Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-01-03 / 2. szám II. kiadás
182S. jaamir» .Komáromi Lapok“ 3. oldal zott, mit fog rá felelj? M köze kozzál L^het, hogy oz bizonyos esetben nem lesz gorombatág. Dj h% olyasralaki kérdezi, a kiqi-k joga yan kérdezni? Iraza lesz e, ha azt mondja, mi kéz« hozzá? V*?y ötöl hatol, ki érő válást ad r»*á? Es nem magyar emberhez iilb vLel kedést Vagy hazudik * szerint, hogy ki kórdszi? Ez Hlemteleuséi 1 E titkos szavazás gyannba hozza az fiszszes tanítókat vagy ez egyház, vsgy sz állam előtt. M >rt mindegyikre ngy fognak nézni vagy ez, vagy az, hogy ez is amoda szav*zott. Ez még csak a „lehetetlen helyzet!“ Szabad-e a tanítóságot ennek kitenni? M«-gáil az embernek az esze, hogy mikép lehet i»y modus vi rendit indítványozni és határozattá emelni magyar "mbmknek 1... Négy idők, kis emb rek. Hs nyiitan n m mer a tanítóság nyilatkozni, akkor egyáltalában ne nyilatkozzék. „Na feleljetek rá köröd halászok.“ Mi mind nkivel jóban vagyunk s jóbcn is akarunk ma radni & jövőben is, tessék a kéidést elintézni a két főtényezöaek. D. ugylátszik ez kényei metlen egyeseknek s azért sürgetik a tanítóságot, csak szavazzon, csak kérje az államosítását; hogy igy rájuk tolják a Melözségct; s ha balul fit ki, mint a jegytöknél, moudiiassák, mi nem erö<zakoskodtnnk, ti kértétek, ti sürgettétek. Vállalja ezért a foMö^évet a központi gyűlési Biterkesti. A Jókai Centennárium. — A Jókai Egyesület kegyelete. — Komárom, — jan. 1. A Komáromi Jókai Egyesület, amely löszkén viseli címében városunk halha'8tlan ezü lőttjének Jókai Mórnak revét, a ránk körzöu tött sj esztendő, a aastenár am évének ell délelövtjén sietett az e'sök iö-ütt Unni, hagy áldozzon nagynevű földink emlékén k. A Jikai Egyesület kehaló'ól alakn't centennánumi bizottság újév Dapján d. e. 11 órakor a költő fejedelem díc-ő emlékéhez méltó szellemben Illést tartott Erdélyi Pál Egyetemi tanár Elnöklete alatt. Az Uiéa főtárgya volt a Jókai c»ntennárinm programjának véti ges megállapítása és az finn péiy előkészítése: A* ülésen jelen voltak lö >bek között: Alapi Gyula dr., Aranyoísy László dr., B<racy y Józsrf dr., Bugoár Oaeczil dr., Csizmazia György, CNt-py D«niué. Égl* r Dózsa, Erdélyi Pál dr., Fried Jenő, Folöp Zsisíroond, Fftssy Kálmán, flittrieh József, Iváufy Géza, K n^ssty Kálmán dr,, Páti Nagy S tudor, Szijj Forenc dr. és még mások. Ugyan az Illés tárgy orozstáo&k minden pontja Jókai emlékét szolgált», de ami az ülést a Jókai tu’tu szhI aranyk porcsal összékepcso ta az Erdélyi Pál dr. elnöknek lélekböi, szívből fakadt és a telkekbe, a szivekbe hatoló gjöuyö ü elnöki megnyitój-i volt, amely méltó fkklyagyujiáa volt a centennárium első napján Jókai emlékének. Hogy ezt közkinccsé tegyük, itt lö.öljük le: T. Bizottsági A most ráokhajnalloU áj esztendőt az egyetemes keresztyén egyház feje sz nt esztendőnek jelentette, r> mélve és bizva abban, hogy meg fogja hozni mindannyinnk számára, lelkünk, lelkiismeretűnk, *ferrólunk. reménye int, vágyaink, főként biinak számára az auynyira várt békét. A valóságos békét, mely >t nem Írott szerződés, hanem lelkitörvények sza bályoznak, mely egyetértést és m gértést, ennek következtében nyugalmat, az élet bizton^ sigét, az akarat szabadságát, a azab^dtág | lehetőségét és kivirágzását adja meg. j A most ránk hajhallotl új esztendő fordulóján m-gilletődőtti-n nézünk jövfcndőn|c elé azzal a hő kívánsággá', vajha a szent év oly epochának válnék alapjává, melyre az etpberi•ég mindig íöl.m lkrdő érzéssel gondolhatná vissza: a pax aninurum krzditéie. Hogy lenne az oly nagy időnek küszöb1, melyen át az egész emb-riség a megprófetált szerttet kiterjesztett krő.-sége alatt ölelkezhetnék össze, egységes nagy boldogságban 1 Erre a boldogsávra nekünk magyaroknak nsgy sóvárgá unk v«n, erre nagy jogunk is van. A' dóuek e odálatos forgása a ezept évet olyan kor«z«k fordaló pontjára helyezte, mely összeesik a mi r formkorszakunk centennáriumával. Ez a tuáz év emdte a magyar parlagot a müveit Eu ópi színvonalára. Küzdelmek és d sda ok, fájdalmak és csalódások árán jutottunk el oda, hogy mi a magyar ember nem tzrtilum, h-nem i gy-alő jogú é3 képességű tagja az »-urőp-d km újának. Ez a száz év a szellem és akarat di di át bírd .tij amaz új renaissancera, emez nemzetközi értékre vitt bennünket. A magyar iró és művész, mesterember és mnnkás — mindenütt helyt áll magáért és sort áll a vi ágban hasonló társai köpött. Nekünk komáromiaknak ez a fordu'ó különösen ezért becses, mert Jókai dicsőségét kelti életre és az ó nemzetközi írói glóriája fényéből a mi városunkra eső sugarakat ragyogtatja bot út egünkre. Jókai is azok kösé tartozik, a kik, mint Petőfi és Madách, irodalmunk határát messzire vetítették, nevünket meghordozták, ö a reform kor szü ölte, hőse és dicsősége — d* első sorban a mi büszkeségünk. Á mi második sranyembsrünk. — Az elsőt ö tette halhatatlanná. A régi Komáromnak emelt emléket regényében s egy régi komáromi emberben rajzolta meg képét annak a lelki daa izmusnak, mely az egyetemes világban s minden egyes emberben örök harcot jelent: küzd-lmet a boldogságért, az egyéni s az egyetemes élet összeütközésének tragikumát. Jókai maga a második Tímár Mihá'y; eggyek abban, hogy reálja világok romja felett eszményiségük di»da:mas fénye ragyog, különbőznek abban, hogy Tímár Mihály sorsa kis kört, Jókaié fgy egész nemzetet érintett különbőznek abban, hegy Tináig vágyódásává szembe találta a reális élet korlátáit, Jóka talentumával maga alá gyűrte a világ keni véneiéit. Vájjon nem ismerünk-e magunkra? &yn ANITA pipere- és borotvaszappan jóságáról Gyártja: POCSATKO TESTVÉREK ÉS FRIEDMANN KOSIGE. Győződjék meg az női pálya általános dicséretét. Csak akkor rémült halálra, mikor az iskolai év kezdetén az anyja az egész család előtt ünnepiesen fölszólította, hogy lépjen be valamelyik színiig* kólába. Kétségbeesetten sirt, rimánkodott. igárte, hegy inkább éjjel is dolgozik, csak hogy töb bet kereshessen a házhoz. A családi tanács hajthatatlan maradt. Mikor látták, hogy a szép szó nem használ, elővették a régi rossz bánásmódot, remélve, hogy majd csak megpuhul a hálátlan, rossz leány. Ebben az időben került haza Párisból a háziasszony fia. Gyönyörű szép szál legény, akinek magas, nyilt homloka, villogó tüzes szeme egyaránt nagy akaraterőről és elszánt, szenvedelmes lélekről beszélt. A nagy világváros tnftyészkoloniáiból a festészeti tanulmányokon kivül a legszábadelvibb gondolkozást hozta haza, amely éles ellentétben állott polgári családjának törhetetlen konzervativizmusával. A házmesterlány tökéletes szépsége az első látásra lebilincselte a fiat. A művészembe kritikai és a szenvedelmen vérű férfi yágyakozó szemével kisérte minden léptét. Egyszer, a világfi fesztelen biztosságával megszólította, lemutatkozott, hogy ő a Raul festő és boldog lenne, ha vásznára .vethetné a világ- legbájesabb modelljét. A modell szóra a leány arca láziigháborúit s válasz nélkül szapórázt« lépteit. A kudarc nem hagyta Rault aludni. Másnap megvárta a lányt s becsáaatot kért tőle ajánlatáért. Szavainak isti «tősége különös hatással volt Mariskára. így még ne*» b«*éit vele fiatalember. Már in boátok leitek. 9s oc a barátság nap nap, utáni ,t*iáiko*ásakon .ónak údett. Mindkettő csodálta ,a másik nemos fokozód* g£udelkesisót, fÄett túrta érzői« állónak tekintette. * maga A házbeliektől megtudta Raul, hogy Mariskának azért kellett szenvednie a szüleitől,' mert nem akart színházhoz menni, ahol többet kereshetne. Egy elérzékenyült, gyenge pillanatban felajánlotta Mariskának, hogy kiegészíti a sajátjából heti keresetét, ha ezzel könnyíthet otthoni helyzetén. A leány elfehéredett és egész testében megrázkódott. Nem szólt többet egy szót sem s elváláskor is némán nyújtotta kezét, mint aki örökre búcsúzik. Napok teltek el, mig Raul Mariska elé mert kerülni. Álmatlan éjszakák, nyugtalan nappalok meggyőzték, hogy őrülten szerelmes a kislányba Végre is csaknem, síró alázattal közeledett hozzá Mariska kijelentette, hogy n«m haragszik, de egész lényét erős felindulás re megtette. Nem mertek egymás szemébe nézni, a régi pajtáskodó viszonynak vége volt. Eljött a tavasz s Raul családja készülődött ki a nyaralóba. A fiút gyönyörű színes emlékek kötötték ahhoz az árnyas, élénk nyaralóhelyhez a Duneparton, még a gyermekkorból. El ,sem tudta képzelni, hogy nyáron máshol is élhetnek emberek. Viszont most érezte azt is, hegy Mariska nélkül élni egyáltalán nem lehet. Az anyja és a nővére — akik már régen pukkadó dühvei figyelték a hózipesterkisasszennyal való barátkozást — sürgették, hogy velük menjen. Majd a torka szakadt ki Raulpak az utolsó este, mikor szóba hozta a válást. A leány csak ráoó«eU nagy, ijedt szemmel, aztán keserves zokogásba tört ki. Csukló hangon alig tudta khayögni a keserves, panaszos szavakat: Velem most már mi lesz ? Raul könnyes szeme slőtt tizkarikák cikáztak likapta a láey derekát s cserepes, égő ükét odatapasztotta nedves piros ajakira. fWte a lihegő, szűzies, odaadó isókot s e----- - ' óvj rv ; • A pereben már tudta, hogy jövendő sorsuk meg van pecsételve. A falu végén, távol a nyaralótól egy kis parasztházat bérelt ki a fiú. Kicsinosította szépen, ízlésesen. A nádfödeles hajlék falain művészi festmények lógtak s tulipános asztalon japáni vázában pompázott a vadvirágbokréta. A zöldre mázolt apró ablakokban muskátli nyílott és illatozott a fodormenta. Az ablfik alatt virágos grupp s a hátamegetti árnyas k?rt lábát a Duna locsogó habjai mosták Ebben a költői fészekben ébredt fel Mariska, a világ legszebb, legderüsebb hajnalára. A nyaralótelep társadalmában hatalmas hullámokat vert fel Raul ballépésének a hire. Tetetett gúnyos részvéttel vették körül a családot, ezzel is növelte annak tehetetlen dühét. Még a cselédeknek sem volt szabad az ugfit emlegetni. De maguk között annál többet tárgyaltak a megfeledkezett fiúról és arról a hitvány házmesterroagyról: a „Mari nagyságos asszenyról“. A társaság egy darabig érdeklődött még a fiatalok „bűnös“ élete iránt, d* aztán uj pletykák jöttek, uj szea ácic. ök pedig éltek, mint két igazi, boldog, elégedett ember. Nem járt hozzájuk senki csak Hollós, a festő Ez a nagy, robusztus ember, egész atyai gyöngédséggel kánt Mariskával és olyan hódolattal csékelt neki kezet, mint vernissageokon a kegyelmes asszonyoknak. Életfőcéljául tűzte ki, hogy Rault kibékitse a daliájával s törvényesen is elvétesse a fiúval ezt az áldott angyali -teremtést. » Elillant a nyár s vele a boldogság zavar, talansága. Az első sárguló levelekkel megér, keeett Raulnak a kőkőgóse és. Igyekezett rejtegetni Mariska eMtt, de annak szerető,
