Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-02-14 / 20. szám

2. otóai. „Komaromi Kapok* itteö. február 14. TAB ARIN I hozom A mélyen tisztelt közönség szives tudomására n A n helyiséget az étteremtől a, hogy a dunarakparti éttermemben fenntartott DxtLIV elkülönített, újonnan A m. t. közönség szives támogatását kérve, vagyok teljes tisztelettel épített, modernül berendezett helyiségbe helyeztem át. Naponként teljesen uj fővárosi nívójú műsor a legkiválóbb táncosnők közreműködésével. Éttermemben a legjobb konyha. — Pilseni ősforrás sör l2®/o* — Kitűnő rizling bor, literje kimérve 11 Ke. — Kényelmes szállodai szobák. HORVÁTH ISTVÁN tulajdonos, DUNARAKPART 11. SZ = A népszövetségi ligák uniójának gyű­lése. A népszövetségi ligák uniójának kisebb­ségi bizottsága tárgyalta a magyar javaslatot, hogy a népszövetség tanácsát egészítsék ki a kisebbségeket képviselő taggal A bizottság elutasította a javaslatot, azzal indokolván meg ezen határozatát, hogy a kisebbségi jogokat módosítani kellene és ki kellene egészíteni a kisebbségek lojális kötelezettségének kodifiká­lásával Lukács György magyar képviselő emlék­iratot terjesztett, a bizottság elé, melyben rámu­tatott a csehszlovák köztársaság keleti részében előállott nehéz helyzetre, mert a prágai legfelső bíróság úgy értelmezi a régi magyar törvényt, hogy sokan vannak, akiket most sem csehszlo­vák, sem magyar állampolgároknak nem lehet tekinteni. A bizottság Lukács Györgyöt és Brabec csehszlovák szenátort bizta meg a kér­dés tanulmányozásával. A teljes ülés megvizs­gálta a minden állampolgárságától megfosztott egyének helyzetét. Elsősorban Ruszinszkó ma­gyarságáról volt szó és a gyűlés főbb tagjai elismerték a kérdés megoldásának fontosságát. A javaslat szerint létesíteni fognak külön jogi fórumot, amely olyan illetékességgel lesz föl­ruházva, hogy különös esetekben dönteni fog. Emellett a döntőbíróság felállít egy bizottságot, azzal a feladattal, hogy szükség esetén értel­mezze a békeszerződések idevonatkozó részeit. — Viharos tüntetés a képviselőházban. A szerdán megnyílt nemzetgyűlésen viharos tüntetést rendeztek; a kommunista képviselők. A kormánynak a drágaság leküzdésére vonat* kozó nyilatkozata volt napirenden, azonban a miniszterelnököt helyettesítő Stribrny minisz­tert a kommunista képviselők megakadályoz­ták abban, hogy a nyilatkozatot fölolvashassa. Szirénákkel, sípokkal fülsiketítő lármát csap­­tak, Stribrnyt uem engedték a szószékre, köz­ben kvalifikálhatatlan becsmérlő kifejezések­kel illették a koalíciót és a kormányt, sót egyes képviselők a padokat is összetörték. A kommunista képviselők tüntető lármáját a a karzaton hasonló közbekiáltások követték, | úgy, hogy a detektívek kénytelenek voltak a hallgatóságból a tüntetőket a karzatról ki­vezetni. Minthogy az elnök nem tadott rendet teremteni, az ülést felfüggesztette, m dy után hirtelen 20 parlamenti ör jelent meg a terem­ben, akik rávetették magukat a kommunista képviselőkre és azokat kivonszolták, v»gy ki­vitték a teremből. A parlamenti tüntetés hő­seit a nemzetgyűlés elnöke a lejátszódott bot­rányos jelenetek előidézése miatt 10 ülésről kizárta. A kizárt képviselők Mondok, Kriz, Mikuücek, Taussig, Tonzil, Honser és B!ez*k; Kreibich és Taussig képviselőktől, akik a par­lamenti őröknek tettlegesen ellenszegültek, a jövő hónapra megvonta a nspidijukat. A koa­líciós pártok az elnök javaslatát elfogadták. Ellenzéki képviselők nem jelentek meg az ülésen. = A valuta stabilizálása és a jegybank. A prágai képviselőház szerdán, február 11-én ülést tartott, amelyen a kommunista képviselők kiharcolása után a teremben maradt koaliciós képviselők előtt Stribrny helyettes miniszterelnök előterjesztette a kormány nyilatkozatát. A kor­mánynyilatkozat szerint a kormány legfőbb tö­rekvése arra irányul, hogy a csehszlovák valuta stabilizálódjék és az 1920 április 24-éu kelt törvény érteimében haladéktalanul fölállítják a jegybankot a következő módosítások mellett: 1. A csehszlovák korona, amelyet az utóbbi két év fejlődésének megfelelő fokon stabilizálnak, továbbra is megmarad pénzegységnek. 2. A jegybank magára vállalja azt a kötelességet, hogy gondoskodik a csehszlovák koronának a mai nívón való stabilizálásáról. 3. Az arany­valuta bevezetéséről szóló eredeti törvényhez póttörvényt kell készíteni, amelyet beterjeszte­nek a kópviselőház elé. Csehszlovákia, melyet Rasin révén megkímélt az inflációs politika, bevárhatja Európa politikai és gazdasági meg­nyugvását és majd csak azután tér at az arany­­valutára. = A drágaság és a kormány. Stribrny helyettes miniszterelnök a szerdai nemzetgyűlé­sen nyilatkozatot tett a kormány nevében a drágaságról. Bizonyítani igyekezett, hogy Cseh­szlovákiában nem magasabbak a legfontosabb élelmicikkek árai, mint Európa többi államai­ban. A drágaság kérdése felett megindult vita POLIO ici szappan es mosópor a legjobb mosószerek! Gyártja: POCSATKÓ TESTVÉREK ÉS FRIEDMANN KOSICE. O Az érdekes ifjú. Irta: Illy János. Csáty Gáspár lekoppantotta a szivarjáról a megduzzadt hamufejet. Mosolygón simult te­kintetével az öccs, Csáty Demeter arcára, a melyen a tanulásba fáradt ifjúság komoly sá­padtsága szomorkodott. — No és te, te mint afféle komoly em­ber . . . persze lemaradtál ... A leány mást szeretett . . . hogy is szeretett volna téged . . . Hiszen, te munkás, gondokkal törődő életre termettéi, az a másik... az pedig vidám, ne­vető fickó volt, aki csak úgy utána vetette a rózsás ifjúság színes, bolondos hálóját a kis szőke leány után ... aki neked is tetszett. . . és hipp-hopp, ott termett a győzelem bak­ján ... te pedig tovább haladtál sápadt szo­morúan . . . dolgozni ... és a szived tele volt fájó keserűséggel, amelyet még ma sem tudtál lerázni magadról... Tudom, igy szokott ez lenni... A másik pedig ... ha vele történt volna meg ez a dolog . . . bizonyára nevetett volna egyet és azt mondta volna : Gombház... a többit úgyis tudod már! . . . Látod, ez már a kor hibája, ezen segíteni nem lehet . . . No hi­szen — nevetett huncutkodva Csáty Gáspár — nem is annyira hibája, mint inkább szokása, amelyet csak el kell tanulni, de te azt sohasem tanulod el te buksi, hogy az embernek érdé késnék kell lenni a társaságban, különösen lányok előtt... Az élet a maga szürke, csön­des folyásával nem érdekli a nőket, minden férfi életében valami érdekességet keresnek... és ugyancsak hoppon marad a kegyükben az a boldogtalan, aki semmiféle furcsasággal nem tud előhozakodni . .. — És ha nincs ilyen furcsaság az ember életében . . . Ha az ember már az ifjúságát is munkában töltötte el? Édes nagy-nagy köte­lességteljesitésben . . . amelyet nem zavart meg semmiféle ostoba kaland vagy tréfa ? ... — Az ilyen ember ? — nevetett szélesre huzva ajkát lekonyuló nagy fekete bajusza alatt Csáty Gáspár — legfeljebb . . . férjnek jó . . . annak is csak akkor, ha már a többi mézesszáju udvarló gavallér mind letarolta a bókok mezejének legszebb virágait. . . Az öccs lehorgasztotta a fejét. Vastag pápaszeme mögött szomorúan villant el a te­kintete az aszfaltra leszürődő sárga fényteri­­tőre, amelyet az utcai lámpások terítettek alája. Hölgytársaságba mentek, ahol megint egy csomó vidámszavu fiatalember lesz együtt. Csáty Demeter fázva húzta összébb magán a vékonyka felöltőt. Gáspár eldobta a szivarját. A hangja vi­dáman csengett. — No, itt vagyunk! Aztán .. . érdekes légy, vidám és szellemes . . . mert .. . bizony­isten végigverek rajtad, ha hazamegyünk .. . még pedig ezzel a kis vékonyka megyíabot­­tal, ni! Azzal fenyegetőn megsuhogtatta a kis botocskát a levegőben. Odafönn a társaságban Gáspár hangos szóval mutatta be öccsét: — Csáty Demeter, gimnáziumi tanár, az én öcsém ! A fiú félénk pillantással jártatta körül a szemét a sok szép asszonyon, lányon. A vacsora vidám hangulatban télt el. A pohárcsengést csak a néha fölrikoltó tósztok zavarták meg, a melyek hol a ház úrnőjére szóltak, akinek a kezét meg kellene aranyozni a nagyszerű vacsoráért, hol meg a ház urára, a kit viszont a bor országos szakértőjének kel­lene egyenesen a földművelésügyi miniszter mellé ültetni. Vacsora után egy érceshangu fiatalember állt föl az asztaltól. — Hölgyeim és uraim! Az a kívánság érkezett hozzám a hölgyek köréből, hogy a ma esti mulatságunk szórakoztató csemegéje az legyen, hogy minden férfi elmondja első szerelmének történetét. — Nagyszerű! Bravó! — Hangzott min­denfelől. Csáty Gáspár odahunyoritott a Demeter­­gyerek felé. — No, most! — és mintha már előre is sajnálná a fiút, hogy ilyen kátyúba rekedt a szekere. Legutoljára került Demeterre a sor. Szebbnél-szebb mesék kerültek terítékre. A nők hol kitörő, csengő kacagással, hol meg ellágyuló mosollyal, szinte könnyezve kisérték az elbeszéléseket. A sarokban ült egy magas, sovány fiatal­ember. Ez néha diszkréten, de úgy, hogy a társaság azért észrevegye, elővett egy apróka kis jegyzőkönyvet a zsebéből és röptében föl­irt valamit. ‘ — Ki az az ember ott, a ki mindig je­gyez? — karolt bele a nagybátyja karjába Demeter az egyik elbeszélés után. — Valami iróféle ... a ki itt szedi össze a témáit! — nevetett Csáty Gábor. — Nem tartják komoly embernek . . . tudod, a munkái nem az élet talajából fakadnak, hanem mind­nek valami erőltetett, cselekményt kergető ize van . . . — Halljuk Csáty Demetert! — csengett egy női hang. A fiú megkereste a hang tulaj­donosát. Aranyszőkehaju, mosolygó* kipirult arcú leány volt. Talán éppen olyan, mint a milyen az volt, aki először sebezte meg Csáty Demeter szivét. — Hát kérem! — csillant meg Demeter Szemében egy különös, furcsa láng, — az én

Next

/
Thumbnails
Contents