Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-01-03 / 2. szám II. kiadás
6. elit' .ffntnáTOHr k" IS f január 3 Weil Mikiéi di*. a bécsi ortopédklinika (LorenztaBár) volt ortopédoperatőrje testegyenészeti intézete IntiiliN, Védcölöp-ut 51. ti Élt. Rendélés: tibelgBrblléeek, 0- is X Ittak’ velegztl’éUtt csipöflca- MOdi*, befelécsavart u. n. dongalábak, bénulások utáni elferdtllések, láb- és kézfájdalmak, csont- és izületi megbetegedések, friss ég rosszul gyógyult csonttörések, lúdtalp stb. eseteiben. Gylgytema bassz tésttartásu, valamint egészséges gyermekek számára is, individualizálta (egyenkénti és cgpportkezelés). Ortopéd apparátusok, gipszkötések és bandázsok készítése, műtéti kezelés, villamos kezelés, diatermia, kvarcíéay (mesteíkéges magasláti napféúy), hölég és arsontal kezelés. 563 R.ndelő órák: d. e. 10—12 ig, d. u. 3—5-lg. Telefoni 25—96-Jókai Mór. Irta: Herczsg Ferenc, (Folyt, és vége.) .Egyszer, hatvannyolc esztendős korában, talán mert mégis gondolkozóba ejtették az ilyenféle kritikus megjegyzések: mellőzve a romantikus hatáskeltés minden fogását, szigorú őnfegyelemnul és a művészet puritán eszközeivel, megírta elbeszélő irodalmunk egyik büszkeségét: A sárga rózsát. Jókai összekötözött szárnyakkal is tudott repülni. Midőn azonban mérget kever és végrendeletet hamisít, midőn álarcosán oson végig földalatti fo yosókon és titán kézzel fékezi meg a természet lázongó erőit, midőn az ő csigaorrú ki a gabonahajóját Scyilák és Charybdisek között kormányozza el: az olvasó akkor, is áhitatos izgalommal követheti útjait, mert Jókai a szenzáció mellé annyi művészete*, a kaland mellé annyi életigazságot, a mese mellé annyi emberi érzést ad, oly plasztikusan festi az embert és a természetet, oly ellenállhatatlan írói szeretetméltósággal tereli érdeklődésünket a hősei felé, hogy végül már nemcsak a regény olvasóinak, hanem valósággal a regény szereplőinek érezzük magunkat. Á meséje olykor úgy kalandozik és csapóiig, mint a harkály a bükkfaerdőben. De az olvasó ritkán bánja meg, ha követi szeszélyes utjain, mert ahová vezet, ott kincs, vagy legalább is virág terem. Jókai-féle virág, amelynek kelyhében gyémánt-harmat csillog, mesevirág, amely kárfázik, ha süt a nap és zokog, ha jön az őszi hervadás. Az osztáiyozók és skalulyázók, akik minden irodalmi jelenség számára rekeszt tartanak készen, Jókait olykor együtt emlegették korának nyugateurópai, főleg francia regénygyárosaival. Bár Jókai írói külsőségeiben soha sem zárkózott el a nyugateurópai divatok elől, az ő lelki rokonait még sem a nyugaton, hanem a mesék keleti őshazájában kereshetnők. A francia és a német regénygyárosok rossz társaságától megóvta őt tündöklő képzelete és istenadta humora. A humora fölényesen fatalisztikus, olykor enyhén borongó, gyakran merész és csípős, de mindig ellenállhatatlanul szeretetreméltó Ez az írói adománya a néplélek mélységeiből áradt feléje. Mert hiszen azzal tisztában kell lennünk, hogy soha senki sem ismerte, szerette, értette és érezte át jobban népünket, mint Jókai Mór. Az ő parasztjai, a komor méltóságú alföldi gazdától a furfangos székelyig, az urasági hajdútól a pusztai haramiáig, még torzképefkben is mindig igazak. Jókai humora csillogó, puha aranybrokátként borul ri mindenre, eltakarja az élet szenynyét és szakadásait, iefompiíjs a szögleteket, széppé, meleggé és dtthoniissá teszi a világot. Az aranyembér-ből találomra idézem a következő Sorokat. Nem a legmulatságosabbik, de Jókaira nézve föíötte Jellemzők: „A sócsampészetnek volt ott divatja." (Az Aldunln) »Az állam eladfa másfél forintért a török parton azt a sót, aminek az ára itthon hstodfél forint: a török partrŐl visszahozta azt a csempész s eladta a magyar parfoh negyedfél forintért. S Így azfán mindenki nyeri rajta, az állam is, a csempész is, a vdvő is. Ennél barátságosabb viszonyt képzelni sem lehet. Hanem, aki legkevésbbé volt megelégedve a nyereségével, az az állam volt, mely a saját tr tekézésére a hosszú h itárparton végig őrházakát állifott fel, azokba a közel falvak férfi- ; lakosságát állitá be, puskával, hogy a halár i fölött Őrködjenek. Minden falu adott határőrökét s minden falunak voltak saját csempészel. Minélfogva csak az iránt volt szükséges intézkedni, hogy amely falu ifjai épen az őrségen vannak, annak a falunak a vénjei járjanak ugyanakkor a csempészhajókkal ...” Francia vagy német iró igy sohásém ir- - háttá volna meg ezeket a sorokat. A bagdadi v gy a damaszkuszi meseincndÓ Inkább elmond háttá volna. A fölényes alázatosság az é'éttel Szemben, a derűs fatalizmus, amely meghajol, de fentar'ja migáriák a jogot, hogy mosoyog jón, féiig-meddig már keleti voriés. Jókéi ott all a Kaiét és a Nyugat Összefolyásánál, pontosan azon a helyen, áltól az évszázadok óta egymással szembe jövő áramlásokban ösizékeveredett a magyar vérmérséklet és a magyar észjárás. Ezért is annyira magyar. A nyelvében is egyesiténi igyekezett a keleti erőt és pompát a nyugati finomsággal és előkelőséggel. Nígy és öröx dicsősége marad a művészi ötvösmunka, melyet az irodalmi magyar nyelvvel végzett. Hogy a nemrégiben még oly érdés és néhézkes nyelv zengzetessé, erőteljessé, csillo- : góvá és olyan hajlékonnyá lett, mint a nemes keleti acélpenge; hogy a szónoki lendületnek, | a könnyed társalgásnak, a szaktudományok j szövevényes meghatározásainak, az üzleti for- \ galomnak és körmönfont költői hatásoknak egy- \ aránt alkalmas és pompás szerszáma: azt nem j kis részben az edző és csiszoló munkának kö- j szönhetjük, amelyen a magyar nyelv Jókai ! költészetének füzében keresztül ment. Minden csepp vérében, minden lélekzet- j vételében magyar iró volt. N:m programmsze- j rüen, hanem mivel tehetségének és vérmérsék- . létének vegyi alkatánál fogva más nem lehetett. Alapjában véve mindennel rokonságot tartott . és mindenhez vonzódott, ami magyar volt; j ahhoz is, amit bajnak és veszedelemnek ismert i föl a nemzet életében és ami ellen a jövő ér- jj dekében hadat viselt. Senki sem ostorozta elszántabbán a régi rendi Magyarországot, mint ! ő ás senki sem álii'ott annak az immár letűnt ! világnak szebb és maradandóbb emléket, mint ő. j Jókainak vsn egy fantasztikus elbeszé- j lése — amely egyébként nem tartozik legsike- j rültebb alkotásai közé — a cime : Áimodád, Rege az özönvíz előtti korból. Á'modád a neve Noé apó legifjabb és ' legkedvesebb unokaleányának; A költő elbe- j széli hogy a tündöklő szépségű leány meg akar fürödni egy kis tóban. „Az a tó pedig“ — szól az elbeszélés — „nem viz volt, hanem a tiíokteljes hegyikristály cseppfolyós korában. Még most kovasavas ol- I vadék; de ha csak egy légből leesett szitakötő { is hull is belé, abban a percben, egyszerre s kristállyá is tömörül . . .“ Egy piHanatra megnyílik elődünk Jókai fantáziájának izzó kohója. A költő egyszer talán egy borostyánkő darabőt tartott a kezében, amelyben, valami őskori rovar volt bezárva. Talán szúnyog. Az ő nagyszerű képzelete megnagyitotta a szúnyogot, nem elefánttá, hanem szépséggé. . Mert Á'modád körül is hirtelen megkeményedik a folyadék és ő be van zárva egy roppant nagy, átlátszó kristályprizmába. Szemei lehunyva, teste betakarva arany veres hajával, kezei összetéve keblén. „Megkezdte hosszú álmát; hosszú utazását a napok napja felé.“ (A kristályba zárt szépség ötletével másutt is találkozunk még Jókainál.) Ami Noé bájos unokaleányával történt, azt cselekedte meg maga a költő a negyvennyolc előtti magyarsággal: bezárta mttvétzétének óriási kristáiypriznrájába. Egy elmúlt világ tgy utazik Örök széplégben a „napsk napja felé, mi pedig méla gyönyörűséggel szemléljük. Jókai mesemondó mohósága olimpusi szarkaként keringett az élet fölött és ódáiéin, ha valami fényeset látott, arra lecsapott, 'azt fölkapta és fölvitte a felhőfészkébe. Nemcsak Rév-Komárom fölött hordott össze egy Köd- Komáromot, hanem egész délibábot Magyarország Is keletkezett a magasságban. ó mindenhová elszálloU, ahol prédát sejtett. Az Alföld szépségeit ép úgy tulajdonába Vette, mint a Balaton gyöngykagyló színét; * Erdély Áranybány£it ép agy kifosztotta, Mint tiegyék feketégyémánt-lélepeii. 6 ott vélt a nagyurak klubjai bál, a delnők boudárjaibáli, ott a betyárénektől hangos csárdáknál); é együtt mulatozott a honfoglaló ősökkel és cgyMt bu<uit a kurdiakkal, együtt toborozott a vörössapkásokkal; ö leereszkedett a főid méhébe és saját szerkezetű gépén föíéméífced:tt a felhők fölé; ő elsőnek rtyorfiuU fel az Északi-Sarkra, karavánokat kalauzolt a homokpasztában, végigbarangolta az afrikai őserdőket, elkalandozott messzi ligetekre, ahol szomjas kék ég ragyog a pálmafák fölött, ő Visszament a múltba, a mastodonok, a saurusok korába és élőre röpült a jövőbe, az érfibeH intellektus birodalmába. Nem eszelhetünk ki olyan kort és olyan helyet, ahol nem találkoznánk üstökös urának sziporkázó nyomaival. Amit Idegenből hozott: az ő kezében az is magyarrá lett. Ha Mikszáth Kálmán szerint a régi lőcsei városbirák vérének féldszerző efeje volt, akkor Jókai tintájának is ilyen ereje volt. Uj alattvalókat, tartományokat, világrészeket es planétákat hódított a magyarságnak. Érdekes megfigyelnünk, hogyan bánik el Jókai idegen nemzetekkel. Az ö törökjeinek, vagy franciáinak van egy közös családi vonásuk, amely kedves rokonainkká avatja őket, ez a vonás a magyar humor. Az ő törökjei bizony nem igaz oszmanlik, a párizsijai nem vérbéli franciák, de azért van bennük sok költői igazság, sőt néprajzi érték is, mert Jókai olyannak írja le a törököt és a franciát, amilyennek a magyar ember ismeri és elképzeli. És ehhez végre is joga van, mert az irodalomban ép úgy, mint a nemzetközi politikában minden jog forrása a hatalom. És ebben az esetben a natalom .Jókaié. Jókai költészete egy egész magyar világ, Ha valami uj özönvíz elnyelné a magyarságot, Jókai magyarsága még évszázadokon at folytatná magányos éárkaéíetét a világ feje fölött. H1 most, 20 esztendővel a költő távozása és 100 esztendővel a születése uiáf, újból — és talán némi kegyeietes aggodalommal a szivünkben — bemerészkedünk abba a tropixus őserdőbe, amellyel Jókai munkásságának eredményét leggyakrabban es legtalálobDan összehasonlítani szokás, akkor boldog megkönnyebbüléssel tapasztaljuk, hogy a múló idő alig is tett benne valami kárt. lu-ott talán megnuult a lomorostéiy, némely helyen taián bevillan egy pár gyönge csemete vagy élősdi, amelyek magját a lázas munka nevében, válogatás nélkül vetette él a nagy kertész, kiszáradt és kiveszett: de maga a fenséges eröo él, virül és pompázik, a fejünk felett örökzöld faoriasok zúgnak, mint egy óriás hárfa húrjai, a csodavirágok még nyílnak és illatoznak, a madarak még énekelnek, a pillangók még röpködnek. Távoli tisztásokon psdig aranykupolás márványtemplomok előtt, ismerős, nemes és kedves emberpárok gyülekeznek: Jókai hősei, akik annyi édes boldogságot és annyi még édesebb bábatót okoztak a magyar olvasóközönség szivének. Jöhetnek idők, midőn az egyre változó napi ízlés rövid időre másfelé tereli a szórakozni és gyönyörködni vágyók útját, de bizonyos, hogy a divatok multi**, üe Jókai költészete megmarad, mint a magyar elbeszélő irodalom büszke ékessége és gazdagsága. Jókai Mórból semmi sem halt meg, csak a teste. Amit Petőfi Sándor ifjú barátságuk boldog és forró napjaiban irt hozzá, az ma is ráillik: Tt állez'ett... csak te ... magadban ... Téged le nem dömMetUnek. Ének az éji madarakhoz. Már az utcá néptelen, — Megmozdulni rest. — Ráborítja végtelen Sátorit az est. Hopp, ti édes álmaim, Lftra véietek 1 , Vágyaimnak szárnyain Elrepüljetek! Már elült az ócska zaj, — Ez nem érdekei. — Nektek ős csodáival Terhes este kell.
