Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-02-28 / 26. szám
4. oldal. »Komáromi Lapok« H*25. február 28 . Szabadoktatási előadás a KullurpaV» ' prre’eM czinfUzfermében 8925. niárc, I-én, vasárnap déiuián 5 drai keadsliel Biró Lucián főgimn. fanár Jókai drámái és költeményei címmel tart előadást. — Ezenkívül: Tomschitz Micike elszavalja Jókai: A szigetvári vértanuk című drámájából Anna keserve cimü részletet. Brauner Sárika pedig Jókai: A lengyelek fehér asszonya cimü költeményét szavalja el. Belépődíj nincs, csak kiadásai fedezésére kér minden látogatótól tét« szés szerinti} önkéntes adományokat a Jókai Egyesület. felettes hatóságuk azt állítja, hogy nélkülözhetek és feleslegesek, Igen sok hivatalnok van a városházán, — ay | hogy a dolog érdemébe is bocsátkozzunk, — Hj \ akinek munkája távolról sem áll arányban a 1'" ' fizetésével. Lcgysa a városházin kövesebb ás {ól fizetett alkalmazott, akik azután munkájukkal egész ellenértéket nyújtanak a fizetésükért. A város ma már nagyközség és nem törvényhatóság. A hasonló városokhoz viszonyítva nagy személyzettel dolgozik. Ha a régi keretek öszszezsugorodlak, össze kell zsugorodnia az alkalmazottak létszámának is. Ezt a parancsoló szükség kivárja igy, nem pedig akárkinek a jó vagy rosszkedve. Mi azt se tudjuk, kire mondták ki azt, hogy nélkülözhető és nyugdíjazandó — tehát nem az utcára teendő és nyomorba taszítandó — hogy a levélíró ur hangulatot keltő szavaival éljek, de a lelkiismeretünk nyugodt, hogy senkivel igazságtalanság és méltánytalanság nem történik, mert mi jobban ismerjük a város helyzetét, mint azok, akik ebben a kérdésben a hangulatok után indulnak. Biz. tag. T A városi tisztviselő nem oka a város je- j lenlegi anyagi helyzetének s azt hiszem, hogy egy egész város közönsége sokkai könynyebben viseli a jelenlegi helyzet terhét, mint az a pár tisztviselő család, kinek utcára tételé- \ vei s nyomorba taszításával akarnak a város . terhein könnyíteni. Gondolhatja a Tek. Szerkesztőség, hogy . mit érez lelkében az az egyébként is a megélhetés terheivel küzdő magyar tisztviselő, kinek kezéből nem az kormányhatalom, hanem saját magyar vérei akarják kivenni a kenyeret, — azon vérei, kiknek még áldozatok árán is kötelessége volna a városi magyar közigazgatás épségben tartása s kiknek nincs joguk szemünkre vetni sem azt, hogy magyarok vagyunk, sem azt, hogy nincs állampolgárságunk, sem pedig azt, hogy nem tudunk szlovákul. De ha már elkerülhetetlen a városházi magyar tisztviselők kipuszlitása, úgy a magam és több halálraitélt társam nevében arra kérem a Tek. Szerkesztőséget, hogy az ezentúl megjelenő cikkeiben inkább a gyors kivégzést sürgesse, mert a halálra iléllre nem a kivégzés a legfájdalmasabb, hanem az azt megelőző lelki gyötrelem, mi pedig már 5 éve vagyunk a siralomházban s várjuk kivégeztetésünket. Bocsássa meg a Tek. Szerkesztőség, hogy jelen soraimmal molesztálom, de egy ellenállhatatlan kényszer hatása alatt cselekedtem s ez felzaklatott lelkemnek némi enyhülést szerzett. Alázatos szolgája; Horváth István városi iktató. Szerkesztőségünk a levélírónak felzaklatott kedélyét azzal igyekszik megnyugtatni, hogy a városnál szükséges létszámapasztás gondolata nem tőlünk, hanem a városházáról indult ki. A levélírónak is tudnia kell, hogy a városi képviselőtestület és tanács ülésein számtalanszor megtárgyalt ügyként az a megállapítás jelentkezett, hogy a további létszámapasztás szükséges, mert igenis vannak nélkülözhető alkalmazottak, akik feleslegesek és akikre szükség nincsen. Ezeket nem az utcára dobja a városi képviselőtestület, hanem azok részére tisztes megélhetést biztositó nyugdijat szavaz meg. A dolgozni tudók e mellett felszabadult munkájuk után is keresetet biztosíthatnak a maguk részére. Ha a községi jegyzők 8—.10C00 koronás nyugdijakat kapnának, mint a városi alkalmazottak, nagyon boldogok lennének, mert azokat 1500—2500 koronás nyugdíjjal bocsátották el. A levélíró ur vegye tudomásul azt is, hogy a városi nélkülözhető alkalmazottak ma igenis magas fizetésekkel terhelik a város évek óta passziv költségvetését és kérdezze meg az adózó polgárokat, akik már nem bírják el a községi terheket, hogy hajlandók-e ezeket tovább viselni ? A kivégzés szót helytelenül használja a t. levélíró. A képviselőtestület nem itél senkit halálra, mert nem személyeket válogat, hanem azokat nyugdíjazza, akikről 1 Nem kell a fővárosba menni! ! mikor POLLÁK JULISKA utódánál Komáromban, Nádor-u. 17. sz. olcsóbban beszerezhetők a legújabb és kényelmes gummi és halcsontnélküli hasfüzők és melltartók — oivosl rendeletre is. — Bőrkeztyűk nagy raktára! — Keztyűk tisztítása és javítása i — Selyem és fiór— harisnyák nagy választékban! — T 52 l Akik nem lehettek ott... —. Utóhangok a Jókai ünnepséghez. — Egymás u'.án érkeznek levelek, sürgönyök azoktól, akik vasárnapi ünnepünkön nem lehettek ottan. Kedves, meleg sorok, némelyik — Feszty Masáé, a Madame Sans Géne-é — egész költői szátnyalású, de mindegyikből kicseng a fájó érzés, hogy nem ünnepelhetett az ünneplőkkel. A Jókai Centennárium Bizottság Tekintetes Elnökségének Komárom. A százados évforduló alkalmával rendezett ünnepségeken, melyekre a tekintetes Elnökség szives figyelme engemet is meghívott, csak lélekben lehettem jelen. Nem egészen kifogástalan egészségi állapotom nem engedíe meg, hogy a hosszú uha keljek. Midőn a kedves meg'hivásért hálás köszönésemet tolmácsolom, készségesen megígérem, hogy a jubiiáris ünnepségek tanulságait I nem csak levonom, hanem a hétköznap mun- ] kálkodásában majd meg is valósítom. Igaz, őszinte tisztelettel Kassa, 1925 február 23. Dr. Fischer-Colbrie Ágost kassai püspök. * Igen tisztelt Egyesü'et! Kedves komáromi jóbarálok, testvérek! Most mondom el azt, amit ott szerettem volna 1«ülőn-külön mindegyikünknek: hogy milyen végtelen jól e-ett a szeretet, amivel hívtak és fogadlak, — és milyen nagyon restelem, fájlalom, hogy a ro-S2uiiétem folytán ezt nem tudtam ott kimutatni. Olyan uii, — teiÄäfc&i&sei, s-creíeU§], melegséggel telt szívvel {fitten, — ágy ki akartam élvezni ennek a gyönyörű napnak minden percét, — és a csúf véletlen folytan, a délelőtti csodaszép ünnepet kivéve semmit se tudtam már élvezni. Azt hiszem, — az előző napok sok pesti fáradságos, — meg egyébb, szinte az utolsó napokban átélt bajok okozták ezt a lelki depressziót, — belül, mélyen, nagyon mélyen éreztem mindent, ahogy az ember egészséges állapotban érezni tud. Sokszor voltam már Komáromban. Szerettem. De sohse nyílt meg előttem, sohse értettem meg az apám és nagyapám Komáromét. — Kedves város volt, — mint annyi más, szép magyar város. De most vasárnap, — d. e. — ott a templomban és d. u, - mikor Csepyéknél a díványon fekve féláiomban hallgattam a körülöttem nyüzs ő készülődést, — és számolgattam a félhomályban a szí. András toronyórájának ütéseit — 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7,------akkor félálomban azt hittem, hogy én vagyok Laborfalvy Róza, — a Móricommal jöttem Komáromba, — most megyünk az öreg házba, — régen, régen van, a magyar — biedermayer levegőjében élünk, magyar mhás magyarok nyüzsögnek az utcán ----------S mikor felnyitottam a szemem, — Olga, Csepy Olga tényleg a magyar ruháját varrta mellettem. Aztán felöltöztem én is, — bevezetlek a bálterembe: ott már pláne őrült khaoszban kavargott a fejemben minden. Minden emberben rég holt magyar ősöket láttam. Ott táncolt Csokonai, — ott voltak mind a Jókai hősök. Olyan furcsa megmagyarázhatatlan, csodálatos érzéseim voltak, — amiket csak egy lázas agyvelő és lélek képes érezni. Ez amellett nem tudtam azt mondani: óh, de szép I Csak bámultam mindent, — bámultam és sírni tudtam volna, hogy most a komáiomiak azt gondolhatják: milyen közönyös, élet- és temperamentum nélküli a Feszty Árpád leánya! Ne, ne gondolják ! — És érezzék, higyjék el, — hogy ettői a naptól fogva nekem épp oly közel áll a szivemhez Komáromnak minden köve, mint valamikor Nagypapának, — Papának. És ígérjék meg, hogy nem diaragusznak rám és szeretette! fogadnak máskor is. Most még valamit. Úgy emlékszem festményük nincs Jókaitól. Ha legközelebb felmegyek, — vagy lejön valaki, — felviszem, vagy felküidöm Nagypapa két birtokomban levő íquarellje közül az egyiket. (Egyik a füredi Balatonrészlet, — másik Tardonai erdőrészlet. Az a bizonyos kő, — ami a Tengerszemü hölgyben szerepel.) Utóbbi még inkább Komáromba való. És most mégegyszer köszönet mindenért és meleg késszoritás külön külön mindegyiküknek a maguk Feszíy Mas áj ától. Telegram. Jókai Bizottság Komárom. A nemzet nagy fia emlékének ünnepén j sajnálatomra egészségi okokból meg nem jelenhetek. .. . Szeniiványi. Láska Teofil KOMÁROM, Városház-u. 1. sz. Ajánlja nagy választékkal rendelkező raktárát mindenféle fegyverekben, valamint vadászati cikkekben, kedvező feltételek melleit. Elfogad fegyverkészitést és minden e szakmába vágó javításokat teljes jótállással, amit 20 évi működése a fegyvergyártás terén is garantál. fegyver- és vadászati felszerelések szaküzlete Kérjen árajánlatot!
