Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-05-23 / 62. szám

I Kegywenhatodik évfolyam. 62 szám. Szombati 1925. május 23, MARTOD LATOK POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Ke. Egyes szám éra ; 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BAR ANYA Y JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nádor-u. 29 Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton, Hodzsa magyarjai Komárom, — máj. 22. A magyar falvakból összetobo rozták a különvonat utasait, mert Hodzsa magyar felvonulást rende­zett Prágának. Az árvalányhajas süvegü, magyar ruhás fötdmivesek táblákat vittek, amelyekre jelmon­datok voltak Írva, mint régen a szocialista felvonulásokon is. 0tt azt olvastuk annak idején: Jogot a népnek! Ma ez már meghala­dott álláspont, mert jogokkal igen bőven el vagyunk látva, olyany­­nyira, hogy bírságol bennünket szolgabiró, finánc, csendőr, még a régi, legbékésebb magyar hivatal utóda, a tanfelügyelő is. A prágai törvénygyár annyi jogot alkot, hogy győzzük magunkat kiismerni a pa­ragrafusok között, melyek között minduntalan eltévedünk és beléjük botlunk. A prágai kirándulók táb­láira ilyen jelmondatokat íratott Hodzsa: Földet követelünk! Nyelv­ben magyarok, lélekben csehszlo­vákok! Elmélkedjünk ezek fölött egy kissé, mert megérdemlik. Földet kö­vetelnek a földnélküli magyarok ? Kétségkívül jogos követelés, mert eddig a magyarok még nem kap­tak főidet Gutát kivéve sehol. Olt sem kaptak földet, hanem — bér­letet. Nem nagyon bíznak a ma­gyarban Hodzsáék. A cseh és tót telepes a földjét örökáron veszi meg, sőt arra parádés házal, is­tállót, kamrát is építenek neki. Már a gútai magyaroknak nem építettek, azok maguk építkeznek, ha a takarékpénztárak méregdrága kölcsönei alatt össze nem roppan­nak. Építenek a — más földjére, amelyet akkor húznak ki a lábuk alól, amikor a Csánki-Neumann pártnak tetszik. Ez a külömbség a földreform végrehajtásában a magyarok és a nem magyarok közölt. Földet a népnek! Ezért kerülnek a gazda­sági cselédek és munkások ezrei az ut szélére, akiket a felosztott uradalmakból löktek ki oda. Olyik­­nak végkielégítést is Ígértek, de azzal adósak maradtak. Pedig ki­telnék á földhivatal bugyellárisá­­ból, mely a kisajátított földet 700 koronával fizeti ki — nem is kész­pénzben, de 3®/o állampapírokkal — és 4000 koronáért adja el hold­ját a földigénylők részére. Földet a népnek, mondjuk mi is. Jusson föld mindazoknak, akik­nek nincsen. De vájjon jut-e ma föld éppen azoknak?Hiszen drága pénzt kell érte lefizetni holdanként. És azt fel is kellene szerelni ha­szonállatokkal. gépekkel, gazdasági eszközökkel. Ha a kormány föld­reformot csinál, miért nem refor­málja a földhitelt is ? De a szegény kisemmizett, kidobott gazdasági cse­lédek hiába simák föld után. A keresetük megszűnt, napszám a felosztott birtokokon már nem jut nekik. Ezelőtt egy-két évvel még harminc korona napszám járta, ma a maradékbirtokok földesurai jó, ha nyolc koronát fizetnek nekik. De hát kap-e a magyar földet ? Eddig úgy láttuk, hogy nem jut neki a felosztott magyar nagybir­tokból. Nyelvben magyarok — lé­lekben csehszlovákok! írják a táb­lákra Békefi-Friedmannék. Szóval a nyelvet nem veszik el a becsa­pott magyaroktól, mert #z csak egy van, de a lelket, a magyar lelket csehszlovákká akarják tenni. Ez a beismerés nekünk nem mond újat, mi tudtuk már régen, hogy a lé lekvásárlás itt a főcél. De vájjon lehet-e a magyar lélek csehszlo­vákká? Érdemes volna ezzel a kér­déssel foglalkozni. A magyar faj árulói talán képesek rá, de a nép lelke az nem, mert az magyarsá­gát meg nem tagadhatja. Aki a magyar lelket csehszlovákká teszi, az az elnemzetietlemtés bűnébe esik. Megtévesztett, megtévedt magya­rok elmentek statisztálni Prágába a Hodzsa párt költségén. Bemutat­ták a magyar árvalányhajat és a magyar csizmát, a gyolcsinget és gatyát. Hodzsa a prágaiaknak lát­ványosságról gondoskodott. Jön Buffalo Bill, a wild We3t! Itt van­nak a megszeliditett vad magyarok, akiknek harci fegyvere a gyilkos tomahawk, akarom mondani a fo­­kosch, avagy fokos és eledele a paprikás gollasch, prágaiasan írva gubás. Nem szép látvány ez? Prá&a előre mulat a vad kelet emberein, akik énekelnek is, hogy: Jaj de magas ez a vendégfogadó!, mikor vezényszóra kitör belőlük a cseh­szlovák lélek Prága utcáin. A falvakban pedig, köztük a meg­­boldogitott Gután — menjenek csak meggyőződni róla, nincsen kenyér, a szegény nép utolsó vánkosait adja el, hogy gyerekének burgonyát veheszen. Ezekből is rendezhetne felvonulást Hodzsa. A demokratikus republika éhenhalásig boldogított népéből. = Mikor lesznek a választások? Ezt szeretné tudni mindenki a köztársaság­ban. Két éve, hogy ez a kérdés fel­színre került, vagyis amióta a koalíciós pártok válsága megkezdődött, amit ideig­­óráig sikerült a kormánynak elsimítani. A koalíció válsága legélesebb volt a múlt hetekben, amikor az agrárvám kér dése majdnem teljesen fölborította a kormánypárt egységét. Jött azonban Svehia és hamarosan rendet teremtett a veszekedők között. Igaz ugyan, hogy ez a rend sem marad állandó, a kü­lönböző néprétegeket és világnézeteket képviselő koalíciós pártok között min­den pillanatban újra beállhat a krízis és megtörténhetik, hogy a legközelebbi napokban ismét választások után kiál tanak a koalíció lapjai. Választásról azonban, a legújabb hirek szerint, egye­lőre szó sem lehet. A kormány német­nyelvű félhivatalosa azt írja, hogy a koalíció csak az egész programm tel­jesítése után fog a választók elé lépni, mert épen a positiv teljesitménnyel gon­dolják a választások sikerét biztosítani. Azért a választási törvény novelláját is majd csak akkor veszik elő, hogyha az egész programm teljesítve lett. Ennek az ideje csakis a jövő évi költségvetés után érkezik el, tehát bizonyos, hogy a mostani törvényhozási időszak befe jezése előtt semmiesetre sem fogják ki­írni a választásokat. így tehát csak a jövő tavaszra várhatók a választások. = Csatlakozhatik e Ausztria Német­országhoz? A csehszlovák sajtóban megjelent azon különböző hírekre, ame­lyek arról szóltak, hogy a kisantant nem engedi meg Ausztriának Németország hoz való csatlakozását, érdekes nyilat­kozat jelent meg Frank Félix dr.- tói, a Seipel kormány alkancellárjától. Az eréiyeshangu nyilatkozat a következőké­pen hangzik: Ha a csehszlovák sajtó­iroda beharangozza a kis antantnak és a nagyhatalmaknak együttműködését Ausztria szanálásának ügyében, úgy nekünk hangsúlyoznunk kell, hogy Ausz­tria mnden tekintetben teljesítette azo­kat ír kötelezettségeket, amelyeket a genfi népszövetséggel szemben elvállalt és a kölcsönt, amelyet kapott, amortizálta és megfelelő kamatokat fizetett érte. A legerélyesebben és leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy adóshelyze­tünket politikai célokra használják ki. Nyomban megválloztatjuk magatartá­sunkat, ha észrevesszük, hogy a nép­­szövetségi akció nem a szanálás céljait szolgálja, hanem azt célozza, hogy po­litikai függőségben, rabszolgaságban tartsanak bennünket. Mi, akik követel­jük Ausztriának Németországhoz való csatlakozását, meg lehetünk elégedve a kis antant bukaresti konferenciájának eredményeivel, mivel az ott elhangzott nyilatkozataik és deklarációk felette alkalmasak arra, hogy mindenkit fel­világosítsanak arról, hogy Európa kon­szolidációja csakis Ausztriának Német­országhoz való csatlakozásával érhető el. Frank alkancellár érdekes és a helyzetet jellemző nyilatkozatának kiegészítése­ként Bécsből az a hir érkezik, hogy Benes bécsi utazása immár minden ellenkező híresztelések ellenére is végleg elmarad. A csehszlovák külügyminiszter meggyőződött arról, hogy az összes osztrák politikai pártvezérek a buka­resti konferencia határozatai következ­tében neheztelnek reá és ezért nem tartja tanácsosnak, hogy a feszült atmoszférá­ban látogasson el Bécsbe és kezdjen tanácskozásokat az osztrák politikusok­kal. vák volt szerkesztője, aki az utóbbi hetekben ugyancsak sokat hallatott magáról, most visszavonulni készül a politikától. Jóformán még csak az ak­tivitás kezdetén volt, máris kénytelen takarodót fújni. A szlovák néppárt egy­szerűen kizárta a hűtlen párttagot és az „áruló“ szerkesztőt, patronusa pedig, akit hamarosan lelepleztek, közbenjárt, hogy visszahívják az uj laptól és egy­házi főhatósága felszólította, hogy tér­jen vissza lelkészi állomására. A dolgok ilyetén állása következtében elkesere­désében mi te’hetett tőle — teljesítenie kellett hatósága parancsát és búcsút mondott a politikának. Azonban ügyé­nek végleges megvizsgálását, illetve tisztázását, egy háromtagú püspöki bi­zottságra bízta. A politika horizontjáról igy tűnt le a szlovák néppárt egyik volt vezérférfia. Adós fizess! .., — Amerika fizetésre szólítja fel európai adósait. — — máj. 22. A külsőpolitikának ma mondhatni leg­érdekesebb, de mindeneseire legnagyobb jelentőségű hire az a washingtoni távirat, amely arról ad hirt, hogy az Egyesült- Államok kormánya, annak rendje és módja szerint felszólította európai adó­sait, hogy mielőbb rendezzék amerikai adósságukat. Röviden: Amerika fizetési meghagyást küldött európai adósainak, a nagy- és kisantant államoknak, akik­nek súlyos tartozásai természetesen a világháború idejéből erednek, tehát abból a háboiuból, amelynek vége ez államok valamennyiének államvagyonát tekinté­lyesen megnövesztette. Amerika régóta vár arra, hogy ezeknek az adósságoknak legalább a rendezé­sére való hajlamosságnak jelét adják, azonban eddig, gyengéd intések ellenére, meg ennyire sem került a sor. Anglia az egyetlen, mely az amerikai adós­ságok megfizetése dolgában megegyezett Amerikával, sőt tartozásának törlesztését is már megkezdte. Franciaország azon­ban egyre azt hajtogatja, hogy nem képes fizetni, sőt, hogy nem tartja er­kölcsösnek, hogy ennek a háborús tar­tozásnak a megfizetését tőle követelik. Kisebb szövetségesei, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia,, természetsze­rűen követik mentoruk példáját. A journal pontosan közli, hogy mely állam meny­nyivel adósa Amerikának, amely úgy látszik, végre is megunta a várakozást. Amerika e cselekményének igen érde­kes magyarázatát adja Borah amerikai szenátor a N. Fr. Presse vasárnapi számában irt terjedelmes cikkében, mely­nek cime azt mondja, hogy Franciaor­szágnak muszáj fizelni\ Az amerikai szenátor kimutatja, hogy Franciaország nagyon gazdag ország és hogy mig a francia polgár az 1923—24. évben 33‘56 dollár adót fizeteü, addig az Egyesült- Államok polgára 69 dollárt s igy az utóbbi méltán kérdi, miért és meddig fizesse Franciaország és szövetségeset adósságának a kamatait ő. Miért tartsa ö el Franciaország és szövetségeseinek a haderejét, amikor Franciaország ame­rikai tartozása négymilliárd dollár, ellen­ben nemzeti vagyona meghaladja a hetvennégymilliárd dollárt ? Franciaor­­= Koza Matajov visszavonul. A Slo- I szág haderejének - úgymond Borah — Bécsi bútor csakis szolid minőségben kap­ható Komárom és Csallóköz legnagyobb bútoráruházában: _ £. . Jtl Óriási választék hálószobák, ebédlők, szalon- és uri­­szoba bútorokban. Ebédlők különböző stílben, u. m. íipendel, Renesanse, Hollandai Bárok, Teleháló­szobák, habos kőris, jávor, afrikai körte, citrom, stb. W, 50 különböző szobaberendezés állandóan rak­táron. Speciális készítés bőrgarnitúrák-, schesion-, di-

Next

/
Thumbnails
Contents