Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-02-05 / 16. szám
L 1926. február 5 Itáliában elmúlt a pár napi fagy, erősen melegedig a lég, sokhelyen felhős. Svájcban bizonytalan az időjárás, kevés hó esett, hőmérő a 0 körül. Magyarországon szélcsend és gyönge fagy van. Németországban havazásra hajló idő, átlag a fagypont körüli hőmérséklettel. Az obszervatóriumok jelentésének egybevetése után szinte kizárt dolog, hogy a havazás valahol is erősebben induljon meg és tartóssá váljon. Egy szigorúbb lehűlés és nagy fagyok beálltára sincs semmi különöstbb jel. Oly helyeken, ahol hóesés fog bekövetkezni s utánna kiderül az ég, átmenetileg erősebb fagyra lehet számitani. A J. E. Sz. 0. álarcos bálja. Szombaton esle zajlott le a sokat emlegetett és az érdeklődést a végsőkig felcsigázó JESzO. álarcos bálja a kultúrpalota emeleti termetben. A bálnak Marslakók a földön volt a cime és akkora reklamirozás előzte meg, hogy annak hire feltétlen eljutott a Mars bolygóig. A Komáromi Lapokban már egy hónapja állandó rovata volt a JESzO. bálnak. Szóval a sajtó megtette a kötelességét. A szépen és Marsbéli Ízléssel és művészettel feldíszített terembe az 5000 gyertyafényü villanylámpák szórták pazar fenyőket. Valósággal megkapó látványt nyújtott a nagy terem, amelynek díszítésén a JESzO. művészei Harmos mester utasításai szerint már hetek óta dolgoztak. Az előcsarnok uj üveg falával kényelmes étteremnek, dohányzónak és társalgónak bizonyult. Az előcsarnok egy paravánnal volt még elrekesztve és csak egy kis nyílást hagylak az érkezőknek Óit egy kérlelhetetlen Cerberusz, a jegyszedő kérte erélyesen a jegyeket. Jegy nélkül lélek az ajlón se be, se ki. Ez újítással védekeztek a Jezsóék a besurranó látogatók ellen. Részint blasirtságból, feledékenysfgbő), részint szándékosan jó néhányan be szoktak surranni Komáromba a báltermekbe. Ezúttal ennek vége volt. A frakkos, szmokir.gos, fehérplastromos (áncosgárda kiváncsi, érdeklődő sorfala között vonultak be a jelmezes és a báli toaletíes hölgyek. Már a bevonulásnál megindultak a találgatások, kombinációk, hogy kiket rejt az álarc és a régi sablonos: — Ismerlek szép maszk 1 vagy — Ki vagy szép maszk ? gyakran elhangzottak. A jelmezes álarcosok a kisteremben gyülekeztek és amikor mindnyájan együtt vollaka Mars és Fő dbéli lakók, szétnyílt a színpad hatalmas függönye és Harmos mester szellemes bonmótokkal, ötletesen bekonferálta az estét. í Majd a cigány gyújtó indulója melleit egészen f szétnyílik a hatalmas bordó blüss függöny és a jelmezesek egyenkint megjelennek a színpadon és bemutatkoznak a kiváncsi közönségnek, amely mindegyiket zajosan megtapsolja. Á be- \ mutatkozás után mindegyik álarcos kecses lép- ? tekkel (még a hereeghalmi vasúti szerencsét- ; lenségnél lábát törte is) lesótái a lépcsőn a nézőtérre és ott közben megindul a séta jobbra. \ Összesen 21 női jelmezt olvastunk meg, szóval reszta volt a játék, ami a bál sikerét már magában rejtette. Huszonkét hölgy pl. — | a huszonegyezők babonája szerint már elfucs- l csolta volna az egész báli éjszakát, amelyet | mindennek lehetett nevezni, csak nyugodalmas j éjszakának nem, mert mozgalmas, élénk ked- j vesen pajzán, szordinósan dévaj volt ez az j egész mulatság. £ báli éjszaka megcáfolta 1 azt a régi állatmesebeli mondást, hogy — Forró vizel a kopasznak, mert itt a kopasz fejekre nem forró viz jutott, f hanem orozva, hátulról hatalmas ütést mértek I az „Én Csillag Anna 190 centiméter Loreley | hajammal' hadilábon álló kopasz fejekre. És | ez ütést egy aranyos hójaggal kapták a kopasz fejek, ezzel a kiállással, — Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon. Jókai egy kedves regényének a cime: „A Lenczi fráter“ jutott ilyenkor mindig eszünkbe, valahányszor egy egy puffanás csattant el a kopasz fejeken. Egy vidám kis asszonyka hozta ezt az ötletes hólyagot, amely sok derűs percet szerzett a bálozóknak, amíg aztán egy az , árvizek kiváncsi mérnöke^kivégezte szegény hólyagot a kopasz fejek általános örömére. Közben pezsgőt árvereztek el ötletesen, sok kacagás közben. Amit hiába kért a szerelmes táncos szive hölgyétől, hogy — Tedd le édes ezt az undok álarcot gyönyörűséges pofikádról, azt elvégezte a mindinkább fokozódó | hőség, ami a szivekben, lelkekben lángolt és j hamarosan igen sok bájos asszony és leány 1 mosolygott álarc nélkül a férfiakra. Ámbár egy rosszmájú férj azt mondotta, : hogy legtöbb nő egész életében álarcban jár és ; csak családi perpatvaroknál, a toalettszámlák ! okozta rohamoknál, a házibarátok túlkapásai l miatt támadt zivataroknál véli le az álarcot, mert minden nő angyalbőrbe bujt farkas. Ezúttal sem terem, se kedvem sincs, hogy e bősz férjet itt megcáfoljam. Csak mint különvéleményét közlöm le. Majd jelezte Harmos mester, hogy a rádió összeköttetés megkezdődik a Marssal. Itt I aztán meg kellet cáfolnunk a zseniális csillagászt és lélekbúvárt, Flammarion Camilt, hogy a Mars kultúrája sokkal öregebb, mint a földé. Ugyanis a Marsbeliek egy uj viccet akartak velünk közölni, a beteget szimuláló nevelőnőj ről és az orvosról. Ez a Marslakóknak uj vicc, ’ holott nálunk, mint a Tut-Ank Amen farao ? sírjában megejtett ásatások bizonyítják, már Kr. e 3000 évvel ismerték. Ez ectén különben pechem volt ezzel a viccel, egy későn jött bájos asszony, aki nem ; volt jelen a Marsbéli rádióviccelésnél, mint uj viccet adta le nékem. Szép ass'onyról lévén j szó, újdonságnak vettem és akkorát nevettem rajta, hogy a gyomromat is fogtam belé. Volt többek közölt csárdás verseny is, I amelynek első diját, egy üveg sampuszt óriási fölénnyel Tihanyi Magda nyerte el, aki már oly sok szép sikert aratott kedves játékával. A Jókai Aranyemberében ő alakítja különben Noémi bájos szerepét. Majd magnézium fényénél fényképfelvételeket is eszközöltek. A fényképésznek nagyon könnyű dolga volt és nem kellett hangoztatni, : bogy — Barátságos arcot kérek, mert mindenki barátságos voit nemcsak az arcával, hanem a táncával is. Oíyan bará’ságos \ összesimulásokat keveset látott az én öreg Faun fejem No persze voltak kivételesen kivételek is. Kélszer gyújtották mega magnézium fényt, j Kétszer vették le a kedves, vidám csoportot, j amelynek a közepén mint gondos családapa í én, öreg Faun foglaltam helyet. E festői cső portositást Harmos mester rendezte el s el leheléit rá mondani, hogy — Szérű, szérű angyal, középen az ördög. Azt mondják, hogz a felvételek jól sike- ] rüllek. Majd a rendezők harsány szava körbe vezényelte a táncosokat, akik nagy térséget al- j kották, ahol egy bájos asszony, Veszkó Emilné Kominek tánctanárral ellejtette az uj táncot, a Marsbeli zsávát, gyönyörűen, ennivalóan plasz- j tikus, kecses, könnyű, libbenő mozdulatokkal. A klasszikusan szép táncot zajosan megtapsolták. í Nemcsak a táncteremben, hanem a büffében is vidám élet, gyöngyöző hangulat kacagott ki az emberek szeméből, ajkáról, szivéből. Azt lehet mondani, hogy a bubánatnak minden résztvevő azt kiáltotta oda, hogy — Mars! és a búbánat, a lehangolás szót is fogadott és messze elment a bálteremből. Persze, persze kedves hölgyeim, most azt várják, hogy a jelmezekről is beszámoljak. Az álarc alatt sokat meglehetett ismerni, de igen sokra nézve tévedésben voltak az emberek. Sajnos, hogy annyi álarcos hölgy nem volt, j mint a tavalyin, ahol valósággal könyökkel kel- j lett dolgozni, hogy előre jusson az ember. Saj- \ nos voltak egyesek, akik visszaéltek ezzel a túlzsúfoltsággal, mint valamikor Caruso, a hi- j rés énekes. Csupán a feltűnés elkerülése végett nem csattant el akkor a drága kacsó. De térjünk vissza a jelmezekre. Itt nagyon j nehéz helyzetben vagyok. El kell árulnom egy í kulisszatitkot, hogy legalább is tíz szerelmes j férfi és férji szív fordult hozzám azzal a ké- j réssel, hogy az ő kedves hölgyének jelmezéről * írjak vagy 10—15 sort, részint hogy a kicsi nő i boldog legyen, részint, hogy a többiek a mé.Kom&romí Lapok“__________ 8. oldal. regtől megpukkadjanak. Én — mit tehettem mást a bősz szerelmeseknek — mindegyiknek megígértem. Tömeg gyilkosságot, tömeg megpukkanást azonban nem követhetetek el (elég ha egy hólyag elpukkant), no meg aztán nem | is káptalan az én fejem, hogy emlékezni tudnék, hogy kiket is kellene feldicsérnem, hát elátok ettől a részrehajló kritikától. Ámbár bizonyos fauni humor arra késztet, hogy jó volna a külön feldicsért hölgy mellé odatenni zárójelben annak az urnas a nevét, aki a hölgyet j melegen ajánlotta a részrehajló kritikára. Bizony mondom, nagy szenzációt váltana ki és szenzációs válópöröket. De ezúttal magamba fojtok minden ős humort és tárgyilagos leszek. De hogy is vagyok a jelmezekkel. Én, a saját küiön kiküldött báli tudósitó, megkértem a Jezzo rendezőségét, hogy úgy a jelenvoit hölgyeket, mint a jelmezeseket irja szépen össze. Ezt ők meg is ígérték, de hát a Jeszo mulatság kaczejammerje úgy látszik még ma is tart és most 1925. évi február 4 én d. u. 3 óra 49 perckor mindössze egy összegyúrt papirost tudtam a rendezőségt 1 kirevolverezni. E papiroson pezsgő és egyéb alkohol tilalomellenes italok illatos csepjei között találtam meg a rendezőség ott a helyszínén felvett jegyzőkönyvi kivonatának töredékét. Ezt adom "le szórőlszóra, a felelősséget természetesen rájuk sózom. E hevenyészett jegyzet igy számol be a jelmezben megjeleni hölgyekről: Feszty Kató (hold istennő), Fried Ernőné (arany csipke), Freidadtliné (éjkirálynő). Freistadtliné rokoka (fehér paróka, kék selyem), kriedék rokona (apród) Braunná (arany zölddel), Selyéné (suuc tollas, hosszú, fehér uszály) Miholáné (rózsaszínű domino), Veszkóné (postilion d’ amour), Apró Margit (Ámor), Gergely Alice (kártya-királynő), Schindler Iius (Mars-pieretta), Farkas Judith (törökös sárga, fekete), Farkas Aliz (piros-zöld), Farkas Márta (rózsaszín zölddel), Gesztesné(ibolya), Petróczy Ida (jasszlány), Stojanovics Ili (Tarantella táncosnő), Egy pesti lány (rádió), Bánhegyi Hona (rózsaszín), Kenesseyné (leimez) Bárdosáé (vörös haj, szív), Kertész Piri rokona (vörös pikkely), Kertész Piri (rózsaszín virágkosztüm), Petrogallyné (fr'z bársony arannyal), Palinayné{fehér zölddel) s:b. A fenti hevenyészett jegyzet Írója, a JESzú Könyves Kálmánja azzal mosakodik, hogy legtöbb jelmezt nem bírt felismerni, hogy mit szimbolizál. Látszik, hogy még legényember fejjel rója a Tolnai utcát és még nem volt ügyes-bajos dolga toaletlszámiákkal, mert akkor több jártassága volna a toalettek körül (Milyen boldog ember, sóhajtják a férjek.. Többet is Írnék, de a nyomda telefonja őrülten csilingel és egy szerkesztő ellenes harg azt harsogja a fülembe: — Ne tessék többel írni. Tele van a lap! Tehát a viszontlátásra a jövő számban. Faun, Komáromtól—Jaffáig. Irta: Darida Zoltán. (Folytatás.) Ott hagytuk el, hogy csengetésünké egy gyönyörű nő nézett ki az ablakon. Lebiggyesztett ajakkal nézett karavánunkra. Olaszul szólt, mely különös szépen hangzott az ö ajkáról. Csak ép nem értettük. Magyarul, németül magyaráztuk jövetelünk célját, melyre ő csak fejét rázta s hátra simította a szél által arcába csapott haját. Végre valamelyikünk kibökte a „chalnému“ szót, melyre egyszerre beborult a signora ábrázata, habár eddig se igen volt derűs. Gőgösen kapta fel fejét, mint aki az akarja tudatni, akkor hogy mertek én elébem tolakodni csőcselék. Öklével a kopott félelmetes épület felé bökött és szó nélkül becsapta orrunk előtt az ablakot. Megértőén összenéztünk s megindultunk vissza felé. Már engem se bántott az eféle viselkedés, mert lassan-lassan hozzátörődtem a zsidósorshoz. A társaság egy hölgy tagja rezignáltan jegyezte meg: „Gondoltam, nem ez lesz a chalnémi; semmi zsidós kinézése sincs.“ Megkerestük a kopott épület házmesterét, aki a második emelet szellőjárta sarokszobájába helyezett el bennünket, Lakott azon szobában egy lengyel nő is a kis leányával. Megkérdeztük, jelenlétünk nem lesz-e kellemetlen rá nézve. Legkevésbé sem, jelentette ki flegmatikusán; nyugodtak lehetünk, 5 nem zsenirozza magát.
