Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-05-07 / 55. szám

1925. május 7*

Komáromi Lapok

3. oldal.

MEINLCrYULÜ

KÁVÉ BEHOZATAL, TEA BEHOZATAL, KAKAÓ, CSOKOLÁDÉ

8

KOMÁROM, NÁDOR-UTCA 2. SZÁM.

Kocsira ládám,

Kocsira párnám,

Magam is felülök,

mondja egy régi diák búcsúdat. A kis gútai gyerek is ezt dudorászta, amikor behozták Komáromba a 15 éves fiút és kereske4ö inasnak adták.

Sajnos, a kis gútai gyerek is beleesett a veszedelembe. El kezdett moziba járni és rémregényeket olvasni. A jó öreg Dumas-nak klasszikus pony varegényét, Monte Christót szerette legjobban a kis boltos inas, aki minden szabad idejét a rémregények falásával töltötte.

Conan Doyle, Fantomas, Nick Karter és a többi lelket mérgező regénye két vett minden zsebpénzén és este, elbújva valami csendes zugban, lobogó gyertyafénynél olvasta ezeket a butitó dolgokat. Mint a szorgalmas diák a vizsga előtt, vasszorgalommal tanulta a betörő mesterséget és amikor már azt hitte, hogy mindent tud, nagy elhatározások érlelődtek meg lelkében, elmondta egy nap százszor is önmagában, hogy

— Betörő leszek!

A kereskedői pályát nem találta elég izgalmasnak. Micsoda más a betörő pálya 1 Izgalom, rettegés, kalandok egész sora. Ez az élet, nem pedig egész ntp a pult mögött állni, hajlongani, kéremalásonozni, kezet csókoloinozni a ve vöknek.

Az elhatározást tett követte. Amint egy — a mozi és Conan Doyle regényeitől alaposan kiképzett betörőkirály jelölthöz illik, nemcsak úgy hebehurgyán fogott a dologhoz, hanem alapos helyszíni szemle, kémlelés, szimatolás, tervrajzok után látott a munkához. Megtudta, hogy az ő pincéjük fala elég vékony, ha azt áttöri, a szomszéd ház udvarán levő pinceszerü szemetes helyre jut, ahova a padlás följáró is torkollik. Onnét aztán könnyen bejuthat a csemegeüzletbe, amelyet alaposan meg fog dézsmálni.

Most következett az expedíció felszerelése. Szerzett hátizsákot, feszitő vasat, kötélhágcsót, tolvaj villamoslámpát, álkulcsokat, gyertyái és egy csomó detektivregényt, hogy amikor a betörési munka közben szünetet kell tartani, ne pocsékolja el a drága idejét, hanem ezalatt is tovább képezze magát a betörő tudományokban.

Végre is egy esős éjszaka munkához látott. A szomszéd falát áttörte. A nyíláson átbújt és kötélen leereszkedett az elhagyott, mély pincébe. Onnét felkúszott és behatolt a csemegeboltba. Ott csokoládéval, szalámival, sajttal, szardiniás dobozokkal, gyertyával, édes és erős pálinkával megtömte jól a hátizsákját és fölment vele a padlásra. Mint jól kiképzett betörő, tudta, hogy a padláson járni veszedelmes, mert az lehallatszik a szobákba. Zsákba csavarta tehát a lábát és úgy járt fel és alá a padláson. A lopott holmit — egy okos betörő nem viszi haza a saját vackába, mert ha észre veszik, kisül minden. Bölcs betörőésszel úgy határozott te hát, hogy a szomszédtiáz padlásán rendezi be a raktárhelyiségét. A padlás, mintha csak Conan Doyle tervei szerint építették volna, legalkalmasabb helynek bizonyult erre a célra.

Több olyan félre eső zúgja volt, ahol soha ember meg nem fordul. Itt aztán szépen berendezkedett. Pompás tanyát ütött. Éjjelenkint a csemege boltot dézsmálta és gyertyavilág mellett rémregényeket olvasott. Nappal pedig kialudta az éjszaka fáradalmait. Élelemmel, pompás delikateszokkal bőven ellátta a csemege üzlet. így élt már betörői remeteségében négy napig a kényelemmel berendezett tanyáján. Az

ötödik nap — minden okos embernek elveszi az Isten az eszét egyszer — az jutott eszébe, hogy a déli órákban, amikor az egész háznépe ebédel és bent van a házban, körül néz egy pillanatra az udvaron, vagy legalább is kidugja az orrát a napvilágra. A dél erősen közeledett. A tenyeréből kagylót csinált a füle mögé. A túlfeszített halló idegei se tudtak semmi neszt felfogni. Szóval nincs senki az udvaron. Bátran kimászhat a padlásról egy pillanatra.

Le is mászott, ki is dugta a fejét a padlásfeljárón.

— Jézus Mária / Ördög van a padláson — rikoltotta el magát a csemege boltos szolgálója, aki éppen akkor lépett ki a konyhából és sűrűén vetette magára a kereszteket.

A csemege üzlet tulajdonosa már nem volt olyan babonás ember, bár a gútai gyerek, aki 5 napon át nem mosakodott, fésületlen volt, nem messze állt az ördög ábrázatától, ő még se hitt az ördög meséjébe. Már napok óta észrevette, hogy erősen dézsmálják a raktárát, hát mindjárt tisztában volt a dologgal.

— Szaladjatok rendőrért — hangzott.

A rendnek éber őrei meg is jelentek a padláson és a zsákba csavart lábú betörőkirály jelöltet elcsípték rengeteg rémregényével, a lopott holmival együtt és átadták a kiskorúak bíróságának.

Reméljük, hogy a rémregényektől megmérgezett lelkű fiú jó útra fog téi ni.

fi komáromi napimádók.

(A nap g)ógyitó ereje. — A komáromi napfürdők.

Mint a föld egész kerekségén, úgy Komáromban is minél nagyobb tért hódit a régi perzsa istenségnek, Mitrasznak a tisztelete. Ne tessék azonban megijedni, itt nem valami régi pogánykultusznak a föttámadásáról és terjedéséről van szó, hanem arról, hogy Komáromban is mind többen belátják és felismerik a napnak gyógyító hatását. A múlt században még napernyő mögé bújtak még a férfiak is. Manapság abban versenyeznek az emberek, hogy kinek napbarnítottabb a bőre.

Hála Isten, hogy idáig jutottunk, hogy az emberek már nem félnek a naptól és nem a sáppadt, beteges, fehér, halvány arcszin a divat.

De lássuk csak közelebbről a dolgokat.

Minden gondolkodó ember tudja, mert megfigyelhette, látja, tanulta, hogy az az élet, mely körülötte a legapróbb természeti jelenségtől kezdve a legmagasztosabbig nyilvánul s melynek titokzatos világába önmaga is tartozik: tulajdonképpen a nap ajándéka.

A nap minden földi energia forrása. Az ókor egyszerű embere, ki az iránperzsa napistent, Mithrast imádta, már sejtette ezt. Hiszen mi is érezzük.

Hiszen ki-ki közülünk tapasztalhatta azt a nyomasztó, szomoritó hatást, melyet az elmúlt hetek örökké szürke, rideg borulata a kedélyére gyakorolt. Viszont üdítően érezhette azt a meg könnyebbülést, melyet a ködön bár csak pillanatokra áttört napsugara — gond terhelte lelkének szerzett.

Mi ez?

Vagy midőn az ágyhoz kötött beteg költő, Reviczky egyik költeményében felsóhajt:

Csak azt kérem, ha a nap Szobám fölött elhalad,

Pillantson be sugarával. ..

Mi az ?

Nemde a lélek öntudatlan, veleszületett vágya az éltető nap melege, fénye után?

Nem élettani jelenség-e ez, melyet röviden napvágynak nevezhetünk?

De mi természettudományi kutatások alapján már tudjuk is, hogy a nap a földnek, tehát az emberiségnek is, igazi éltetője. És mégis mindennek ellenére azt is tapasztaljuk, hogy az ember a százados kultúra fejlődése folyamán, a veleszületett napvágyai szemben, mindjobban igyekezett magát a naptól függetleníteni. így aztán a régi ember természetes napvágya, — a magasabb kultúrájú emberben természetellenes napkerülésé változott át.

Avagy nem élünk-e nagy városainkban lelket nyomasztó félhomályban? A gyárműhelybe, az ügyvéd fogadószobájába, a bankár irodájába, a kereskedő boltjába stb. nem süt be a napsugár. Ha itt-ott beletévedne, például a gazdagok fényes termeibe, ulját állják a sűrű függönyök. Az utcák legnagyobb részt magasra nyúló, emeletes házak közé szorítva olyanok, mint a bánya aknai és tárnái; nagysugár oda nem hatol be, a lakások tehát nappal többnyire ridegek és homályosak.

Nem csoda tehát, hogy a városi emberben szenvedéllyé fejlődött az az ösztönszerü törekvés: kiszabadulni az ideges, lázas, zajos, napfénytelen városból az erdő s mező napsütötte zöldjébe, a napsugár éltető melegébe. A napvágy indokolt voltát a tudomány is igazolja. Hirdeti, hogy vissza kell térni a termé szethez, amennyire lehet. A napfény megöli a baktériumokat, aunak hiánya fejleszti ezt. Ezért sok betegség ellen reklamálta a c-upasz test részére a napsugár!. Csak a tuberkulózis mai gyógykezelésére utalok: ebben ma kiváló szerepe jut a napfürdőnek. De alkalmazzák azt sikerrel más bajoknál is.

A háború előtt olvashattuk, hogy külföldi nagykereskedő cégek alkalmazóijaik számára üdülő helyeket létesítettek a szabadban. Angliában minden nevesebb cég a személyzete hzámára labdarugó, kricket, tennis és evező klubbot létesített megfelelő darab gyepterülettel. Az illetők ott testedző, léleküditő szórakozással töllhetik el szabad délutánjaikat napsugaras verőfényben.

Ezzel nagyjában megjelöltem, hogy miként nyilvánul korunk napvágya. M'rg csak azt fogom bebizonyítani, hogy ez nem szeszély, nem divat.

Newton már 2 7a évszázaddal ezelőtt egyszerű üveghasábbal bebizonyította, hogy a napsugarat több, különböző tőrőképességü sugárra lehet felbontani, melynekmindegyikének más-más a színe. Az ilymódon támadt színes sávban vagy színképben (spectrum) a színek sorrendje ugyanaz, mint a szivárványban. A színkép két végén vannak egyfelől a vörös, másfelől az ibolyaszin sugarak. A múlt században aztán ráakadtak, hogy a vörösön és az ibolyán túl is vannak még sugarak, melyeket nem látunk ugyan, melyeket azonban különös hatásuk árul el. Az ibolyán túl levő láthatatlan sugaraknak ugyanis kifejezett vegyi hatásuk van, mig a vörösön túliak főképen hősugarak.

Annak bizonyítására már most, hogy a napnak milyen óriási befolyása van a szerves életre, annak fejlesztésére és föntartására elég, ha e helyt a napfénynek csak vegyi hatását nézzük. Tudjuk, hogy a sötében tartott növény fakul, majd fonnyad és végre el is pusztul, miként a pincében csírázó burgonya. Ennek az az oka, hogy napfény nélkül nem képződhetik a növényben chlorophyl, az a festőanyag, melytől a zöld színe van. A chlorophylnek, mely vegyi úton képződik, a vövény táplálkozásában nagy a szerepe. A napfény hatására ugyanis a növényi sejtek egy-egy kis vegyészeti műhellyé lesznek, melyben a chlorophyl a mester. A chlorophyl a napfény hatására a levegőből szénsavat vesz át s azt alkatrészeire vagyis szénanyagra és oxygenre bontja fel. Az oxygent a növény ismét kiválasztja, hadd váljon az állatvilág javára. A szénanyagot azonban visszatartja, mert a növénynek erre a cukor, a keményítő s a növényi fehérje készítéséhez szüksége van. Mindez a nap vegyi hatására történik. Sötétben, mikor a nap vegyi hatása szünetel, a növény anyagcseréjében lefolyó vegyi folyamat megváltozik : a növény oxigént vesz fel s a neki olyannyira szükséges szénanyagot szénsav alakjában kiadja.

Amit itt vázlatosan elmondottam, eléggé bizonyítja, hogy a növénynek a nap vegyi hatására föltétlen szüksége van. A tenger 500—600 méternyi mélyében, ahová a napfény már nem hatói, nincsen növényi élet. Pincékben csak a legegyszerűbb szerkezetű növényzet tengődik, mint pl. a penész. A virágasztalkák .virágai közül is azok a legszebbek, melyek a világitó ablakhoz legközelebb vannak-Mindnyájan tapasztalhattuk, hogy a növény, ahol csak teheti, keresi a napot. A pincében csírázó burgonya satnya, sápkóros hajtása a gyér világosságu ablaknyilás felé kúszik, törekszik; a mező virágai fejecskéjüket kelet és délfelé fordítják; az ablakközben diszlő muskátli mind az utca felé hajlik; a napraforgó nagy korong fejével hajnaltól alkonyatig a nap pályáját követi. A növénynek ez az élettani sajátsága, melyei heliolropizmus-nak, napraforgásnak neveznek, ennek a lélek nélküli szerves lénynek öntudaton kívül való napvágya, mely benne a természet alkotó bölcsessége folytán törvényszerűen nyilvánul.

És hogyan vagyunk az állatvilággal s annak legtökéletesebb képviselőjével, az emberrel? Ép úgy.

Ami a növényben a zöld chlorophyl, az az állatban a piros haemoglobin Ez is festő anyag, melytől piros a vér s mely a véren felül az izomszövetben is megvan. A haemoglobin is a napfény vegyi hatása folytán kezdődik. Az az ember, akit a napfény elől elzárva börtönben tartanak, vagy aki hosszúidéig a szobához van kötve, ha még olyan jól tartják is étellel, itallal, meleggel, friss levegővel: elveszti színét, sápadt lesz, mint hasonló körülmények között a növény; aztán fonnyad, gyöngül, mint a növény és végre elpusztul, mint a pincében zárt növény, mert ereje fogytával erőre kaphat benne a betegség, mely megölheti. Amint aztán ilyen börtön, vagy szobafogságtól sápadt ember ismét a napvilágra kerül, napok múltával visszakapja régi jó színét — föltéve, hogy nem esett már valamely végzetes betegség hatalmába.

A haemoglobin ép olyan vegyészmester az állati sejtben, mint a chlorophyl a növényiben. Átveszi a tüdőbe szívott levegőből az oxygént, melyet a szervezetben mindenfelé szerte szállít és cserébe kiadja helyette a szénsavat. Mennél inkább felel meg a haemoglobin mennyisége a szervezet fejlettségének, annál tökéletesebb ennek az anyagcseréje, annál jobban működnek az emésztési, a vérkeringési stb. szervei, tehát annál kielégítőbb a táplálkozása és annál tökéletesebb a vérképzése.

Az élettani folyamatoknak ez a láncolata, amelynek minden egyes szeme az előzővel oki összefüggésben van tulajdonképpen a napfény hatásából indul ki, mely ezenfelül minden egyes láncszemnél külön-külön közvetlenül is érvényesül. Sok gyakorlati példa tanúskodik e mellett az igazság mellett, melyet apróra itt mind felsorolnom nem lehet. Elegendőnek vélem Voit tanár tudományos megfigyeléseit felemlíteni, amelyeknek révén megállapíthatta, hogy verőfényes napon nem csak a kedély derűs, hanem a test minden anyagforgalma is kedvezőbb, mint borús időben. Emellett szól az is, amit több lelkes iskolaorvos és tornatanár megfigyelései igazolnak, t. i. hogy az iskolás gyerekek a napos hónapokban jobban fejlődnek súlyban és magasságban, mint télen, még ha téli sportot űznek is. Aztán: denevéreken figyelték meg, hogy azok téli álmuk idején mindannyiszor több szénsavat leheltek ki, valahányszor a napfényre vitték őket. Ez azt jelenti, hogy a téli álomban a legcsekélyebb mértékre leszállított életerők ezen állatokban, tétlenségük megszakítása nélkül is a napfény behatására fellendülnek, az anyagcseréjük bizonyos — bár csekély — fokig ismét jobban nekiindul, aminek eredménye a szénsav képződése s az által szervezetéből való kiküszöbölése.

Mindazt tehát röviden összefoglalva, amit hallottunk:

A növény nagyjában olyan szervezet, melyben az eleven naperő a növénytestrészek vegyi, chémiai fesszerőjévé alakul át, minek az az eredménye, hogy a növényben egyszerű vegyi termékek összetettekké változnak