Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-01-06 / 3. szám
1935. jaatiár 6. .Komáromi Lapofr“ 3. oldal. Az idei J. E. SZ. O. bál — vagy: Marslakók bálja a kultúrpalotában. A nagy piros csillag, amely a határtalan ég rubintos lámpásaként már sok sok millió év óta tündököl, az ember érdeklődését már évszázadok óta foglalkoztatja. Az ég őrtüzei közt a legnépszerűbb a hold, legnagyobb reklámtáblával dolgozik -és jó vetítő lámpája van. Aztán mindjárt jön a Mars. Kiváncsi — kokett teremtés; időről-időre belenéz az embe:ek kártyájába. Augusztus 23 án volt ismét egyszer olyan közel, hegy akiknek valami restelni valójuk volt, bizony elbújtak. A bátrabbak pedig éjszakákat töltöttek, hogy a hangtalan nagy vendégnek lássák Mpiruit arcát. Sőt Komáromban akadtak olyanok is, akik a Nádor uccában nagyon távol érezték magukat és halálmegvetéssel eléje mentek a Duna partjáig. Ilyen volt többek közt egynéhány JESZO tag is, akik aztán folómetrikai úton és fantáziájuk jól felszerelt távcsöveivel igen érdekes megfigyeli seket tettek. Egész biztos megállapítást nyert, hogy magas intelligenciájú antropomorf lények lakják a jó szomszéd bolygót. Megtudtuk, hogy régóta érdeklődnek a föld lakói iránt, és ha tudmk átkelési igazolványt szerezni, még a farsang alatt eljönnének egyszer egy kis dáridóra. Mi sem természetesebb mint, hogy a J. E. SZ. 0. mindent elkövetett, hogy lehetővé tegye ezt a világszenzációt. Dec. 26-án kapták az utolsó fényjeleket a J. E. SZ. 0. astrologusai. Ezeket az üzeneteket is és a koiábbiakat, sőt a Paint Gray i jeleket összevetve a következő, hátborzongatóan óriási, ami esetlenül cseílő-botló, tudatlan és véges eszünkkel alig felfogható nagyjelentőségű hirt kaptuk: „Szervusztokti búval bélelt korcsok, gondokkal köiüfpántoll tökéletlenségek, (jobban kezdtünk figyelni, mert látszott, hogy nekünk, a földi embernek szóit) — ötvenöt millió kilométernyi útra holnap indulunk (ez dec. 26-án volt) és január 31-én nálatok leszünk; a Kultúrpalotában várjatok, Mars-albérlők.“ Ennyi volt; sem több, sem kevesebb. A többi már csak éles elmék kombinációja — számítása volt. Hogy a komáromi kultúrpalotát gondolták az világos, mert az ötvenöt millió kitornéter pont a#kulturpaIota nagytermének a küszöbe a Mars — jó kedv — nevű csatornájától számítva. Továbbá jan. 31-én van a JESzO idei bálja, tehát az is világos, hogy azon akarnak részt venni. Igazán megható. Biztos lesznek kétkedők, tudom. Lesznek, kik azt mondják: humbug, nem lehet az igaz, ha igaz volna, Ógyallán is tudnának róla ; csak úgy mondják, stb. Hát erre csak annyit: Ha tudunk hinni abban, hogy most tél van, dacára a 10° melegnek, ha elhisszük, hogy a honpolgárság valamikor rendezve lesz, hogy a kifli mostanában jó, hogy van felebaráti szeretet, hogy a pubifrizura minden nőnek jól áll, egyáltalában ha hinni tudunk abban, hogy ami van az jól van, hát kérem, akkor azt is el lehet hinni, hogy Marslakók lesznek a JESzO. bálján jan 31-én. A. A. Hosszuszárű glace és selyem keztyü fellép és fekete, legyező, estélyi sál, hajdiszek — dús választékban ELBERT divatápuházában a Koronabankkal szemben. Fásításunk és a méhészet. — Ajánljuk a tér parancsnokságnak is. — A fásítás úgy közegészségügyi, mint közgazdasági nézőpontból megszívlelendő és fontos teendője a közhatóságnak. Közegészségügyi szempontból különösen sűrűbben lakott helyeken, mert a fa egyik biztosítéka a jó levegőnek s ezzel az egészségnek Közgazdasági szempontból pedig ott, ahol a lakosság, vagy ennek egy része a fa virágzatából, terméséből, vagy anyagából hasznot kiván húzni azzal, hogy igen gyakran elkallódó értéket mentsen meg, mint a méhtenyésziésnél a virágokban rejlő nektár (méz) egybegyűjtése által, mellyel a közvagyon osodást is szolgálja. De a fásítás kellő felkarolása tömeges ültetés, ligetek, sétahelyek fásítása révén javíthat a vidék klimatikus viszoayain is, mert a fásitott hely nem szenved annyit a zordon szelektől s a sűrűbb harmatképződést elősegítve, a nyári hőség ellen is enyhet, védelmet nyújt. Ily helyeken a lecsapódás gyakoribb s a szárazság elviselhetőbb. Ezen kívül a befásitott terek, utak, utcák megnyugtató jelleget, vonzó külsőt adnak s lelkivilágunkat is kellemesen érintik. Városunknak mind polgári, mind katonai hatósága elismerésre méltó módon méltatta ezen szempontokat a muliban, amit utcáink, közutaink és köztereink befásitásával élénken igazolt. Ezen okszerű és évről-évre megújuló faültetés, melynél a fentebb érintett célszerűségi tekintetek mindig kellő figyelemben részesültek, tette lehetővé azt, hogy városunkban meg voltak a kedvező feltételei a méhtenyésztésnek, mert a nagymennyiségben ültetett akác s egyéb mézelőfa megadták mindazon lehetőséget, melyek méhészeti szempontból szükségesek voltak. Komárom városa tisztán a két felsorolt tényező, a polgári és katonai hatóságok jóakaratu támogatásával megvetette alapját egy virágzó és sokak által űzött, ethikai és anyagi tekintetben számot tevő gazdasági mellékfoglalkozásnak: a méhtenyésztésnek. A városban termelt kiváló méztermekek közismertté váltak. Az élénk méhészeti élet, az itt alakult méhészegylet tevékenysége révén országos hírűvé lett. Bizonysága ennek az 1891. évi helyi iparos és gazdasági kiállítás keretében való méhészeti és élőméh-kiállitás, valamint a közel három évtizeden át a bel- és külföldön tartott ilyen kiállításokon való részvétele, ahonnan a legnagyobb elismerésekkel és a legszebb kitüntetésekkel tért haza. Bizonyára sokan vannak még köztünk, akik visszaemlékeznek az egyesületnek a vármegye területén tartott méhészeti vándorgyűléseire, melyek az okszerű méhészet terjesztését és fejlesztését célzó munkásságán kívül kedves és nagyon látogatott találkozói voltak a társadalom minden rétegének nemcsak a város és vármegye, de az ország egész területéről. Az egyesületi életet később megbénította a háború, a méhészkedést pedig szinte lehetetlenné tette a háború után bekövetkezett féktelen fapusztítás. A mézelőfák, főleg az ákácok ezreinek megsemmisülésével bekövetkezett a méhállomány fogyása, a méhtenyésztés visszafejlődése, mert az ma már a befektetett tőke és a reáforditett munka ellenértékét évről-évre kevésbbé adja meg. A méhészek, hogy a teljes leromlásnak elejét vegyék, még 1918-ban memorandummal fordultak a városi tanácshoz, hogy a romboló dühnek áldozatul esett fákat uj ültetéssel pótolja. A tanácsban a jóakarat nem is hiányzott, mert összehívta a gazdasági bizoítságot és szakértők bevonásával megilla pitotta a szükséges famennyiséget s megjelölte az útvonalakat, tereket, melyek első sorban mézelőfákkal lesznek beültetendők. Ha ez a szép terv keresztül vitelett volna, ma már újból fele volna a város a tavasz folyamán akácfavirággal, akácfavirágok édes illatával. Ámde a bekövetkezett változások a város vezetésében s a beállott pénzügyi nehézségek megakasztották ennek kivitelét. Végre a múlt év tavasza meghozta a várva-várt fásilás újabb megkezdését, sajnos a fenti határozat a méhészet teljes figyelmen kívül hagyásával, a méhészek kérelmének teljes mellőzésével. Szomorú szívvel láttuk, hogy egyesien mézelő fa sem lett ültetve, hanem a közgazdasági szempontból is teljesen értéktelen tömérdek gömbakác került az utakra, a közterekre. 1 Erre aztán a méhészek is elmondhatták, hogy adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne. A gömbakác a méhészekre amily értéktelen, annak ily nagy tömegekben való ültetése céltalan is. Beszerzése sokba kerül, ápolása, fenntartása költséges, fája gazdaságilag haszontalan; csupán díszfa, amiből elég lett volna az elültetett mennyiségnek egy hányada, annyi amehnyi, a Klapkatér befásitásához szükséges volt. Pedig a hatóságnak az a szerve, aki ezt beszerzésre ajánlott, a ültetését irányította, jelen volt a fenntebb érintett értekezleten, melyben a méhészeket képviselő szakértő kérelme egyhangúan elfogadtatott. Mennyivel kevesebbe kerül és hasznosabb lett volna, ha a kiirtott és sok esetben nem is a közönség, hanem felelőtlen hatósági közegek oktalan beavatkozása folytán kiirtott (Tolnai-u.) közönséges ákácok helyébe újból ezek lettek volna ültetve. A közönséges ákác amily olcsó, igénytelen, époly kiváló haszonfa, a méhtenyésztőkre pedig elsőrendű mézelőfa. Mindenesetre nagy mérvű tájékozatlanságnak tudható be, hogy ez nem igy történt. Elvégre a közpénzen eszközölt kiadásoknál a köz érdeke mellett a szépet, a hasznossal egybekapcsolni lehetett volna. A megtörténtet most már meg nem változtathatják, de egy kis jóakarattal — s hogy ez a város vezetőségében megvan, aziránt nincs kétségünk — helyrehozhatjuk. Sok betásitásra váró utca, sok terület van még városunkban, ahol a mulasztás pótolható. Ilyen a Kossutktér kápolnamögötti része, hol park volna képezhető; a Kertész-utca, melynek a tavaszi botlás által csuffátett juharfái helyett újak tiltetendők; a tisztviselő-telep mögött elvonuló országút, a Dunarakpart sínylődő platánjai, a Szekér-, Tó-, Viz-utca, Temető-sor melletti ut»k, a Kúria, Nádorvonalsor s egyéb egykor befásitott, de most, a fák kipusziitása folytán siváran ránk meredő területen várja egykori üdeségének visszaállítását. A közönséges akácfákon kívül ültethető volna a város talajviszonyainak megfelő, mézelési szempontból is elsőrendő alább megjelölt néhány díszfa : 1. A Nagylevelü hars (Tilia europea). Sorfának alkalmas; a kislevelű hórs városunkban nem diszlik. 2. A bálványfa (Ailanthus glandusola). Sorfának slkalmas, kiválóan szereli talajunkat. 3. A lepényfa (Gleditschina triacanlhos). Sorfának alkalmas, kiválóan diszlik. 4. A japán akác (Sophora japonic») hasonlóan igen szép sorfadísznek. 5. A koelrentheria panikulata Parkba helyenkint, gyönyörű virágzata heteken át nyílik. ’ Figyelembe nem jöhet a platán, melyből a Dunarakparton sínylődik még néhány darab s amely közegészségügyi szempontból is káros, mert virágzata a légzőszerveket izgatja, de nálunk nem is diszlik. Mézelési szempontból értéktelen a vadgesztenye, melyből különben is igen sok van. Értéktelen a szil, mely a nádorutcán kelleténél nagyobb számban van. A juharféléket már a méhek is felkeresik, de oktalan és szükségnélküli botolásukkal fel kellene hagyni. Városunk méhészete egyedül a mézelőfák megtartásán és szaporításán fordul meg, mert itt a kisbirtokosok által miveit határ szóba sem jöhet. A kisbirtokos repcét, esparzettet (baltacim) nem termel. Nagybirtok pedig ahol e bőven mézelő takarmánynövények kultiváltatnak, a mi határunkban nincs. Nincs okunk kételkedni benne, hogy városunk ezidőszerinti vezetősége is szociális megértéssel veszi a pusztuló méhészet megmentése érdekében most elhangzott szavainkat s már most elrendeli, hogy a még meglevő csekély akácultetvényünk a legnagyobb védelemben részesüljön; a tavaszi fásításnál pedig utasítja közegeit, különösen a gazdasági hivatalt s kertészetet, hogy az új ültetésnél különös figyelemmel legyen az ákácok szaporítására, valamint az itt elősorolt mézelőfák ültetésére. Ha ezt megteszi, amit bizton hiszünk, hogy megteszi, senkinek kárt nem okoz, de a sokak által és sokszor nagy áldozattal űzött méhészet újabb talpraállitásával hálára kötelezi mindazokat, akik már-már felhagytak a reménnyel, hogy a mezőgazdaság költészete: a méhészet itt tovább is űzhető legyen. E sorokat a katonai kincstárnak is szives figyelmébe ajánljuk. Az ő hatáskörébe tartozik a sétatér karbantartása, a kereskedelmi kikötő létesítése folytán pusztává tett dunaparti területek valamint a Nádor-vonal sor és igen sok kincstári
