Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-04-21 / 48. szám
1925. április 21. »Komáromi Lapok* 8. oldal. Április 25. és 26-án szombaton és vasárnap este és vasárnap délután. Színre kerül: Dr. Borka Géza főgimnáziumi tanár pályanyertes müve: Me Tamás Iái Népszínmű dalokkal és tánccal. Szerepifik: Bartek Mancika, Szaday Mariska, Domnanovila Böziike, Csukás Ilonka, Prágai István, Langsádl János, Blahó Lajos, Kathona Kornél és Bukovszky László. Az ének- és táncszámokat is Borka Géza szerezte és a főgimnázium diákzenekara kiséri Mihola Gyuszi vezetésével. A darabhoz Nagy Márton gyönyörű díszleteket festett. — Jegyeket Spitzer könyvesboltjában lehet előre váltani. Helyárak: az esti előadásokra 10, 7 és & korona, a délutánira 7, & és 3 korona. „polgári pályán elhelyezkedni, vagyis leteszi ügyvédi vizsgáját és irodát nyit“. Szóról szóra mondotta ezeket és ehhez hasonlókat azoknak az elvtársaknak, akik künnjártak nála, hogy kötelezettségeire figyelmeztessék és emlékeztessék arra, hogy a munkástömegek szavazatai segítették be a parlamentbe, ahol 5000 korona havi fizetésért nem virágüzletek alapításával, hanem a munkásság érdekeinek védelmével kellene foglalkoznia. Azonban Főldessy ur elindult a „polgári pályán“. Autót tartott Prágában. És mellette motorcsónakot, hogy nagystílű üzleteit lebonyolíthassa és szeretőit szórakoztassa. Színházat szervezett és kijárta öccse számára a színházigazgatói koncessziót. A színházi személyzettel faluról-falura járt, mindenütt képviselői igazolványát használva fel a szükséges kijárásokra és a közönség támogatására. Az ő müértő ízlése választotta a primadonnákat és a — néki — szükséges kórisianőket Közben kopogott minden lehető politikai párt ajtaján és felajánlotta diszes szolgálatait. A keresztényszociális párt megtért báránykájának tolta fel magát és nem rajta múlott, hogy a pártba be nem vették Künn járt sokat külföldön és ezenközben az interparlamentáris konferencián is résztvett. Onnét, mint a magyar nemzetiségi kisebbség atkára tért vissza, illetve ekként szerepelt, azonban pártvezetőségünk, melynek figyelmét már hónapokkal ezelőtt hívták fel Főldessy ur üzelmeire, értesítette Föl dessy urat, hogy a játékból elég volt és igy önként mondott le az interparlamentáris unió költött titkárságáról. Se vége, se hossza Főldessy ur tízeiméinek. Mindezt akták bizonyítják és a legszigorúbb, a legpedánsabb vizsgálat után mondotta ki az országos pártveietőség kizáró határozatál. A kizáratási indítványt öt hónappal ezelőtt adták be a pártvezetőséghez, azonban Főldessy képviselő ur nem volt felkutatható. Hol a Keleti tenger partján úszott az árral, hol meg Olaszországban söpörte be virágzó virágüzlete busás jövedelmét. Csak ott nem volt, ahol lennie kellett volna: Komáromban és a parlamentben I Most sem tudjuk, hol dőzsöl a képviselő ur, de hisszük, hogy soraink megtalálják valahol. És végül búcsúként még néhány őszinte szót képviselő ur! Láska Teofil fegyver- és vadászati felszerelések szaküzlete Komárom, Városház-u. 1. Ajánlja nagy választékkal rendelkező raktárát mindenféle fegyverekben, valamint vadászati cikkekben, kedvező feltételek mellett. Elfogad fegyverkészitést és minden e szakmába vágó javítások.t teljes jótállással, amit 20 évi működése a fegyvergyártás terén is garantál. Nem hisszük, hogy valaha életében még egyszer tisztességes, emberek körébe jut és ezért mielőtt teljesen az ön által választott „polgári pályára“ lép, hadd mondjuk el szerény véleményünket. önnek, képviselő ur, sikerült néhány esztendeig félrevezetni a munkásságot, azonban megtanított bennünket arra, hogy a jövőben jobban megnézzük azokat, kiket bizalmunkkal megajándékozunk. Megtanított bennünket arra, hogy a proletáriátus igaz képviselői csak azok lehetnek, akik az osztálytársai, akik a szenve désben, nyomorúságban, nélkülözésben vele szenvedtek és elrúgjon magától mindenkit, aki aző vállán akar a magasba emelkedni. Megtanított bennünket arra, hogy gyűlölni tudjunk, hogy mindent kétkedéssel fogadjunk, ami nem belőlünk fakadt, vagy nem a mi testünk, nem a mi lelkünk. A megvetésünk, az utálatunk Önnel képviselő url Sohasem fogjuk elfeledni, mert számon kell tartanunk az Önhöz hasonlókat! Sohasem fogunk megbocsátani, mert magunk nak nem tudunk megbocsátani! És ha akármit is tehetnénk Önnel képviselő ur — higyje el — sajnálnék az akácfát, amelyik ilyen becstelen terhet lengetne a szélben . . . Ne csodálkozzék raj*a, hogy ilyen könynyelmüek vagyunk, de mindennél nagyobb az örömünk, hogy végre leszámolhattunk Önnel és megszabadíthattuk a csehszlovák proletárjáét egyik politikai szélhámosától “ rATISIau. Jiringer-utca 14, II. sin. 0 .(Haltér mellett.) •497 A genfi gyermek. Olvasva a genfi határozatokat, szomorúan gúnyos mosolyra torzul az ember ajaka. Ah! Hatalmas és illatos uraságok, rendjeles frakkokban, vagy komoly redmgotban, aranykeretes, villogó szemüveggel okos szemükön, sudár üstökkel vagy fény'ő, sima, elegáns tarkoponyával ülik körül a zöld asztalt az aranycírádás, goblinos barokkterem elegáns militujében s egészen szabályszerűen, elnökileg megformulázva, jegyzőkönyvbe foglalva meghozzák a határozatot, hogy úgymond: „Az emberiség számára a legnagyobb értéket a gyermek alkotja és igy ezzel az értékkel szemben fajra, nemzetre és vallásra való tekintet nélkül mindenkinek kötelezettségi vannak!“ Ah! Kérem, micsoda tömegjelenet. Pompás film, 5000 m. hosszú. És hozzá a nagyszerű „kisérő műsor!“ — a lapok elragadtatása. Ez nem közönséges film, ez moziszkeccs, melyben a főszereplők igaz meggyőződéstől áthatott hangon éneklik duettben, quartettben, vagy karban : „Nem anyától lettél, Rózsafán termettéi. Piros pünkösd napján Hajnaloan születtél!“ Mert mi az kedves genfi urak, hogyan képzelik önök azt, hogy a gyermek valamivé legyen, hogy értéke szerint megbecsüitessék, a széppé, egészségessé, munkaképessé fejlesztessék, ha oly viszonyok közé juiott az európai emberiségnek egy tekintélyes része, hogy márólholnapra él csak, hogy a megélhetés gondjai sújtják, hogy akárhány, ha szerte néz „nem leli honját a hazában“ s minden pillanatban várhatja, hogy koldusbotját vándorbottal cserélheti fel. Iparosoknak nincs munkájuk kereskedőknek napról-napra csappan a forgalmuk, ütemeket beszüntetnek, bányákat becsuknak, munkásokat elbocsátanak, tisztviselőket „leépiienek“. S a tönkre jutott, tönk szélén álló egzisztenciák nem csupán iparosok, kereskedők, munkások és tisztviselők, hanem egyszersmind családos apák is, akiknek gyermekeik vannak, amely gyermekek a genfi határozat szerint a legnagyobb értéket alkotják, meiy értékkel szemben fajra, nemzetre és vallásra való tekintet nélkül mindenkinek kötelezettségei vannak. S hogyan képzelik ezen kötelezettség teljesítését a genfi urak? Talán úgy, hogy a tönkrement családból kihullott gyermekeket fogják összegyűjteni, a családból kiszakítva boldogítani ? A család a gyermekkor melegágya s ha elveszik tőle, a családtól a megélhetés lehetőségének napfényét, takargathatják bármi lyen bö cs határozatok szaimagyékényével, sohasem fog a benne sarjadzó emberpalánta tökéletessé fejlődni. Azt mondja a genfi határozat: „Minden gyermeknek lehetővé kell tenni a testi és szellemi kifejlődését.“ Azt mondom én: Adjatok meg a szülőknek a normális elet lehetőségét, idegeiknek a nyugalmat, az erőt s a születendő gyermek elég erős lesz arra, hogy (esti és szellemi kifejlődése elé alapos reménnyel tekinthessünk 1 A genfi határozat igy folytatja: „Az éhező gyermeknek enni kell adni.“ Legjobb lesz, ha ezt a szülőkre bizzák. Adjatok a szülőknek alkalmai arra, hogy a mindennapi kenyeret, esetleg egy kis vajjal megkenve megkereshessék és nem lesznek éhező gyermekek „A beteg gyermeknek meg keli adni a gyógyítás lehetőségét.“ Ha minden családnak egészséges, tiszta napsugaras a lakása, jó a tápláléka s derült gondmentes az élete, az anya otthon lehet, nem kell gyenge testét a kenyérkereset igájába törnie, betegek e az ilyen családban a gyermekek ? Adjatok a családoknak emberhez méltó életlehetőséget, s akkor nem lesznek beteg gyermekek! „A rossz útra tért gyermeket vissza kell vezetni a helyes élet útjára,..“ Ha puha meleg a családi fészek és elég erős is, ha az apának dolgos karja védi, s az anyának puha meleg karja öleli körül, teszi nyájassá és barátságossá, nem igen látnának akkor oda az élet „nem helyes útjára“ — s amit nem lát meg a gyermek, oda nem is szokott „tévedni“. Mert higyjék meg, hogy az a bizonyos nem helyes útra való tévedés is gazdasági kérdés csupán. „Az árváknak és elhagyottaknak hajlékot és segítséget sell adni.“ Azon kell lenni, hogy ne legyenek árvák