Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-02-12 / 19. szám

4. oldal „Komáromi Lapok" 19 5 február 12. gazdagok nyilatkozata mérlegelésre talál. Men­tél több ilyen „lelkiismeretes* menekülés ké­szül, annál inkább. Egyszer csak jobb les*! Kérdés azonban, lesz-e hoznunk belőle, mert a százesztendős visszatérésről való mese mégis csak ártatlan — hisztéria. EGYEDÜL MEGBÍZHATÓ ELLENSZERE A RATOPAX VETHUMAN Bratislava P08TAPIÓK 180. Komáromtól—Jaffáig. Irta: Darida Zoltán. (Folytatás.) Reggelre megállt a szél s a tenger ha­ragja is alább hagyott. Délelőtt, apró szigetek között haladva Spalatóba értünk. Kedves képet nyújtott, a város fehér üde színe, kicsiny ki­kötője. Ott állomásozott a volt magyar flotta néhány egysége, egy dreagnought, egy cirkáló és három torpedónaszád. Elvileg bármennyire ellene vagyok a csatahajók és egyéb harci eszközöknek, mégis fájóan sóhajtottam föl: ez is a mienk volt. A mi népünk verejtéke folyt érte és a mi népünk tenyere kérgesedett mi­atta, most meg . . . Spalatóban fél órai időzés után, a pár kilométerre levő Vranicába tért át és kötött ki hajónk, ahol száz vágón cementet raktároztak föl, mélységes gyomrába. Amint lehetett, partra szálltunk. Mindnyájunknak jól esett, a vihar után földet érezni lábunk alatt. A vidék vissza­­riasztóan egyhangú volt. Szikla, kopárság min­denütt. Néhol kicsiny szántóföldecske kapasz­kodik a hegyoldalon, nyerskőfallal körülkerítve. Elszórva, téli álmukat alvó, csenevész apró fácskák állanak; nem tudtak szegénykék nagyra nőni ezen a követtermő tájon. A falu szegény emberek házacskáiból áll; úgy is van építve, rendetlen összevisszaságba. Az arcok egyhangú komorak s valahogy látszik rajtuk, hogy féldeci pálinka, náluk ünnepnapi élvezet számba megy. Este, az akkordban dolgozó dalmátok, a gyenge megvilágításban, gyors munkájuk közbe földalól előkerült gnomoknak tűntek föl. Tes­tük izzadt az állatias munkában s belepte őket a levegőben szálló finom cement. Arcuk szoborszerűnek látszott, eltűntek rajtuk a rán­cok a zöldesszürke porréteg alatt, csak szemük csillogott. Szívfacsaró volt látni, mély komoly­ságukat ; soha egy mosoly, vagy tréfa ajkukon, csak egymást siettető szavakat hallattak, szün­telenül. És ez igy ment harminchat órán ke­resztül, mely időben alig fordítottak néhány negyedórát sovány ételük elfogyasztására. Szinte örültem, mikor felszedték a hor­gonyt, hogy Bariba hajózzunk. Szép utunk volt, a nyugodt tengeren. Délután, egy hatal­mas cápa követte hajónkat egy ideig, az uta­sok élénk érdeklődése mellett. Kenyeret, meg miegymást dobáltunk a tengerbe, azonban a szörny nem vette észre. A sirályok vijjongva szállongtak fölötte, élénken figyelve veszedel­mes ellenségük minden uszony mozdulatát s mintha egymást figyelmeztették volna a leszál­lás veszedelmére. Érdekes volt megfigyelni az emberekbe a nevelés által beszugerált félelmet. Egynéhányan, a cápa láttára nemcsak a korláthoz nem mertek közeledni, a vizbeesés beképzelt félelme miatt, hanem még a felső fedélzetre is föl­mentek; hátha a cápa föltalál ugrani az ötmé­ter magas alsó párkányra. Persze mindenki mulatott rajtuk, a hajós legények meg olyan rögtönzött hajmeresztő cápa és tengeri szörny históriákat meséltek nékik, hogy szegények még azt a percet is megbánták, amikor ha­jóra léptek. Bariba érve, kikötés után a városba siet­­e m bevásárolni. Futtában nézhettem meg egyet­­naást, mert hajónk csak két óra hosszat állo­másozott. Meglepett a város mértanilag szabá­lyos építkezése. Nyilegyenes utcák, fehéres vakolatu emeletes házak, semmit mondó mo­dern stilben; a kikötő felé öreg viskók, pi­szokkal körítve. A tengerpart városi oldalán öreg lovagvár-féle ásitozik, az időtől megtáma­dott falakkal. Unalmas fészek s az embereken látszott az olasz renyheség. Utam a patikába is bevitt, mert a hajón egyik utitársnőm megkért, hozzak neki szőlő­­zsirt vagy ehhez hasonló valamit. A gyógy­szertár már az olasz patikák között, a rende­sebbek közé tartozott. Úgy nézett ki, mint nálunk egy jobbfajta fűszeres bolt. Pisze orrú olasz leány kedvesen kérdezte, mivel szolgálhat. Szótár segítségével iparkod­tam megmagyarázni kívánságom, melyen a gyógyszerész kisasszony jóízűen mulatott Va­lószínűleg nagyon furcsán jöhetett ki olaszul, amit mondottam Látva, hogy beszédből nem ért meg, kézzel próbáltam megmagyarázni a kivánt dolgot, ujjammal végig simítva szám szélét. Úgy gondoltam, igy megérti, de félre értett s még jobban mulatott rajtam. Elpirul­tam, hogy mit gondolhat ez a barna leány; ő • pirulásom észre véve újra nevetett, pajkos kedvességgel. Én meg ott állottam, mint egy süldő szerelmes, aki nem tudja, hogy mit kell most mondani; magamban szidva minden sző­­lőzsirt, föltalálójával együtt. Végre mégis kül­dött az ég segítségemre egy németül tudó bácsit, aki tolmácsolta, hebegve elmondott kérésem. Közben kíváncsian nézett ránk, nem l tudva megérteni, mit nevet oly pajzánul a lány j és miért akadozok én. Megkaptam a kivánt j szert, titokban küldött csirkefogó, huncut ka­csintások kíséretében és nem éreztem magam különben, mint egy nyolcadikos gimnazista, akivel egy kacér asszony flörtöl. A kikötő felé sietve, bosszankodva gondoltam magamra, hogy az ördögbe zavarhatott meg az a göndörhaju, gödröskés arcú olasz lány. A hajóról is majd lemaradtam, tetejébe még haragudtak is, mert kisült, hogy tyúkszem elleni flastromot hoztam, mellyel a hölgy a gyér világitásu fülkében majd bekente a szája szélét, színtelen szőlőzsirnak gondolván. De úgy kel­lett neki, mért bízza laikusra az efélét. Na, azóta se küldtek engem a patikába pipereszerért. Ezután utunk Brindisi érintésével, az Ot­­rantói szoroson át, a görög szigetek közé vitt. Első állomásunk Korfú szigeténél volt, majd Candiában és Calamatánál, Kréta szigetén állt meg hajónk. Élvezet volt az ut, a természet szeszélye által alkotott szigetvilágon keresztül, ahol hegy és domb terült el mindenütt. Kopár, lakatlan kis szigetek tűntek föl, tengeralatti hegyek csúcsai, melyek némelyikét, még csónakkal se lehetett megközelíteni, meredek partjaik miatt. Néhol két sziget között, óriási, tizenöt kilométer széles folyamnak tűnt fel a tenger. A messzi partokon, hegyoldalakban apró fal­­vacskák kapaszkodtak, mig a vizmentén szél­malmok álltak, hirdetve a messzeségben, az emberlakta vidék jellegét. Majd hóboritotta havasi csúcs tekintett ránk, a kéklő messze­ségből, a kellemes déli napverőban. Valami érzéscsillapitó kisugárzásuk volt e kopár szi­geteknek, melyek mint a titok, melyre nem vagyunk kiváncsiak, úgy emelkedtek ki a ten­ger ezüstjéből. Szinte csak a tudatunknak esett jól, hogy vannak, mert komor körvonalaival hamar betelt a szem. Mielőtt a kikötőkbe értünk, a hajósok figyelmeztettek holmiaink fokozottabb őrzésére. Tényleg hasznát vettük az intelemnek. Mihelyt horgonyt vetett a hajó, apró kereskedő csó­nakok vették körül, déli gyümölcs és egyéb más árukkal megrakva. Néhány görög a hajóra jött, csecsebecsét kézimunkát, képeslapot áru­sítva, közben nagyon élénken járkálva, szem­lélve utast és helyzetet. Néha hihetetlen nevet­séges árat kértek, valami egészen értéktelen holmiért, melyet senki sem vett meg. Gúnyos lekicsinylőén szóltak a vásárolni akaró után, hogy nincs érzéke értékelni a művészetet. Mindennél azonnal kihasználták a helyzetet, mihelyt észrevették, hogy azon cikkre az ille­tőnek szüksége van. A kegyetlen keleti kizsákmányolási ösz­tönt már ott fokozottabb formában találtam meg, melyet Olaszországban csak dióhéjban ismertem. Lelketlen, jellemtelen a keleti keres­kedelem, ha nincs a szabadverseny biztosító szelepjével ellátva. Különösen hajóutaknál érez­hető ez, ahol európai gyárakban készült kele­ties tömegcikkeket adnak el méregdrágán, valódi keleti művek gyanánt a laikus utazók­nak. A parti kereskedelem már sokkal tisztes­ségesebb korlátok között mozog, de még mindig elegendő oka volt szent Jeromosnak arra, hogy az ott látottak után a kereskedel­met megbélyegezendő foglalkozásnak tartsa. A görög szigeteket, az utolsó európai partot elhagyva, valami szomorúság ült tel­kemre, melyet másnál is tapasztaltam. Magam mögött hagytam Európát hedonismus nézetei­vel, lelketlen, csak a haszonnal törődő tömeg­ösztönével, önámító üres formaságokban ki­merülő hazugságaival, urhatnámsági szokás és uralkodási törtetéseivel és mégis fájt a szaka­dás ; mert a nagy bűnök természetes követ­­kezményekép nagy erények is élnek itt, me­lyektől közvetlenül szintén elszakadtam. Előt­tem pedig titokzatos homályként tűnt fel az islam fatalismusa, idegen világnézetű, érzésű népe, mely között ezután élni fogok. (Folyt, kör.) A komáromi diákbál. A rendezőség a szívás adományok nyug­tázását a kővetkezőkben folytatja: Harmos Mirtika 1 kg. sonka. Pénzbeli adományok a büffére : Dr. Lipscher Mór 20 K, Páti Dazsőné 5, Siily Liszlóné 10, S'.hvarz Samu 10, Dr. Kathoaa Sándor 20, D’Élia Fíirencné 50, Aprili Miklósné 30, Derzs Valentinná 10, P, zár Mik­­lósné 10, Schnell Bélánó 10, Varga Sándorné 10, Dr. Bardócz József 100, Németh Ödön 20, Nagy János 5, Politzer Mór 20, Dr. R*ab Mihályné 20, Dr. Kalvariszky Jenőné 10, Pollák Béla 5 Zeohmeister Sándor 5, Pick Richard 20, Schiafferné 10, Czirja Kálmánná 10, Z<ombor Kornálná 20, Fuohs Sámuel 10, Dr. Vincze Aurél 50, Tárnok D ^z-őné 20, Nagy Sándor 30, Nagy Lajos 20, N. N. 5, Kovács Tihamér 20, Jakab litván 20, Mohácsy János 10, N. N. 20, N. N. 3, Goldschmidt I. 10, N. N. 2 Színdy Pál 10, Jáaossy L íjos 10, L'ingyei Béláné 30, Dr. Kovács Gyula 20, Zsideg Mihály 10, Dr. Ákosáé 40, Petrovszky Menyhért 20 Elbert 10 Grünfeld Mér 20, Kiss Eadréné 20, Dr. Soós Imrénó 20, Diltb-rger Béla 15, Dr. Basilidas Barna 40, Haass Endre 15, Laky Ignác 10, özv. Szabó Zoltánná 20, Fraystadil Pál 20, Lukovics Ferancné 20, Bir­tana -z Gyula, 20, Janknlár Lgos 5, Végh Mi­hály 10, Nagy János 10, Somogyi István 20 K. A jegypéezíárnál felülfizettek: Ótráry Já­nos 20 K, Taubinger Árpád 10, Brinzik Ist­ván 10, dr. Welsz Miksa 14, Horváth Imre (Hidaskürt) 30, Pollák Józsefné 20, Heissler Gyurgyováczy Irén 15, N. N. 6, N. N.. 12, Szalay János 6, Torma Ferenc 5, Kvatek Ferenc 10, Ra­vasz Vince 70, Zsidó Ifj. Egy. Kom. 15, dr. Kő­­váry József 20, Sohár 0 tó 20, Krafcsik Jánosné 8, Pammerschdn János 8, G dró Bonifác ig. 50, N. N 2, Pongrácz József 6, N N. 2, Scivitzer Artúr 60, dr. Alapy GyuUné 20, L ngyelJenő 12, Schmidek Jenő 20, N. N. 3, d\ Geöbel Károly 14, N. N. 6, Magyar Hermann 7, S'bö Mihály 20 Sadivy Pál 5, N. N. 7, N. N. 12, N. N. 7, W »jtovics Richárd 50, N. N. 8, N. N. 12, N. N. 2, N. N. 2, N. N. 1, G'ünfeld Mór 12, N. N. 3, Fehér János 20, SchLífer Márta 22, N. N. 3, N. N 2, dr. Hajdú Lukács 20, Cíike Dénes 20, dr. F. 8, N. N. 2, J-llenak Pál 12, N. N. 3, dr. Gerg-lyi József 14, Révész József 14, dr. Basilidas Barna 16, d'\ Araoyossy László 20, dr. Wittkó Rizsö 32 N. N 1 N. N. 2, Biró Béla 14, Legát József 5, N, N. 8, N. N. 4, Hodossy Károly 10, Spitzer Béláné 100, Nagy János 18, dr. Borka Géza 20, T hanyi Vilmos 50, Singer Eadre 50, dr. Mihola F-renc 22, Komlós Dezső 7, N. N. 8, N. N. 2, Nagy Sándorné 7, N. N. 3, N. N 2, N. N. 2, Grósz Mór 6, N. N. 5, N. N. 2, N. N. 4 N. N. t, Goldmann József 10, Go dmann Jolán 5, dr. Rtab Mihály 50, N. N. 2, N. N. 14, N. N. 8, dr. Polónyi Béla 10, Veiuar Sándor 10, N. N. 2, N. N. 32, N N 10, N. N. 4, N. N 3 N. N. 2, N. N. 4, N. N. 4, Tromler Miklós 50, dr. Bardócz József 50, Stojánovics Sándorné 10, Farkas Ferenc 10. N. N. 4, N. N 3 N. N 4, Tokarek Antal 8, Szal-y János 10, N. N. 4, dr. Bartha Lajos 20, N. N. 4, Zsrkó Ida *0, N. N. 12, N. N. 4, N N. 8, 8íé'es Istvánná 40, N. N 4, N. N. 4, N. N. 4, N. M 3, N. N. 4, N. N. 8, N. N. 2, N. N. 3, N. N. I, KáUay

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents