Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-03-31 / 39. szám

?t$S«té*! ér ériekíiei) i »«iyfes* ét vliikr« »léthUíém!: *?*«** étre 80 K, félérr* 40 I. aeffvedévre 58 Kimm* iso k& sarán» ára» 80 fülér. POLITIK A I LA P. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. főszerkesztő; GAÁL GYULA dir Szerkesztő BARANYAY IÓZSEF ár. Síotís PMtSiég 6» kiadóhivatal: Nádcr-s 29, boré ayj a lap axellemi részét illet® köriem ón y*k: nisi a hirdetéaek, előfizetési és hirdetési dijak stb. kflldenifk Kéziratokat nem «dank vissza. nentltoi* tnteikiit iisramszor: ked^i csStirtiköt It noeUH»t l ina Hitt iniiL Komárom, — mdrc. 30. A város adófizető polgárságát igazán nem illetheti vád azért, hogy a város munkás osztályaival nem törődnék és azokkal nehéz helyzetükben ne érezne együtt, sőt anyagi áldozatokra is hajlandó ne volna. Kéressék ki az elmúlt hat év alatt a munkásság érdekében a kormány­hatóságokhoz irt felterjesztéseket, kötetekre mennének azok. Ami az anyagi áldozatot illeti, emlékezzünk csak vissza a kiséri közmunkákra, melyek félmilliónál többet nyeltek el, rneg is térült ebből az állam részéről ennek egy tizedrésze, talán öt­venezer korona. Emlékezzünk csak vissza a kikötő ügyére, melynek eladására három napos ultimátumot kapott a város a kormánytól. Ha eladja a város, akkor lesz közmunka, ha nem, akkor. ... És a munkás tömegek fel voltak sorakoztatva, akkor a kormány sorakoztatta fel az adózó polgárság ellen, amely eladla a kikötőt egyharmad áron és megkötötte Komárom legszerencsétlenebb üzletét. Most kocka­kőre többet kell kiadnia a városnak, mint a kikötő egé-z vételára, ott pedig elúszott terület, védőfal, kockaburkolat, minden. Emlékezzünk vissza a hajógyár telkének eladására. Az ebből kapott vételár nagy részét beleépítette negyven munkáslakásba, ígérlek államsegélyt is ehhez, de ez is csak olyan maradt, mint a többi kor­­mányigéret, egy fillért se látott belőle a j szegény város. j A városi munkásoknak 1920 ban a kollektiv szerződés szerint szabták meg a munkabérét a kinevezett törvényható- t sági bizottsági tagok s ez napi negyven koronát tett ki. Ma ugyanazok borzasztóan csodálkoznak, hogy a városnak negyed­félmillió. zárószámadási deficitja van. A kollektív-szerződést visszakellett csinálni, j jött a bérarányositás, most pedig a bér- j emeléssel foglalkozik ismét a képviselő- ' testület. Minden együttérzésünk mellett is a munkások nehéz helyzetével, akkor ami­kor azt kell elszorult szívvel látnunk, hogy itt lerongyolódik ipar és kereskedelem, meghalt minden vállalkozás és idegenek dolgoznak itt idegen munkásokkal: a vá­ros adózó és közteherviselő polgárai, akik közt elég számmal vannak munkásembe­rek is, meddig bírják el ezeket az egyre fokozódó közterheket? Megfontolják e azok, akik egyre kívánságokkal és követelések­kel hozakodnak elő, hogy miből fedezi ez a közteherviselő lakosság ezeknek a fél­millióknak, százezer koronának és most hetvenhétezer koronának a kifizetéséi? Lehet-e egyáltalában költségvetés nélkül ilyen tételeket megszavazni, anélkül, hogy tudnánk, hányadán vagyunk a város ga­rasaival. Mi egy nagy pénzügyi katasztrófa lezuhanását sejtjük a váro3 háztartására, amelyen azután nem tudjuk, hogyan le­het majd segiteni. Az -elmúlt 1924. évre még nincsen jóváhagyott költségvetése a városnak, 1925. évre nincsen előirányzata. Vájjon annak a nyakló nélküli gazdálko­dásnak nem lesz siralmas böjtje? Érde­mes volna, ha ezen a képviselőtestület munkáspártjai is gondolkoznának, mert hasztalan szállnak sibra a munkásérdeke­kért vérbeborult szemekkel, a végletekig még sem lehet ezt a közterhektől agyon­­nyomoritott várost újabb terhekkel meg­rakni. Már pedig minden illetmény min­den illetmény-rendezés újabb terhet jelent. Az illetményrendezéseknek nincsen vége, azt majd állami törvények is követelik a nyugdíjasokra, tisztviselőkre. Szóval: hátra van a fekete leves. = A tavaszi ülésszak. A köztársaság el­nöke mindkét ház lavsszi ülésszakát március 31 re keddre hívta össze. A nemzetgyűlés dél­után 2 órakor, a szenátus délután 4 órakor tartja ülését. = Személyi változás a kormányban. A kormány tagjai sorában változás állott be a múlt hét végén Habrmann népjóléti miniszter, mint már jeleztük, beadta lemondását. A mi­nisztertanács elfogad'a azt és a hivatalos lap­ban is megjelent a köztársasági elnök kézirata, amelyben Habrmant fölmenti állása alól. He­lyébe az elnök Winter dr. nemzetgyűlési kép­viselőt nevezte ki Hibrmant bécsi csehszlovák követlé nevezték ki, aki egyelőre szabadságra megy és uj állását csak egy hónap múlva fogja elfoglalni. = Létszámcsökkent**. A képviselőház törvényt hozott az állami tisztviselők létszámá­­nak apasztásáról, amelyet nemsokára végre is fognak hajtani. A törvény szerint az állami tisztviselőknek tiz százalékát fogják elkülden és március 31-én jár le az a határidő, amed­dig a több szolgálati évvel bíró tisztviselődnek önként be kelt jelenteni nyugalomba vonulásuk szándékát. A törvényes szolgálati idővel ren­delkező koros tisztviselők meglehetősen nagy számban terjesztenék be nyugdíjazásuk iránti kérvényüket, de amint a prágai politikai körök­ből vett információ mondja, a szolgálatból való kilépést tartalmazó bejelentések többsége a vasutasok köréből érkezeit a minisztériumba. Az összes kérvényeket összegyűjtik szakmák szerint és egy külön bizottságnak osztják ki, amely azokat külön irányelvek szerint fogja el­intézni. Hogy mik ezek az irányelvek, azt persze nem lehet tudni, de a benyújtott kérvények arról is tájékozást fognak nyújtani, hogy meny­nyiben válik majd szükségessé a törvényben előirt létszámcsökkentést az önkéntes bejelen­téseken kívül is alkalmazni. Tehát lehetséges, hogy olyanok nyugdíjazása is bekövetkezhetik) akiknek arra egyelőre még nem volna szük­séges gondolni. = És mágia mozog a föld Komáméban! A mozgalom megindult vasárnap délután. Órái és percet is kellene jeleznünk, de hagyjunk a történetiró számára is valamit. Eljött a csaszár­­szakáiias fővezér, aki Komárnó(í) sorsát annyira a szivén viseli, hogy a kis Csánki-lapocskában óhajtja bemaszlagolni Komáromot, azaz nekik Komárnót. Ö sujfa un szűk Macedonia és a szö­vetkezet babérai kevesek — adassék hála Hodzsa pátrónus nagy nevének, aki kijelentette, hogy tizév múlva nem lesz magyar kérdés (mert akkor már nem lesz magyar) — eljött tehát Komárnóba és nem Komáromba, hogy annak népét is boldogítsa. Ha nem is fogyasztási szövetkezeiét gründo! neki, hát egy kis köztársasági földmives pártot. Kineve­zett magának három kitűnő kisgazdát: Tuba Lajos építőmester, Dénes Emil szoc. dem., majd kommunista párttitkár, most kisburzsoá üzletes és Grósz Mihály képesített oki. ács- és kőmívesmester személyeiben. Ivanics Andor úr tudja, hogy építeni építőmester nélkül nem le­het. A gyűlés Tuba Lajos lakásán folyt le, oda komáromi gazdák voltak hivatalosak, akiknek Ivar ics ur hevenyében odaígérte az egész Csal­lóközt; egy szerény közbevetésre, hogy a földreform törvényt egy pártnak hozták vagy az országnak? Ivanics azt a fontos kijelentést tette, hogy az országnak, de a miniszter annak adja a földet akinek akarja! Dénes szerint a párt igen szép és ajánlja Komáromnak de neki három évtizedes politikai múltja van. így a párt Grósz Mihály elnötsiete alatt'alakult meg. Tagok kerestetnek. — FILMT MUNKÁKHOZ eredeti nagyságú, legújabb tervezésű mintala­pok kaphatók: SPITZER SÁNDOR könyvkereskedésében. most érkezett egy szállítmány: i ■Háló és ebédlő mesés kivitelben, a legmoder­nebb stílben. Nagy választék konyha bútorban, «haislon, szalon és bőrgarnitúrákban, matracok­ban és gyermekágyakban a legolcsóbb árakban. * Kérem kirakatomat megtekintem — Református templomnak szemben. — Saját kárpitos é* [asztalos műhelyek. íj

Next

/
Thumbnails
Contents