Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-02-17 / 21. szám

Negyvenhatedik évfolyam. 21. szám. Kedd, 1925. február 17. ca KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. IliSzetésI ir «.ah-cslovák értékben Mtiybss é« vidékre ptsfai uétkSiléssel: Sgáís érre 80 K. félévre 40 C, Kegyedéire £• !• xairsidöB 160 k& á»» i 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. F&szsrk#sztő; ÖAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF ár. Szerke«ito*ég éi ki.dófaii.Ul: Nádor-.- 99,, hová agy a lap izellerni réizét illető közlemények, nia< a hirdetések, előfizetézi él hirdetézi dijak itb. ktüdendt* Kéziratokat nem adónk Tiziza. fiitmkiit háromszor: tettd. cshtöriSköa is neatata Kérelem Komárom közönségéhez! A Jókai Egyesület arra kéri Komárom igen tisztelt közönségét, hogy 192ö. február hó 18-án szerdán este világítsa ki 0 órakor ablakait. Jókai szülővárosa, Konrrom ezekkel a kivilágított ablakokkal külsőleg is fejezze ki a szülőváros örömét, kegyeletét, hogy a magyar nemzet örök büszkeségét, a nemzeti irodaiam soha el nem halványuló fsnyes csillagát és a világirodalom örök dicsőségét Jókai Mórt, a mi városunk, Komárom adta a magyar­ságnak és az egész müveit világnak. A nagy költő születésének századik évfordulóján, szerdán este 0 órakor gyúljanak ki az ablakokban a szeretet, a kegyelet, a hála és a büszkeség lángjai. Hisszük és reméljük, hogy aki szereti Jókai örökbecsű müveit, az meghallgatja kérésünket és szerdán, ha leszáll az est, meggyújtja ablakában az emlékezés lobogó lángját. Ismét a kikötő Komárom, — február 16. A kormány, mely visszaélve a helyi munkanélküliség veszedelmes helyzetével, ezt annakidején kiaknázta a maga részére és megvásárolta potom pénzen a kikötő telkét, a Kisduna mindkét partját é3 a viz medrét, akkor egy ultimátumszerű szerződést diktált a városra, amelynek el­fogadására három napi gondolkodási ha­táridőt adott. A szerződést, mely elfogad­hatatlan volt, mégis elfogadtatta az a kor­­mánypresszió, mely ravasz politikával azt hirdette: itt a jő alkalom a munkára, a kormány hozná a munkát, de a városi törvényhatóság nem akar a munkanélküli­eken segíteni. A törvényhatóság a nyo­mást nem bírta el, annak engedelmeske­dett. Oda adta volna talán egymillióért is, hiszen akadt szocialista városatya, aki egyenesen azt indítványozta a kormány iránt való szerelmi lendületében, hogy a város ingyen ajánlja fel a telket a kor­mánynak a kikötő számára, mert ha az megépül itt, azonnal beüt az eldorádó. Még egy pontot sikerült beleszórnia a városi törvényhatóságnak a szerencsét­len szerződésbe: azt, hogy a kormány kö­telezze magát helyi munkások alkalmazá­sára. Ezt az inditványt nem szociáldemok­rata tette, de ez mégis jó pontnak bizo­nyult most, amikor a szerződés hatályta­lanítása előtt állunk. Ugyanis a kormány a szerződést számtalanszor megszegte. A vételárat a kormányigéret szerint nem fo­lyósította határidőre, ez által a város mint­egy féléven át tetemes kamatterhet volt kénytelen adósságai után fizetni, azután minden aggodalom nélkül elfoglalta a vá­ros tulajdonát képező úttest egy részét, végül a helyi munkások alkalmazásának sem tett eleget. A raktárak építésénél a helyi vállal­kozókat meg se kérdezték. A helyi mun­kásokat kizárták és azt kizárólag morva kőmivesek és ácsok végezték. A kikötői fölmunkánál csak felében alkalmaztak helyi munkásokat, a másik fele idegen volt. A mi munkásainktól illetőségi bizo­nyítványt követeltek; az ukrán állampol­gároktól, akik itt dolgoztak, ezt elfelejtették elkérni. A városi törvényhatóság egy célért adta el potom áron a kikötőtelket: hogy itt munkaalkalmat teremtsen. Ezt a célját nem érte el. Most abból kifolyólag, hogy a kormány közegei a város területéből önkényesen foglaltak, az országutat olyan szűkké tették, hogy kisajátítást kell vé­gezni. Ez a szerződés szerint a városi terheli. Csakhogy, ha a kormány az el­adott területtel beéri, akkor nincs kisajá­tításra szükség. Az ügy tehát vitás jogi kérdéssé vált és igy a bíróság elé kerül. Az -állami kikötő beígért hasznaiból nem láttunk eddig semmit; néhány mun­kás dolgozott, de iparos, vállalkozó ott keresethez nem jutott, annak csak az adózás gyönyörűségei maradnak meg. Vi­szont az itt nagy összegeket kereső vál­lalkozók egy fillér községi adót sem fi­zetnek vállalatuk után, mert a székhelyük Prágában van. Szóval a városra nézve fényes üzletet jelentett a kikötő. Megkapta érte értékének negyedrészét és most ki­sajátíthatja a Dunasor egy részét, amire a két és félmillió rá is mehet. Köszönjük alásan az ilyen állami támogatást, de ebből igazán nem kérünk. Bontsák fel a szerződést és az állam bé­relje ki a várostól a szükséges területet. Felbontani pedig fel kell, mert a kormány a szerződést nem tartotta be és most sem tartja be. Ott állandóan idegen — nem komáromi — munkások dolgoznak, holott a kikötőt azért adta el a város, hogy munkásainak kenyeret és munkát tudjon adni. Döntsön a bíróság. = Megalakult a szövetkezett ellenzék pártok pártközi vezérlőbizottsága. (E. S. 0.) A szlovenszkói és ruszirszkói szövetkezett ellen­zéki pártok február 10 én a pöstyéoi Royal­­szállóban megtartott ülésén megalakult az úgy­nevezett érsekujvári egyezményben éh trphivott p 'rtközí vazérlöbizottság. Az fiiéit Körmendy- Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő, mint a szövetkezett ellenzéki pártok közös bizottsá­gának politikai elnöke nyitotta meg és mivel a pártköri vezérlőbizottság elnökségét csak a követkfző filé«en fogja megválasztani, az Olés vezetésére Lelley Jenő dr. képviselőt, mint az ellenzéki pártszövetség legnagyobb pártjának, a keresztényszocialista pártnak elnökét kérta föl, aki bz elnöki szék elfoglalása után kegye­letei szavakkal parentálta el Petrogalli Oszkár Háló és ebédlő mesés kivitelben, a legmodernebb stílben. Nagy választék konyha bútorban, ban, matracokban és gyermek­­lm!auWníiio»iiI ti. ágyakban a legolcsóbb árakban. - Retomatn« templomnak nemben. -U Saját kárpitos és asztalos mflhelyek. ]» Kérem kirakatomat megtekinteni Vidékre díjtalan csomagolásit b*

Next

/
Thumbnails
Contents