Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-05-16 / 59. szám

■egyvenhatodik évfolyam. 59 szám. Szombat, 1925. május 16 LAPOK POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 80 K, félévre 40 K. negyedévre 20 K. - Külföldön 160 Ke. Egyes szám ára ; 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkeszlő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nádor-u. 29., Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. A földosztók Komárom, — május 15. A kormány igen jól tudja azt, hogy a földmives tömegekre, ame­lyek Szlovákiában a választók többségét alkotják, mivel jehet és kell hatni. Ezek közül a csalétkek közül leghatásosabbnak bizonyult a föld. És éppen a földdel kom­prom mitálták magukat legjobban. Mert amennyire örülne mindenki a földreform becsületes és politika­­mentes végrehajtásának, amelynek kizárólagos és egyetlen célja lenne a földdel nem bíróknak és a törpe­­birtokosoknak földhöz juttatása, de éppen oly mértékben kelti fel a magyar nemzeti kisebbségnek jogos felháborodását a reform nacionalista végrehajtása és a mód. ahogyan azt végrehajtják a tulaj­don elvének a legnagyobb. sérel­mére. A földtulajdonosokra először kivetették a horribilis, nagyobb bir­toktesteknél milliókra rúgó vagyon­­dézsmát, a'melyet 1921. óta nagy erővel hajtottak is be a birtokosoktól. Mikor pedig a vagvondézsma jó­részét a birtokos befizette, akkor a birtokát lefoglalják és felosztják. A kisajátításkor a földért fizetnek kataszteri holdanként 6—700 K-t (de ezt is olyan állampapírokban, amelyek százkoronás névértékeért a tőzsdei forgalomban 35—40 koronát fizetnek) a kisembernek pedig eladják négyszer annyiért. Azt kell kérdeznünk, hogy ez az eljárás olyan államban, amely a tulajdon elvét elismeri, megegyezik-e a hirdetett szociális elvekkel. Másrészről, mig a földet a kis­embernek három-négyezer koronás árban adogatják el, addig most már egyre nagyobb mértékben adogatják ki a maradékbirtokokat, mondanunk se kell, hogy nem magyar embereknek. Azoktól csak elveszik a földet és új cseh gentryt tenyésztenek ki az elszocializáit magyar birtokokon. Ebben az úgy­nevezett reform ügyében majd a hágai nemzetközi bíróság mondja ki az utolsó szót, hogy jogszerűen lehet-e valakitől elvenni a vagyona négyötödrészét, ha az történetesen földből áll? A földosztás legsúlyosabb Bé­relme, hogy abból magyarok ed­dig nem részesültek. Láthatjuk a Csallóközben a gadóci, rakottyási, milléniumi, megy ercsi és a többi telepítéseknél. Aztán a földet kí­vánókat igényükkel elutasítva, a felosztásra kerülő birtokot mara­dékbirtokoknak osztották ki. Eke­csen a felosztásra kerülő Túzok pusztából három maradékbirtokot csináltak cseh urak részére, Bál­ványszakállason morva uraság ült a nagybirtokba, Szemerén egy magasrangu katonatiszt kapott földbirtokot, a Csallóköz szivében a volt trencséni zsupán, a mostani pozsonyi főjegyző helyezkedett el esekély, kétezer hold földön, igaz, hogy háromszázötven holdnál na gyobb birtok a törvény szerint nem megengedett dulog, de hát a törvény rugalmas és azt lehet magyarázni úgy is, hogy itt a fő­jegyző úr, a kedves felesége, fiacskája, leányai, még talán a veje is egy-egy maradékbirtokot kapott, ami kütön-külön elosztva csakugyan nem lépi túl a törvé­nyes mértéket. Hát ez a csehszlovák földreform a valóságban: ebből magyar föld­mi vésnék nem jut föld. Tehát az, aki itt magyar embernek Ígér föl­det, az csaló, mert olyasmit igér, amit teljesíteni nem tud, mivel a földhivatal a magyaroknak itt nem szándékozik földet adni. Tehát, ha Komáromban magyar földmi vés­nék, vagy más földigénylőnek földre van szüksége, az a földhi­vatal, és Hodzsa úr, a köztársasági földmivespárt fővédője akaratából itt nem jut földhöz; ha talán Árvamegyében a sziklákat parcel­lázni fogják, ott talán ezeknek is juttatnak belőle. Nyilvánvalóan megállapítható ebből ez a szándék, amellyel a bennünket gyűlölő Kramár elég világosan kifejtett. Itt a magyar nemzeti kisebbséget a cseh és szlovák telepitésekkel nemcsak ellensúlyozni akarják, de ugyan­csak nemzetiségétől is megfosz­tani. Ennek a kétségtelen bizonyí­téka az, hogy a magyar földbir­tokot, tehát a magyar kisebbség nemzeti vagyonát értékével arány­ban nem álló áron kisajátítják, a közigazgatásban a kisebbség nyel­vét teljesen mellőzik, (a járáshiva­tal, bíróságok, posta, vasút csak az államnyelven érintkeznek a magyarsággal) és kényszerítik az államnyelv használatára, gyerme­keinket az itt létesített szlovák­­nyelvű iskolákba kényszerítik (ma­gyar tisztviselőkét és alkalmazotta­kéit, a magyar nyelvű és nemze­tiségű elhagyott gyermekeket). Ez az alkotmánytörvénybe üt­közik, amelynek utolsó szakasza ekképpen szól: Az erőszakos el­­nemzetlenités semmiféle alakban megengedve nincsen. Ezen elvnek be nem tartását a törvény bünte­tendő cselekménynek halja. Jól jegyezzük meg az utolsó szót: nem nyilvánítja, imperative, parancsoló módon, hanem csak nyilváníthatja, ha az az uralkodó nemzetiségnek jól esik. Ez az al­kotmányszakasz jellemző a kisebb­ségek védelmére, mely itt, úgy lát­szik és ezt a földbirtokreform végrehajtása mindennél klasziku­­sabban bizonyítja, ki van szolgál­tatva az uralkodó nemzeti több­ségnek. Akik tehát itt földet ígérgetnek, azok nem járnak igaz utón. Akik földet ígérnek .szavazatokért és ez­zel csábítják a kormány táborába a magyar embereket, azok fizetett zsoldosok és abból élnek, hogy szavazatokat vegyenek. A magyar­ságot itt kétségtelenül megilleti a földhöz jutás joga, látjuk hogyan élnek vissza ezzel a joggal. A földbirtokhivatal működésével tor­kig van már mindenki: agrárius, szocialista egyaránt. Ennek a hi­vatalnak majd le kell számolnia arról, hogyan osztotta ki a birto­kokat és mit csinált a befolyt hor ribilis összegekkel, amelyben benne van a magyar kisebbség nemzeti vagyona is. Ami az itt beharangozott föld­osztást illeti, arról a lefoglalt egy­házi javak állami kezelősége még semmit se tud és az esztergomi érseki birtokokból három birtok van parcellázásra szánva és ezek között nincsen Lándor. Itt tehát hiszékeny emberek becsapása fo­lyik nyilvánosan és csak azon csodálkozunk, hogy a hatóságok, csendőr, finánc és járási hivatal, mely más esetekben éberül figyel minden magyar műkedvelő elő­adásra is, most nem lép fel eré­lyesen a nyilvánosan űzött szédel­gés megakadályozására. Vagy a magyarokat szabad megtéveszteni és becsapni minden politikai vi­­gécnek és kalandornak ? =* Rekonstruálják a kormányt. Mikor válságba jut a koalíció és semmi re­mény sincs arra, hogy súlyos helyze­téből kiláboljon, megjelenik a kormány rekonstrukciójának terve. Hova-tovább két esztendeje annak, hogy a kormány lapjaiban időnként feltűnik a rekonstruk ciós hir, azonban csak nagyon lassan történik meg ez a művelet, aminek persze az az oka, hogy a koalíció ebben a kérdésben sem képes megegyezést teremteni. A gabonavám ügye igen élére állította most a kormány pártjai közötti véleménykülönbségeket és mivel a sok tárgyalás eredménnyel nem végződött,is­mét a rekonstrukció gondolata került előttérbe. A kormány átalakítása esetén úgy a szociáldemokraták, mint a nemzeti szocialisták kilépnének a kormányból, viszont az sincs kizárva, hogy az egész petka belépne a kormányba, ami egy­­nyilvánit- 1 értelmű volna Becka pénzügyminiszter kiválásával. Arról van szó, hogy Mar­­kovics dr. és Franké dr. miniszterek távoznak a kormányból, de kivülök tá­vozni fognak még mások is. Egy prá­gai kormánylap szerint a kormány, miután más megoldás nincs, rendeleti utón fogja éietbeléptetni a gabonavá­mokat. Egyszóval a helyzet még min­dig bonyolult és a végleges tisztázására csak csak a kormány átalakításával lehet gondolni. = Ben&s dr. és Ausztria. A buka­resti konferencián a kisantant tudva­lévőén olyan támadóan lépett föl Ausztria ellen, ami nagy fölíünést vont maga után. A kisantant erélyesen fel­szólította Ausztriát, hogy ne élősköd­­jék más országokból, hanem éljen meg a maga iábán. Emiatt Ausztriában a legnagyobb elkeseredés keletkezett és különösen a nagy német közvéle­mény foglalt határozott állást a kis­antant ellen és ezzel együtt elsősorban Benes dr. külügyminiszter, mint a kis­antant legfőbb vezetője ellen. Hogy Benes magatartása legkevésbé sem al­kalmas a béke ápolására, ezt a buka­resti konferencia világosan megmutatta, mert az ottani tanácskozásokról kiadott jelentés Ausztria hangulatát teljesen maga ellen fordította. Benes dr. Buka­rest után Bécsbe akart menni, hogy gazdasági ügyekben tanácskozzék az osztrák szövetségi kormánnyal, azonban a történtek után le kellett mondania ezen útjáról. Benes ezen politikai durva balfogása csak arra szolgált, hogy a Németországhoz való csatlakozás gon­dolatát még jobban megerősítse Auszt­riában és ma már arról írnak egyes komoly lapok, hogy Ausztria feltar­­tózhatatlanul közeledik tervének, a csatlakozásnak végleges megvalósí­tásához. Benes nem mehet Bécsbe, mert olyan tüntetésben lehetne része, amely következményeiben végzetes is lehetne. Egy jó időre tehát el kellett halasztani az utazást s ha a Németországhoz való csatlakozás dolga olyan rohamiépések­­ben halad tovább is előre, mint meg­indult, könnyen megtörténhetik, hogy Benesnek nem lesz alkalma többé a mai Bécset meglátogatni. = Darányi Ignác, a „szemüveges ak&sztófáravaló.“ Komáromban igen ke­vesen tudják, hogy ez nyomtatásban jelent itt meg Darányi Ignácról, akit a becsületes komáromi emberek a város jóltevőjének tudnak. Egy Békefi Sándor nevű ember irta, akit odaát, Magyar­­országon, mig annak hátat nem fordí­tott, Friedmannak hívtak. Mi ezzel a Békefi-Friedmannal nem vitatkozunk, csak azt kérdezzük a komáromi néptől: ha Darányi Ignác „akasztófáravaió“, ugyan hova való lehet ez a Békefi- Friedmann, aki itt az u. n. Csánki-párt főtitkára és komáromi zászlóbontásukat igy vezeti be? Igen jó reklám a köz­­társasági földmives pártnak ez Komá­romban emigránsék részéről, akik azt kifelejtik a játékból, hogy itt tisztessé­ges emberek laknak és igen jó szemük van ahhoz, hogy meg tudják ítélni a feléje kinyújtott körmökről: mi tapadt hozzá vér-e, arany e, vagy mindakettő? Komáromiak, vigyázzatok az emigráns körmökre, amelyek már nagy veszede­lembe döntötték a magyar népet és ne higyjetek az ígéreteknek, ne üljetek fel a handa-bandának; aki mindjárt sokat igér, az igen gyanús, és a sokbeszédu jó étvágyat, 120 kellemes fcSzérzést és _______________________ munkakedvet biztosit. Az IGMÁNDI nem tévesztendő össze másfajta keserű vízzel. Éhgyomorra fél pohár SCHMIDTHAUER-féle keserűviz

Next

/
Thumbnails
Contents