Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-02-07 / 17. szám

I

6 oMal „Komáromi Lapok*______________________ 1925. február 7.

— Moat egy bizottság bemegy a nyomdába éa kinyomatja a tizenkét pontot. Addig türelem ideküntl

Havas eső szitált. A rivalgó tömeg esernyőket rázott a levegőbe:

— A nemzeti dalt is nyomtassák ki! — követelte.

Jök&i felkiáltott:

— La az esernyőkkel! Hogy állónk a golyók elé, ha az esőcsepptől L félünk.

Suhogás, mintha ezer madár szállna: ezer esernyő kapcsolódott le.

Petőfi, Jókai, Vasváry, Digré és Irinyi bementek Landlerhez.

— Ezt a két kéziratot ki kell nyomtatni, — mondta Petőfi.

— Lekötetlen, nincs rajta a cenzor engedélye.

A fiatal vezérek zavartan néztek össze.

Länderer segítette ki őket. Odasugta halkan :

— Foglaljanak I« egy sajtógépet.

— A nép nevében lefoglaljuk 1

— Az erőszaknak n»m állhatok ellent.

Mig a sz-dők dolgoztak, Jókai künn lelkesítette a tömeget, mely a szabad sajtó első termékét várta.

A többit már tudjak.

A teremtő titok.

Az asszony-őseim távol során Hozzám leszáll emberszüiő hevek ; Bús férfi voltomon megülve, már Örökké pici élő lényeket Formálnom és szülnöm serkentenek.

Valami mélységes szent asszonyi Rejtőzik lelkem halk tárnáiban,

Hol anyaméhében ezernyi hitnek,

Ezer bimbózó képnek, gondolatnak:

: Sok szép gyermekem rendre megfogan.

j Az Élet, mintha minden éjszakán Termékenyítőn hullna rám: szeret,

Szerelme százszor megfogan, s pazar Bokrozó gazdagsággal omlanak * Lelkemből újszülött kis emberek.

5

Létük csak álom . . . mert úgy ringatóznak , Körültem, mint szent árnyak a tavon; Széthullnak, ha követ dob rájuk a Nem értő durvaság, de messze sir j Árnyék-ajkukról is a fájdalom.

i Szivemhez eleven szál fűzi őket,

Fájdalmuk fáj, örömük is öröm,

Most én vagyok valóság, ők az álom, j De majd ők élnek, ba árnnyá zilálva Halálom láthatlan mezét felöltözöm.

OLÁH GÁBOR.

Felhívjuk olvasóink figyelmét a Zoller

Í Antal szerkesztése alatt álló, e téren egyedüli magyar szaklapra, a »Méhész Újságra«, melyből mutatványszámot díjtalanul küld a szerkesztőség, Bratislava, Kórház-utca 3. alatt.

EMadások kezdete hétköznap eate

VöM irata

MODERN MOZI KOMÁROMI

TISZTI PAVILLON |d.U.Z.4.6,ÉS'|;9A.

Szombat moziszünet! Vasárnap négy előadás!

2, 4, 6 és 1li9 órakor

HAROLD LLOYD: JSSLÄI

A legnagyobb am-rüiai vigjátéksláger 7 felvonásban.

Kedden, február 10-én

Foxfilm! A hamis eskü Foxfilm!

Szenzációs amerikai dráma. Főszerepbe William Farnum. ;

dapesti-utra, ahol a gázálarccal fölszerelt utasok szemei elé borzalmas látvány tárult. Férfiak, nők, gyermekek, kétségbeesetten szaladgáltak és borzalmas rángatózások között estek össze. A Potsdami-téren döglött lovak eltorlaszolták az utat, melyen több száz emberi hulla feküdt. A soffőr csak a legnagyobb nehézségek leküzdése után tudott a Bellevue-uccába jutni. Őrületes iramban hajtott keresztül Hallensee irányában az Állatkerten. A gépkocsi kerekei a hullák ezrein robogtak keresztül. A bullamező csak Kurfürstendammon ért véget. Itt ezer és ezer hiányos öltözékü ember szaladt kétségbeesetten és kiáltozott segítség után: »Ki a szabad levegőre, ki a pokolból!« hangzott a kétségbe esett kiáltás ...

*

Potsdam mögött hajnalban a mezőkön békés földmivesek dolgoztak és nem is sejtették, hogy Berlinben élet halál küzdelem folyik.

Epitt a fiatal Jókai éleiül.

Az első nyomtatott sorolt.

Egészen érdekes; & százéves születés megünneplésének előkészületei közt már elmúlt a Jókai kilencven esztendős Írói jubileuma. A szerencse mindig szerette a félénk és furcsa embert, már a rém mesék fantáziájával mindén bokorban szörnyű kísérteteket iátó gyermeket is, akit még az iskoláig tartó százlépéses ntra is ejak úgy lehetett rábeszélni, hogy a családból valaki ott állt a kapuban mindaddig, mig be nem fordult az iskola-épületbe. Addig is egyre hátranézegetett, nézik-e, örzik-e.

Hét éves korában irta első köszöntő verseit s kilencesstendős volt, mikor neve nyomdafestéket látott.

Élt Komáromban egy bolond, aki fölbokrétázott kalapjával ide oda köszöngetve, „urak a papok“ félkiáltásokkal bolyongott az utcakon. A kis Móric egy rövid poémát irt a bolondról: Olyan vagyok, mint az oily madársereg, Amely eltévedvén, az ég alatt cseveg,

Éa is eltévedtem, elmémben bujdosok, Szánjatok meg, kérlek, jó lelki orvosok.

A varsecske kézről kézre járt. A profeszszor urak is tudomást vettek róla s vállon veregették Móricot. De ez még mind n<*m lett volna semmi. Éppen akkor jött haza Pestről Tóth Lőrinc, neki megmutatták a „csodagye. rek“ versét s 8 kiadatta a „Társalkodó“-ban 1834 julius 16 án a kis verselő teljes nevével.

Az egész város beszélt a nsgy eseményről. A nyomdafesték még akkor nem közönséges knlimász volt, mint most.

Az élet első regénye.

Húsz éves korában beállott ügyvédbojtárnak Asztalos uramhoz, a íegnépszsrtibb komáromi fiskálishoz. Eleinte annyira emberkerülő volt, hogy a városba is csak kora reggel vagy késő este ment ki, a danái kertben irta, javítgatta első regényét: a Hétköznapokat. Csúfolták is, hogy az édesanyja zárja a pincébe, mert félti a szép csallóközi lányoktól.

De aztán megbarátkozott a társasággal és ó lett az összejövetelek fő mulattatja. Kifogyhatatlan volt a szórakoztatásban. Ö találta föl a „Hogy tetszik" et, a „Mit visz a kis hajó“-t és több más máig is divatos társasjátékot.

S mialatt első regényén dolgozott, szövődni kezdett első másik regénye is, az Asztalos fiskális ur bájos leányával, Etelkával.

Könnyű volt a dolog. Móricnak volt ürügye Asztalosékhoz járni, Etelka pedig a „sógornál“ vett órákat, Yály professzortól. Ha találkoztak, Etelka elpirult, Móric pedig nagyon bőbeszédű lett, mint aki mámoros. Eszter testvére, Vályúé, segítette a kezdődő idillt, óra végén mindig kiadta a jóságos és mentő utasítást :

— Eredj csak, Mórickám, kisérd haza Etelkát.

A dolgot nem is lehetett titokban tartani. A városban suttogni kezdtek az nj párról és a pletyka meg is ölte a kis históriát.

Jókainénak dicsérték a leendő menyét.

— Amíg élek, nem engedem, hogy a fiam katolikus leányt vegyen el.

Asztalosué megtudta ezt. Visszaüzent. A dolog elmérgesedett. Asztalosáé hirtelen elvitte a leányt — fürdőbe. Etelka szive egészen összetört, betegen jött haza a fürdőből s néhány napra rá meghalt.

Szomorú lett a kicei regény vége...

Laborfalvi Róza.

A sorsok fonalát láthatatlant szőri a végzet.

A Pilvax asztalnál már egy ország sorsát forralták a fiatalok, titokban és öntudatlanui, mikor Jókai hirtelen, súlyosan megbetegedett. Kérte barátait,- ne írjak meg haza, nehogy megij-idjrn az édesanyja. Pedig az ugyancsak na«y ijadtségat állott ki ugyanebben ;z időben. A láncára! Madarra kocsikénak sa hintó felborult: kitörte a karját. Hazafelé a kínoktól többször elájult, úgy hogy Hatényben mag kellett áiluiok a papiak előtt, ho$y fellocsolják. Nagy buzgalommal segédkezett a beteg Jók&ynénak egy anyóka — ó furesán szövött sors fonál ! — a sovány, kiaszott öreg papnő: Csokonai Vitéz Mihály hires szép Lillája: Vajda Juliann*. ' A rossz hir a beteg anyát azonnal ko csira ültette $ bizony, Móric már önkivüietb; u feküdt, magas lázban, a Szigligetiék lakásán. Petőfi és barátai naponta látogatták.

A bategápoló Jókayné figyelmét felköltötte egy királynői szépség, aki gyakran fordult meg Szigligetíéknéi. Eszter úgy találta, hogy Etelkára is hasonlít, csak imponálóbb és igézetesebb szépség.

Valami gonosz manó váltig izgatta az asszonyt, hogy újra, meg újra szóbahozza s megkérdezze, kicsoda ez a nő.

Szigligetiné pergő nyelvvel felelte:

— Laborfalvi Róza. Tessék hinni, van 5 egy tisztességes derék leány. Mikor gyerek neki van, maga ast&t szoptat és nem szé gyenli.

Jókaiaé szigorúan csóválta a fejőt és roeiíjegyséseket tett az embdri romlottságról, ami annyira idegen volt az ő puritán szivének.

Móric pádig aludt. Két, év múlva, a márciusi estén pedig kokárdát tűzött a mellére Róza — Gertrudis a Bánk-Bán előadáson, egymás szemébe néztek és sorsuk míg volt pecsételve.

Jókayné kitagadta éne a fiát: „Férfi sorsa a nő.“

Március 15.

Még a nagy nsp délelőttjén történt, a Landérer és Heckenast-nyomda előtt.

Petőfi felállt a kapu előtti szögletköre.