Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-02-07 / 17. szám

2. óid»*

„Komáromi Lapok

1925. február 7.

TAB ARIN!

A m. t. közönség szires támogatását kérve, vagyok teljes tisztelettel:

A mélyen tisztelt közönség szives tudomására n A n helyiséget az étteremtől hozom, hogy a danarakparti éttermemben fenntartott elkülönített, újonnan

épített, modernül berendezett helyiségbe helyeztem át.

Naponként teljesen uj fővárosi nívója műsor a legkiválóbb táncosnők közreműködésével.

Éttermemben a legjobb konyha. — Pilseni ősforrás sör l2*/g> — Kitűnő rizling bor, literje kimérve 11 Ke. — Kényelmes szállodai szobák.

HORVÁTH ISTVÁN tulajdonos, DUNARAKPART 11. SZ.

= Magyar-csehszlovák kereskedelmi tárgyalások. A csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalások folytatására kiküldött magyar és csehszlovák megbízottak a héten kezdték meg Badapesten a külügyminisztériumban ülésüket. Az érdemleges tárgyalásokat azonnal megkezdték és alakítottak egy albizottságot, amely a kölcsönös kívánságok jegyzékét fogja megvitatni. Ha szükséges lesz, más albizottságokat is fognak alakítani. A fenti bizottság hivatott az egész anyag előkészítésére s a tárgyalások eredményét elő fogja terjeszteni a plénnm elé, amely azok alapján fog dönteni a további tárgyalások menetéről.

— Gazdasági unió Magyarország és Ausztria között ? A Londonban megjelenő Morning Post állitóan jól értesült forrásból azt közli, hogy Franciaország képviselői a népszövetség pénzügyi bizottságában tervet fognak benyújtani, amely a Magyarország és Ausztria között létrehozandó gazdasági unióról szól. A lap szerint Magyarország állitóan már tárgyalásokat folytat az osztrák nemzeti bankkal közös valuta ügyében és Zimmerman dr. osztrák főbiztost is megnyerték már ennek a tervnek. Csak Olaszországnak vaunak a terv ellen aggodalmai, mett attól tart, hegy a gazdasági unióval a danái országok között esetieg politikailag is újítások létesülnének. Hogy mi igaz ebből a hírből, egyelőre nem lehet ellenőrizni, különben is a tudósitó szerint ez a hir inkább csak a francia politika puhatolodzásának tekinthető.

— A drágaság ellen a kormány lassan megmozdult és már folynak a tanácskozások a drágaság letörésére irányuló intézkedések megállapítása iránt. A napokban a gazdasági miniszterek tárgyaltak, akik megállapították annak a kormánynyilatkozatnak alapelveit, amelyet a közélelmezési miniszter terjeszt a képviselőház legközelebbi ülése elé. A kormánynak a drágaság letörésére irányuló intézkedése elsősorban a Franke közélelmezési miniszter által kidolgozott antikartell törvény életbeléptetésére szorítkozik. A Narodny Listy szériát

h kormány a drágaság elleni akcióval kapcsolatban teljes kiviteli tilalmat tervez a malátára és az árpára. Mindezek az intézkedések azonban igen nehezen indulnak meg, úgy» hogy mikorra a kormány drágaságletörési akciója óletbelép, addigra a drágaság a Csimborasszomagasságára emelkedhetik. Gyors közbelépésre van szükség, amit halasztgatni az állam gazdasági érdekében sem tanácsos.

= Az adóreform. A kormány német nyelvű félhivatalosa arról ir, hogy az adóreformról szóló javallattal újra foglalkozni fog az erre a célra megválasztott tíztagú parlamenti bizottság. A javaslatot közben kiegészítették és ezért válik szükségessé, hogy a bizottság összeüljön. A javaslat tulajdonképen nem a kormány javaslata, hanem a pénzügyminisztérium illetékes osztálya dolgozta azt ki. Egyébként a lapközlemény szerint a kormány változatlanul ragaszkodik ahhoz & szándékához, hogy 1926. január 1-én éleibeléptetik az nj adóreformot, melynek hatása már kifejezésre fog jutni a jővó évi állami költségvetésban is. Az egyenes adókat akarják csökkenteni, de úgy, hogy azok hosszabb időtartamokra lesznek elosztva s az egész adóreform progresszív természetű lesz. Étdrkes azonban a

lap azon közleménye, amely szerint az adóreformnak az illetékes tényezők által való elfogadása első sorban az állam és az adófizetők gazdasági helyzetétől függ, ami azt is jelentheti, hogy az adóreform egyáltalában nem lesz életbeléptethető.

A nagy ipartestület.

Komárom, 1925. febrnár 6.

A nemrég alkotott uj ipartörvény hatalmas átalakításra kötelezi a régi ipartestületi és kereskedelmi szervezeteket és egyesítve minden iparengedéllyel bíró egyént, oly szervezet kiépítését írja elő, amely igy a tömegerőt sem fogja nélkülözni.

Az uj ipartörvény első tervezetét 1922. évben láttuk és olvashattuk s bár abban az időben is akadtak még sk8ptikusok, akik nem nagy bizalommal néztek az uj törvény elé, mert féltették tőle az ipartestületi intézménynek eleddig respektált autonómiáját. Csodálkozni sem igen lehet azon, hogy a hitetlenség és bizalmatlaD6ág kisérte a kormány kezdeményezését az uj ipartörvényt illetően, mert eddig nem egy terén az állami és községi igazgatásnak inkább az önkormányzati jog megcsorbi-Igen sok magyar ur emlékkönyvébe.

Ültem rakott asztalodnál,

Borod igen jó vala;

Hogy pinc'd legjobb rendben van: Meggyőződtem általa.

Utaztam a székéi eden,

Megnéztem az aklodat;

Gyönyöiü szép a ménesed, i Van sok telivér lovad.

Dohányod jó, — pipatartód Valóságos muzeum;

Az ember nem is sejtene Ennyi műkincset falun.

Feleséged, leányaid Zongoráznak gyönyörűn;

Fegyvertárad kincseinek Az ember szive örül.

Ekéd, szántővető géped A korral szépen halad;

Minden sportsman kifogásán Túl van kopód, agarad

Angolkerted, üvegházad Növényzete ezernyi;

De könyvtárt az egész háznál Nem tudtam fölfedezni.

JÓKAI MÓR.

A nászút.

Irta Dénes Érési.

A vonat lármás dübörgéssel elindult. Itá fiába indult és zakatolása olyan volt, mint sok

szív együttes lüktetése. A harsogó moraj egyre halkult és a pályaudvar nagy, üveges boltozata alatt csend iett. Elhagyott emberek méregeiték a növekvő messzeséget, bámulva a száguldó vonatot, mely mintha a főltartózhatatlan időt jelképezte volna. Sokan odébb álltak, mihelyt úgy találták, hogy a vonatról már nem látni őket, de sokan ott maradtak, a meddig csak látták a vonatot.

És mint egy álom, úgy tűnt el az itáliai vonat a füstben és a ködben. Azután uj emberek, messzire indulók uj lármát hoztak és a csend az üveges boltozat alatt szerényen és szomorúan eltűnt, mint a sóhaj a nevetésbe.!.

Az elcsöndesedett emberek átengedték helyüket az újonnan érkező lármázóknak és nem maradt közülük csak egy szép, öreg házaspár a zugó perronon.

Egy szép öreg bácsi, meg egy szép, öreg néni, kábullan hagyták magukat taszigáini ideoda, könnyes szemükkel csak azt a távoli, nagy hegyet nézték, amelyik mögött az itáliai vonat eltűnt.

Hallgattak, csak néha néztek egymásra és olyankor mosolyogtak. Sőt egyszer a szép öreg néni el is pirult és erre a bácsi elkezdett kacagni. A hallgatás varázsa megtört és a bácsi most már meg is szólalt. Valami ehhez hasonlót mondhatott:

Hajnalka, ne nézz annyit a gyerekek után, még megérzik, hogy te nézed őket. Hajnalka, te, aki még el is pirulsz, hallod, ez igazán nem szép tőled. -Hajnalka néni erre fölemelte fehérhaju, kis fejét és zavartan rázogatni kezdte. Aztán halkan, mosolyogva elindult, de nem hazafelé, hanem a sínek mentén, a már messzi vonat után.

És mintha ez magától értetődött volna, a

bácsi követte és igy sétáltak ki, lassan és titokzatosan mosolyogva a pályaudvar fedett csarnoka alól a szabadba. És nehézkesen botorkáltak előre a hepe-hupás töltésen, a kövek között és a kevés és iliatíalan, de friss virágok között, piros arccal és könyes szemekkel.

— Milyen különös, — suttogta Hajnalka néni, — ahogyan mi, az öreg lábunkkal botorkálunk a gyerekeink után, akik gyorskocsin robognak. Miért is? Csak, mert olyan jólesik? Mi értelme mégis?

— Ha értelme volna, nem esne már jól — felelte bölcsen a bácsi és rátámaszkodott a botjára. Nagy, fehér fejét oldalt hajtotta, hogy a néni kicsi, kék szemébe nézhessen. — A gyerekeinké a szerelem. A mi számunkra nem maradt belőle csak az értelmetlenség, de látod, Hajnalka, az is édes.

Hideg volt, ők mégsem fordultak vissza; a fehér bácsi a fehér nénivel mentek a sínek után és úgy érezték, hogy ez az egyenes ut — Itáliába.

István bácsi beszélt, közbe mindig meglátott, mert a sínek egyenességéhez nem illett a gondolatmenete. A töltés is zökkenős volt, az emlékezet útja is, — lassan haladtak előre mindakettőn. ,

Szép volt. A nászúiért él az ember, amig elérte és belőle él, mikor már elhagyta. A nászút nemcsak két ember egyesülése, hanem két ember felszabadulása.

— Tudod e, mi a nászút. Hajnalka ? Szökés. Szökés a szürkeségek börtönéből. Nem mindenkinek sikerül, — de magára vessen, akit újra elfog a gyöngesége. És tudód é, Hajnalka, hogy miért is mennek a fiatalok nászúira? Hogy ne lássák többé a szemközti házat. Bizony a szemközti