-e vagy nem, ha más családból való dinasztiája van. De mindenesetre fel kell áldozni Magyarországnak a Habsburgokat az európai béke érdekében. A kommunista veszedelem is elmúlt. A kisántánt pedig megerősödött. Ha csak egy nagy európai kataklizma nem kö vetkezik be, külső támadás már nem győzhet le. Uj államokat nem akarunk sorainkba fogni, a kisántánt nem tagszerző klub. A kis nemzetek ligája m4g utópia. Erről csak sokára lehet még beszélni. Akkor is Bícs vagy Budapest nem lehetne több, — mint Bukarest vagy Belgrád. A lap egy beszélgetést közöl Masaryk elnökkel is. Masaryk nyilatkozata szerint könnyen lehetségessé válna, hogy Közép Európában egy erős katolikus és konzervatív állam alakulna, amely magában foglalná Magyarországot is, sőt kibővülhetne Horvátországgal és ez a reakciós középeuiópai irányzat minden valláspolitikái álmának betetőzése volna. Masaryk szerint ennek az iránynak még Franciaországban is vannak pártolói. Még a rojalista és klerikális körökön túl is. — Baba kelengye, Teíra áruk, gyermekkocsik nagy választékban ELBERT divatáruházában. Munkát! Időt! Pénzt! takarít meg, ha ruháját a kiváló POLIO i mossa. MINDEN ÜZLETBEN KAPHATÓ. 2 Telefon 615/4. Alapítva 1872. <#> SÉrvben mmiil >|> Sérrkötők minden kivitelben rugók nélkül is, valamint haskötők operációk után, lógó hasnál, méret szerint vagy pedig orvosi rendeletre a leggondosabb kivitelben készülnek. Gummibarisnyák, hygienikus gummiáruk a legjobb minőségben, továbbá »Zello« Punkt 21. orralakitó azonnal szállíthatók. Mindennemű betegápolási cikkek raktára. netth imam itúdja. kűtszerész Brünn, Johannesg. 7. § fl ílépszöuelség és az államok szuverenitása. Komárom, — júni lí. A Genfben ülésező népszövetségi tanács egyik kiadott kommünikéjében arról értesül a világ, hogy a tanács zárt ülésén Németországhoz, Magyarországhoz, Ausztriához és Bulgáriához egy olyan jegyzék megküldését határozta el, amelyben felszólítja ezeket az államokat, hogy a törvényhozás utján tegyék lehetővé mindazokat az intézkedéseket, amelyek révén biztosítható a népszövetségi tanács által elrendelt katonai ellenőrzés. A versaiilesi békeszerződés 231. cikkelye alapján intézi a tanács a jegyzéket a fölsorolt államokhoz, amelyeket ezzel a tényével önrendelkezési jogaiban sért meg. A Népszövetség eddigi működése alatt nem volt okuk a legyőzőiteknek nevezett államoknak valami rózsás reménykedéssel tekinteni a Népszövetség feié, amely igazában a nagyantant és vazallusainak képviselete, semmint az egész világ népeié, amelynek munkája abban merül ki, hogy a békekötések után folytassa a győztes államok diktálását és parancsszavával olyan dolgokra kényszerítse a széjjelvagdalt, részben megszállott, gazdaságilag tönkretett államokat, amelyeket különben is rájuk kényszeritettek már a béke diktátumok. Összeülnek a népszövetségi tanács tagjai és ott elhatározzák, hogy jegyzéket küldenek azoknak az államoknak, amelyek minden erőszakoskodás dacára is megpróbálnak élni, mert az a nemzeti erő, amely fiaikban lakozik, nem engedi kitörülni őket az élők sorából. Tuba János sírjára. — Egy »zál vlrég* — Ada Christennek föltűnt a prágai zsidók temetőjében, hogy a sírokra a látogatók egy egy követ dobnak. Némelyik siron kisebb-nagyobb halom nőtt már a rávetett kövekből, másokon a kőhalom piramissá domborodott. A megemlékezésnek és kegyelet adója lerovásának e pogány szokására vonatkoznak következő sorai: Bezzeg ily pogány szokás Nincs keresztyének közt, mi köztünk; Mi sirjukat megkoszorúzzuk, Kiket élve megköveztünk Tuba János sírjára ki-ki vitt koszorút, de nem volt senki ott, a ki azzal a koszorúval, virággal azokat a köveket akarta volna expiálni, melyeket életében rája vetett A temetői ünnep megható társaságában Komárom egész társadalma képviselve volt, de ebben a reprezentatív társaságban nem volt egyetlen egy ember sem, aki magára vonatkoztathatta volna Ada Christen versét. Ez a megható egyetértés és ez a megható igazság majdnem úgy jelent meg előttem, mint Eötvös végrendeletének költői igazsága: „Eszméim győzedelme legyen emlékjelem.u Mintha abban a sírkőben, melyet Tuba János fejéhez állítottak, szimbólumot láttam volna: sab umbra aeternitatist, a szülőváros kegyeletének és hálájának virágos, üde, meleg és gazdag lerovását, a fiunk iránt, a ki „szülővárosának élve, nemzetének dolgozott.“ Azokban a virágokban és koszorúkban mintha a megújulást kellene látnunk, minha azok ugyanazok lettek volna, melyeket Tuba János életének egyes ünnepélyes óráiban szülővárosa közönségétől polgári érdemeiért, szerénységéért és messze jövendőre kiható munkássága eredményéért idönkint kapott. Mintha az egész temetői ünnep egy harmonikus élet és viszony lágyan elhaló végső akkordja lett volna, melyben több volt a fájdalom mollja, mint ilyenkor szokott lenni. Az élet mindig komoly s mindig siet, ma komorabb és nem siet, csak az elholtak fölött rohan el gyorsan. Az emlékezés, ha még oly édes is, fájdalmasan esik, ma még fájdalmasabban de sokkal édesebben. Ma Tuba alakja elevenebb és határozottabb, mint volt, mikor közöttünk élt. A ráemlékezés több ma, mint volt a vele való találkozás és közös munka. A mi akkor természetesnek látszott, ma gondviselésszerűnek látszik, a mit akkor az ö kedvéért csináltunk, ma az ő érdemét gyarapítja; a miről azt hittük, I hogy ötletből fakadt, ma megértjük, ■ hogy rendszerben gyökeredzett. Ez nem kétféle valóság, hanem annál több, nagyobb és kivételesebb: harmónia, melyben Komárom és hű fia éltek, mely ma is ugyanabban a valóságban csendült meg sírjánál, amilyen valóságos harmónia volt életében közte és városa között, Ez érteti meg halála és élete titkát, ezért sikerült neki minden vállalkozása s lett maradandóvá minden alkotása. S még egy vonást kell megállapítani, mikor Tuba munkásságáról megemlékezünk: senki sem látta rajta sem a törtetés izgalmát, sem a munka izzadságát. Valami olyan vidámságban és valami olyan könyedségben élt, mintha soha semmi komoly és kemény dolga nem lett volna. Az a nyugodtság, mely a fajbeli magyart jellemzi, ömlött el rajta is és hogyan lett volna rajta érezhető a munka izgalma és izzadtsága, mikor voltaképpen ő nem is dolgozott, csak tette azt, amit okossága tanácsolt, elméje elfogadott, cselekvő ereje megbirt — a szive sürgetett s amiben őt környezete és szülővárosa híven segítette. Soha sem fogott olyanba, amiről tudta, hogy korai vagy lehetetlen, tehát nem fejből vagy elméletből, hanem gyakorlatból és az élet sürgető kívánsága fölismeréséből merített ösztönt és programmot. Ö is reformer volt, mint a múlt század utolsó negyedében minden jó magyar ember, de soha sem tudott az erőltetett haladás vagy a jelszó politikusa lenni. A magyar közélet a XIX. század első felében fölismerte a reformok szükségét, megvitatta és eldöntötte azok egymásutánját s mikor végre akarta hajtani a programmot: Világosnál megbotlott az orosz hadseregben, mely az erőtlennek bizonyult bécsi politikát a kritikus napokban alátámasztotta. Mikor a jogfolytonosság ideje elkövetkezett: a régi romok eltakarítása után a végrehajtható reformok megvalósítása maradt ránk örökségül. Kossuth azt hitte, hogy a nemzet elég erős szabadsága kivivására De nem tudta, mert nem élt benne a nagypolitika titkait s a szent szövetség hazajáró lelkét. Deák Ferenc azt hitte, hogy a jogfolytonosság helyreállítása a Királyt nemcsak megnyugtatja, hanem meg is tanítja a nemzeti törekvések honorálására De nem tudta, mert nem élt benne a dinasztia titkait és a spanyol etikett hazajáró lelkét. Két nagy magyarnak katasztrőfális csalódása s ötven esztendőnek szomorú története kellett ahhoz, hogy a legnagyobb magyarnak, gr. Széchenyi Istvánnak igazságot szolgáltasson. Mert Széchenyi lelke is tele volt nemzete nagyság^ Bécsi bútor csakis szolid minőségben kapható Komárom és Csallóköz legnágyobb bútoráruházában: Hofbauer Andor cégnél Komárom, Jókai Mór utca 10« ss. ^ Óriási választék hálószobák, ebédlők, szalon- és uriszoba bútorokban. Ebédlők különböző stílben, u. m. Cipendel, Renesanse, Hollands! Bárok, Telehálószobák, habos kőris, jávor, afrikai körte, citrom, stb. 50 különböző szobaberendezés állandóan raktáron. Speciális készítés bőrgarnitúrák-, scheslon-, dívány- és matracokban.—Konkurencia nélküli árak. Saját kárpitos műhely. Vidékre díjtalan csomagolás.
