Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-02-21 / 23. szám
2. oldal „Komaromi Lapot* 1925. február 21. TAB ARIN! A m. t. közönség szives támogatását kérve, vagyok teljes tisztelettel: A mélyen tisztelt közönség szives tudomására D AD helyiséget az étteremtől hozom, hogy a danarakparti éttermemben fenntartott elkü önitett, újonnan épített, moderLűl berendezett helyiségbe helyeztem át. Naponként teljesen uj fővárosi Divóju műsor a legkiválóbb táncosnők közreműködésével. Éttermemben a legjobb konyha.— Pilsen! ősforrás 8Ör i2%> — Kitűnő rizling bor, literje kimérve 11 Ke. — Kényelmes szállodai szobák. HORVÁTH ISTVÁN tulajdonos, DUNARAKPART 11. SZ = A dunai konföderáció a cseh sajtóban. A külügyminiszterhez közelálló Ceske Slovo c. lap a dunai konföderációról cikket ir és többek között a következőket mondja: A Duna-konföderáció eszméjét Angliában és Franciaországban azok a kapitalista csoportok vetették fel, amelyek úgy vélik, hogy középeurópai expanziójuknak akadályaik vannak. Azt állítják a lap szerint, hogy a dunamenti kis államok különálló vámpolitikájukkal nem szolgálják a gyakorlati gazdasági élet elvét. Nem látják be, I hogy a gazdasági viszonyok szorosan lösszé vannak kapcsolódva politikai kérdésekkel. Miért kell Csehszlovákiának Ausztriával és Magyarországgal összekerülni? — kérdezi a lap. Azért, mert Csehország jobban tudott tűrni, mint Ausztria? A cseh tartományok elég sok vér és pénzáldozattal adóztak, miért vegyék fel tehát ismét az igát, amit egyszer leráztak magukról. Ha a párisi és londoni köröknek mégis sikerülne tervüket ebben, vagy más formában a genfi tanács elé vinni, akkor Csehszlovákia kiküldöttje csak egy választ adhat és pedig azt, hogy nem! = Kommunisták a koalícióban. A nem mindennapi politikai csemegék közé tartozik az a pikáns ki3 hír, amely szerint a koalícióba csalogatják a kommunistákat. Az egyház és állam szétválasztásának kérdése nagy ellentéteket támasztott a koalíció, klerikális és szocialista pártjai között és bizonyosra vehető, hogy a cseh néppárt el fogja hagyni a koaliciót, ha kenyértörésre kerül a dolog. A kormány, hírek szerint, a néppárt távozásával keletkezett űrt a kommunistákkal akarja betölteni és erre nézve már lépéseket is tett. A hir azok után az események után, melyek csak a közeli napokban Prágában, Brünben és más városokban lejátszódtak, igen hihetetlenül hangzik, de a Právo Lidu c. újság most arra figyelmezteti a kommunistákat, hogy a -klerikális reakcióval szemben nekik a koalícióban van a helyük. Azt Írja ez a máskor a kormányt leghevesebben támadó lap, hogy a kommunisták érdekében áll a koalíció fennállása s nekik inkább a koalíció mellett kellene küzdeni, nem pedig ellene, különösen most, mikor a reakció mindjobban erősödik. A pikáns kis hir hallatára sok mindenre gondolhat az ember, csak arra az egyre nem, hogy komolyan kellene vele foglalkozni. Mert a mostani koalícióban a szociáldemokraták és a nemzeti demokraták is helyet foglalnak és ne® mérnök egy pillanatra sem állítani, hogy ezek tárt karokkal várják a kommunistákat a koalícióba. = lemét a választások hire A választásokról szóló hírek minden hónapban újra meg újra megjelennek a különböző lapok hasábjain és különböző időpontokat jelölnek meg határidőül. Most egy prágai hir szerint újból fölmerült a választások kérdése, ezúttal azonban egy kissé hosszabb terminussal, amennyiben most arról van szó, hogy a választásokat még ez év őszén megtartják. Tehát nem, mint legutóbb kolportálták tavasszal, hanem ősszel. Ez a terminus persze addig fog [érvényben maradni, mig egy újabb határidőt ki nem tűz valamelyik újság. Jókai-emlékbeszéd*, melyet a komi romi református templomban mondott el szerdán, f. hó 19-én -. Galambos Zoltán, ref. s. lelkész. Szent Ige: Filippibeliekhez küldött levél 4. rész 4. vers : *' Örüljetek az Urban mindenkor.« Szivünk örömét az Isten iránti hála hangolja imádsággá mostan, hogy ünnepelni jöttünk össze az Urnák házába. Szivünk mélyen átérzett örömben dobog össze, mert büszkék vagyunk a Jókaira, mert boldogok vagyunk azért, hogy ő a — mienk. De milyen is ez a mi örömünk ? Mert örültek azok is, akik Ramsesf, vagy j Tutankhament emelték trónra. De pogány szivük örömét csak a koruk és országuk művészete őrizte meg — gúlákba rakva, kőbe vésve. De az az öröm a tirannus kegykeresése volt és sok fájó sóhaj és mennyi tenger-könny kisérte azt? Mi maradt meg abból a „nagy“ örömből? Semmi! A hatalmas Róma egyik leghatalmasabb urát „Ave Caesar“-ral üdvözölte a nép. És örüllek akkor is. Nagyon örültek. És mi maradt meg abból az örömből? Semmi! S igy beszélhetnék néktek hősök, hadvezérek, a művészetben nagyok és híresek örömünnepéről, amelyből nagyon kevés, de legtöbbször semmi sem maradt meg. A mi ünnepünk nagyobb. Szebb is. Egy féltett, drága kincs. Mi nem örülhetünk úgy, mint azok örültek. Örömünknek nem szabad szalmalánggá válni, amelynek melege és fénye csak rövid néhány percig tart. De nem is lesz az. Mert az e héten kezdődő és a jövő héten folytatandó örömünnepeinket Istennel kezdjük. Istennél kezdjük. Templomban nyitjuk meg. * A fe’olvasott isteni Ige szerint is örülnünk kell. Mindenkor. Az Urban; tehát Isten szerint. A hivő, megtért, Krisztus-Megváltóját megtalált lélek öröméről szól ez az örömre hívó himnusz. Annak az embernek beszél, aki megtanult a hétköznapi, a sárbatiprott örömök helyett valami magasabb, tisztább, fehérebb boldogság után vágyni. Akinek szeme hozzászokott a messzire látáshoz. A mélybe, nagyon mélyre — nézéshez. Aki tehát Istenben látja az öröm mértékét. Az öröm forrását. Az örömöt. Isten pedig a Maga szolgálatára teremtette ezt a világot. Az embereket is. Téged is. Istent szolgálni pedig a legnagyobb, a legtisztább öröm. Aki igy tud örülni, annak az Isten menynyei édes-atyja. Ő pedig kegyelmet nyert. Krisztusban megváltott. Tehát Isten gyermeke. S az ilyeneké a „Lélek áldásai.“ Ezek élik a lelki életet. A leginkább örömmel teljeset. Az öröméletet. És hozzá még akkor is, ha keresztek alatt görnyed a váliuk. * A laközölt »emlékbeszéd« csak vázlata az eredetinek, melyet annak elmondása után emlékezetből állítottam össze: a szerkesztőség és többek ismételt felkérésére. ff. Z. _ Ezek a Gratia specialis: a különös, a specialis kegyelem világában élnek, örülnek. A másik világ a Gratia universalis. Az általános kegyelemé, amely mindenkire vonatkozik. A pogányokra is. Itt a külső szép, a művészien finom az Isten: munka-eszköze. Ha megállunk Tintoretto, Leonardo [da Vinci, vagy Rembrandt képei előtt, akkor elcsodálkozással csodáljuk meg azt a szépet, azt a mélyet, azt a finoman egybeolvadó harmóniát, mellyel a festő leikéből képbe változott gondolat által: ragyogtatja fel előttünk Isten — az általános kegyelem egyik oldalát, egyik sokszínű csodáját. Ha van szemünk a finom vonalak, a nemes ívelés, az egybeolvadó, az egymásba simuló szinpompa meglátására, akkor olyan jó az. 5 örülünk neki. Akinek van füle arra, hogy a szürke emberek hétköznapjainak lemorzsolásához szükséges hangokon, szavakon kívül és túl: meg tudja hallani egy Beethoven-, Mozart- vagy Schuberts szimfónia, dallam: majesztiőz harmóniáját, az egymásba ölelkező hangrímeket, a szomorú dallam fájdalmát, az ünnepi zsoltár imáját; akkor belezsong leikébe, végig hódít egész valóságán az igazi zene magasabb világa, s meglátva benne Isten általános kegyelmének egy í újabb felcsillanását — örül neki. Olvasva Goethe, Ibsen, Petőfi verseket, elcsodálkozunk az egyszerű szavakon, melyek azonban úgy rakva egymás mellé: dallammá válnak, képbe olvadnak át. S kibontakozik a fekete betűkből az ihlet glóriázta gondolat; és a művészi, a magasabbrendü világba ringatnak át a ritmus és a rím, s a lelket kapott szavak i egymásutánja — és örülünk neki, mert a vers j szívdobogásában is az általános kegyelem is! teni ajándékát látjuk. * * * * Ugyan ebbe a szinpoifrpás tarka világba Í tartozik a mi Jókaink is. Az Isten általános kegyelmébe. Ebbe, a magyar romantikusok legnagyobbikába, olyan gyöngyszemet csillogtatott | meg előttünk a legnagyobb Művész, az Isten, j amelynek egyik megcsitlamlása a Viharos éjszaka vitlámcikázásához hasonlít, a másik meg a májusi napsugár selymes fényéhez, nyugodt rezgéséhez, langyos-meleg sugárzásához. Olyan gondolatot teremtett bele az Isten, melynek hordozása már magában véve is öröm volt. És öröm ennek az örömnek a meglátása is. Isten szerinti öröm. Az Isten általános kegyelmébe tartozó. S ezt a gondolatot mesés értékű aprópénzekre váltva szórta közénk Jókai. Regényeinek alakjai nagyszerűek és mégis mindenki által megérthetők. A mindennapi élet közvetlenségével lépnek elénk, játszák le szerepüket, de mindegyik élete: a Jókai leikébe kölcsönzött gondolatnak egy-egy visszhangja, tovább folytatása. S ez a művészi a Jókai műveiben. S ezek a művek bizonyítják legkézzelfoghatóbban azt, hogy Jókai igazi művész volt. Meglátásainak horizontja visszanyúlt a múltba, kiszélesedett a jövőbe. És mfgis mindig a jelennek irt. Mikor a múltnak neves és névtelen hőseit rajzolja elénk, akkor is azt a / BÉCSI BÚTOR most érkezett egy szállítmány: Háló és ebédlő mesés kivitelben, a legmodernebb síi ben. Nagy választék konyha bútorban, chaislon, szalon és bőrgarnitúrákban, matracokban és gyermekágyakban a legolcsóbb árakban. Kérem kirakatomat megtekinteni — Református templomnak szemben. — Saját kárpitos és asztalos műhelyek. Vidékre díjtalan csomagolás!! 545
