Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-02-14 / 20. szám
4. oldal Komáromi Lapok 1» 5. február U ki 6a c»ak a jeggyel bírókat engedi be a terembe. Vannak, akik azt a megoldtát ajánlják, hogy a jó idó reményében az ünnepli közönség a kaltnrpalota udvarán helyezkednék el és a szónokok a kaltnrpalota emeletén az előaaarnok ablakából beszélnének a közönséghez. Onnét szavalnák el ez ünnepi ódát és innét énekelne a Dalegyezület énekkara. A kultúrpalota udvarán és az «teán bizonyára elférne minden érdeklődő. A küldöttségek székeken ülnének, a nagyközönség pedig állna. B>ssz időtől előreláthatólag nem kell tartanunk, mondják ennek a tervnek a velvetói. Úgy tudjak, hogy a rendező bizottság is foglalkozik ennek a nehéz problémának megoldásával. A Jókai bál iránt i* nagy az érdeklődés, de ott könnyebb a helyzet, mert a kultúrpalota összes helyiségeit, még a földszintieket is igénybe veszik. A földszinti előcsarnokot is el lehet agy függönyökkel látni, hogy a férfiak dohányzónak használhatják. A közönségnek a nagytermen kivül még 7—8 helyiség áll rendelkezésre. Ami a bált illeti, elárulhatjuk, hogy a báli toalettek között a magyar ruha fog dominálni és minden hölgy leghelyesebben teszi, ha magyar ruhában jön a bálba, ez minden hölgynek jól áll és a leggazdaságosabb, mert annak divatja sose fog és nem is szabad elmnlni. A férfiak közül, akiknek diszmagyarja van, természetesen abba jöjjenek a bálra. ügy értesülöak, hogy a bál megnyitásakor néhány pár magyarrnhás táncos be fogja mutatni a magyar táncokat, ami igen szép mozzanata lesz a bálnak. A szombati Aranyember előadására és a vasárnapi Jókai bálra a jegyek és a Jókai jelvények már kaphatók és p?dig ma szombaton d. u. 3—5 ig, hétfőtől kezdve pedig d. e. fél 11 töl fél 1-ig, d. u. 3— 5-lg minden nap kaphatók a kultúrpalota földszintjén, ahol a rendezőbizottság állandó permanenciát tart. Ugyanott és ugyanakkor be lehet lépni a Jókai Egyesület tagjai sorába is évi 20 E tagsági díj mellett. Itt kaphatók a szombati Aranyember ünnepi díszeid idására is a jegyek. A rendezőség figyelmezteti az érdeklődőket, hogy jegy előjegyzéseket nem fogadnak el, mindenki váltsa meg és vigye el a jegyét. A megváltott jegyeket nem veszik vissza. Az aranyember ünnepi díszelőadásának helyárai: I—VI. sor 20 K VII—XII. sor 16 K, XIII—XIV. sor 12 K, erkély I—II. sor 14 K, állóhely 8 E. A vasárnap esti Jőkai bálra a belépődíj 6 E és 1 E vigalmi adó. Ezenkívül a Jókai knltnsz emelésére mindenkire kötelező személyenkint a Jókai jelvény viselése a Jókai bálban. A belépéskor a jegyen kivül a Jókai jelvény felmutatása is kötelező. Jókai jelvények is a kultúrpalotában kaphatók d. e. Vall—Va 1-ig. d. u. 3—5-ig. A rendezőség kéri a helybélieket, hogy a Jókai bálra, a legyeit és a Jókai jelvényeket minél előbb váltsa meg, mert a bál napján az esti pénztárnál már csak az este érkező vidékieknek adnak ki jegyeket. Mindenki váltsa meg tehát a jegyeit minél élőbb. Az aranyember előadására a vidékiek részére 5 sort tart fenn a rendezőség. Weil Miklós dr. a béosi ortopéd klinika (Lorenz tanár) volt ortopédoperatőrje testegyenészeti intézete Bratislava, VHöp-ut it. n. alatt. Rendelés: lábelgörbSIések, 0- és X lábak, veleszületett csipöfícamod&s, belelécsavart u. n. dongalábak, bénulások utáni elferdülések, láb- és kézfájdalmak, csont- és izületi megbetegedések, friss és rosszul gyógyult csonttörések, lúdtalp stb. eseteiben. Gyógytorna rossz testtartási!, valamint egészséges gyermekek számára is, individualizálva (egyenkénti és csoportkezelés). Ortopéd apparátusok, gipszkötések és bandázsok készítése, műtéti kezelés, villamos kezelés, diatermia, kvarcfény (mesterséges magaslati napfény), hőlég és arsonval kezelés. 363 Rendelő órák: d. e. 10—12-ig, d. u. 3—5-ig. Telefon i 25—96. A láthatatlan hullámok. • Irta: Bek« Manó nyug. egyet, tanár. A tizenkilencedik század egyik legaa- ! gyobbezabátn találmánya a drótnélküli táviró \ és az azt kővető drótnélküli telefon. Az 1922 ik j esztendő a huszonötödik évfordulója volt an- j nak, hogy Marconinak sikerült drót nélkül j néhány kilométernyire táviratoznia. Néhány hónappal később b. Eötvös Lóránd meghívására összegyűltünk a budapesti egyetem fizikai termében, ahová a szomszéd épületben lévő csillagászati toronyból, drótnélküli táviratot küldtek. Sohasem lehet elfelejteni azt a j mélységes megilletődést, ami az arcokra ült • mikor megszólalt a távirógép és kifogástalan j morsejelekkel kopogtatta le a toronyb-diek üdvözletét. Pedig az, amit 25 év előtt láttunk és hallottnak, csak dadogás volt ahhozképest, amivé a drótnélküli azóta vált. A francia akadémia múlt évi októbdri ülésén Berthelot Dániel beszélt a láthatatlan hullámokról, amelyek keresztül-kasul járnak s mindenségi és összekapcsolnak bennünket a legtávolabbi vidékek lakóival. Az elektromos hullámok ez^k, a drótnélküli távirás hullámai. Midőn erre, a tudomány legcsodálatosabb vívmányára, a modern kui'ura egyik legtermékenyebb eszközére és a jövő emberi élet nélkülözhetetisn feltételére gondolunk, Irhatetlen, hogy ne az a férfin jusson eszünkbe, akiről a francia tudós megf-dedkezatt: Hertz Henrik bonni fizikus. A világ Marconi nevét viszhangozza, mint aki legelsőnek telegrafáit drót nélkül, de azokat az elektromos hullámokat, amelyekkel telegrafálhatott, néhány évvel előbb fedezte fel és tanulmányozta Hertz. A francii tudós a drótnélküli dicsőségét egészen Bramynak, annak a zseniális francia fizikusnak tulajdonítja, aki közvetlenül a Hertzféle hullámok felfedezése után magszeriteszj tette az u. d. Eoherert, vagy miként mauap' súg mondják, a detektort, amely az eloktromoso hullámokat észreveszi. Es az a mesterséges elektromos szem, amely meglátja azt, amit az ember észre nem vehetne soha. Hertz nélkül nincs Branly, e nélkül és az orosz Fopoff nélkül, aki az antennát, aki a hullámkibocsátó és hallámfelvevő csápot kitalálta, l nem képzelhető a Mareoai féle találmány; de j Marconi eredeti rendszerével soha sem lehetett volua & drótnélküli azzá, amivé lett: az »gész földet behálózó közlekedő eszközzé. A Strassbnrgi Braun találta ki, hogyan lehat uzy megerősíteni és egyenletessé tenni az elektromos i hullámzást, mint ahogyan a hangvilla rezgé- ; sét & rezonnáló szekrényke, vagy a hegedű- j I húr rezgését a hegedű faváza erősíti és egyen- ‘ letessé teszi, az Írországi Duddel és a dán Pnulsen a kisugárzást oly egyenletessé tették, { hogy a hang ritmusát is vissza tudta adni az elektromos sugárzás. Edison nyomán az amerikai Fleming kitaláita a legérzékenyebb szerkezetet, az u. n. audiont, mely úgy hz elektromos hullámok kibocsátásánál, mint azok felfogásánál a legtökéletesebben működik, a detektorok egész seregét találják ki a világ minden részében. A tudomány és technika, a tudósok és mérnökök olyan összmüköd^sőt, mint a drótnélküli feltalálásánál és tökéletesítésénél láttunk a lefolyt negyedszázadban, tudományos és gyakorlati téren még sohasem í láthattak. Es Berthelot az egész nagy talál- I mányt Branlynak tulajdonítja. Mikor a sixtusi kápolnában gyönyörködünk, kétség se fér ahhoz, hogy e gyönyörűségünk kntforrása a hatalmas művészi alkotásokat felszívó szemünk; de ki tadna megfeledkezni a Mesterről, Michelaugelóról, akinek teremtő művészi er^jj e varázslatot létrehozta és a többiektől, akik itt egy falterületet, ott egy szögletet a maguk művészi zsenialitásukkal felékesitettek ? A fizikus Berthelot szinte költői lendülettel írja le a láthatatlan hullámok világát. A Páris közelében levő gyönyörű Mentionban figyeli ezt a hullámvilágot. Akkor, midőn minden elcsendesül, mikor a nagy város zakatoló lármája már nem ér el ebbe a messzeségbe, teljes csendben, féltiz felé minden éjjel megszólal az éjszaka hangja. Az ember a füléhez illeszti a telefonkagylót és egy igen egyszerű kis szerkezeten, melyet néhány frankért kap Párisban, egy függélyesen álló tekercsen lassan végig csúsztatja a kapcsolót. Ezzel a fal• WERNER ZONGORAGYÁR ÉS KERESKEDÉS BRATISLAVA PALÁCKY-TÉR 32.---- TELEFON 104.----76 Képviselet és raktár: Förster, Petrof, Raehse, Sctiolze és Koch & Korselt zongorák és pianinok. fogókészüléket beállítja, hogy az bizonyos hosszúságú elektromos hullámokra reagáljon, vagy mondjak: rezonnáljon úgy, mint egyik hangvilla a másikra, vagy mint a bur a neki megfelelő hangra. Egyszerre csak morse-jeleket hall: pont, vou&s, pont, vonás és ha kibetűzi, megtudja, hogy az angol poíduut állomás Anglia dóinyugoti szélső csúcsáról küldi a Marconi jelekkel a tőzsdei árfolyamokat és a napi híreket Newyorkba. Odább tolja az ember a kapcsolót, vagyis más hullámhosszúságra állítja be a felvevő készüléket: a norddeichí német állomás beszél a Eeleti tengeren és az északi tengeren járó hajóival. Néhány centiméterrel feltoljuk a német kapcsolót, a német szó elhangzik, mint amikor a hintó elrobog a messzi trón elöltünk és egyszerre csak felhangzik a dallamos spanyol szó: Barcelona beszél. Mélyebbre toljuk a kapcsolót és egyszerre csak a Páris környékén levő állomásokat hallja; de bár az aoyanyelvéu szólnak, nem érti, mert a titkos telefonálási nyelvben gyakorolják magukat. Es most egyszerre jón az óriás az ő szikráival, dübörgésével, majd hogy tönkre nem teszi a felfogó készüléket: megszólalt az Eiffel torony. Keresztül-kasul járjak az elektromos hullámok a levegőt, vagy mondjuk a mindent betöltő étert és finom szerkezeteinkkel fel tudjuk ókét. fogni, bár rendkívül minimális energia éri a felfogó készülékünket. Mennyi ilyen minimálj* bullám járja át a miudanséget, amit soha sem veszünk észre! Ha köret dobuuk a tóba, látjuk az erős hullámzást, de mindig messzebbre, meg messzebbre1 jutnak a hullámok, spró fodrokká és íodrocskákká lesznek. Da ki tudna arra a kérdésre felelni, hol simáinak el egészen? Minden hang megremegteti a levegőt, a levegőhullámok elterjednek a mind nségben. Szobánkban, ahol most ülünk, az egész város minden hangja végig rezeg, amit csak a városban mondanak, ami hang csak támad, annak a hullámai mind, mind átjárják a Síobát. És ha volna oly érzékeny hangfelfogó készülékünk, mint amiaő érzékeny a szemünk, mely a távoli csillagok atomjaiban ugráló elektronok okozta hullámzást mint fényt fogja fel, akkor h kihatnák mindazt, amit a város legszélsőbb zugában mondanak. Hol végződik a hullám, m-lyik az a kis rezgés, amit semmiféle eszközzel nem foghatunk fel, azt mag nem mondhatjuk. Ep oly kevéssé adhatunk erre a kérdésre választ, mint arra, hogy melyik az az erdő, amelyet eszközeinket meg nem érezhetünk. Eötvös Lóránd az ő finom gravitációs ingájával pontosan megérezte az Eszterházy-u. laboratóriumában, ha a Duna néhány centiméterrel megáradt. Ei tadja, hogy még ennél is finomabb eszközzel, mint a jövő századok fizikusai szerkesztenek, n°m érezhetik-e meg a gravitációs erő ilyen változását akár Newyorkban is, vagy akár a Marson? Még elgondolni is alig merjük, de ki merte volna még a múlt században elgondolni, hogy a Nanen, vagy az Eiffel-torony hangja az elektromos hullámokkal eljut a föidgőmb túlsó felére ? És ha már benne vagyunk e gondolatkörben, vagyis abban, hogy képzelhetők olyan eszközök, amelyek a ma még felfoghatatlan kis energiákat is megérzik, ki tudja, nem lesz-e lehetséges oly eszköz, mely az emberi gondolatban rejlő energiát, mely ez ideg-I1 végekben vibrál is, észreveszi a távolban ? Nem hisszük, hogy volna olyan fizikai módizer, mellyel a gondolatot a távolból felfedezhetnék,
