Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-02-24 / 24. szám
„Komáromi JLapoá9 1325. február 24. 4. OlÚr. Szabadoktatási előadás a Kultúrpalota emeleti színháztermében 1925. mérc. i-én, vasárnap délután 5 órai kezdettel Bíró Lucián főgimn. tanár Jókai drámái és költeményei címmel tart előadást. Ezenkívül: Tomschit* Mici elszavalja Jókai A szigetvári vértanuk című drámájából Anna keserve című részletet. Belépődíj nincs? csak kiadásai fedezésére kér minden látogatótól tetszés szerinti, önkéntes adományokat a Jókai Egyesület. A Pozsonyi Toldy Kör képviseletében dr‘ Jankovics Marcell, a kör elnöke az alábbi hatalmas beszédet mondotta: Swift Jonathan, Irland nagyszivü, éles tollú pubücisztája írja valaho:: „Aki elérte azt, hogy azon a helyen, hol ezelőtt egy kalász állott, kettő teremjen, — többet tett az emberiségért, mint a nagy hadvezér száz győzedelmes csatán.“ Nagy igazság, melyhez hozzátehetjük, hogy az, ki szelleme fényével világosságot hintett az árnyékok közé, — ki költőszavával milliók magános óráit megszépítette, — szétosztván édes tündérmeséit, — múltak bűvös regéit, — aranyhumorának balzsamát, — nagyobb jóltevője > volt nemzete minden eljövendő nemzedékének, j mint nemcsak a győztes hadvezérek, hanem ! akár a legnagyobb tudós vagy feltaláló, mert j hiszen a legszebb, a gyönyörű, a kábító hala- | dás is pusztít, de a költő és a szavaitól kivi- \ rágzó kultúra csak boldogít... Ilyen nagy jóltevője volt nemzetének Ko- f máron szülötte, Jókai Mór. ; És* mi eljöttünk a magyar nábob egyetlen igaz szerelmének városából, a mi kedves régi Pozsonyunkból, — eljöttünk a történelem által megszentelt földre, hogy meghajoljunk az egyetlennek, aminek büszke magyar fejünk meghajolhat, — a nemzeti géniusz dicsőségének. Eljöttünk mint zarándokok, áhitatos lélekkel arra a helyre, hol Jókai bölcsője állott, — hol ő hallgatta az első dajkamesét, ő, aki azután egész nemzetének mesélt tündérálmokat, csodás nagy történelmet és fájó valóságot... Eljöttünk, hogy elmondjuk az ő nagy szellemének, hogy a?on a pozsonyi kis házon, melyben 1835-ben ő diákoskodott, kitört a márványtábla, melyre egykor a Toldy-kör vésette e sorokat: J kai egykoriban hozzád járt német igére, Most te sietsz hozzá nemzeti szóra, Pozsony 1 Elmondjuk ezt is az ő nagy szellemének, de csak azért, hogy hozzátegyük: kitört a múlandó kis márványtábla, de él az ő hire közöttünk, - és nem tört össze magyarságunk! Boldog büszkeséggel siettünk ide a magyar Komáromba, mert érezzük, hogy fájdalmas életünk köznapjain és a magyar géniusz dicsőségének ünnepein egyaránt közel kell lennünk egymáshoz ... A hogyan igazság a nagy spa.iyol költő paradox mondása, hogy van folt, amely tisz'it, — úgy ma igazság az is, hogy van távolság, mely közel hoz ... Hódolatot hoztunk és szeretetet, — az összetartozás örökkévaló, hullámtörő érzését, mely kell, hogy mai küzdelmes napjaink idején az egy vér lüktetésben, a szivek összedobbánásában, az egy gondolat forrongásában ez ünnep utóhangjaként visszatéijen, mint a harmonikus zenében a szépséges vezérmotivum. S mikor Jókai szelleme elé járulunk, nem csak hódolatunkat és áhítatunkat hoztuk, hanem vinni fs akarunk magunkkal Komárom földjéről nagyon sokat: vinni akarjuk az erős magyar hite*, hogy a magyar mag fa, melyen oiyan pompás gallyak sarjadoztak, nem száradhat el... Arany 100 éve után Petőfié, — Petőfi után Madách-é, — s most Jókai 100 éve ... Mintha a gondviselés szinte törvényszerű előrelátással úgy rendezte volna, hogy nehéz időnkben a múltak phároszai felé kelljen tekintenünk, hogy ne bolyongjunk csillagtaian éjszakában, hanem megtaláljuk az igazi ösvényt a fénysávban, mely az ő emlékükből sugárzik elénk. E visszanéző ünnepeink nem azt jelentik, hogy csak a múltakban voltunk gazdagok és mert elszegényedtünk, azért üljük a műit ünnepeit. Nem, ennyi kincset még elpazarolni sem lehet. Ez az ünnep azt jelenti, hogy minél többet osztunk és minél többen osztozunk e kincsekből, annál több lesz belőlük a magyar szivekben és a nagyvilág becsülésében. Jókai, magyar nép mosolyának és könynyeinek költőjel Képzeleted alakjai tovább élnek lelkűnkben, mint magyarságunk legnemesebb példái és ideáljai. Amit Te hittél tündérmeséidben: azt mi tovább hisszük! A kassai Kazinczy Társaság üdvözletét dr. Sziklay Ferenc, a társaság főtitkára tolmácsolta, aki Szép Miiíhál városának üdvözletét és Keletszlovenszkó hódolatát tolmácsolta nagyhatású beszédében. Schubert Tódor a lévai Reviczky Társaság és a Kaszinó nevében a következő beszédet tartotta: A Lévai Reviczky Társaságot helyettesitő Kaszinó mélységes háláját és hódolatát hoztam el a legnagyobb mesemondó szellemének. A gondviselés különös müve, bölcs elrendezése, hogy éppen napjainkban peregnek le előttünk a nagyok születésének évfordulói. A közelmúltban ünnepeltük Petőfit, Madáchof, Csokenayt — és most bízó tekintetünk Jókainak a múltból felénk sugárzó szelleme felé fordul és szivünkben a reménység olajága szebben virul, a lelkűnkben megacélosodik az erő, az akarat. Mint ahogy sötét csillagtaian éjszakán a világitó torony cikázó fény lobbanása messzire világítja meg a tenger zugó hullámait, úgy áraszt fényt lelkűnkbe Jókai elénkidézett dicső szelleme. S amint a hajó utasai is bizó reménnyel figyelnek fel a fényre, a mi leikiszemeink is úgy keresik azt a ragyogást, amelynek bűvkörében előttünk áll a nemzet géniuszának dédelgetett kedvence, a legszebben mesélő, a legmagyarabban iró és legmegértőbb szivü magyar költő: Jókai Mór. Mig élt, ő jelentette nemzetének szomorúságában a vigaszt, kétségek közt a bátorítást, fásult közönyben az izzó lelkesedést, a bizó, örök reméayt 1 S ma ? Úgy érezzük, kétszeresen jelenti ugyanezt számunkra, most, amikor telve a szív, borultabb az égbolt s a titkon elsírt könny nem szégyen. S Te nemes város, ős Komárom, ki büszkén vallód fiadnak őt, midőn születése 100-ik évfordulóját ünnepeljük s testvéri jobbunkat nyújtjuk feléd, vedd szent fogadásunk, hogy az ő szent örök t sziveinkbe örökre őrizzük s mint drága ereklyét adjuk tiszta épségében fiuróifiura a késő utókornak. A magyar főiskolai ifjúság hódolatának Ölvedy László, Szlovenszkó jeles poétája adott ifjúi hévvel hangot, akinek nagy szónoki készséggel előadott szavait itt közöljük: A magyar egyetemi ifjúság hódolatát hozom Jókai városába. Mi a lelkűnknek, vakmerő fiatal hitünknek piros rózsáit fonjuk a halhatatlan költő koszorújába. Hullanak, muzsikálva szállanak a láthatatlan virágok. Mert mi úgy látjuk magunk előtt vezérünket, Jókai Mórt, amint a 12 pontot harsogja a Länderer nyomda előtt a legszentebb évnek március Idusán. Az ő szava a mi számunkra nem álomba ringató bűvös aranyhegtdfl, nem ködbe; vesző tündérmese, hanem sikoltó tárogató, összeszoritott ajakkal is kitartást parancsoló örök magyar szózat. Mi is végigjárjuk a magyar faj tragédiájának minden állomását, mim Jenői Kálmán és összetörve, keresztre vonva is hisszük, hogy: „eppur si muove“ — mégis mozog a Föld! Szürke hétköznapok ostromában jövőt építünk Kárpáti Zoltán példájára. Hallgatunk, ha kell, mint Garamvőlgyi, mert tudjuk, hogy él a magyar szivek mélyén a szunnyadó parázs. Kincsünk, gyémántunk nincsen; koldussá tett a balsors: könnyeink pergő drága gyémántjait hullatjuk a Fekete gyémántok álmodója elé. Hiv a Berend Ivánok útja . . . Ünnepelj Komárom, ünnepeld halhatatlan fiadat! Nemes büszkeségedet még mélyebbé, még igazabbá teszi a bánat és a sziveinkben remegő fájdalotp. Jókai szelleme örök láng az emberi jóság és szépség Vesta-templomában. Álljatok köréje — és vigyétek szét a tüzet északra, keletre, nyugatra, délre, ahol magyar anya magyar szóra tanítja gyermekét Jókai Mór, vezérünk! Most kell újjászületnünk igéid harmatos árjában. Most kell a Te hited, a Te reménységed, hogy nincsen örök halál, nincs megsemmisülés, hanem élet, forró, Ígéretes, áldott magyar életi Kovdts Alajos, a szlovenszkói általános magyar tanító egyesület nevében a következßket mondotta: A szlovenszkói magyar iskolás gyermekek mosolyát hozom Jókai nagy ünnepére. A magyar falvakban csoda történt. Ezerek ajakán csendül fel a „Te Deum Laudamus“ és a „Te benned bíztunk eleitől fogva*. Mikor már itt elcsendesült minden ünnepi hang, s a vidékre is az est hangulata borul, a falusi házikók fénylő ablakai akkor is hirdetni fogják, hogy a házban élet van. A család körülüli az asztalt s az iskolásgyermek olvassa: „Egyszer volt, hol n m volt..." Ha a lámpafények el is alusznak, Jókai nem hagyja ott népét, álmukban is velük van. A gyermek édesen mosolyog, az anya, az apa könnyezik álmában. Szép az álmuk, Tündárországban járnak. Jókai valóban nemzetének legnagyobb jóltevője, mert szép álmokat ad számára, már pedig akinek szép az álma, az boldog hajnalra ébred. Végül dr. Gaal Gyula a ref. egyház főgondnoka emelkedett szólásra és az alábbi beszéddel hódolt Jókai emlékének: A komáromi ref. egyházközségnek és gyülekezetünk terebélyes törzséből kisarjadzott életerős hajtásának, a komáromi ref. ifjúsági egyesületének hódolatát mutatom be a népek, nemzetek és világok felett úrrá lett nagy szellem örökké való dicsőségének, akit ez a felekezet adott a magyarságnak, hogy lelke tüneményes nagyságával, agya alkotó termékenységével és tolla varázshatalmával a müveit nemzetek irodalmi magaslatára emelje véreinek kulturéletét. Ha ez ősi város büszke önérzettel követeli glóriás fiának az Arany embert, gyülekezetünk az egyház elsőbbsége jogán nemes versengéssel kíván osztozni e büszkeségben. Egy puritán lelkű, zsoltáros imádsággal telített szivfi édes anya karjai közt látja meg a napvilágot; apja hálával a Teremtő iránt e kezdő mondattal vezeti be ötödik gyermeke születésének feljegyzését a család bibliájába, minden napi olvasmányuk utolsó lapjára: 1825-ik esztendőben az isteni kegyelmes Láska Teofil KOMÁROM, Városház-u. 1. sz. Ajánlja nagy választékkal rendelkező raktárát mindenféle fegyverekben, valamint vadászati cikkekben, kedvező feltételek mellett. Elfogad fegyverkészitést és minden e szakmába vágó javítások >t teljes jótállással, amit 20 évi működébe fegyver- és vadászati felszerelések szaküzieie a fegyvergyárfás terén is garantál. Kérjen árajánlatot!
