Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-02-24 / 24. szám
& oldal. »Komáromi Lapok« 1925, február 24. véráztatta földnek, . . . feledés irját a mély sebnek, — jobb idők reményét a szegény magyar nemzetnek. . .“ Mikor jobb napok virradtak, megrajzolja nemzete útját és kötelességeit: „Nép, aki tanul, fárad, gyönyörködik, előre halad, békében él, világosságot terjeszt, embert megsegít, istent imád, hazát szeret, nemzetet gyarapit, — s ez a történet, a minek nincs vége, — ne is legyen sohase vége . . Vajha minden magyar lélek megfogadta volna ezeket az igéket! S mennyi bizalom és biztatás van az ő meséiben ! Hiszen mindegyikben, abban a száz és ezer történetben, melyet abból az első napsugárból szőtt számunkra, — mindenkor a jónak van igaza, — mindenkor és mindenütt az ö nemzetének van igazsága. Ha könyveit kezünkbe vesszük, hinnünk kell az erkölcsi világrendben, az igazság és jóság diadalában. Ezért állunk ma hálatelt szívvel e hajlék előtt. Az emberi élet rendesen, mint minden múlandóság e földön, az alfa és az ómega közé szorul. Az alfa a bölcső, az ómega a sir, az elmúlás. De ez csak a közönséges halandókra áll. Itt állunk az ő bölcsejének háza, Jókai életének alfája előtt és érezzük, hogy az ő életének nem volt ómegája, mert az ő szelleme visszatér, visszajár, él, mint alkotó gondolat, mint áldott eszme, mint művészi szépség .. Legyen áldott e hajléknak minden köve is, mely látta egyik legdicsőbb magyar lélek hajnalhasadását 1 Innen a több százra szaporodott tömeg a Deák Ferenc utca 1. számú nevelíházhoz ment, ahol dr. Sziklay Ferenc a kassai Kazinczy Társaság nevében a következő szavakat mondotta. Ennek a díszes palotának helyén régen egy alacsony földszintes ház állott. Mégis, az volt az igazi palota, mert azt a magas házat a szükség építette, ezt azonban a szeretet. A szeretet a szeretetnek. Komáromi szekeres gazdák, a ti száz év előtti elődeitek, hordtátok össze annak a háznak minden kövét, tégláját önként, szeretetből, Jókay József fiskális urnák, az árvák apjának és feleségének, Pulay Mária nagyasszonynak. Az otthon a szeretet szállása lett. Ide hozták az előbbi házból az alig egy éves kis Móricot, ennek a háznak a csonka falain ülve tanította a nagyasszony járni és beszélni a nrgyrahivatott gyermeket. Mikor megelindult a kis íiu, ezen az utcán tipegett kis csizmája az utca kövezetén az idelátszó Kollégiumba. Kisérte a jó anya és a szerető Eszter, a nénje, minden lépését. Mennyi szeretet árad ebből a csöndes családi éleiből felénk! Szeretnék leborulni az ut porába, hogy megkeressem és megcsókoljam kis cipellője nyomát! De nem! Ne a földre boruljunk, magyar testvéreim, ne az ut porában keressük Jókai nyomát. Az égre vessük tekintetünket. A csillagos égen nekünk nagy utunk van: a Hadak útja. Hisszük, hogy ha nagy bajba keveredik a magyar nemzet, a Hadak utján Csaba vezér és vitézei jönnek a szorongatott testvérek segítségére Én hiszem, hogy Jókai is köztük van. Hiszem, hogy mint most, úgy a jövőben is, Jókai meglátogat a csillagos égen át és megtanít újra és újra arra, amire a múltban tanított: hinni magunkban, az erőnkben, hinni a magyar jövendőben. A gazda bandérium, mely zászlaja alatt jelent meg, továbbá a tef. ifjúsági egyesület és a katolikus legényegylet tagjai ezután a kollégium udvarába vonultak, ahol a legpéidásabb rendben eloszlottak. Az arany ember. A Komáromi Jókai Egyesület által rendezett Országos Jókai- Centennárium díszelőadása 1925. febr. 21-én a Kultúrpalota színháztermében. A komáromi Jókai centenáriumi országos ünnepet szebben és méltóbban meg sem lehe tett volna nyitni, mint ahogyan a Jókai Egyesület Az arany ember szinrehozásával megnyitotta. Ez volt az a szent és arany kapu, melyen a lelkes közönség bevonult az ünneplők szigetére: ez az esti előadás volt az, mely akárcsak a 18-iki kiviíágitás, mindenkit ünnepi hargulatba hozott, lelkes Jókai tisztelővé avatott míg színmüveiben is. S ez — tudjuk — már maga is nagy érdem, mely elsősorban illeti meg a Jókai Egyesület műkedvelőit. Nincs arra terünk, hogy Jókai e darabját mint drámát itt méltas suk. Jóllehet Jókai „Az arany emberw cimü regényét maga dramatizálta, mégis a dolog természeténél fogva a dramaturg Jókai sok gyöngyöt volt kénytelen elhagyni a regényből, amikor a színpadra alkalmazta. Ezeket pótolni, hiányukat feledtetni a színpadi művészet feladata : s mikor a Jókai Egyesület e megnyitó előadásán szivünk lángolt az ölömtől, teljes elismeréssel kell adóznunk a rendezőnek: Hil'öp Zsigmond eeyesületi főjegyzőnek és derék társának dr. Zsindely Lászlónak! Az ő dolguk nehéz volt, de hálás — Jókainak ez egyik íegszebb drámáját a ceritennáriumi ünnephez méltóan fényes siker kisérte s kísérni fogja mindaddig, inig az utolsó kis — mondhatnám Fabula-gyeiek is meg nem nézte. Másrészt meg könnyűnek is kell mondanunk munkájukat: ilyen lelkes gárdával, talentumos műkedvelőkkel, mint amilyenekkel itt ismerkedtünk meg. bizony csak öröm volt a munka. A közönség, mely a kultúrpalota nagytermét zsúfolásig megtörnie, teljes elismerésének és megelégedésének adta kifejezését nemcsak a sok tapssal, éljenzéssel és a hölgyszereplőknek nyűj-ott megszámlálhatatlan virágcsokraival, hanem azzal a sok szóbeli tetszésnyilvánítással, melyet módunkban volt hallani a vidékről is egybe gyűlt vendégsereg részéről. A komáromi, művészetért lelkesedő nagyközönség köréből választolt kipróbált kitűnő szereplők mind a lehető legjobban játszottak A címszerepet, Timár Miliáiyt Bazilidesz Sándor alakította nagy precizitással s művészi felfogással. A különféle helyzetnek megfelelően tudott egyszer komoly, másszor szerelmes, majd önkinzó gondolataitól félelmetesen meggyötört, sőt összetörött lenni. A női szerepek közül a Teréza mamát, ezt a jóságos, szeiid, egyben, ha kell, szigorú, elszánt és bánatos, de a Gondviselésben megnyugodó jó magyar asszonyt ifj. /Vűgyjánosné játszotta. Mikor még gyermekkel unkban olvastuk Az aranyembert s különös ösztönös érzésünk volt felismerni és megszeretni az édes jó anyát, ilyennek gondoltuk a Jókai szivével megrajzolt anyát, amilyennek Nogy Jánosné játszotta; ehhez hozzájárul a. tiszta Csengéiü, szép és igazi komáromi kiejtésű nyugodt hang, mellyel egyúttal e szerep legfőbb s legigazibb jó tulajdonságára is rámutattunk. Leánya, a bá;os és gyermekarcú Noémi Tihanyi Magda volt. A bohó, Senki szigeti természet nevelte kis lányt jól alakította. Szépen illeszkedettbe a sziget terebélyes fái s rózsabokrai közé. Sikerült jelenitésnek mondható Timéának, Ali Csoibadzsi j szép leányának szerepe, akit méltóbban s ünne- j pélyesebben Gergelyt Alisznál alig tudott volna j valaki is megjátszani. Ami báj, szépség kellem ; egy mohamedán leányra ráfér, azt Gergelyi Alisz magán mind szerencsésen egyesítette: hangjába, ennek hordozásába művészi öntudatossága bizonyos exoticumot is vitt be s sohasem esett ki a fehérarcu lélek szerepébő!, j A költő magas, nyúlánk alaknak, komoly, antik- I szoborszerü arcnak festi regényében: s Gergelyi Alisz ilyennek játszotta! Kitűnő alakítás volt Kellner Iius játéka ; Athália szerepében: a színpadon is az a büszke szépség állt előttünk, amilyennek Jókainál ismerjük. s mikor nehéz szerepét a szerelemféltő, démoni nőnek orgyilkos és mérgező játékában oly pompásan alakította, méltán érdemelt sok tapsot. Anyja, Zsófia Riszdotfer Maca volt. Valósággal kacagott a közönség, mikor azt a kiváncsi és pletykálkodó, rendetlen ruhaju és elszabadult tincsü Brazovicsnét alakította. Különösen nagyon tetszett a közönségnek a kávézási jelenet s színjátszó tehetségének humoros, elbeszélő modora. Hogy a családnál maradjunk, itt említjük meg, hogy Zsófi mama férjének’ Brazovics Athanáznak alakitója, Széles László igen jól játszott. Mély hangjával, dörgő ordításával nagyon ügyesen kísérte Brazovics mozdulatait. Ő és dr. Pyber Kálmán, ki Krisztyán Tódor megszemélyesítője volt, a műkedvelői nívót messze fölülmúlta. Pyber játéka a Balaton-melléki színben valóságos Shakespere-jelenet volt, amikor mint Timár megtestesült kinzó lelkiismerete a démon benyomását keltette. Nagyban emelte a darab sikerét Wdnkay László (Kadisa) határozott, biztos fellépésével, titokzatos hangjával. A mellékszerepben láttuk Ruzicska Józsefet, ki tőle megszokott komoly fellépéssel Ali Csorbadzsit játszotta. A szenzáció erejével h - tolt Lenhardt György és Farkas Endre játéka a csempészek szerepében. Ifj. Kollúny Miklós mint tiszt, igen szép megjelenés volt. Hasonlóan nagy dicséretet éidemel Kalhona Kornél Fabula szerepében. Fabula hét fiát Nagy Bandi, Bazilidesz Ábris, Soós Károly, Riszdorfer Feri, Römer Sanyi, Bazilidesz Zoli és Tihanyi Lajcsi személyesítették meg, rendkívül kedves képet varázsolva megjelenésükkel a S7irpadra. Elismeréssel kell megemlékeznünk ifj. Rózsa Pálról, ki a darabot súgta s aki, szintén közreműködött a siker megteremtésében A ruhák és díszletek igen sikerültek voltak. Kellő fogalmat nyertünk a rejtelmes szépségű Senkiszigetről, Brazovics, a dúsgazdag gabonakereskedő házáról. Különösen hangulatos volt a Balaton melléki szin, háttérben a tihanyi bencés apátsággal. . A premier az éjfélutánba nyúlt: mégis a közönséget álíandó érdeklődésben, lelkesedésben tudta tartani. Nagyon helyes dolog a rendezőség részéről, hogy a darabot megismétlik. Ezzel nemcsak a közönség óhajának tesz eleget, de a magyar költő emlékének is legszebben áldoz, ha e komáromi hangulatú, komáromi szinti darabot minél többször megismételi. B. L. Jókai bál. A magyarok Istene jóságosán tekintett a fiaira Jókai centennáris ünnepségei alkalmából. A szombati műkedvelők művészien nívós Aranyember előadása, mint prológus előkészítette a vasárnapi díszközgyűlés lelkes, felemelő, súlyában és következményeiben megmérhetetlen hangulatát, amelynek méltó és örökké feledhetetlen befejezése, koronája volt a vasárnap este, a a kultúrpalota nagytermében lezajlott fényes Jókai bál. Már jóval 9 óra előtt ünnepits díszbe öltözött sokaság igyekezett a bálba. A kocsik szüntelen robogással ontották Észak, Kelet, Dél, Nyugat magyar kiküldötteit, Komárom népét rang és felekezet különbség nélkül, hogy Jókai és ezzel a magyar géniusz halhatatlanságába vetett tői heteden hitüknek kifejezést adjanak. Lehetetlen volna névszerint elsorolni, hogy ki volt ott. Óit volt mindenki, aki Jókai világhírét és nagyságát kulturális szempontból méltányolni tudja és aki nemzeti sovinizmusán felülemelkedni képes volt, elismerésem érte és ott volt mindenki, aki Jókait magáénak vallja, aki magyar. A bált a rendezőség ügyes keze úgy rendezte, hegy magyar jellege kellő kifejezést nyerjen s igy a megnyitást magyar palotással kezdte meg a komáromi gazdaifjuság 8 párja nemzeti viseletben, melynek méltóságteljes figurái váltakozva a tüzes, temperamentumos motívumaival biztosította a lelkes hangulatot és jókedvet. Ezután lassú csáidás következett és itt nem győzött a szemem gyönyörködni a sok színes diäzmagyarban. Jaross Vilmos rózsaszín selyembrokát diszrragyarja értékes ötvösmunka övével, továbbá Jankovics Marcell fehér, Ajtics Horváth Dezső aranybrokát, Jaross Andor kék, Feszty István téglavörös, Jókay Ihász Aliklós zöldselyembrokát, N. N. fekete diszmagyarja mellett, dr. Salkovszky Jenő, N. N. Ipolysági ügyvédek fekete magyar öltözetei, a
