Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-04-21 / 48. szám

Negyvenhatodik évfolyam.

48. számi

Keddv 1925. április 21*

KOMÁBOM

nSmL

POLITIKAI L.AP.

tt&fzcti»! ér «Mk-mtováük értékben s Maiybca é* ekékre pMtol uétklIééM.I:

«giss évre SO K, félévre 40 S, megyedéTre 88 K° XOlfSldOa 180 Ke.

Egycc 8sáa árat 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS, főszsrkcsztő; GAÁL GYULA dr Szerkesztő: BARANYA? JÓZSEF dr.

Sierkent6(é| éa kiadóhivatal: Nádir-e 29., hová úgy s lap izellemi részét illető közlemények, »tat a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kflld»a#*k Kéziratokat nem aannk vissza,

liplBoik iuteakint háromszor: kediH csütörtökig is szoikiiv

Komárom, — április 20.

Azok között a mentési kísérletek között, amelyeket az alaposan elhibázott békeszerződések következtében előállott középeurópai gazdasági válság orvoslására bat év alatt kigondoltak, nem utolsó helyen állott a dunai államok konföderációjának terve, amelyet néhány hónapig, mint sikeresnek látszó mentőakciót pertraktáltak a világsajtóban. A dunai konföderáció terve azonban megbukott, mert a legközelebbről érdekelt államok nem nagyon rokonszenveztek a gondolattal, nem is szólva arról, hogy Csehszlovákia külügyminisztere egyáltalában kivihetetlennek tartotta. Minthogy azonban a helyzet továbbra is csak rosszabbodik, a gazdasági válság megoldására egy új formát gondoltak ki és ez a vámszövetség.

Mint egy bécsi, beavatott helyről eredő hir közli, a népszövetség tervbevett középeurőpai konferenciája egyedül ennek az új plánumnak köszönhető, melyet az osztrák kormány egyenes kérésére fognak megtartani. Hogy ebben a tervben véletlenül benne van Benes külügyminiszter keze, azon nem kell csodálkozni. A jeles államférfin nem szívesen veszi pártfogásába mások eszméjét, de szinte kifogyhatatlan uj gondolatok és tervek fölvetésében, amelyek ugyan nem mindig találnak elfogadásra, de legalább rámutathat azokra a köztársaság parlamentjében tartani szokott expozéjában, tekintet nélkül arra, hogy fiaskóval végződtek-e vagy sem. íme, most a dunai konföderáció helyett neki az az eszméje támadt, hogy a középeurópai egyensúlyt egyedül a vámszövetség tetszetős jelszavával lehet helyreállítani, amivel Ausztriát, Magyarországot és Csehszlovákiát közös gazdasági kapcsolatba lehetne Összekötni. Igaz ugyan, hogy a terv szerint a vámsorompók megmaradnának, azonban csak minimális tételek mellett, ami egy kissé ugyan illuzőriussá tenné a szövetséget, de az Benes urat nem nyugtalanítja.

Benes külügyminiszter urat ugyanis egészen más nyugtalanítja. Nevezetesen pedig az, hogy Ausztriában az osztrák-német unió eszméje mind nagyobb tért hódit, ha tehát a három államot egy közös gazdasági kapocs kötné össze, akkor ez az aggodalom eloszlanék, mert úgy hiszi a jeles államférfiu, hogy gazdasági előnyök biztosítása fejében Ausztriában örökre lemondanának a Németországhoz való csatlakozásról. Itt van tehát tulajdonképen a kutya eltemetve. A bécsi híradás szerint, állitóan a nagyantant államai is azt remélik, hogy vámszövetség létesítésével el fogják zárni Ausztriát Németországtól, épen ez okból a népszövetség a tervezett konferencián konkrét javaslatot fog tenni az osztrák-magyar-csehszlovák vámszövetségre vonatkozóan.

Itt van tehát újra egy reparáló terv, amellyel a békeszerződések végzetes következményeit szeretnék eliminálni. Előbb a dunai konföderáció volt a megváltó gondolat, most a vámszövetség az egyedül üdvözítő megoldás, amelyet a népszövetség szeretne ráoktrojálni a rettenetesen megcsonkított államokra a háborús szerencse jegyében nagyra növesztett Csehszlovákia előnyére. így gondolják toldozni, foltozni azt a »korszakos müvet«, amelyet Versaillesben, Saint Germainban, Trianonban és egyebütt elfuseráltak. Valóban megható az a gondoskodás, mely a szétdarabolt országok megmentése érdekében az önzetlen nagyhatalmak részéről megnyilatkozik. Pedig észre kellene venniök, hogy az ilyen akciók korántsem elégíthetik ki az érdekelt országok békevágyát, mert ez csak toldozás, de nem gyökeres megoldása a mai súlyos helyzetnek, Aminthogy a dunai konföderáció nem találkozott az illetékesek tetszésével, a vámszövetség gondolata sem biztat eredménnyel. Eredménnyel csak az az egyetlen törekvés járhat, amely a békeszerződések mielőbbi revízióját állítja a megoldás homlokterébe.

= A kér. szoc párt vezetőségének összehívása. Az országos keresztényszocialista párt válságából való kibontakozás útját egyengeti az a beadvány, amelyet az országos pártvezetőségnek 45 választott és 4 hivatalos tagja terjesztett be a párt elnökségéhez. Ezek a pártvezetőségi tagok a szervezeti szabályok II. C. 2. pontjának c) ügyrend első bekezdése alapján az országos pártvezetőség sürgős, legkésőbb április 25 ig leendő egybehivását kérik a kő vetkező tárgysorozattal: 1. A „Concordia“ nyomda ügye 2. A „Concordia“ igazgatóságából a párt nyugati magyar osztálya által történt kizárások és egyes funkcionáriusoknak a párttevékenységtől való eltiltása. 3. Wirth Gyula és Körmendy-Ékes Lajos dr. felebbezése az elnöki tanácsnak a kongresszus összehívásáról hozott határozata ellen. 4. Az egyes kerületi és járási pártvezetőségek állásfoglalása a párttal és esetleges uj pártalakulással szemben. 5. A kongresszus összehívása az elnöki tanács által. 6. A genti rendszer és a keresztényszocialista munkás szervezetek. 7, A szervezeti szabályzat megváltoztatása. 8. Esetleges indítványok. Végül kérik a kér. szoc. párt országos főtitkárságát, hogy a beadványra a választ 8 napon belül megadja. Minthogy az egybehivás kérését a szervezeti szabályoknak és ügyrendnek megfelelően nyújtották be, annak teljesítése elől a párt központja nem térhet ki.

= A nemzetgyűlés összehívása. A nemzetgyűlést, eddigi megállapodás szerint május 5 éré hívják össze, mig a szenátus e hét végén fog összeülni, hogy több, a képviselöház által már elfogadott törvényjavaslat fölött döntsön.

= Meghosszabbítják az építkezési törvényt. A petka most foglalkozik az építkezés támogatásáról szóló törvény meghosszabbításával. A törvényt három, esetleg két évre tér vezik meghosszabbítani és érvényes a köztársaság egész területére azokon a helyeken, ahol igazolják, hogy lakásszükség van. Az építkezés fellendítésére és elsősorban kis lakások építésénél való támogatásra irányuló tanácskozásokon részt vesz a szociális ügyek minisztere is, de a törvény hatályára vonatkozólag eddig még nem tudtak megegyezni. A legnagyobb akadályt a szükséges pénz előteremtése okozza, mely körülbelül egy milliárdra rúg s mivel a pénzügyminiszternek ezt az alaptőkét kitévő összegre fedezete nincsen, egyelőre nagyon nehéz a megoldás.

= Toliharc adóterhek miatt. A nagy adóterhek miatti panaszok kezdenek általánossá lenni már nem csak Szlovenszkón, hanem a történeti országokban is. Ott is most az elviselhetetlen adóterhek alkotják a közbeszéd tárgyát és a koalíciós lapok nagy tollharcot vívnak azon kérdés felett, hogy ki az okozója ezen tehernek. Az agrárpárt lapjai az „adóanarchiát“ az egykori Kramár kormány nyakába varrják és a jelenlegi pénzügyminiszter tehetetlenségének is tulajdonítják. Ezzel szemben a nemzeti demokraták rámutattak arra, hogy egyes agrárius korifeusok sáfárkodásáról olyan tények jöttek napvilágra, melyeknek a büntető bíróságokat is foglaikoztatniok kellene. Az agráriusok lehetetlenné teszik a takarékosságot, mert a kormánytól óriási szubvenciókat csikarnak ki.

Hlinka tovább harcol.

— A szlovák nép halálra van ítélve. —

A húsvéti ünnepek alkalmából egy újságíró fölkereste Hlinka Andrást, a szlovák néppárt vezérét, hogy nyilatkozzék az aktuális politikai kérdésekről. Hlinkával az alábbi beszélgetést folytatta:

— Mi a véleménye képviselő urnák Szlovenszkó és Ruszinszkó politikai és gazdasági helyzetéről?

— Szlovenszkó és Ruszinszkó gazdasági helyzete kritikán aluli. A magyar rezsim alatt az egész ipar a felvidékre gravitált. Itt összpontosult a vas, szén, textilipar. Virágzó ipara volt Zsolnának, Csacának, Zólyomnak, Rózsahegynek, Iglónak, de kivált Korompának. A rózsahegyi textil- és fonógyár kivételével ma — sajnos — valamennyi nagyipari üzem a tönk szélére jutott. Korompán tiz évvel ezelőtt vidám élet volt, kémények füstöltek, gépek zakatoltak. Ma ott a halál ütött tanyát s a munkásság Prágához ritnánkodik egy kis alamizsnáért, da Prága bedugja a füleit.

A lakosság teljesen tanácstalanul áll a nagy válsággal szemben Csupán az Egyesült Államokba 30 000 szlovenszkói lakos útlevélkérvénye fekszik a népjóléti minisztériumban, de Amerika 3000-nél többet nem bocsát be. Itthon nyomorúság, a külföldre az ut el van vágva, tehát a szlovák nép halálra van ítélve. Ilyen hallatlan nyomorúság közepette az adóprés kíméletlenül sajtolja ki az utolsó vércseppet is. Itt nincs már segítség. A földreform s az állami foglalkoztatás csupán pillanatnyilag könnyítené a helyzetet. A történelmi osztály ugyan megsemmisült, de helyébe tolakodott egy uj dzsentri, a huszita dzsentri-tipus, amely ezerszer kíméletlenebb a réginél. Ezek a birtokokat potom áron vásárolják meg, a béresek pedig föld- és munka nélkül maradnak. A koalíció urai ilyen földüzletekre vadásznak. A hivatalok is prédái ennek a kíméletlen előtörésnek. A rózsahegyi törvényszéken megüre-Diai konföderáció - MM.