Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-05-26 / 63. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1925. május 26. Első pozsonyi kaptafa és sámfakészitő műhely. Árusítási és megrendelési iroda: Hermann és Weisz bőrkereskedés 160 Bratislava, Dunajská-u. 43. KŐC7Ít' kaptafákat, sámfákat, nBsl.ll. ványoiő deszkát, méret, rajz, gipszontvény és a 1 e g d ivatosabb modellek szerint. Gyors és pontos kiszolgálás! Rendelések a komáromi fióknál Hjókai Mér-u. 24.) is felvéts:tneSt tárosa a választmánynak és a felügyelő bizottságnak, mert nálunk ilyen is van tisztelt központ, ezek pedig a közgyűlésnek, amelynek én az utalványozásokért vagyok csak felelős. Mi a párt színe előtt minden évben el szoktunk számolni a bevételekről és a kiadásokról. Csak azt nem ériem, hogy ezek az emberek, akik évekig nem számolnak el a párt plénumának, elég vakmerőek számadásokat követelni olyan vidéki pártszervezet részéről, amelynek évről évre adósak maradtak a fentartási járu- * lékokkal és azt a saját sorsára bízták. Ekkora alacsony rosszhiszeműség látlára az a kérdés támad bennünk: meg tudják ezek a jót a rossztól külömböztetni? Mert a tipikus moral insanity \ tünetei ezek. Most pedig lássuk az elszámolást. A pártközpont 1923 évben a komáromi körzet megszervezésével bízott meg. Elismerő nyilatkozatokban nem is voltak fukarok érte, Én bennem van annyi jó Ízlés, hogy munkám értékéről nem nyilatkozom. A pártközpont kötelezettségének félév eltelte után nem felelt meg és az év végéig előlegezett kiadások 1924 végén már több ezer koronára rúgtak. A legszükségesebb kiadásokat magam előlegeztem. Sok utánjárás után, szóbeli és Írásos sürgetések után, aminek tanúi lehetnek úgy Lelley Jenő volt pártelnök, de különösen Varjú József volt főtitkár, mindig halasztást kértek Végre az év vége felé ismét küldtek egy kisebb összeget, de az év végén mégis 1943 K-val maradt adós a pártközpont. A folyó évben a naptárak eladási árából fedeztük a párt kiadásait, erről Rajcsányi Gyula helyettes főtitkárnak szabályszerű elszámolást adtam át ez év március havában, amit tudomásul is vettek. Ezen kívül vállalt kötelezettségét ismét nem teljesilette a pártközpont úgy hogy most ismét 1450 K. összeggel adósunk. Legyen nyugodt a központ lapja és ne legyen neki „kellemetlen“ az, hogy eddig nem kapott elszámolást a — tartozásairól. Ezt közgyűlésünk után de ha annyira sürgős, azonnal is megkaphatja, mert mi nem várunk három esztendeig az elszámolással. De azt is elvárjuk, hogy az elszámolás vétele után postafordultával megküldik körzetünkkel szemben fennálló tartozásukat. Ezek előrebocsátása után azt kérdezem a tisztességesen gondolkodó emberektől: mi jogon beszélnek erkölcsről vezércikkekben azok, akik arról oly kevéssé tisztult fogalmakkal rendelkeznek? Hiszen az emberi hitványság legalacsonyabb eszközei közé tartozik az olyan gyanúsítás, amelynek az alaptalanságáról meg kel! győződve lenniök! A keresztényszocialista párt testén élös ködők miért akarják elvenni a közéleti tisztességet olyanoktó1, akik azt egy hosszú élet becsületes munkájával szerezték! Vagy adhatnak ők nekünk közéleti tisztességet és becsületünket szabad martalékuknak nézik? Vegyék tudomásul, hogy mi a periférián nem nyúltunk soha ilyen eszközökhöz, amire most a pártközpont ad példákat, mert mi ideális célokért és az elvek tisztaságáért küzdöttünk és küzdünk. A párt filléreiről mindennap számot tudunk adni, de sajnos, legtöbbször abban az alakban, hogy ezek a fillérek a pártközponttól csak Ígéretek alakjában érkeznek ide. Nem tudom, meddig akarnak türelmünkkel visszaélni ezek a kis Catilinák, akik most vizsgáznak le abból, hogy milyen keresztények é3 milyen szocialisták! Szüksége van-e a keresztényszocialista pártnak arra, hogy a párt pénzén, a párt lapjában annak többségét gyalázzák és magukat dicsőítsék nagyszájú, kevés vágott dohányu és igen nagyokatmondó pártanalfabéták? És kinek a megbízásából műveli mindezeket a pártlap, ki adta erre az utasításokat: ezt vizsgálja meg sürgősen a párt uj vezetősége. Azonban fegyverkezzék fel jó nagy seprűvel is, hogy arra a helyre ne párt paraziták, hanem komolyan dolgozó emberek kerüljenek. * * * A komáromi körzeti választmány Dosztál Jakab elnöklete alatt hétfőn tartott ülésen foglalkozott a Népakarat durva támadásaival, melyet a pártvezetőség többsége, a párt kimagasló vezérférfiai és dr. Alapy Gyula komáromi körzeti elnök ellen intézeti. Ez ügyben a következő határozatot hozta: „A keresztényszocialista párt komáromi választmánya a Népakarat f. évi 21. számában dr. Alapy Gyuia komá romi körzeti elnökhöz intézett felhívása felett megbotránkozásának ad kifejezést és a párt felügyelő bizottságának jelentéséből megállapítja, hogy a körzet pártszervezetének 1923. december 1924 december havi zárszámadása és naplóját példás rendben vezetve találta, megállapítja azt is, hogy ezen számadás 10820 K 20 f bevéleile! szemben 12763 K 45 f kiadással és igy 1943 K 25 f túlkiadással zárult, ami onnan eredt, hogy a pártközpont a komáromi körzetével szemben vállalt kötelezettségének nem felelt meg A körzeti elnök kívánságára ugyanekkor megtartott pénztári vizsgá lat eredménye gyanánt megállapítja a választmány a felügyelő bizottság jelen téséből, hogy a folyó évi 4848 K — f bevétellel szemben 6257 K 35 f kiadás és igy 1409 K 35 f tulkiadás jelentkezik, mely onnan ered, hogy a pártközpont 1925. évre a fentartási járulékot nem utalványozta. A hiány fedezéséről Alapy Gyula körzeti elnök gondoskodott. A körzet választmánya a Népakarat felhívásában burkoltan kifejezésre jut tatott aljas és gyáva rágalmat megvetéssel utasítja vissza, mert abban oly személyiséget gyanúsít meg méltatlanul, akit nem csak a keresztényszocialista párt komáromi körzete tisztelhet elnökének, hanem akit Sziovenszkó egész magyarsága érdekében kifejteit érdemes munkássága révén is őszinte tisztelet és becsülés övez. A választmány dr. Alapy Gyula körzeti elnököt változatlan és legteljesebb bizalmáról biztosítja. Ivánfy Géza indítványára a párt választmány kimondta, hogy a Népakarat c. lapot "a párt hivatalos közlönyének el nem ismeri, mert az a párt legkiválóbb tagjainak állandó, alaptalan támadásával a párt egységét megbontani igyekszik. Ezt a part szervezeteivel hasonló állásfoglalás céljából közli. (A mai lapok szerint a párt elnöksége át vette a pártközpontot és lapját a Nép akaratot) fi kegényegylet jubileuma. Majldth Gusztáv erdélyi püspök üdvözlő levele. A Legényegylet választmányának határozataképen dr. Majer Imre a Legényegylet elnöke tiszteletteljesen meghívta Majldth Gusztáv erdélyi püspököt is, mint a legényegylet örökös alapitó és diszelnökét az immár 30 éves egylet örömünnepére. Sajnos,, nem örüihat az egylet a komáromiak által annyira tisztelt kiváló egyházfejedelem személyes jelenlétének, mert mint az egylethez irt leveléből kitűnik, pünkösd napján nagy elfoglaltsága miatt nem jöhet, de nagy szeretettel köszönti az egész egyletet. Majláth Gusztáv gróf, erdélyi püspök személye olyannyira kedves a komáromi rk. hívők előtt, hogy még most is a legnagyobb tisztelettel gondolnak reá s mindenkor szeretettel emlegetik, hogy nem lesz érdektelen meleg hangú levelét a nyilvánossággal is megismertetni, mely a következőké pen hangzik: Kedves Apátur! Hálás szívvel vettem a komáromi kath. Legényegyletnek rólam való megemlékezését és jubiláris ünnepére szóló kedves meghívását. Főpásztori kötelességeim, sajnos, nem engedik meg, hogy személyesen megjelenjek újra abban a körben, amelyre visszaemlékezni mindig igazi, nagy örömömre szolgál. Tavaszi bérmakíyutam előtt állok és május 31-én éppen Csiksomlyóra érek, a székelyek ősi kegyelem helyére. Kedves alkalom lesz ez számomra, hogy itt emlékezzem meg a derék komáromiakról és a boldogságos Szűz Anya áldását, hathatós pártfogását kérjem a jövőre is a jubiláló Legényegyletre. A változott viszonyok között örömmel gondolok rá, hogy a Komáromi Legényegylet változatlan hűséggel és lelkesedéssel ragaszkodik a harminc év előtt kitűzött zászlóhoz. Élénk, jó emlékezetemben vannak a régi Legényegyletnek valódi keresztény szellemű, bizalmas, családi összejövetelei, estéi. Az öntudatos keresztény férfiviselkedés, az ártatlan öröm és jókedv, a nemes önmivelésre való törekvés, a mértékletesség, az önuralom, az igazi lelki erők működésének követendő szép példáiként maradtak meg mindenkorra e szép esték emlékezetemben. Távol a fiatalságra oly veszedelmes, romboló hatású szabadosság szellemétől, meleg, családias^ otthon volt a mi Legényegyletünk. És mindenki, aki köztünk megjelent, ezt az élő katholikus szellemet érezte meg bennünk, ebbe kapcsolódott önkénytelenül is bele. Mily szép volt a leányok seregét tisztes szemérmetességben látni közöttünk! A mindig újságra törekvő, a soha nem javító, a legszebb női ékességet veszélyeztető divathóbortok nálunk, a mi körünkben ismeretlenek voltak. Kedves visszaemlékezés és megnyugtató annak a tudata, hogy a harminc év előtt ifjú, gyermek legényegylet tagjai a mostani ifjúságnak tisztességben, érdemekben megöregedett ősei voltak. És nem kételkedem, hogy a megkezdett szép munka az avatott kezek vezetése alatt még fokozottan széppé, nemessé, értékessé vált Nem kételkedem, sőt biztos vagyok benne, hogy mindaz a jóra törekvés, az a nemes lelkesedés a valódi keresztény katholikus életértékekért most is meg van, mint egykoron meg volt a komáromi kath. Legényegylet minden egyes tagjában. Hogy mindig megmaradjon, buzgóságuk sose lankadjon, ezért imádkozom s küldöm a régi igaz szeretettel püspöki áldásomat. Majldth Gusztáv Károly erdélyi püspök. Bár fájdalommal fogja nélkülözni a Legényegylet az alapitó vezért, de itt lesz a fohásza, lelke a pünkösdi jubileumon s a meleg, szerető lélek kitartásra, kölcsönös szeretetre fogja bizonyára hangolni az egylet minden egyes tagját. »£* lg. Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, here, comb és köldöksérvnél a mi tökéletesített rugónál« üti sérvkötőnk, mely éjjel is hordható. Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülyedésnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Flanell has-, és mellmelegitő. JYGIEJT kötszerbáz BRATISLAVA, flüea-u. 51 Rendelő orvos: dr. Koch K. F. egy.m. t. Árjegyzék ingyen. i A vidéki felek még az nap elintéztetnek. Győződjék meg az 766 ANITA pipere- és borotva szappan jóságáról. Gyártja: P0CSATK0 TESTVÉREK ÉS FRIEDMANN KOSICE. fiz Üruácska előadása. Mikor az Árvácska budapesti útját megkezdte, az első előadások egyikét magam is végignéztem. Művészi pedigrés nevek szerepeltek a színpadon : Vaály Ilona, Kiss Ferenc, Somogyi Nusi, Boros Endre, Hamvas Józsa, Latabár. És amikor idehaza, a kedves, sok magyar emlékű Kollégium kisvárosias méretű nagytermében előadva láttam, még sem tudtam azzal a megállapítással befejezni a kellemes ün nepesti szórakozást, hogy: hej, nem ér ez semmit műkedvelőktől. Mert úgy van az kedves komáromi színházlátogató társam és társnőm, hogy mi már arra születtünk Komáromban, hogy ha már idegen nem akad, akkor iegaíább egymást szóljuk meg és szóljuk le. Igenis, meg kell állapítani, hogy a mi magyar műkedvelőink játékát nemcsak kötelesség ma már végignézni, hanem valóságos műélvezet, tanulságos és mulatságos, őszinte derűt csalogató szórakozás is. A Kath. Legényegyesület minden dicséretre érdemes szinészgárdája után most a Református Ifjúsági Egyesület vetekszik nemesen a közönség mindig hálás kegyéért és nem végez hiábavaló munkát, mert a komáromi közönség nagy része szűnni nem akaró tapsokban, kihívásokban és az ünneplés egyéb eszközeivel fejezi ki a lelkes gárda, valamint rendezője, Galambos Zoltán ref. lelkész iránt érzett őszinte háláját és elismerését. A f. hó 24-én, vasárnap este tartott immár 5 előadást is zsúfolt ház nézte és élvezte végig. Előadásaik után eddig sem takarékoskodott a műkedvelő színi kritika vagy kritikus a szereplők valóban minden elismerést érdemlő játékainak őszinte dicséretében s most az ötödik előadás után csak ismétlésekbe kellene magamnak is bocátkoznom, ha az „Árvácska“ ensemblejátékának részletezésébe fognék. A műkedvelőket ma és itt nem lehet az abszolút és l’art pour Tart dolgozó műkritika inkább fekete szemüvegén nézni, (mert nevelő tendenciája van) és megbocsáthatatlan bűn lenne helyi összehasonlítás alapján az indokolatlan feldicsérés vagy rosszakaratú leszólás pennájával megírni. Nekünk ma egyetlen feladatunk van, jólesőn, őszintén tudomásul venni és örvendeni azon, hogy akadnak fáradtságot nem ismerő egyének, akik sokszor nyers színpadi együttesbe lelket visznek, kedvet csiholnak a fejetlógatő búbánat üszke alól és ezt a kedvet kacagó lánggal lobogtatják a sok sok száz és ezer, napi gondban, ideges törődöttségben kedvetlen ember szeme előtt. Ezért érnek sokat a mai és itt tartott műkedvelő előadások. És mert a mi kedves magyar nyelvünkön hangzik a szerelmes siránkozó, kacagó szó, remegő, duhajkodó, megható nóta, azért érnek nekünk többet, ezerszer többet, mint a fényes nagy, sok rafinériával felszerelt pesti színpadok mutatványos érzékcsalogató előadásai. Nekünk nemzetmentésnek hagyta a kegyetlen sorsunk a színpadot is s ha itt-ott van is hiány az előadásban, a táncok nem is artista mutatványok, a kosztümök nem is köldökig dekoitáltak, a zenekart ha csak a jó öreg bözendorfer recsegő utánzata helyettesíti is, még igy is, még ekkor is kedvesek nekünk, mert a szivünkhöz nőttek és a szivünkből beszélők ezek a műkedvelő színészeink. És a magyar műkedvelő előadások addig maradnak a magyar nemzeti kultúra fenntartói és csak addig számíthatjuk népnevelő hatású kultúrtényezők közé, amig a hivatásszerüség mesgyéjére nem lépnek. És Komáromnak szerencséje, hogy az egyes egyesületek vezetői mindig megtalálták a mértéket,
